Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-07 / 183. szám
O T T H 0 N U N K 2001. AUGUSZTUS 7., KEDD — 9. OLDAL Műgyűjtemény, borotvátokkal Kolozsváry Ernőnél kortárs képek, parasztbútorok között A kortárs magyar művészetet szinte a múzeumoknál teljesebben bemutató műtárgyegyüttest negyven év gyűjtőmunkájával hozta létre Kolozsváry Ernő, a győri Kazinczy Gimnázium egykori legendás kémia-fizika szakos tanára. A művek, a klasszikus modern és a kortárs magyar művészet legjelesebb művészeinek alkotásai egy hónapig voltak láthatók a Műcsarnokban, hogy azután újra visszatérjenek a győri lakásba, a városházával szemben álló polgárház emeletére, beilleszkedjenek az eredeti, jól megszokott együttesbe. A fogadtatás királyi: a lakás ajtaja előtti függőfolyosóra érkezőt Kovács Ferenc váci szobrászművész felemelt karú VIII. Henrikje tessékeli tovább, no nem a vérpad, hanem az előszoba felé, ahol Vajda Lajos szénrajzai vonzzák a tekintetet. A falakon • újra ott függenek Ország Lili és Anna Margit, Komiss Dezső és Bálint Endre, Román György és Vaszkó Margit, mellettük a maiak, Deim Pál és Keserű Ilona alkotásai. Kondor Béla nagyméretű rajzának már csak a mennyezeten jutott hely - nem csupán így szokták meg a lakás visszatérő vendégei, de alighanem sokan hiszik, hogy elhelyezésének nem is lett volna ideálisabb módja. A modern művészet remekei mellett mindenhol népművészet: tárgyak és bútorok, amelyek egyrészt formáikkal, színükkel, motívumaikkal folyamatos párbeszédet folytatnak a kortárs műgyűjtemény darabjaival, másrészt a lakásban élők - a gyűjtőházaspár négy gyermeket nevelt fel - praktikus szükségleteit elégítik ki. Más ’ bútorunk - jegyzi meg Anikó - jószerivel nincs is, a feltétlenül szükséges darabokat tudatosan válogattuk úgy, hogy dísztelenek, jellegtelenek legyenek, ne vonják el a figyelmet a népművészetről és a kortárs gyűjteményről. A bútorokat, népművészeti tárgyakat sosem gyűjtötte olyan szisztematikusan Kolozsváry Ernő, mint a képeket. Arra azonban hamar, a hatvanas évek közepén Az előszoba falát Vajda Lajos szénrajzai díszítik. A lakás tulajdonosa a művésszel kutatta fel korábban a Szentendrei-sziget falvainak népi motívumait gyűjteménye néhány szép darabját is átengedte Kolozsváryéknak. Más tárgyak - a Csíkszeredái Madonna, Szent István király barokk szobra - Medgyessy Ferenc szobrászművészt inspirálták egykor, a szobrász rajzai társaságában kerültek később új helyükre. Akár a képek megszerzésének, története van szinte minden bútornak, használati tárgynak is. A konyha falán lévő tálas például Kalotaszegen készült 1904-ben. Felirata is jelzi: az a Viskói Laci csinálta, akinek művészetébe - a magyarság néprajzát feldolgozó kötetein éppen akkoriban dolgozó - Malonyay Dezső szinte beleszeretett, s ha nem is pontosan ezt a darabot, de ikertestvéreit a könyvbe is bevette. A pad pedig a bútor és az ember kapcsolatának még korábbi fejezetét idézi: az egyik végén olvasható felirat szerint 1826-ban csináltatta Pipis András. Használja és csodálja az ember egyszerre a tárgyat, magyarázza a házigazda, miközben végigvezet az egybenyitott, tágas szobákon. Egy ládára mutat, amely Komiss Dezső Feszület II. című képe mellett áll, s megjegyzi: talán Brancusi sem tudta jobban tömöríteni szobrait, mint amilyen ez a tulipánmotívumként, a női test formáiként egyaránt értelmezhető díszítés. Számúd Mária számára készült a láda 1888-ban, a rajta álló téka felirata a barátságot hirdeti 1860-as dátummal. A gyűjtő szerint készítője olyan természetességgel nyúlt vissza évszázadok múlva a reneszánsz formáihoz, mintha a világ mit sem változott volna az idő múlásával. Kolozsváry és felesége szándékai szerint forma formára, szín színre felel a lakás minden pontján. Egy parasztbarokk Pieta is elérhet michelangelói mélységet, mondja a gyűjtő, egy alig harminc centiméter magas szoborra mutatva. Azután a svájci gyűjtőt említi, akinek azt mondta egyszer: nekem is van K/ee-képem. Hogyhogy? - kérdezett az vissza, mire Kolozsváry Ernő elővett a fiókból egy karcolással díszített borotvatokot. A kéményseprésről A kéményseprésről szóló jogszabály kijelenti, hogy a kéményeknek a fűtésnél keletkezett gázokat biztonságosan a tető feletti légtérbe kell juttatniuk, majd minden regényesség nélkül oldalakon keresztül sorolja, hogy a kéményseprőnek ezért mi mindent kell megtennie. Szilárd- és olaj-tüzelőberendezés füstgázának az elvezetésére szolgáló kéményeket - típustól függően - háromhavonta, félévente, illetve évente egy alkalommal kell ellenőrizni és tisztítani. Gáz-tüzelőberendezés égéstermékének elvezetésére szolgáló egyedi és gyűjtőkéményeket, valamint a központi kéményeket évente egy alkalommal ellenőrizni és ha szükséges, egyidejűleg tisztítani is kell. A kéményseprés megkezdése előtt kellő időben - de legalább 8 nappal előtte - a tulajdonost írásban vagy hirdetmény útján, illetve a helyben szokásos más módon értesíteni kell a munkáról. Amennyiben a tulajdonos a helyszínre történő bejutást, vagy a munka akadálytalan elvégzését ismételt, szabályszerű értesítés ellenére akadályozza, arról tudomást szerez az első fokú tűzvédelmi hatóság is. Intézkedéseikben ők meglehetősen következetesek, ezért nem tanácsos szembe kerülni velük. Egyszerűbb, ha beengedik a kéményseprőt. Van olyan háztulajdonos, aki kevesli a kéményseprő által a tetőn eltöltött időt, és emiatt bizonytalan az elvégzett munka minőségét illetően is. Az tény, hogy a ház tulajdonosa azon túl, hogy megmutatja a kéményseprőnek a feljáratot a tetőre, nem igazán tudja nyomon követni, milyen munka zajlik ott, hacsak nyaktörő mutatványokkal nem megy fel ő is oda. ■ Zöld sziget a lakásban A Duna szerelmese Gyermekkorunk nyara Afelől semmi kétség, hogy a télikert különlegesen szép kiegészítője a lakásnak. Rendkívüli hatása abban rejlik, hogy üvegfalain keresztül közvetlen kapcsolatot teremt a külső tájjal. Farkas Judith iparművész elsősorban dolgozó- szobának tekinti otthonának e romantikus hangulatú részletét. „A kerámiák a pincében lévő műhelyemben készülnek, majd itt, a télikertben festem meg őket. Rendkívüli módon hat rám a növények közelsége. Azon túl, hogy megnyugtatnak, ihletet is adnak, inspirálnak és megindítják a fantáziámat. Kedves tárgyakat raktam közéjük, olyanokat, amelyek közelében hasonlóképpen jól érzem magam. így lett a lakás e kis szöglete az én zöld szigetem.” A kövezet a régi télikertek hangulatát idézi, emellett könnyen tisztítható. Meghatározó bútordarab a helyiségben a századfordulóról származó kanapé. A háziak találóan Orient expressznek nevezik, mondván, itt pihenve a fantázia segítségével akárhová elutazhatunk. Az utazáshoz kiváló segítséget adnak a növények, közülük néhány lombsátrat alkot a kis térben. A legfeltűnőbb a tizenhat éves lanüevelű fikusz, amely hatalmas, haragoszöld leveleivel átível az ablakok fölött. Különös hatást keltenek az ablakok előtt lévő aszparáguszok. Nyáron illatos, apró, fehér virágokkal lepik meg a háziakat. „Bár csak néhány éve lakunk ebben a lakásban - mondja Judith -, de ma már nem tudom elképzelni, hogy a munkái- mat másutt fejezzem be." ■ Egy lakótelepi, nyolcadik emeleti lakásban is jól érezheti magát az ember, ha kedve szerint átalakította, s a Duna meg a Margitsziget teljes látképében gyönyörködhet. Vendéglátónk, István sokáig vadászott egy ilyen lakásra, mint látjuk, eredménnyel. Az életem úgy alakult, hogy Budapesten kezdtem el dolgozni - meséli az előzményeket. - S minthogy a szakmám az idegenforgalomhoz köt, eleinte turistacsoportokat kalauzoltam a fővárosban. Feltűnt, hogy minden külföldi elragadtatással szemléli a várost kettészelő Dunát, s a Margitszigetet. Hamarosan én is az ő szemükkel kezdtem látni ezt a természeti - csodát, s találtam egy eladó lakást... A szobák közötti ajtók eltávolításával egybenyitottam a nappalit. Olyan teret kaptam, amelynek egyik, étkező felőli végében a budai hegyekre, a másikban,- Csak belsőépítészeti átalakításon esett át, s főként a színes csempékkel bolondítottám meg.- A színek hogyan születtek?- Az én éltető színem, s kedvencem a sárga és annak árnyalatai. A legborúsabb téli napokon is olyan érzetet ad, mintha a szikrázó napsütéséről híres Riviérán lennék. A fehérrel és a kékkel párosítva vidám, friss ízt ad a lakásnak. A hálószoba narancssárgáját és az előszoba törtfehérjét leszámítva három szín jellemzi a lakást. A természetes fényt nélkülöző fürdőszoba különösen jó hangulatú lett a sárga csempe uralkodásától. Az egységés színvilág kedvéért ugyanezt a burkolatot használtam a konyhában is. A nappaliban pedig a bőr ülőgami- túra képviseli a nap színét. ■ A középkorúak és a lakás Középkorúnak lenni többnyire megállapodottságot jelent. Befejezett tanulmányokat, egzisztenciát, családot, kialakult életvitelt. Aki teheti, ilyenkor épít házat, költözik nagyobb lakásba, vagy átépíti, átalakítja a meglévőt. A lakásválasztást és a berendezkedést egyrészt a megnövekedett család és a kezdő időszakhoz képest megváltozott igények határozzák meg, másrészt sokan az otthonukkal is jelezni kívánják - önmaguk és mások számára is - azt, hogy hová jutottak, milyen eredményeket értek el. A lakás tehát gyakran nemcsak a benne élő család kényelmét szolgálja, hanem ún. státusszimbólum is. Ez bizonyos fokig érthető, hiszen a lakás akarva-aka- ratlanul a benne lakókat tükrözi. A kérdés csupán az, vajon menynyire őszintén? A lakást - középkorúak esetében - többnyire nem egyetlen személy, hanem egy teljes család lakja. A tervezés és a berendezkedés időszakában, a szem előtt tartott szempontok közül a látványnál, a stílusnál, az egységes megjelenésnél is fontosabb az, hogy minden családtag külön-külön is jól élhesse az életét és szabadnak érezhesse magát odahaza. Azt is figyelembe kell venni, hogy bár egyetlen családról van szó, az azt alkotó személyek azonban különböző igényűek. Az egymáshoz való alkalmazkodás és az egyéni szabadság egyensúlya a jó emberi kapcsolatok egyik kritériuma. Ezt elősegíthetjük azzal, hogy a lakás közösen használt területeit, lehetőség szerint, a család együttes elképzelései alapján alakítjuk ki, de a saját szobájában mindenkinek lehetőséget hagyunk egyéni elkép- zelései megvalósítására. ______■ Mi ért szép? Viktória-mintás teáscsésze Herendről A teaivás szokása a 19. században honosodott meg hazánkban, angol mintákat követve. Polgári körökben, az ötórai teázás is szokásba jött, s tartotta magát egészen az ötvenes évekig, amikor aztán ez is bűnös úri időtöltésnek bizonyult. A teázás szertartásához hozzátartozott a szerviz is, a porcelán teáskanna, teáscsésze, cukortartó és tejszínes kancsó. A 19. században minden nagyobb európai porcelánmanufaktúra gyártott belőlük - a Herendi Porcelánmanufaktúra is sikeresen startolt vele, s az 1851-es londoni világkiállításon díjat nyert készletével, amelyből Viktória királynő is rendelt, így lett a minta neve: Viktória. Herenden ezt a tradicionális terméket a mai napig készítik, s a Viktória-minta karaktert megőrizték és átmentették a 21. századba. Ha rápülantunk a teáscsészére, látjuk, kiegyensúlyozottan arányos a formája, ideálisnak tűnik - valóban az is. A csészefül ergonómiailag jó, finom mozdulatokra késztet: ezt a teáscsészét nem lehet ökölbe szorított kézzel, bögreként megfogni, a forma tehát elegáns kéztartást sugall. A tányér aránya teljes összhangot mutat a csészével. A készleten megjelenő Viktória-minta mai szemmel nézve is gyönyörű. A kínai hatást mutató, stilizált virágos ágakból és lepkékből kialakított díszítmény, örök tavaszt idéz elénk. Érdemes elidőzni a minta felfestésénél is, ugyanis a dekorativitás funkcionális elvű. Mind a csésze, mind a tányér pereme aranyszegéllyel meghúzott, közvetlenül mellette halványzöld levélfríz jelzi a csésze és a tányér szélét. A csésze oldalán, ahol a forma gömbölydeden szűkül lefelé, megjelenik a virág- és lepkeminta, kellemesen lazán, levegősen felfestve. így azok kiemelik a forma karakterét - a díszítmény és a forma összhangja magas fokon valósul meg. ________________■ Vidám h angulatú reggelekre, napsütötte délutánokra, a közös játékokra emlékezünk. A gondtalan nyaralások atmoszféráját könnyen elővarázsolhatjuk, ráadásul egészen egyszerű eszközökkel. Nézzük, mi kell hozzá! Egy nyugágy, számos párna, könnyű, nyári takaró, a fedeles kosárban nagymama süteménye, az asztalon gyümölcs és persze, a közös reggelik. Rohanás nélkül! Ami a színeket és a formákat illeti, lényeg az egyszerűség. Használjunk alapszíneket! A nyári hangulatba remekül illik a kék és a piros, melyeknek jó kiegészítője a krémsárga. A textilek közül a könnyű pamut- és lenvásznakat, kartonokat válasszuk, csíkos, kockás, esetleg apróvirágos változatban. Az azonos anyag- és színminőség jól tűri a különféle minták együttes alkalmazását, ráadásul lendületes változatosságot teremt. A natúr fa és a vessző - mint általában - kellemes kiegészítők, melegségükkel kitűnően ellenpontozzák a kék hűvösségét. A festett felületekhez lazán felhordható pácot, vagy matt festéket használjunk. Az erős színeket fehérrel tompíthatjuk. Mindenképpen kerüljük a csillogóan fényes felületeket! Fontos a könnyedség. Vidám és barátságos környezet kialakításakor nem feltétlen a divat aktuális irányzatait kell figyelembe vennünk. A fő szempont, hogy olyan tárgyakkal vegyük körül magunkat, amelyeket igazán szeretünk, amelyekhez emlékek fűznek, s amelyek közt jól érezzük magunkat, függetlenül attól, hogy egyébként való- ak-e egymáshoz. Aztán persze, a meglévő darabokat rendezhetjük aszerint, hogy színben, formában és méretben szépen egészítsék ki egymást. _______■ rájött, hogy az előbbiek nélkül az utóbbiak sem találhatják meg helyüket a huszadik század végén élő ember fizikai és szellemi környezetében. Már csak azért sem, mert a népművészet több szeretett festő művészi világát is döntően befolyásolta. A gyűjtő Komisst idézi, aki szerint a magyar művészeti nyelv ábécéje a népművészet - nem véletlenül kutatta a festő a harmincas években Vajda Lajossal a Szentendrei-sziget falvainak népi motívumait. Kolozsváry Ernő szerint a magyar múlt mélységei felé vezet ez a művészet, s még mélyebbre, a művészet egyetemes öröksége felé. Balatoni présházának egyik büszkesége az a nyereg, amelynek párját László Gyula népvándorlásról szóló könyvében fedezte fel - hogy párhuzamokkal később egy napjainkban dolgozó nyergesmester szolgáljon. Hogy a népművészetet is elsőrangú tárgyak képviselik a győri lakásban, az egy kiváló szakemberrel kötött barátságnak is köszönhető: Tröster Vera - évtizedek óta Svájcban él - a hatvanas években egyszemélyes intézményként olyan gyűjteményt hozott össze, hogy múzeumnak is díszére vált volna. Nemcsak tanácsokat adott, de a nappali oldalán pedig a Dunára látok. A hálószoba értelemszerűen a régi étkező helyét foglalta el.-És a fürdőszoba?
