Békés Megyei Hírlap, 2001. szeptember (56. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-15 / 216. szám

2001. szeptember 15., szombat A Békés Megyei Hírlap Melléklete Balkáni örömtánc — Békéscsabán Az együttest 1994 óta Majthényi Dániel vezeti 6 Húszezren hallgatták a Stage Line-t Hatvan év nagy slágereit játsszák koncertjeiken 6 Albert Flórián hatvanéves Aranylabdásként őrzi nevét a foci története „Úgy érzem, nekem repülnöm kell” „Színésznőnek még nem merem nevezni magamat, hiszen, ha a Tolnay Klá­rihoz hasonló legendákra gondolok, eszembe jut: jó pap holtig tanul. Ha olyan társaságban vagyok, ahol nem ismernek, kerülöm a témát. Emellett többektől hallottam már, hogy a színészek nagyképűek és romlott életet él­nek. Nem is vagyok tipikus színésznői alkat: állandóan hülyéskedek, alapve­tően jókedvű embernek ismernek. Persze nagyon jó érzéssel töltenek el a si­kereim, különösen, ha zenés darabról van szó. Gyorsan hozzáteszem, mind­ezt nagyon sok embernek köszönhetem.” — Talán sokakat meglepnek Paczuk Gabi fenti szavai. A legtöbben a Vörös malomban figyeltek fel a színésznőre először, amelynek utolsó előadását meg is könnyezte a fináléban. Mit je­lentett önnek ez a darab? — Az ember mindig akkor jön rá, milyen boldog volt egy adott időszak­ban, amikor már túlvan rajta. Ezt szok­tam érezni a számomra kedves dara­bok elmúltával is. Ilyenkor nem tu­dom, hogyan lesz tovább, előt­te viszont minden olyan kerek volt. Ez a darab jelentette szá­momra a kiugrási lehetőséget. Mima szerepét eredetileg más­nak szánták, végül a kolléga elfoglaltsága miatt engem dob­tak be a mélyvízbe. Egyébként Verebes István, a darab rende­zője javasolta, hogy a kereszt­nevemet Gabriella helyett Ga­biként használjam, mivel így könnyebben megjegyezhető. — Ma már viszont nem léte­zik ön nélkül zenés bemutató Csabán. Ettől eltekintve, mennyire tartja fontosnak, hogy más oldalról is bemutat­kozhasson? — A színházban ugyanúgy létezik a skatulyázás, mint bár­mely más munkahelyen, főleg, ha huzamosabb ideig játszunk egy helyen. Nem szeretnék be­leragadni a vérbő, határozott nő szerepkörébe. Szerencsém, hogy van énekhangom, ezáltal változato­sabb szerepekhez juthatok. Emellett folyamatosan keresem az új lehetősé­geket és környezeteket. Minél több helyről kapok visszajelzést, annál job­ban ítélem meg magamat. A mi szak­mánkban egyébként is fontos, hogy minél több helyen ismerjenek. Nemrég meghívtak a Kisváros című tévésoro­zat egyik kétrészes epizódjába, így be­lekóstolhattam a filmezés kavalkádjá- ba is. Nagyon élveztem a munkát, a második részt hétfőn este vetíti a tele­vízió. Ugyanakkor az is skatulya, hogy a nézők többsége kizárólag a színház­ban találkozik velem, nem ismernek az életben, nem tudják, mire gondolok, Névjegy Születési idő: 1976. március 17. Csillagjegy: Halak, aszcendense a Skorpió Életút: ahogy költözött a családja — Köröstarcsa, Mezőberény, Békéscsaba Tanulmányai: zenetagozatos általános iskola, „belvárosi”, „Kéri”, „Közgé” Családi állapota: hajadon Főbb szerepei: Vörös malom (Mima), Két úr szolgája (Clarice) Evita (címszerep), Jézus Krisz­tus szupersztár (Mária Magdolna), Jeanne d'Arc (címszerep), A kertész kutyája (Marcella) Díjai: három OTP-nívódíj a közönség szavaza­ta alapján (Vörös malom, Evita, Jeanne d'Arc) Hobbi: kick box-aerobik, hangos zenehallgatás (house: Sterbinszky, Tommy Boy, musicalek), ál­landó tévénézés, play station Kedvenc étele és itala: a pacal kivételével min­den, csapvíz amikor lekapcsolom otthon a villanyt. — Egy színész számára viszont mégis a közönség szeretete a legfonto­sabb, hiszen állandó visszajelzésre van szüksége. — Sajnos megesett már, hogy vala­ki csak azért vizsgált kritikusabban, mert prózai szerepet játszottam. Nem a közönségre gondolok... Úgy érzem, a nézők szeretnek, há­romszor választottak meg az évad színésznőjének. Határtalan öröm számomra ez, mivel a nézőktől kaptam, nem pedig a kollégáim­tól, akik a helyzetükből adódóan gyakran elfogultak. Az emberek sokszor rám mosolyognak az ut­cán, sőt, gratulálnak. Ettől viszont minden új szerep kihívást jelent számomra, hiszen egyre maga­sabbra kell tennem a lécet. — Többektől is hallottam, a Jekyll és Hyde-ra ért meg igazán színészileg. Erre szokták monda­ni: akkor is súlya van a jelenlét­ének a színpadon, amikor nem rá koncentrálódik a figyelem. — Azért volt nehéz dol­gom a Jekyllben, mert a madam apró szerepével ugyanazt a távot rövidebb idő alatt kellett megten­nem. Ez volt a feladatom, ezt kellett megoldanom. A legtöbbet mégis a főszere­pekkel lehet fejlődni. Az egész Jeanne d'Arc az én vállamra nehezedett, még­is tudtam, ha nagy lendü­lettel csinálom, jól fog si­kerülni. —A csabai színházat az ország egyik legcsaládia- sabb társulatának tartják. Hogyan látja belülről? — Rengeteg tehetséges, sokat bíró fiatal van itt, rá­adásul egy nagyon össze­tartó, baráti társaságot al­kotunk. Próbák után gyak- ran együtt maradunk, sokat be­szélgetünk és segítjük egy­mást. Nincsen köztünk irigység, örü­lünk egymás sikereinek. Azzal viszont mindenki tisztában van, hogy előbb- utóbb szét fogunk robbanni. Titkon mindenki kacsingat az új lehetőségek felé. Nemrég Marton Robi szerződött el Szegedre, amit rettenetesen sajnál­Paczuk Gabi nem szeretne beleragadni a vérbő nő szerepkörébe d-fotó: lehoczky Péter tam. Közös vonásunk, hogy mindkét; tőnknek van némi tájszólása. O okányi, én pedig Köröstarcsáról szár­mazom. — Mit vár az idei évadtól? — Az egyik legnagyobb feladatom a Sosem lehet tudni, avagy nincs aki hűvösen szereti című bemutatóban lesz, ami a Van, aki forrón szereti cí­mű film színpadi változata. Há­rom évadon keresztül játszottam már Nyíregyházán Virág, vagyis Marilyn szerepét. Biztos vagyok benne, hogy itt is nagyon fogják szeretni, hiszen tele van nagyon jó, mai slágerekkel. — Ha jól tudom, elég rögös úton jutott el a mai sikerekig... — Nagyon hányatott a sor­som, de én választottam. Nem szerettem tanulni, amit ma már nagyon bánok. A családom ha­mar széthullott. Imádom a két nővéremet, de a nagy korkülönb­ség miatt hamar férjhez mentek és elköltöztek. Nem éltünk igazi családi életet, nem szerettem ott­hon lenni. Egy célom volt: vinni valamire az életben. Mindig is tudtam, hogy rejtőznek bennem lehetőségek, ezért állandóan szem előtt akartam lenni. Már kislány koromban is meg akar­tam mutatni magamat, ám ma is bosszant, ha nem hisznek ben­nem. Azt, aki tehetséges, terhel­ni kell. A kitartásnak rengeteg gyümölcse van. Úgy érzem, ne­kem repülnöm kell. — Jól gondolom, hogy az egész életét a színház határozta meg? — Tizennégy-tizezenöt évesen saját lábamra álltam, és belecsöp­pentem a színházi világba. Rög­tön a közepébe akartam rohanni, türelmetlen voltam, és alig volt tapasztalatom. Ennek a gondol­kodásmódnak rengeteg előnye van, ma is ilyen vagyok. Arra is rá kellett jönnöm, hogy ehhez a pályához rengeteg szorgalom és akaraterő szükséges, és egyben renge­teg lemondással is jár. Ha megszűnne számomra a színház, nem esnék kétség­be, de nagyon sajnálnám. Lehetnék pél­dául bolti eladó, hiszen egy ideig tanul­tam ezt a szakmát is. Két hétig biztosan kedvesen mosolyognék, de boldog nem lennék. Csicsely Zoltán A BOSSZÚVÁGY LIHEGÉSÉT HALLANI A por leszállt, a füst felszívódott. Az Amerikát ért terrortá­madás forgatókönyve becsukódott. Oszlik a döbbenet. Már a romok eltakarítása folyik, a halottak keresése, a temetés szervezése. A világ, ha kényszeredetten is, napirendre tér a történtek felett, s előre tekint. A válaszra vár — félelemmel és kétséggel. Figyeli, mi jön ezután, kit vagy kiket vesz célba az amerikai hadigépezet? Képes lesz-e önmérsékletet tanúsítani a világ vezető ipari és katonai hatalma, egyik leg­szervezettebb adminisztrációja? A nagy kérdés: a maroknyi terrorista mö­gött állnak-e kormányok, vagy csak egy őrült elme, esetleg egy nép fanatizmusa, netalán végső el­keseredettsége volt a hajtóerő. Akárhogy is, ezek nem csak a tragédia és a döbbenet, hanem a józanodás percei is kell legyenek. A történelmet és a népekről alkotott ítéletet újra kell gondolni. Ha ugyanis igaz a feltételezés, hogy a terror­ral az Egyesült Államok politikáját akarták megtorolni, saj­nos ártatlan áldozatok halála árán, akkor a tétel fordítva is fennáll. Vagyis, a Világkereskedelmi Központot és a Pen­tagont ért támadás nem torolható meg egy ország, egy nép szétbombázásával. csak a felelősök, a személyi felelősök megbüntetésével. Ha nem így történik, akkor Amerika az alapvető demokrácia-felfogásával kerül szembe, s onnantól kezdve ténnyé válik a kollektív bűnös fogalma. Attól kezd­ve már nem lehet lumpen elemekről, tolvajokról vagy ter­roristákról beszélni, hanem elfogadottá válik a közösségi megnevezés használata: lumpen négerek, tolvaj cigányok, terrorista arabok. S egy adott pillanatban majd lesznek bűnös magyarok, mint ahogy voltak már gyaur vietnamiak, irakiak, szer- bek, mások. Égy pártfőtitkár, egy katonai ru­hába öltözött diktátor vagy a szőnyegkeres­kedők erkölcsével bíró nép vezér bűnéért nem lehet felelős maga a nép még akkor sem, ha egyes tagjai vagy tömegei ujjongtak a repülőgépek New York-i becsapódásakor. Ha valakinek, ezt nekünk kell tud­ni a legjobban. Nekünk, magyaroknak, akiket kollektív büntetésben részesítettek egy agg császár háborús kalandja miatt 1920-ban, Trianonban. Kétségtelen, a Boeingek késekkel felfegyverkezett al­kalmi pilótái büntetni akartak, és önvizsgálatra késztetni politikusokat és nemzetet. Kérdés, hogy az érintettek képe­sek lesznek-e erre? Egyelőre csak a bosszúvágy lihegését hallani. Arpási Zoltán Önvizsgálatra késztetni poli­tikusokat. Békéscsaba, 1910. A megyeszékhely, amikor még nem volt megyeszék­hely, háttérben a mezőváros gabona-feldolgozására szolgáló malommal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents