Békés Megyei Hírlap, 2001. augusztus (56. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-10 / 186. szám
KULTÚRA 2001. AUGUSZTUS 10., PÉNTEK - 7. OLDAL . BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Ahol csak a házigazdának nem marad ideje festeni... Lázas munka a Csuta Alkotóházban Békés, Bolyai utca 17. éppen olyan lakóház, mint az utca bármelyik hasonló otthona ezekben a hetekben, mégis más... A bejárati kapu tárva nyitva, a gondozott, virágokkal színesített udvaron, a színben és a szobákban, a meghitt zugokban képzőművészek dolgoznak. A Csuta Alkotóházban a IX. Nemzetközi Művésztelep résztvevői munkálkodnak, az idei jelszó: Játék. Békés Az idei művésztelepnek harminchat résztvevője van. A mag, az állandó vendégek törzshelyükön rendezkedtek be. Az idén is igazi baráti, alkotó közösség jött össze a Bolyai utcában.- Rendkívül individuális emberek a tábor résztvevői. Az itt dolgozó művészek belső alkotókészteté-' se páratlanul erős, mindenki a legjobbat akarja kihozni magából. A munka közbeni kávézások, csevegések arra is jók, hogy az alkotók egymás munkájára odafigyeljenek, tanuljanak egymástól, versenyre keljenek egymással, s jó értelemben véve irigységet keltsenek maguk iránt. A művésztelep részthány karika, tenyérnyi méretű „Csuta-féle” kolbászt, s mellé zöldpaprikát.- Ezekben a napokban mindenes vagyok, az alkotó, a műtermi munkához csend és nyugalom kell. Most nem dolgosom, a hátteret igyekszem megteremteni, hogy művészbarátaim gondtalanul alkothassanak - mondja.- Milyen az idei művésztelep színvonala?- Jobb, mint bármikor! Lehet, hogy elfogult vagyok, de állíthatom: minden esztendőben, évről évre magasabb és magasabb volt a színvonal, az idei valami fantasztikus... Remek alkotások születtek, nagyon jó lesz a zárókiállításunk. Persze ahhoz kellenek azok a műmomra kicsit chagallosnak tűnnek. Ez ellen tiltakozik.- Figuráim a levegőben lebegnek,- lehet, hogy ez hasonlít a nagy művész munkáira - mondja, s máris azt a négy-öt képet mutatja, amit a táborban készített, illetve fejezett be. Közben a művésztelep legnagyobb értékeit, a barátságot, a szakmai tapasztalatcserét, az alkotó légkört emeli ki, s azokról az új technikákról beszél, amiket még nem „járt be”. A belső szobában törzstagok rendezkedtek be: a nagykanizsai Ludvig Zoltán és a békéscsabai Várkonyi János festőművész közös képen is dolgozik. Az előbbi festő Nagykanizsán, a békésihez hasonló művésztelepnek ad otthont. — Egyidősek vagyunk a békési teleppel, az ottani egy majorban kialakított művésztelepen, minden július derekán két héten át hasonló létszámú művész dolgozik. Nálunk is van egy mag, s minden esztendőben jönnek új alkotók. A két Törzsvendégek és vendéglátó a művésztelepen, balról Várkonyi János, Csuta György és Makláry Kálmán d-fotó* lehoczky péteb vevői úgymond csúcsra járatva dolgoznak - magyarázza dr. Tuza Béla, a művésztelep fővédnöke. Mint mondja, mindig is közel állt hozzá a piktúra, annak ellenére, hogy — szavaival élve — egyenes vonalat nem tud húzni. — Szeretem a festészetet, különösen azokat a műveket, amelyek belülről fakadnak, a hozzám szóló munkák az igazat ábrázolják, miközben gondolatokat ébresztenek bennem. Innen, mint valami versenyistállóból csak jó alkotások kerülnek ki, s mindehhez összehasonlítási alapot is kapnak - sorolja Tuza Béla, akit Csuta György festőművészhez régi barátság fűz. A művésztelepen csak a házigazdát nehéz utolérni. Aztán mégiscsak sikerül a konyhában. Jócskán elmúlt tíz óra, amikor időt szakított a reggelire. S hogy e sorok írója könnyebben viselje az ínycsiklandozó kolbász illatát, gyorsan szervírozott egy kistányérra két szelet puha, fehér kenyeret, névészek, akik a két hét során készült munkáikkal mindehhez hozzájárulnak. Ilyen például Makláry Kálmán hajdúszoboszlói festőművész, aki nyolcadik alkalommal résztvevője a művésztelepnek. — Az első alkotótáborba azért nem tudtam eljönni, mert éppen abban az időben volt Los Angelesben egy kiállításom. Azóta viszont nélkülem nem nyithat a tábor — kezdi a most 54 éves festőművész, akihez több művészeti ág igen közel áll. Két nagybátyja ismert színész volt, édesapja konzervatóriumban végzett, majd hegedűt tanított, jómaga zenei szak- középiskolában érettségizett, fu- volázott és hegedült, s közel két évtizeden át rockzenészként kereste kenyerét. Életeleme a festészet és a zene.- A tábor résztvevői között né- hányan zenélnek, esténként előkerülnek a hangszerek és közösen muzsikálunk. Makláry Kálmán alkotásai száművésztelep közös vonása, hogy mindegyiknek magas a színvonala, professzionális művészek dolgoznak, adott az átjárás, így nagy az alkotók egymásra hatása. Ami más, az a vidék... - mondja Ludvig Zoltán. Azt hiszem, mindezt csak erősíti a Csuta-Ludvig- Várkonyi trió két évtizedes múltra visszatekintő barátsága. Az egyik árnyas fa alatt, úgy dél tájban Csuta György már a zárókiállításra készül, a meghívókat rakja a megcímzett borítékokba. — A hónap végén Olaszországban, majd onnan hazafelé jövet Ausztriában veszek részt hasonló, kéthetes művésztelep munkájában, s igyekszem bepótolni azt, amit most elmulasztottam - mondja búcsúzáskor. - A Békési Galériában szombaton este hat órakor nyílik a művésztelep zárókiállítása, legalább százötven alkotásban gyönyörködhetnek az érdeklődők.______szekeres ahprás „Ki makrancos nőt jobban megnevel,/ Álljon elő: az már csodát mivel!” Vígjáték a bestia idomításáról A még évekkel ezelőtt Sík Ferenc művészeti vezetőnek köszönhető Shakespeare-so- rozat most folytatódott a Gyulai Várszínházban. A makrancos hölgy helyett (Jékely Zoltán fordítása) Alföldi Róbert színész-rendező Nádasdy Ádám új szövegét választotta és alkotott fiatalos lendülettel a Makrancos Kata, avagy a hárpia megzabolázása című komédiából modern, hangulatos, szórakoztató előadást. Gyula A vígjáték arra való, hogy a nézőt megnevettesse, szórakoztassa. William Shakespeare és kortársai az egykori Globe Theatre körül - szerzők és színészek - pontosan tudták ezt; a reneszánsz emberei voltak, jellemzőjük a felszabadult jókedv, a sugárzó életöröm, az élvezetek hajszolása. Nagyon is közel állt felfogásukhoz, mentalitásukhoz — ezért nem idegen a vígjátékok mai bemutatásától sem - a szókimondó humor, a bohóckodás, a cirkusz. Még a harsányság, a durvaság is elfogadható, ha a fiatalság boldogság, érvényesülés utáni vágyát hangsúlyozza. A világirodalom legnagyobb drámaírója jól tudta, hogy olyan műveket kell írnia, amelyek pontosak, lényegretörőek, azonnal érthetőek, hatásosak. Ugyanakkor sikerült örök érvényűt, ma is élvezeteset, igazat mondania. A könnyed szórakoztatáshoz egyszerű történet és szöveg kell, s nem árt, ha olyan témáról szól, amely minden korban érdekes és izgalmas. A férfi-nő ellentét ilyen: hálás, kimeríthetetlen, megunni nem lehet. A nemek közötti harc minősége, megítélése a társadalmi rendekkel és trendekkel sokat változott - az egyéni különbözőségekről nem is beszélve. A mai ember másként él és gondolkodik, mint az 1600-as években Er- zsébet-kori és itáliai elődei; de talán túl sok különbség nincs abban, ahogyan álmodoztak és szerettek régen, illetve ahogyan álmodnak és szeretnek ma. Alföldi Róbert színész-rendező láthatóan vonzódik Shakespeare- hez, négy darabját rendezi az idén: Nyitrán nemrég a Hamletet mutatták be, ősszel Budapesten a Macbeth, Szegeden a Szenti- vánéji álom premierjére készül. Azt mondja, szereti ezeket a darabokat, „mert nagyon jó történetek, sztorik, hihetetlen pörgéssel, szerkezettel, izgalommal. Nagyon egyszerűen hatnak az érzékekre, a befogadóra, alapdolgokat céloznak meg: a szívét, az izgalmát, az agyát, a félelmét, a lelkét, a rekeszizmát. Nincs bennük valami hihetetlen bonyolultság... A darab azonnal működik.” AlfölAz idomítás elkezdődött: Kata szerepében Murányi Tünde, Petruchio Stohl András D-FOTÓi KOVÁCS ERZSÉBET di egyetért azzal a nézettel, hogy Shakespeare „a legelső populáris kommersz író”, ugyanakkor zseni és „a teremtés fele”. A színészrendező nemcsak Shakespeare-t szereti, hanem az egészen új, mai, modern fordításokat is. A klasszikus angol drámaíró komédiáit Arany János, Mészöly Dezső, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, A makrancos hölgyet Jékely Zoltán fordította - tény, hogy elég régen és talán túl költőien. Elfogadható érv, hogy a mai nézőhöz mai nyelven kell eljuttatni ezeket a remekműveket. Más kérdés, hogy milyen színvonalon és stílusban... A Makrancos Kata gyulai előadásában a címszereplő Murányi Tünde és a Petruchiót játszó Stohl András a címben jelzett „tanmesét” adja elő, vagyis azt, hogyan képes a szigorú, hatalomra, uralkodásra vágyó férfi megzabolázni egy hárpiát. Katalin há- zsártos, veszekedős, kibírhatatlan nőszemély - legalábbis így beszélnek róla a férfiak, beleértve saját apját -, az idősebb lány a háznál, tehát húga előtt kell férjhez adni. Petruchiót mindez nem zavarja, mivel a pénzre, a vagyonra hajt. A két fiatal első látásra egymásba szeret, és a történet vége előre sejthető. Nem is végződhet másként, mint happy enddel, hiszen komédiáról van szó. Ösztönök, szenvedélyek, durvaságok: Petruchio éhezteti, üti-veri, kifárasztja és megalázza menyasszonyát, hogy a bestiát kezes báránnyá szelídítse. Hisztériára és gorombaságra kedvességet, jó szándékot színlel, zsarnokként idomítja a nőt, ahogyan állatokat szoktak, Az előadás a férfi fölényét, győzelmét, uralmát hirdeti. Fokozatosan sikerül megváltoztatni Katalint, aki egész személyiségét, önmagát feladja, szolgává, áldozattá válik. Végül már szánalmat kelt, Petruchio keménységén valamit enyhít a zárójelenet, amikor magához öleli a megszelídített Katát. Murányi Tünde hatásosan, meggyőzően játssza el teljes átváltoztatását. Stohl András alakításában erőteljesebb az idomár, a zsarnok, mint a hódító szerelmes. Az élvezetes előadás valószínűleg jó csapatmunka eredménye, a sikerhez minden szereplő hozzájárult. Külön említésre méltó Horváth Lili Bianca, Schneider Zoltán Hortensio, Jánosi Dávid Grumio, Karczag Ferenc Baptista, Kolovratnik Krisztián Curtio, Kovács Gyula Gramio, Dévai Balázs Lucentio szerepében. A korhű díszletet a vár adta, Kentaur a félköríves emelkedővel és a látképpel a játékteret ügyesen tágította. A koreográfia Király Attilát dicséri. Bartha Andrea jelmezei a mához közelítették a szereplőket. A Gyulai Várszínház, valamint a Szentendrei Művészet Malom és Teátrum közös bemutatója éppen nyári estéhez illő, látványos előadás, jó szórakozás. Vérbő, merész, pajzán komédiázás, olykor túlzásoktól, ízléstelenségtől sem mentes. Makrancos Kata megzabolázását öt estén láthatja a közönség - már akinek sikerül jegyet kapni -, ennél azért többre érdemes az előadás. NIEDZIELSKY KATALIN Fórum, jó iskola a képzőművészeknek A orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete hetedik alkalommal rendezi meg az Orosházi Művészeti Műhelyt, ahol közel 50 hazai és külföldi képzőművész alkot két héten keresztül. Ottjártunkkor a műhely résztvevői serényen dolgoztak a Kossuth Lajos Közoktatási Intézmény festői környezetet nyújtó udvarán, illetve a kollégiumban és az iskolában kialakított alkalmi műtermekben. Orosháza- A kilencvenes évek eleje óta szervez egyesületünk alkotótáborokat, akkoriban ezek helyszíne még nem Orosháza volt. Gárdonyba, Lovas- berénybe és Balatonalmádiba hívtuk a képzőművészeket, majd felvetődött, miért nem Orosházára szervezzük a műhelyt? Hét évvel ezelőtt tehát hazahoztuk a tábort, amit elsőként Gyopárosfürdőn rendeztük meg. Ott azonban kicsinek bizonyult a hely 40-50 képzőművész munkájához. A következő évben már a „mezgé” hangulatos környezetébe költöztünk, ami igen jól bevált a művészeti műhely számára — mondta a kezdetekről Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete elnöke.- Idén honnan érkeztek művészek Orosházára? — Az idei művészeti műhely munkájában 45 alkotó vesz részt. Magyarország számos pontjáról érkeztek hozzánk, valamint Romániából, Szlovákiából, Spanyolországból és idén először szabadkai művészek is bekapcsolódtak a tábor életébe. A résztvevők a képzőművészet több ágát képviselik: festők, grafikusok, szobrászok, fotósok és üvegművészek. Célunk, hogy alkotó fórumot teremtsünk az Orosházához kötődő képzőművészeknek.- Az idei tábor témája az ,,ember”, ezen belül is a ,,nő”. — Kezdetben nem szabtunk meg semmilyen témát, nem akartuk befolyásolni a szabad alkotómunkát. Később azonban maguk a művészek kérték, hogy határozzunk meg közös témát. Rendkívül sokszínűén fogták meg művészbarátaink a témát, vannak, akik valóban az embert rajzolják, míg mások gondolatok köré csoportosítják a motívumot. A művészeti műhelyben egymás mellett dolgoznak neves és elismert művészek, képzőművészeti főiskolások és olyan ügyes kezű, tehetséges amatőrök, akik számára a tábor felér egy művészeti kurzussal. Kett Groza János aradi festőművész visszatérő vendége az Orosházi Művészeti Műhelyeknek, sőt, az azt megelőző alkotótáboroknak is. — 1968-ban végeztem el a képzőművészeti főiskolát. Először grafikákat készítettem, majd a festészet különböző technikáit is alkalmaztam, az olajat, a temperát, festettem akvarell és akrill képeket, időnként pasztellel is dolgozom. Hatvanéves vagyok, eddigi alkotómunkám során Aradon tizenegyszer, Németországban kétszer, valamint Temesváron és Olaszországban is volt egyéni kiállításom - sorolta a gazdag életút egyes fontos állomásait. — Mit jelent Önnek az orosházi műhely? — A tábor ideje alatt az alkotás mellett sokat beszélgetünk, ránézünk egymás munkájára és véleményt cserélünk, ami, úgy gondolom, nagyon fontos minden alkotó számára. Kovács Kata először vesz részt a tábor munkájában. A budapesti fotóművész örömét leli a festészetben is. Kovács Kata fotóművész örömét leli a festészetben is D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET- Először a festészettel ismerkedtem meg, majd a fotózás is rabul ejtett. Izgalmas világ mindkét terület. Később rájöttem arra is, hogy a fotóimat át tudom „írni”, sőt bele is tudok avatkozni a fényképekbe. A festészet csodálatos dolog, ha leülök dolgozni, megszűnik a világ számomra.-A művészeti műhelyben fotózott vagy festett? — Az első héten fotóztam, most pedig festek, például az iskola- épület vadszőlője, a lépcsőfeljáró virágládái ragadtak meg. Lukács Mária orosházi amatőr festő leginkább öreg fákat szeret festeni, számára a tábor tanulás is, szívesen veszi a tapasztalt művészek tanácsait.- Rendkívül jó iskola a művészeti műhely, a többiek sokat segítenek nekem. A kezem csak ösztönösen húzza az ecsetvonalakat, azonban a festészetnek is megvannak a szabályai. Számos fortélyt éppen itt tanultam meg, ezért is nagy élmény számomra ez a két hét. A művészeti műhelyben készült alkotásokból rendezett kiállítást augusztus 11-én 18 órakor Niedzielsky Katalin, lapunk főszerkesztő-helyettese nyitja meg az Árpád-kertben. KOVÁCS ERIKA
