Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-04 / 181. szám
2001. augusztus 4-5., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Európa legbefolyásosabb asszonyai Médiamenedzserek, divatdiktátorok, tőzsdeigazgatók 8 Mr. Bean-ről rajzfilm készül Bab úr kalandjai a magyar Varga Csaba stúdiójában Patkányistenek között Indiában A bátrabbak felkapaszkodnak „gondozóik” turbánjára 9 „AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS A TÖRTÉNELEM ALAKÍTÓJA ÉS SZEREPLŐJE” A bírói testület politikai függetlensége teljes mértékű, a testület alapvetően mentes a korrupciótól és az egyéb befolyásolástól — állítja dr. Solt Pál, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (ÓIT) és a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Dr. Solt Pál szerint a személyi és tárgyi feltételek biztosítása területén egyaránt sok tennivaló akad — Úgy tűnik, hogy némileg barátságtalan légkörben kell egyre többet, egyre nagyobb közfigyelem mellett dolgozniuk. A kisgazdák kezdeményezték a bírói nyugdíjkorhatár 70-ről 62 évre csökkentését, beszélik, hogy a miniszterelnök főtanácsadója szerint az ÓIT létezése maga az abszurditás, mert szerinte hazánkban nem bírói autonómia, hanem bírói monopólium van. Miként vélekedik erről? — kérdeztük Solt Páltól. — Nem kívánok reflektálni külön- külön a felsorolt példákra, de az ítélethozók munkájának kritikájával kapcsolatban szeretném kiemelni: egyes egyedül az ítéleteknek a tényeken alapuló szakmai-tudományos bírálatát, illetőleg a jogorvoslati rendszeren belüli felülvizsgálatát fogadom el. Ezeket behatóan elemezzük. Az indulatokon, érzelmeken vagy a perbeli pozíción alapuló „kritika” azonban nem érdemel választ, míg a politikai szféra részéről megnyilvánuló bírálat nem fér össze a jogállam működési elveivel. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy 1997. végén, az ÓIT létrejöttével egy olyan új korszaka kezdődött a magyar igazságszolgáltatásnak, amelyben mi is egyszerre vagyunk a történelem alakítói és érintett szereplői. Ne felejtsük el, hogy a testület egyik legelső kezdeményezésére történt meg annak a cégbíróságokon felhalmozódott közel 72 000 aktás ügyhátraléknak a felszámolása, amely akkor keletkezett, amikor a bíróságok az Igazságügyi Minisztérium igazgatása alá tartoztak. Nagy eredménynek tekinthető az is, hogy 1997-hez viszonyítva az elhúzódó peres ügyek száma 2000-ben 12 százalékkal csökkent. Egyébként ez utóbbit olyan fontos területnek tartjuk, hogy a bírák részére havi jelentéstételi kötelezettséget írtunk elő, amely egyértelmű magyarázatot ad a késedelmekre. (Elsősorban a bírókon, bíróságokon kívüli okok miatt nem sikerül befejezni az eljárásokat.) És ez csak néhány kiragadott példa arra, hogy a saját magát igazgató bírósági szervezet milyen eredményeket ért el a reform bevezetése óta. Nyilvánvaló és hamarosan érezhető lesz az is, hogy a reform elsősorban nem a bírósági szervezet érdekeit szolgálja, hanem az állampolgárokét. — A bíróságok terhei nőttek, a szabálysértési törvény módosításával is újabb feladatot kaptak. Az igen gyorsan változó törvények, az EU- csatlakozáshoz szükséges joganyag elsajátítása érdekében folyamatosan gyarapítaniuk kell ismereteiket. Milyen feltételek hiányoznak ahhoz, hogy mindezt kellő alapossággal megoldhassák? — A személyi és tárgyi feltételek biztosítása területén egyaránt sok tennivalónk akad. Úgy vélem, hogy a fejlesztés szempontjából nem annyira a meglévő bírói álláshelyek növelése a megfelelő megoldás, hanem a bírákat segítő jogi asszisztencia körének bővítése. A szabálysértési ügyek intézéséhez szükséges létszámok felülvizsgálata is indokolt, hiszen a Belügyminisztérium által egy évre prognosztizált 30-35 000 üggyel szemben 70 000 ügy érkezett, és ehhez a bíróságok 40 bírói és 40 tisztviselői létszámot kaptak. Az ÓIT megítélése szerint legalább 110 titkárra és ugyanannyi tisztviselőre lenne még szükség ahhoz, hogy a szabálysértési ügyek ne halmozódjanak fel. Ebben a kérdésben tárgyalásokat folytatunk az érintett tárcákkal. A bírák európai uniós jogalkalmazásra való felkészítésére eddig is kiemelkedő figyelmet fordítottunk, ez a jövőben is így lesz, de ennek természetesen jelentős költségkihatásai vannak. Korszerűsítésre, felújításra szorul a bírósági épületek döntő többsége és az Európai Unióhoz való csatlakozás jegyében fejleszteni kell az informatikai eszközellátottságot is, hiszen ez utóbbi 43 százalékos arányával (100 alkalmazottra alig 43 számítógép jut) messze elmarad az államigazgatási szervekétől. — Az egyik közvélemény-kutató intézet pár hónapja közzétett felmérése szerint a megkérdezettek 41 százaléka szerint többé vagy kevésbé függetlenek a kormánytól, míg 39 százalékuk szerint nem biztosított a politikai függetlenségük. Az Ön megítélése szerint a bírói testület politikai függetlensége milyen mértékű? — Nem ismerem a közvélemény-kutatás ilyen adatait, de természetesen a bíróságok a kormánytól teljesen függetlenek és ezt a tényt nem lehet közvélemény-kutatással megváltoztatni. A bírói testület politikai függetlensége teljes mértékű, hiszen a bíró — mint már említettem — csak és kizárólag a jogszabályoknak és saját, belső meggyőződésének megfelelően jár el az ügyekben. Az természetesen más kérdés, hogy a bíró milyen feltételek mellett végzi a munkáját, de ez pénzügyi, költségvetési probléma, amelynek egy adott ügyben hozott ítélethez, a bíró döntéséhez semmi köze sincs. Ezeknek a feltételeknek a javítása azért rendkívül fontos, hogy a bíró személyes életében rendelkezzen azzal az anyagi biztonsággal, amely e felelősségteljes hivatás gyakorlásához elengedhetetlen. — Sokan nem hisznek abban, hogy jelenleg mindenkinek egyenlő esélye van hazánkban a bíróságok előtt a tisztességes ítélethez. Mennyiben szubjektív vagy megalapozott ez a vélekedés? — Ezek a vélekedések nyilvánvalóan szubjektivek, de ez érthető is, hiszen a magyar családok döntő többsége már részt vett bírósági eljárásban vagy jelenleg is részt vesz. Az adott ügyben hozott — számukra sérelmes — döntés kihat a személyes sorsukra, a legközelebbi hozzátartozóikra, és ez az igazságszolgáltatással kapcsolatos véleményüket is meghatározza. Az igazságszolgáltatási rendszer többlépcsős felépítettségé- nek azonban éppen az a lényege, hogy mindazok, akik egy adott szinten meghozott ítélettel nem értenek egyet, jogorvoslattal élhessenek és a következő szinten már egy más bíró (bírói tanács) bírálja el az ügyet. —A legfőbb ügyész véleménye szerint a korrupciós ügyek nyomozása igen bonyolult. Ám a végső döntés a bíróságok kezében van. Felkészültek erre a bonyolult bizonyítást igénylő feladatra? Előfordult, hogy politikus megpróbált nyomást gyakorolni önre vagy a bírói testület bármely tagjára? — A bíróságoknak alapvető feladata, kötelessége az ítélkezés, ennek keretében a tényállás megállapítása és a bizonyítási eljárás lefolytatása, függetlenül az ügy súlyától. Bonyolultabb megítélésű ügyek pedig már eddig is előfordultak a különböző ügyszakokban és ilyenekre a jövőben is nagy valószínűséggel számos példa akad. A politikai nyomásgyakorlásra vonatkozó kérdésére csak azt a választ tudom adni, hogy a magyar bírói kar alapvetően mentes a korrupciótól és az egyéb befolyásolástól, ilyen okból egyetlen bíró ellen sem kellett eljárást indítani. Magam már tizenegy éve nem tapasztaltam semmiféle „nyomásgyakorlást”. Madarász Anna Annák Balatonfüreden és Pesten Nyomulnak az Annák! Bár helyesebb lenne azt írnom: az Anna-bálak. Mivel egy hete immár kettő is van, a híresebből. A balatonfüredi, amelyiket eddig százhetvenhatszor hirdettek meg, s a pesti, amelyiket most először. Akárhogy is nézzük, Anna-bált rendezni rangot jelent. Oda muszáj kivonulni (ha már felvonulás nincs), polgárpukkasztani, szépségkirálynőt választani lehetőleg bundázva, branccsal összefogva. Akié a nagyobb, mármint a brancs, meg persze a pénz, annak lánya a legszebb... Pedig hajdanán! Még a „közelmúltban” poétáskodó Juhász Gyula korában is! Hej de szépen is írt 1912-ben az Anna-bálról! Idézzük csak: „Lelkemben áll a boldog Anna-bál, / Örvénylő vágyak táncoló csapatja. / Ma nincs enyészet, mélabú, halál, / Ma zászlaját a mámor fölragadja, / S a szív, vert életem haló patakja, / Ma megdagad száz zsongó látomással, / S a szerelem mély tengerébe áthal.” Persze rohan a világ, alig jut idő verset olvasni, elmélkedni báli vigasságokon pláne, még akkor is, ha ilyen nagy múltú összejövetelről van szó. Magam sem tenném — bálok voltak, vannak és lesznek —, ha a Magyar Televízió, az állami, a közszolgálati, a tárgyilagos, az arányos tájékoztatást megvalósító (ezek nem biztos hogy tények, minden esetre elvárások), nem késztetett volna arra, hogy Anna- bálozzak ezeken a hasábokon. De rávett a kedd este sugárzott majd egy órás Anna-báli összeállításával. A képsorok — nem fogják elhinni — nem a történelmi, a balatonfüredi, hanem a pesti vigasságot mutatták. Hiába a nagy múlt, s Füred, amelynek Anna-báljaiban hajdanán akár Jókai, Wesselényi, Kossuth is táncolhatott, s Szendrey Júlia szépségkirálynő lehetett volna, ha erdődi birtokos apja, Ignác úr elviszi oda. Mindez semmit nem számít a magyaregynek. Ahol a pénz, ott a kamera! Alighanem akadt hat-nyolc vállalkozó, akik „megfinanszírozták” a közvetítést, szemben a fürediekkel, akik örülnek, hogy ébren tudják tartani a hagyományt, nem hogy tévéreklámra költsenek. Az is lehet, hogy újjáéled a népiurbánus vita, immár nem az irodalom berkeiben, hanem az egész kultúrpolitikában és a tájékoztatásban. Sőt, az sem kizárt, hogy Balatonfüred túl messze van a Szabadság tértől. De ilyet feltételezni sem merek olyan országban, amelyben a vidékfejlesztésnek külön minisztériuma van, s amelynek kormánya a nemzeti hagyományok ápolására oly nagy súlyt fektet. Árpási Zoltán Pedig hajdanán! Gyulavári, 1927. A település egykori főutcáját örökíti meg a Balatonalmádiba postázott, megsárgult képeslap
