Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-21 / 221. szám
10. OLDAL - 2001. SZEPTEMBER 21., PÉNTEK T É R - K É P Aki a virágot szereti A városellátó szervezet három éve kitartóan munkálkodik azon, hogy Battonya ismét tiszta és virágos város legyen. A közterületeken végbement örvendetes változásokat lehetetlen nem észrevenni. Persze a szemlélet és a gondolkodás is megváltozott... Lévén szó forráshiányos településről, a városellátó szervezet és vezetője, Marjai János szívesen fogadja a dolgozók ötleteit, a lakosság segítőkészségét.- Egyre többen tekintik saját ügyüknek a város szépítését - mondja. - A piacra termelő virágkertészek fölajánlják megmaradt virágaikat, az asszonyaink megszedik, tavasszal pedig elvetik a magokat. Vrányis György 300 saját nevelésű facsemetét adományozott a városnak, a kertészbrigádunk elültette őket, s ezek a kisfák ma is megvannak. A virágok ellopása, a fák kitördelése gyakorlatilag megszűnt a városban. Mindez számomra azt jelenti, hogy egy kicsit az emberi lelkekben is nyílnak a virágaink, ott is elkezdtek zöldellni a kisfáink. A munkák javát közmunkások végzik, olyan emberek, akikre számos megpróbáltatást rótt a tartós munkanélküliség. Nos, ahelyett, hogy magukba fordulnának, ahelyett hogy belesüppednének a „minden mindegy” állapotába, fákat nevelnek és virágokat, jó példát mutatva gyermekeiknek, sőt, valamennyiünknek. Hulladékgyűjtés Már szeptemberben külön-kü- lön (szakszóval: szelektálva) gyűjtik a papír-, az üveg- és a műanyag hulladékokat Batto- nyán. Tíz gyűjtőszigeten három-három, egyenként 1100 literes hulladékgyűjtő konténert helyeznek el a településen. A konténerek beszerzése 4,3 millió forintba kerül, ennek 70 százalékát több minisztérium együttes pályázatán nyerte az önkormányzat. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetése nem érinti a kommunális hulladékok gyűjtésének és elszállításának eddig kialakult rendjét. Tatarozzák a katolikus templomot Mátyás János római katolikus plébánost augusztusban helyezte Battonyára Gyulay Endre szeged-csanádi megyés püspök. A plébános ma is örömmel gondol vissza arra, ahogyan a hívek fogadták, és ahogyan földíszítették a templomot az első alkalomra.- Augusztusban kaptak új lelkészt a helyi reformátusok is, s ez külön öröm a számomra - mondja, majd rátérünk a Battonya egyik jelképének számító, kéttornyú katolikus templom felújítására. Hangsúlyozza, hogy hivatásából adódóan elsődleges feladatának a hívek lelki gondozását, a közösségépítést tartja. Belekapaszkodom az „építés” szóba, mire elmondja: korábbi szolgálati helyein, Dombiratoson és Újszegeden is részt vett egyházi épületek felújításában, Kunágotán pedig a közösségi ház „tető alá hozásában”. Sajnos pénzhiány miatt ennek az épületnek a befejezése még várat magára.- Pedig... - és sorolni kezdi, mi mindenre lenne alkalmas a közösségi ház. Rátérve a battonyai templomfelújításra, elmondja, hogy az előkésztúeMátyás János plébános bízik abban, hogy az egyházmegye és az adományozók segítségével jövőre megszépül a kéttornyú templom tek még idejövetele előtt, tavasz- szal elkezdődtek. A mintegy 16 millió forintba kerülő ács- és a homlokzati munkálatokat csorvási és telekgerendási vállalkozók végzik. A költségek jelentős részét a püspöki hivatal nyújtja támogatásként, ám szükség van a helyiek áldozatvállalására, eseüeg külföldi segítségre is.- Ha egy megszépült templom áll a főtéren, az az egész város díszére válik, éppen ezért hiszek abban, hogy felekezeti hovatartozás nélkül számíthatunk a batto- nyaiak adományaira. A beszélgetés során kiderült, hogy az egyházmegyénknek van egy alapítványa a templomokért. - Minden adományozni szándékozót szere tettel várunk a plébániahivatalban, segítünk a személyijövede- lemadó-kedvezmény igénybevételében. A befizetési csekkre ráírjuk, ha pedig nem mi töltjük ki, kérjük feltüntetni rajta, hogy az adományozó a battonyai templom felújítására szánta a pénzt. Ha kegyes lesz hozzánk az időjárás, akkor a jövő év májusának utolsó vasárnapjára, a város- és a templombúcsú napjára kívülről is megszépülhet a templomunk >- mondja bizakodva Battonya új plébánosa. Várják a nagykövetet Békés megyében csak Battonyán élnek szerbek, ezért a szerb kulturális napot minden évben a Száraz-ér parti városban tartják. Szutor Lászlóné, a szerb kisebbségi önkormányzat elnöke érdeklődésünkre elmondta, hogy az esemény egybeesik a templom védőszentjének ünnepével, illetve a szerb búcsúval. A jeles napra, amely az idén szeptember 22-ére esik, vendégek érkeznek a szerbiai testvérvárosból, Beocsinból és a Battonyával szomszédos Aradról is eljönnek az ott élő szerbek képviselői. A tervek szerint Battonyára látogat Jugoszlávia új magyar- országi nagykövete, és természetesen hazalátogatnak a városból elszármazottak is. A szerb nap programja Battonya, 2001. szeptember 22. 10.00 Szentmise a szerb pravoszláv templomban 10.00 Beocsini és battonyai versenyzők sakkmérkőzése a városi könyvtárban 14.30 A magyarországi szerbek kultúrtörténetéből című kiállítás megnyitása a szerb klubban 15.00 Vecsernye a szerb pravoszláv templomban 15.30 Kalács- és búzaszentelés a szerb templom kertjében 20.00 Szerb bál a József Attila Művelődési Központban A zenét a tököli KOLO tamburazenekar szolgáltatja A rendezvény támogatói: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, A Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, Szerb Országos Önkormányzat, Szerb Önkormányzat, Battonya, Szerb Általános Iskola és Óvoda, Battonya, Görögkeleti Szerb Egyházközség, Battonya, Battonya Város Ön- kormányzata, József Attilfc Művelődési Központ, Battonya, Népek Barátsága Közművelődési és Iskolai Könyvtár, Battonya, Békés Megye Képviselő-testülete Önkormányzati Hivatala Sokat köszönhetnek a testvériskolának A XIX—XX. század fordulóján több mint 600 gyermek járt a battonyai szerb iskolába. Megyénk egyik legrégebbi oktatási intézményében jelenleg 56 általános iskolás tanul. Roczkó Krisztina igazgatónő ér- j deklődésünkre elmondta, hogy a patinás intézményben hat tanuló- csoportban folyik az oktató-nevelő munka.- Alsóban két összevont osztályunk van, a felsősök minden évfolyamon külön csoportban tanulnak. Diákjaink természetesen mindent elsajátíthatnak, amit a kerettanterv előír, ezenkívül tanítunk szerb nyelvet és irodalmat, népismeretet, táncot, éneket. A beocsini iskolával 1994-ben létesítettünk testvérkapcsolatot. Kinti kollégáink mindent elkövetnek azért, hogy ez a kapcsolat folyamatosan fejlődjék. A szerb nyelvű tankönyveinket minden évben a beocsini iskola vásárolja meg, s mi ingyen adjuk a gyermekeinknek, lelkűkre kötve, hogy nagyon vigyázzanak rájuk. Kiváló könyvek, amióta ezeket használjuk, sokkal eredményesebbek a diákjaink. Minden esztendőben ellátogatunk Beocsinba, mégpedig úgy, hogy a beocsiniak küldenek értünk autóbuszt. Programokat szerveznek nekünk, végig velünk vannak, majd haza is hoznak bennünket. Erre nincs más szavam, csak az, hogy gavalléria.- Hogyan viszonozzák mindezt? — Amikor ők jönnek, mint például a mostani szerb kulturális napra, családoknál látjuk őket vendégül. Szombaton Battonyával ismerkednek, részt vesznek a kalácsszentelésen és többi kulturális napi programon. Vasárnap kirándulást szervezünk nekik a mezőhegyesi ménesbirtokra és Gyulára. Este a klubban pörköltet főzünk, ahol családias légkörben töltjük az estét. Hétfőn Szegedre megyünk, városnézés, ebéd a Burger Kingben, s utána elbúcsúzunk egymástól. Megjegyzem, hogy mi könnyű helyzetben vagyunk, hiszen Beocsinból mindig más és más diákok érkeznek hozzánk.- Mindaz, amit elmondott, nyilván kedvezően befolyásolja a gyermekek továbbtanulási esélyeit is.- Tíz éve vagyok itt, azóta minden gyermekünket felvették, és meg is állták a helyüket. Olyannyira, hogy például aki a szegedi Radnótiba került kitűnővel, az ott 4,8-as átlagot ért el. A tehetségesebb tanulóink eredményesen vesznek részt a tanulmányi versenyeken, nyelvvizsgát tesznek, eddig tizenkettőnek sikerült a C fokozatú közép- vagy felsőfokú követelményeknek megfelelnie. A boldogság titkát kereste Háromszázkét oldalas verseskötetet hozott a posta dr. Ipacs Lajos nyugalmazott battonyai közjegyzőtől. A százharminc, számozott példányban kiadott mű szerzőjével otthonában beszélgettünk felesége, Magda asszony társaságában. A „műhelytitkok” megismerése óta az eddiginél is nagyobb szeretettel olvasgatom Ipacs közjegyző úr muzsikáló, ugyanakkor érzelmi és gondolati gazdaságról tanúskodó költeményeit. Ipacs Lajos 1920. május 15-én született Battonyán. A polgári iskolát szülőhelyén kezdte, majd Makón, a Csanád Vezér Gimnáziumban érettségizett 1938-ban.- Angol-történelem szakos tanár szerettem volna lenni, de édesapám azt mondta: fiam, a tanárokkal Dunát lehet rekesz- teni, legfeljebb óraadó helyettes lehetsz. Jogra mentem, két évet Szegeden végeztem, a többit Kolozsvárott, mivelhogy Észak-Erdély visszacsatolása után a Ferenc József Tudományegyetem, így a jogi kar is hazatelepült a kincses városba.- Tényleg kincses volt akkor Kolozsvár?- Ami a szellemieket illeti, igen. Kiváló professzoraink voltak. Viszont nagyon messze volt, és iszonyatos szegénységben teltek a diákévek. Szerencsére kaptam ösztöndíjat, és hazulról is érkeztek a csomagok. Negyven- kettőben megszereztem a doktori címet, ősszel karpa- szományosként bevonultam katonának, hat hónap után egészségi okokból leszereltek. Közben kineveztek fogalmazónak a szegedi táblához, de amikor visszatértem a polgári életbe, Szabadkára irányítottak. Negyvennégy szeptemberében vége lett a szabadkai magyar bíróságnak, jöttek a partizánok. Én éppen kéthetes nősülési szabadságon voltam, hát ez alaposan meghosszabbodott, nem lehetett már visszatérni Kosztolányi és Csáth Géza városába. Budapestre neveztek ki ügyészségi fogalmazónak, ez volt a mi inIpacs Lajos: A vén nyárfa Arannyá vált a lomb de már el is dobálta s mily könnyelműen dalol a szélbe lám a nyárfa. Az első dér a fagy oly igen megpróbálta s az ág se szólt maradj te tünáérszép te drága! A tél ítél a zord s mi lenge gyönge fáradt hideg zsákjába hord hosszú nagy éjszakára. Meztelen vagy riadt és tagad minden ágad de ha már nincs fiad hiába sírsz hiába. Ipacs Lajos új kötetének összeállításán dolgozik gyen nászutunk - néz szeretettel feleségére, Magda asszonyra, aki nem csak ihlető múzsája, hanem - a versek kötetekbe, illetve versciklusokba rendezését illetően - alkotótársa is a költőnek. - Szóval, a mézeshetek azzal értek véget, hogy a Madách téren elkaptak az oroszok. Több ezred magammal a 37 kilométerre lévő Gödöllőre hajtottak bennünket. Futás! Séta! Futás! Séta! Ott volt köztünk a nagy Latabár is, meg egy szegedi zenekari társam, Baja Imre. Hadifogolyként, lázas betegen megjártam gyalog Selypet, Jászberényt. Ott a hadifogoly-kórházban volt egy karakán, fekete hajú orvosnő (tatárnak néztem), aki 11 társammal együtt hazaküldött, szabályos elbocsátó levéllel. Negyvenkét kilósán értem Battonyára. Néhány hónap múlva kilábol- tam az „ukránkából”, és - ötvenhat évvel ezelőtt - munkába álltam a bíróságon. Fogalmazó voltam, majd járásbíró, végül közjegyző lettem. Ez aránylag nyugodt állás volt, ebből mentem nyugdíjba 1982-ben.- A munka és a család mellett mikor jutott ideje több kötetnyi vers megírására?- Ezt kérdezem én is magamtól, immár több évtizede. Talán a Húsvéti dalból vett idézettel válaszolnék: ... én voltam / a vers, a meg sem írt, / nem értett érzés; lustaság, / a nap apródja, / kék egek cselédje, / kisinas, / aki a boldogság / titkát kereste... Az oldal a Battonyai Városi Önkormányzat támogatásával készült. Szerkesztette és fotózta: Ménesi György. A szerb óvoda és iskola megyénk egyik legrégibb intézménye A vegyes házasságokban született gyermekek az óvodában alapozzák meg idegennyelv-tudásukat A kis létszámú osztályokban szoros kapcsolat alakul ki a diákok és tanárok között
