Békés Megyei Hírlap, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-20 / 246. szám
2001. október 20.. szombat Megnyílt a Közgé kincsestára A kiállítás emléket állít az egykori tanárnak 8 A Békés Megyei Hírlap Melléklete Kassák Lajos, a műgyűjtő Az avantgárd művész nemcsak író és festő volt 8 A Beatles-legenda magyarul Sokaknak ők jelentették a szabadság érzését 9 Elhagyatott ágazat az unió kapujában Európai mintára a magyar mészárosok is évszázadokkal ezelőtt céhekbe tömörültek. A hentesek, vagyis a húskészítménygyártók jóval később, az 1720-as években alkottak céheket — hallhattuk a kezdetekről Zám Andrást, a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatóját, aki egy gyulai tradícióról, a kolbászról beszélt előadásában a polgári gyökereit kutató város tanácskozásán. Az rt. kiállítóként részt vesz a Csabai Kolbászfesztiválon és hentestanulóik is bemutatják tudásukat a külön programban. Zám András 1983 óta a Gyulai Húskombinát Rt. vezérigazgatója D-FOTO: LEHOCZKY PÉTER — A kolbászról igazán a XIX. század végétől vannak emlékeink Gyuláról — mondta el lapunknak Zám András. — Tudjuk, hogy minden télen, minden családnál készítettek kolbászt. Mindenki a helyi, a családi szokás szerint ízesítette. Nagy változást hozott, amikor Gyulán egyes családoknál — valószínűleg tíznél is többnek hentesmestersége, kisüzeme volt és saját nevén forgalmazta a kolbászt — kialakult egy-egy sikeres receptúra, amely mérésen alapult, azon nem változtattak, mint mi sem. Stéberl András terjesztette el igazán a gyulai kolbászt, bár előtte Balogh József és a fia is szép sikereket értek el. Stéberl András az ő hagyományaikat folytatta és nemcsak Magyarországon, hanem Európa több országában is terjesztette készítményeit. A Stéberl által jegyzett kolbásznak, a gyárnak lettünk az örökösei az 1948-as államosítás után és vittük tovább a receptúrát. Az 1800-as évek étlapjairól, könyvekből tudjuk először, hogy a pirospaprika megjelent. A híres szegedi, kalocsai pirospaprika vagy a házi őrlésűek adták, adják meg igazán az egyedi, utolérhetetlen magyaros ízt a mai napig. — Korábban sokat emlegették a gyulaiak, miért Békéscsaba a kolbászfesztivál rendezője. — Az ötlet békéscsabai, lehetett volna Gyuláé is. Legalább olyan jól hangzana a Gyulai Kolbászfesztivál. Vannak elképzelések arra — mivel a kolbászfesztivál egyszer csak kinövi magát, hallom, most is 200 csapatról beszélnek —, hogy bizonyos része Gyulán folyjon. Benne lennék, hiszen a Gyulai Húskombinát, mint háttér ideális helyszín lenne. Hallottam, a városvezetés felveszi a kapcsolatot a békéscsabai rendezőkkel, úgy tudom, hogy fogadókészség is lenne a kiterjesztésre. — Az Európai Hússzövetség elnökségi tagjaként hogyan látja Brüsszelből nézve a magyar húsipar helyzetét, jövőjét? — Magyarország húsiparában a Pick és a Gyulai márkanév, a korábbi jelentős húsexport Európa országaiba rangot adott. Emellett a Magyar Húsiparosok Szövetségének valamennyi hazai nagyvállalat tagja, így a kérelmünket követő első közgyűlésen felvették szövetségünket 1992-ben. Elnök lévén én lettem a szövetségünk képviselője és vagyok a mai napig. Brüsszeli fejjel gondolkodva: a mező- gazdasági termelésre predesztinált országnak állattartással is kell foglalkoznia, hiszen a teljes termést exportra eladni elég nehéz vállalkozás lenne, nagy kiszolgáltatottsággal is járna a világ piacain. A rendszerváltás óta folyamatosan csökken a magyar sertésállomány, ami a hazai húsiparra rányomja bélyegét. A '80-as évek közepén tízmillió feletti sertés volt az országban, ma a legutolsó adatok szerint 4 millió 400 ezer. Ez Brüsszelből nézve többfajta gondolatot ébreszthet. Itt van egy ország jó mezőgazdasági, állattenyésztési lehetőségekkel, rövidesen EU-taggá válik, s ezzel a tőke-, a munkaerőmozgás, a piaci, az üzleti lehetőségek határok nélkülivé válnak. Dániában, Hollandiában nagy mennyiségű sertés van, a trágya egy mennyiségi szint fölött nehezen juttatható a talajba egy kis országban. Tartani akarva piacaikat, már megjelentek a hollandok Magyarországon is, hogy keressenek olyan lehetőséget, miként lehetne beruházni, együttműködni. Tudják, az ország 4 millió 400 ezer sertésnél többet is el tud viselni környezeti károsodás nélkül. Vágókapacitás is van az országban bőven. A másik gondolat lehet: örülhetnek annak, hogy Magyarország alacsony kvótával lép be esetleg az unióba. Nehéz lenne a sertéslétszámot úgy felpumpálni, hogy abból olyan kvóta legyen, melyet meg tudunk tartani. Az EU- ban a mezőgazdasági termelési számokat szabályozzák. Minden támogatás ezekhez van kötve, így tudják a termelőket ösztönözni arra, hogy ne legyen túltermelés. Úgy lehetnek vele, hogy egy konkurens ország — ami lehettünk volna, de nem négymillió sertéssel — alacsony kvótát kap, így a piaci zavaró probléma esélye kisebb, mint tízmillió sertés esetén. Brüsszelből piacként is néznek ránk: tízmilliós népességű országba lehet szállítani. — Fél ettől? — Annyiból kellene félnünk, hogy a mai európai árhelyzet szerint az ottani sertéshús olcsóbb, mint a magyar. Ha exportálunk, jelenleg veszítünk. Nincs támogatás, az ágazat eléggé elhagyatott. — Gyula Kiváló polgára lett március 15-én. Meglepte? — Nem számítottam rá, egyébként sem vagyok kitüntetéscentrikus. A Kiváló polgár kitüntetésnek azért örültem, mert úgy érzem, nem politikafüggő, a város mindenkori vezetőtestülete adományozza, mely mögött konszenzusnak kell lennie a településen. Igazából nagy kitüntetésem nincsen. Még egynek nagyon örülök, az Eötvös Lo- ránd-díjnak a '80-as évekből, amely szakmai, tudományos munkáért jár. — Volt egy időszak a rendszerváltozás után, amikor nem volt a húskombinát vezérigazgatója. — A céghez 1959-ben jöttem, 1983 óta vagyok vezérigazgató. Nyugállományba vonult az elődöm, természetes utódként kerültem ebbe a székbe. Az 1992—94. közötti éveket leszámítva itt vagyok folyamatosan. Akkor nem váltottak le, úgy is mondhatnám, nem vártam meg. Az is igaz, ajánlatot kaptam Budapestről, melyet elfogadtam. Úgy gondoltam, többé nem kerülök ide vissza. Több mint 30 éves munkaviszony után mentem el, nem mondhatni, hogy nagy örömmel. Ha visszatekintek erre a két évre, nem bántam meg, hiszen inkább előnyt hozott. Sokat tanultam, ismeretségeket kötöttem, aminek később is jó hasznát vettem. Sokat jártam a munkám miatt külföldre, így összerakódott bennem, hogy Európában hogyan működnek a dolgok. Rájöhettem, nagyon sok a tanulnivaló nekem is és minden magyar vállalkozónak. — Milyen jövőt szán magának? — Innen már nem szeretnék máshová menni, csak nyugdíjba. Jöjjenek a fiatalok. Szőke Margit Névjegy — 1938. szeptember 18-án születtem Nagykamaráson. Nős vagyok, kétszeres nagyapa. Egy fiunk van, aki gépészmérnök, szakmérnök és tervezőmérnökként dolgozik a Richter gyógyszergyárban. Én a Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem és még gazdasági mérnöki kurzust 1981—1983. között. A hobbim az olvasás és a vadászat. Már nem pipázom, évekkel ezelőtt abbahagytam, mert túlzásba vittem. Szerencsére négy-öt éve meg tudom állni — árulta el magáról a vezérigazgató. AZ OLAJOS SZÍNJÁTÉK VÉGET ÉRT Akkor most mi van? Pontosabban, mi lesz? A héten ugyanis a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal illetékese nyilatkozott: blöff volt az egész, amit a Békés megyei rendőrök viselt dolgairól állítottak. Úgy is mondhatnánk — ha finomak vagy hivatalosak akarunk lenni —, a vádak nem bizonyosodtak be. A sokadik vizsgálat sem állapított meg semmit. Márpedig jogállamban feljelentések és állítások esetén a jog intézményei — rendőrség, belső elhárítás, ügyészség, bíróság — által megállapított tényeknek kell hinni, és nem a feltételezéseknek. A tények pedig — a nyomozások után — azt mutatják, hogy a megye rendőri vezetői nem éltek vissza a hatalommal, nem szövetkeztek bűnözőkkel, nem vettek részt olajmaffiás ügyekben és nem gyilkoltatták meg társaikat azért, mert keresztbe tettek a velük szövetkező olajbáróknak. Nem működtettek kuplerájokat, nem dorbé- zoltak — eltussolt bűncselekményekért ingyen igénybe vett — vadászházakban, együtt a megyei igazságszolgáltatás vezetőivel és a rendőröknek „tejelő” igazgatókkal. Titkos kazetta sincs a pedofíliával vádolt volt rendőri vezető légyottjairól, s a szeghalmi Karancsi százados sem bizonyult hősnek. Újra felteszem a kérdést: akkor most mi van, pontosabban, mi lesz? Mi lesz azzal, aki a korrupció és az „olajozás” vádját — mint búbópestist — ránk szabadította? Aki az alaptalan kijelentések többségével hírbe hozta a megyét? Akinek valótlan állításai miatt szégyenkeznünk kellett az országban? El lehet-e intézni az egészet sima feljelentésekkel, az érintettek anyagi kártérítésre benyújtott követeléseivel? Elégtételt adhat-e bárkinek is, a volt rendőri vezetőknek, a hitehagyott rendőri állománynak, a megye közvéleményének a bűn vádját képviselő honatyára kirótt sokadik pénzbüntetés? Egyáltalán, van-e, lehet-e erkölcsi felelőssége egy országgyűlési képviselőnek? Megfordítva a kérdést: ma- radhat-e bárki a Parlament tagja erkölcsi önvizsgálat nélkül? Felmentheti-e a mentelmi jog az erkölcsi felelősség alól? Azt hiszem nem. Egyszer el kell jöjjön az idő, amikor az érintett köteles kijelenteni: „Tévedtem, valótlan állításaimmal súlyos károkat okoztam másoknak és a megyének. A konzekvenciát levonom — ezennel lemondok a mandátumomról”. Pallag Képviselő Úr! Idő van! Árpási Zoltán Pallag Képviselő Úr! Idő van! Mezőberény, 1925. A képeslap a település egykori Nagy utcáját örökíti meg, a jobb oldali épület az Otthon-kör
