Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-28 / 175. szám
2001. július 28-29., szombat-vasárnap Előzni tilos - Gyuláról Csabára Az ember beül a kocsiba Gyulán, mert ott lakik, kórházba, bíróságra, ügyészsége jár oda, várszínházazni, fürdeni vagy csak vacsorázni egy jót valamelyik gyulai kisvendéglőben, aztán elindul Csabára. Az is lehet, hogy máshová, de egy darabon épp a 44-esen, a legforgalmasabbon, a négysávúra tervezetten. A polgár — vagyis egy átlag magyar — kikecmereg a városból, odaér a körforgalomhoz, ahol a nagy közúti játékba már a kamionok is bekapcsolódnak, aztán nekilódul. Nyomja a gázt tövig (majdnem azt írtam: tökig), mert tele a hócipője a két város közötti tili-tolival. Három kamion előtte, kettő mögötte, szemben kilométeres kocsisor, ahogy a sorutolsó elmegy, löki is ki az indexét valahol a 134-es kilométer- táblánál. Már kinn hajt a szembeni sávban, amikor „jön”, egyenesen a pofájába egy előzni tilos tábla. A szentségit neki — káromkodik egyet, fék, visszalavír a három plusz kettő kamion közé. A múltkor ez a piros-feketeautós körtárcsa még nem állt itt! A vasúti átjáróig újabb kocsisor, a polgár mögött tépő kamion már a hátsó ülésénél tart, jó lenne szabadulni a képtelen helyzetből. Sorompó keresztben — ereszkedik le a magasból. Döcög a vonat, jut idő mogyorózni, mi a jó isten történt itt? Aztán A szentségit neki... hirtelen bekattan: vállalkozás az út mentén, Gyula után balra. Népszerű lehet, millió ember, pláne napsütésben, szombaton meg vasárnap, jó bevétel, legyen minél több, aki használja az eszét és belevág, megérdemli. Szóval ezt a millió embert védi a tábla. Akik jönnek, aztán se index, se semmi, hirtelen be balra, naná, már azt hiszik a gokart-pályán vannak, nem előz és nem jön szembe senki. Nem úgy a törökök, az albánok, a románok, mindenféle kamionos népség a 44-esen. Tábla kinn, nem lesz itt baleset az tuti. Oké, jól van gyerekek, igazatok van, az élet mindennél fontosabb. Különben is, ha az én gyerekem menne ott, és jönne mögötte a kamion. Szégyellem is a képem, hogy ilyet szóvá merek tenni. De azért még ideírom a kérdéseimet. Nem lehetett volna előírni a vállalkozási engedély kiadásánál, hogy tessék megoldani a biztonságos bekanyarodást? Ja, és mielőtt elköszönnék: mi lesz, ha Gyula és Csaba között nyílik még vagy hat, tömegeket mozgató vállalkozás? Akkor majd húzunk egy nagy záróvonalat Gyula és Csaba között? Persze annak is lehet haszna: végre rend lesz az áldott 44-esen. Árpási Zoltán „Bóbita, Bóbita táncol, körben az angyalok Ülnek...” — nem sok gyerek nő fel úgy, hogy ne ismerné e sorokat. Amikor Szombathelyen — előző, halva született testvére után — a gyenge, és alig életben tartható csecsemőt, Weöres Sándort császármetszéssel világra segítették, körülötte is angyalok járhatták a táncot. Nem véletlenül emlegette később „utódként” Babits Mihály, Illyés Gyula pedig úgy vélte, hogy „a varázslatot hibátlan beavatottsággal végzi”. Weöres Sándor elődeiről nem sokat tudunk, de az a kevés nagyon is érdekes. Amikor az 1800- as évek elején Napóleon keresztülvonult Nyugat-Ma- gyarországon, seregeivel Győrnek tartva érintette a család csöngei birtokát. A környéken csupán a költő egyik 11 őse tudott franciául, ezért egy Johar nevű francia tiszt hálából neki adta a sebesült és legyengült lovakat. Ezekből a felerősített, majd jó pénzért eladott állatokból tudták gyarapítani a család vagyonát. Csöngőn egy útnak ma is Zsohár-árok a neve. Nagyapja Vörös néven szerepelt, de Csöngőn született édesapja már Weöresnek írta a nevét. Okát a költő sokáig nyomozta, de semmire sem jutott. Ez éppúgy homályban maradt, mint az, hogy őseinek volt-e közük egy Weöres Mihály nevű cigányvajdához, tehát az ereiben folyik-e cigányvér vagy sem. Apja ludovikás tiszt létére a Tanácsköztársaság hadtestparancsnoka lett. A kommün után nem akasztották fel, csak kényszemyugdíjazták. Gazdálkodott, később, a numerus clausus idején azzal tüntetett, hogy karonfogva sétált Csönge főutcáján a zsidó vegyesboltossal, és a Hitler elleni merénylet hírére faluszerte mámorosán kiáltozta, hogy „megdöglött a nagy kutya...” Ekkor hadbíróság elé állították. A világháború után a papa ismét címzetes alezredes lett, de az 1950-es években kuláknak nyilvánították, és mindenét, még a nyugdíját is elvették. A költő így emlékezett erre: „Csöngőn Még ANNYI MINDENT Még annyi mindent elsorolni kéne, mit átéltem, tanultam, megfigyeltem, s a sokszoros találkozásokat s az egyetlen-egyszer történteket. Minden virágszál említésre vár, minden marék por megjegyzésre méltó, s az elgondolásba egyszerre csak egy fér és még az egynek is csak törmeléke. Az ember emlékekben milliárdos, emlékek elmondásában szegény, a könyvből majdnem minden kimarad s a helyébe lép a foszlány és az álom. Weöres Sándor (1913—1989) költő, műfordító, a XX. századi líra kiemelkedő egyénisége. Az 1930- as években a Nyugat köréhez tartozott. 1970-ben munkája elismeréséül megkapta a Kossuth-díjat. Műfordítói tevékenysége a világköltészet minden területére és korszakára kiterjedt. élek... ágynemű nélküli, ablaktalan, kilincstelen házban lakunk ma is... még takaróm sincs... reggel kimegyek a disznókkal a mezőre... életnívóm nem éri el a vályogvető cigányokét.” Habár Weöres Sándor csodagyerek volt — rigmusokban kezdett beszélni, négyévesen már tudott nagybetűkkel írni —, édesapja nem ismerte fel a tehetségét. Tizenhárom évesen már első költői válságába került, és azt írta: „Én már a pályám elvégezém, menjenek ifjak a nyomdokomon....” Tizenöt éves korában közölték első novelláját, illetve négy versét, és még alig volt 19 esztendős, amikor megjelentek a Nyugatban a művei. Berobbant az irodalomba, holott sosem akart költő lenni! A papa értetlenségét magyarázza, hogy gyenge egészségű fia legtöbbször magántanuló volt, a „rendes” iskolában sorra megbukott, alig tudott leérettségizni. De a maga módján később mégis segítette zseniális fiát: a költő első kötetének kiadási költségeit idősebb Weöres Sándor által felnevelt egyik hízó árából fizették ki. Weöres életéből kimaradt a serdülőkor. Azt vallotta magáról, hogy ő „dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon...” Valóban gyerekesen vékony volt a hangja, infantilis a külseje, sokszor még a viselkedése is. Barátainak hatvanévesen is a törékeny Sanyika maradt, aki időnként tudatosan rájátszott a tőle már elvárt komolytalanság- ra. Szeretett rajzolni, de nem volt hallása, és nem lehetett a zenére megtanítani. Áradó költeményei viszont utolérhetetle- nül muzsikálnak, tele vannak színnel. Előfordult, hogy egy éjszaka harminchat verset alkotott, de az élet mindennapi dolgaiban szinte tehetetlen volt. Nem ezen a világon élt, a misztikus tanokhoz vonzódott. A sors szeszélye gyakran dobálta ide-oda, többször maradt állás nélkül, de huszonhárom évesen már megkapta a Baumgarten-díjat, 1970-ben Kos- suth-díjas lett. A nemzetközi kritika szerint korunk magyar költői közül ő volt a legesélyesebb az irodalmi No- bel-díjra... Nem értett a nőkhöz, többnyire csak áhítozott utánuk — „szakértelmem addig terjedt, hogy kétszer sikerült goÁradó költeményei utolérhetetlenül muzsikálnak, tele vannak színnel norrhoeát kapnom...” —, pedig őszintén érdekelte a szexualitás. Csodálatos sorokba foglalta a szeretkezés semmihez sem fogható misztériumát: „Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak... Dulakodnak, sírnak, haragusznak, de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem.” Egészségtelen életet élt. Az alvást nem ismerte, éjjel dolgozott, fő „étke” a kávé, a temérdek cigaretta volt, és egyre több italt pusztított el. Ebből az életmódból emelte ki — mint valami felmentő sereg — 1947- ben kötött házassága Károlyi Amy költőnővel. Felesége e két mondatba sűrítette kapcsolatuk egyszerű szépségét: „Régimódi házasság. Mind a ketten komolyan vettük.” Hosszú közös életüknek nem volt gyümölcse: nem született gyermekük. A költő időskorában, depressziósán így panaszkodott: „Betegeskedtem és unatkoztam: ez az egész élettörténetem.” (A szerző a nemrégiben elhunyt Somos Agnes) Mezőkovácsháza, 1910. A település központi szállóját megörökítő képeslapot hajdan Nikolányi Gizuska úrleánynak címezték Női házasságok Afrikában A menyasszony hozománya: huszonhét tehén 9 A titokzatos rejtély nyomában Hogyan halt meg Rudolf trónörökös? 8 A szervátültetés akadályai Az egészségügy kevés pénzből gazdálkodik A Békés Megyei Hírlap Melléklete Weöres Sándor körül tündérek táncoltak
