Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-04 / 181. szám

2001. augusztus 4-5., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 __________________Ha az egyik családot méreggel kiirtjuk, területét elfoglalja egy másik__________________ Patkányistenek az indiai Desnoké szentélyében Ha meg szeretne szabadulni a patkányok iránt érzett undorától és félelmé­től, utazzon el az indiai Rádzsasztánba. Ott található az a kolostor, ahol a patkányistenek élnek, bó'ségben és biztonságban, úgy kényeztetve, ahogy a kisgyermekeket szokás. Az ottaniak ugyanis azt tartják, hogy ezek a hosszú farkú, okos szemű rágcsálók a meghalt gyerekek reinkarnációi. A templomban a patkányoknak fedél van a fejük felett és rendszeresen ehetnek — ez Indiában több millió ember számára elérhetetlen luxus Desnoké — így hívják a kis indiai vá­rost, melynek mesésen szép templo­mában több mint húszezer patkány él. Élvezik a szabadságot, kergetőznek a padlón, a szent könyveken pálosod­nak, mindenütt ott cikáznak a zarándo­kok lábai között. Időnként megállnak, lepottyantanak egy pici bogyót, és fut­nak tovább a tejjel teli hatalmas tál fe­lé. A bátrabbak felkapaszkodnak „gondozóik” tekervényes turbánjára és úgy játszanak vele, mint a kisgyere­kek a női szári redőivel. Etetésük pon­tosan megszabott időben zajlik, az éte­lüket a templomban élő két család ké­szíti elő. A „gondnokok” rendszeresen felsöprik a padlót, amely állandóan te­le van ürülékkel és a zarándokok szét­szórta rizzsel. Az őröknek és a papok­nak az is feladatuk, hogy megóvják védenceiket természetes ellenségeik­től. A kifeszített védőháló megakadá­lyozza, hogy a ragadozók az udvartér­re jussanak. Az őrök elsősorban arra ügyelnek, hogy a hívők zarándokútja békés és nyugodt legyen. A templom bejárata előtt a látogatók nyalánkságo­kat vásárolhatnak, amelyek kifejezet­ten a falánk patkányok számára ké­szültek. Ha szerencséjük van, megpil­lanthatják a fehér patkányt, amely a hí­vők szerint az istenek követe. A templom azonban nem a rágcsá­lók tiszteletére lett felszentelve, hanem Kami Mata istennőére, aki a hagyo­mány szerint 1387-ben született, egy énekmondó hatodik lányaként. A szö­vegmagyarázók szerint anyja 21 hóna­pos terhesség után szülte meg, ami so­katmondó bizonyítéka annak, hogy köze van az égiekhez. Élete 151 év múlva ért csak véget: egy hajnalon, épp amikor ragyogni kezdtek a felkelő nap sugarai, a meditációba merült is­tennő teste fellobbant. Kami Mata hosszú életét a szegényeknek szentel­te, sok csodát tett. Ez a közép­kori Teréz anya ott volt a régió fővárosa, Bikaner alapítá­sánál, a rádzsasztáni rádzsputok (her­cegi családból származó vagy a harcosok kasztjá­hoz tartozó indu­sok) egyik patró- nája. Az egyetlen zarándokhely, ahol Kami Mata istennőt patká­nyok társaságá­ban ábrázolják, a desnokéi csodá­latos márvány­templom. A rágcsálók kultusza Kami Mata istennő élete során alakult ki. A legenda szerint az istennő százéves ko­rában véglegesen Desnokéban telepe­dett le. Abban az időben a környéket magas lázzal járó járvány sújtotta, melynek több tízezer gyermek esett ál­dozatául. A szerencsétlen szülők az is­tennő elé járultak, és kérték, szóljon érdekükben a halál istenénél. A köz­benjárásra már késő volt, ezért Kami Mata a hívőknek legalább egy kis vi­gaszt szeretett volna nyújtani — min­den áldozati ajándékért, amit a patká­nyoknak hoznak, egy korán elhunyt gyermek újjászületik — egy patkány képében. Es ezért már több mint hat­száz éve Rádzsasztán asszonyai és fér- fiai reménykedve zarándokolnak el a templomba. A gyerekek és a patká­nyok között van még egy összekötő fonal: a régi rádzsasztáni dialektusban megjelölésükre egy és ugyanazt a kife­jezést használják — khaba. Mint a világ bármely részén, Indiá­ban is érvényes: a jó patkány a döglött patkány. Az indiai kormány a ragályos betegségeket hurcoló-terjesztő, temiést pusztító patkányok irtására rengeteg pénzt költ. Különös azonban, hogy Desnokéban, ahol csak úgy nyüzsög­nek a patkányok, semmivel sincs több megbetegedés, járvány, mint más váro­sokban. A templom falai között pedig soha nem ütötte fel a fejét semmiféle betegség, még 1927-ben sem, amikor egész Indiában pestis dúlt. Lehet, hogy az egy helyen és jól tartott patkányok nem veszélyesek az emberekre nézve? De térjünk még vissza a rejtelmes templom falai közé. A látogató csak mezítláb léphet be a cikázó patkányok közé, és nagyon kell vigyáznia. Mert mi van akkor, ha véletlenül agyonta­pos egyet?! Akkor helyette egy pat­kányt ábrázoló szobrot kellene adnia a templomnak, de nem ám akármilyet, hanem olyat, amely tömör aranyból készült! Mennyi patkány futkos szerte a vi­lágban? Mennyi él belőlük Pozsony­ban, Prágában, Párizsban, Peking­ben? Válasz nincs. Egyesek szerint minden emberre jut egy, niások sze­rint három, sőt hét. Egy hír arról tu­dósít, hogy Csehországban húszmillió pat­kány él, vagyis a népesség két­szerese. Pontos szám nem léte­zik, mert még senki sem szá­molta meg őket. Számuk min­denesetre nem csökken. Ha az egyik családot méreggel kiirt­juk, a felszaba­dult területet el­foglalja egy má­sik. És marad minden a régi­ben. A tájékozó­dás kedvéért még egy szám: a Világegészségügyi Szervezet becslése szerint a világon annyi patkány van, ahány ember. Nálunk nin­csenek kolos­toraik. Csak kutatóintéze­tek vannak, ahol évente több tízezret halálra kínoz­nak a tudo­mány nevé­ben. A tudóso­kat a patkány­nál, mint egyednél is jobban sok­kolta a reme­kül megszer­vezett pat­kánytársada­lom. A patká­nyoknak saját városaik van­nak. Az em­berekhez ha­sonlóan van­nak vezetőik és harcosaik. Különleges közösség saját törvényekkel. Ijesztő annak az idegen pat­kánynak a sorsa, mely véletlenül más nemzet­ség területére téved. Mivel más a szaga, azonnal felis­merik, a har­cosok rávetik magukat, és halálra harap- dálják. Nem szeretik az idegeneket. Vannak úgy­nevezett kóstoló patkányok, amelyek életüket kockáztatják, hogy megment­sék a közösséget. Vannak vezéreik, és rendkívül termékeny nőstényeik, ame­lyek biztosítják, hogy a megtizedelt népesség néhány hónap alatt ismét ez­res számú legyen. Hogyan lehetséges ez? A nőstény három héttel a megter­mékenyítés után 8-10 kicsit hoz világ­ra, ezek két hónap alatt felnőnek. Ál­talában három évig élnek. Hihetetle­nül hangzik, de egy pár patkány élete során húsz millió utódot hozhat a vi­lágra. Az elkényeztetett macska és sok kisebb termetű kutya nem kezd ki velük. Az ok egyszerű: félnek tőlük. Okkal, mivel a patkány magánál jó­val nagyobb lényt is megtámad, ha veszélyt érez. Ha bekerítik, sarokba szorítják, dühödt támadásba lendül, meglepi az erősebb ellenfelet is, így megszerzi a meneküléshez szüksé­ges időt. Az emberre is rátámad. Minden harapást azonnal fertőtlení­teni kell, és mihamarabb orvoshoz kell menni. (A Quo alapján feldolgozta: Béres) A patkány az időszámításunk utáni első évszázadokban került Európába, és csakhamar a legrettegettebb állat lett, a pestis hordozója. A középkorban egész városok, országok estek áldozatul az általa terjesztett ragályos kór­nak. Egy kis túlzással elmondható, hogy a patkányok miatt több ember halt meg, mint a középkor összes háborújában együttvéve. A patkányokat Eu­rópából kiszorította a nagyobb, erősebb és vadabb vándorpatkány, amely több mint harminc veszélyes betegséget terjeszt, nagyobb az ellenálló ké­pessége, ámulatba ejtő a szaporodása, nem válogatós, jól tűri a nedvessé­get és a hideget. Jó a szaglása, de még jobbak a fogai. A fogzománca olyan erős, hogy átrágja a téglát, a panelt, az ólmot, az alumíniumot. Másfél na­pot bír ki vízben, minden nyíláson átmászik, föl- és lejár a falakon, köny- nyen átfut a legvékonyabb csöveken is. Fölmászik a dróton, bokron, vako­laton. És ez nem minden. Nyugodtan felugrik egy méter magasba és más­fél méter távolba. Ha lezuhan 15 méteres magasságból, megrázza magát, és fut tovább. Az egyik komor jóslat így hangzik: amikor a Földön kihal minden, csak két élő szervezet marat: a baktériumok és a patkányok... Irodalom, vagy pótszer? Miért e lom? Vörösmarty kérdése e mostani időkben gyakran fölmerül. Nem azért, mert az emberek egyre gyakrabban mennek könyvtárba, leg­följebb egyre gyakrabban kénysze­rülnek port törölgetni, egyre csökke­nő reménnyel és eredménnyel „az emberiségnek elhányt rongyain”, kö­zöttük s közéjük lépve. Avulnak a könyvek. Nem csak azért, mert némely olda­lukon történelmileg vagy tudományo­san, esetleg politikailag elavult sza­vak, fogalmak, gondok, javak, eré­nyek, hibák vagy erények sorakoznak. Még csak nem is igazán amiatt, mert régebbi regények a mai ember számá­ra nehezen olvashatóan-emészthetően hosszúak, hosszadalmasak, avítt nyel- vezetűek. Régebben jöttek a tartalmi kivona­tok. Iskolás koromban nagy élvezői voltunk ezeknek: nem kellett száz és ezer oldalakat, két-három köteteket ol­vasni, akár kihagyásokkal is. Évekkel- évtizedekkel ezelőtt sorra jelentek meg könyvek tartalmi ismertetésekkel: né­melyik utánozta az eredeti mű stílusát, szóhasználatát, mondatfűzését, ízelítőt adva ebből, ebben is. Mostanában azt a reménykedő vagy dicsérő szót hallani gyakran, hogy a mozi- és tévéváltozatok révén leg­alább megismerik az emberek, megis­meri az ifjúság az irodalmi művet s mondanivalóját. Meglehet, de ez nem az igazi. Aztán azt a reményt csillog­tatják meg, hogy a korszerű technika révén, computerekben, floppykon, CD-ken és hasonlókon könnyebb ol­vasni, keresni és megtalálni valamit, mint a rengeteg könyvben, könyvtá­rakban. Kétlem, hogy valóban könnyebb és gyakoribb, s ha mégis, ugyan nem töb­bet veszítünk-e? Izeket és zamatokat. De mindeközben mit keresnek és mit találnak ezeken a modem „iroda­lom- és művészetpótló eszközökön”, akik bármit is keresnek ott? Tudom, egyre több „oldal” kínálkozik rajtuk, s aki válogatni akar, teheti, és megtalál­hatja, amit keres. Remélem, ritkaság, ami néhanap itt-ott megjelent: csacskaságok, buta­ságok, rosszindulat, gyalázkodás. Az ilyesmire mindeddig minden alkalmas volt, kivált annak, aki csak erre töre­kedett, erre volt kíváncsi. Egy időben azt tanulgattuk, hogy a sorok közé is lehet írni, a sorok között is lehet ol­vasni. Ma olykor az az érzésünk, hogy a sorokat sem lehet — és nem is érde­mes. Szórend? Minek? Gondolat? Ál- mosít. Versek, ódák, dalok, zene, kép? Dunát lehet rekeszteni velük, annyi van már. De a Duna-rekesztésből is mennyi baj származott már! Az olvasott, gyű­rött könyv is alig kell valakinek. Antik­várius barátom úgy teszi ki az ajtó elé az „elhányt rongyokat”, mint gyermek­koromban árusították a citromot: „Hármat húszért...” De a háromból csak egy vagy kettő nem „lom”, a szó eredeti értelmében. Vörösmarty lomjai egyre kevésbé kellenek, s ami inkább, nem szemét-e inkább? „És mégis — mégis fáradozni kell!” Zay László CD-sikerlista 1. Shaggy: Hot Shot 2. Naksi vs. Brunner: Sunshine 3. Destiny's Child: Survivor 4. Sarah Brightman: The Very Best Of 1990-2000 5. Alessandro Safina: Insime A Te 6. Eros Ramazotti: Stileliberto 7. Fiesta: Hozzám tartozol 8. V+tech: Álmodoztam... 9. Jennifer Lopez: J.lo 10. Viva: In Da House (Musicland — Univerzál) Filmajánló Shrek A nem csak gyerekeknek szóló számí­tógépes animációs mese főszereplője Shrek, a bűzös mocsárban élő zöld óri­ás. Egy nap híres mesehősökből álló menekülthullám túrja ki otthonából, akik a kicsi, de annál gonoszabb király terrorja elől menekülnek. Shrek meg­egyezik az önkény úrral, hogy ha visz- szatérhetnek a menekültek, szerez ne­ki egy meseszép feleségnek valót. Csakhogy a királylányhoz a sárkány is ragaszkodik... Könyvajánló A magyar opera története Német Amadé könyve hiánypótló a hazai zeneirodalomban. A szerző a kezdetektől, vagyis 1785-től napjain­kig, egészen pontosan 2000-ig veszi számba a magyar operákat. Könyve elején bevezetést ad a magyar operá­val kapcsolatos ismeretekhez, s az opera, mint műfaj keletkezéséhez. Ezt követően tíz korszakra bontva az első magyar opera — Chudy József Pikkó Hertzeg és Jutka Perzsije — színre vi­telétől eltelt 215 évet, s tételesen is­merteti az egyes időszakok operáit. Németh Amadé ennek során kitér a bemutató időpontjára, szereposztás­ára, a rendezők és a közreműködők személyére és a művek tartalmára. Az ismertetések végén idéz a szerzőktől, s általában a korabeli kritikákból, amelyeket esetenként a saját vélemé­nyével egészíti ki. A kötetet az Anno kiadó adta ki elég gyenge minőségű papíron, viszont mindenki által hoz­záférhető áron kínálja, mindössze 480 forintért. HIRDETÉSI TANÁCSADÓI: rar Gálné Schmidt Éva telefon: 06 (20) 330-2158, (66) 527-200/444. cr Kiss Miklós, telefon: (66) 527-200/444, (30) 2685-813. rar Kmetykóné Molnár Márta, telefon: (68) 411-656, (30) 2492-033. **• Mengyánné Filyó Katalin, telefon: (66) 527-200/333, (20) 9291-775, tel./üzenetrögzítő: (66) 482-474. rar Palotás Zoltánná, telefon: (66)527-200/333, (30) 9589-478. rar Tóthné Lengyel Ilona, telefon: (66) 527-200/444, (30) 9983-969. A PESTIS HORDOZÓJA

Next

/
Thumbnails
Contents