Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-21 / 169. szám

2001. július 21-22., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 __________________Alacsony termet, hosszú, hajlott orr és túlsúly jellemezte __________________ Kle opátra csúnya volt, de ellenállhatatlan A legnagyobb hatalmú férfiak sorát hódította meg az időszámításunk előtti I. században, az elmúlt évtizedekben pedig a világ legszebb asszonyai alakí­tották a filmvásznon. Nem csoda, ha VII. Kleopátra egyiptomi királynő szé­pek szépeként él az emberek tudatában. S íme, kiderült: annak a nőnek, aki egyaránt meghódította Julius Caesart és Marcus Antoniust, hosszú és haj­lott volt az orra, kicsire nőtt, kövérnek számított, és — mai szemmel min­denképpen — inkább minősíthető csúnyának mintsem szépségnek. A Kleopátráról alkotott szépségesz- mény csupán mítosz — állítja Susan Walker, aki azt a feladatot kapta, hogy összeállítsa a világhírű londoni British Museum Kleopátra-kiállítását. A mű­vészettörténész véleményét tényekre alapozza. Első ízben került ugyanis egy helyszínre az a tizenegy szobor, amely a Ptolemaiosz-dinasztia legen­dás hölgyét ábrázolja. S ezek a szob­rok, így együtt meghökkentőek. Köz­tük az is, amelyik elsőként született, még Julius Caesar idején, és amelyből egyébként nem derült ki, hogy a ki­rálynőnek karvalyorra volt: a portré le­tört orral maradt az utókorra... Az egybegyűjtött szobrok vitatha­tatlanul magukon viselik a Ptolemaiosz-család testi jellegzetessé­geit: kicsik, testesek, Vénusz-gyűrű- nek nevezett zsírdaganat torzítja a nya­kukat. Dr. Rosalie David történész-pa- tológus, a manchesteri múzeum ókori egyiptomi szakértője felhívta a figyel­met arra, hogy Kleopátra idején a Ní- lus-mentén élő nők magassága nem haladta meg a 152 centimétert. Az Egyiptomban az ókorban használt sminkek rövid távon ugyan jól elrejtet­ték a bőr hibáit, de gyorsan pusztítot­ták a szöveteket. S a királynő testén az is alapos nyomokat hagyott, hogy 29 éves korára három gyerekszülésen és egy vetélésen esett túl. A szobrok mel­lett hirtelenében egy korabeli 80 drahmás pénzérme is a Kleopátra testi hibáit bizonyító régészeti emlékek kö­zé került. Ez a pénz az időszámításunk előtti 40-ből való, amikor a királynő Marcus Antoniustól származó ikreit világra hozta. Az érmén egy kemény pillantású, kampóorrú, hegyes állú nő portréja látható, nem pedig egy világ­szépe... Akkor hát mivel hódított Kleopát­ra? A londoni kiállítás tudós szakértői a jóval később élő és alkotó Plutarkhosz görög filozófusnál és tör­ténetírónál (46—126) találtak magya­rázatot. „Ellenállhatatlan bájjal cseve­gett, egyedülálló jellemként ismerték, varázslatos és elragadó volt a kisugár­zása, amikor új emberekkel találko­zott. Kedvesen csengett a hangja, aho­Kleopátra, ahogyan az egykori áb­rázolásokról ismerjük... gyan beszélt.” — írta Plutarkhosz. Az ókori tudós szerint ezzel nemcsak a férfiakat hódította meg, a nők is iste­nítették, úgy öltöztek, úgy viselték a hajukat, ahogyan ő. Az egyetlen, aki ellenállt neki, egy férfi volt: Octavianus, a későbbi Augustus csá­szár, aki miatt végül öngyilkos lett, mert az éppen Kleopátra emberi, jel­...és ahogyan Elizabeth Taylor kel­tette életre a filmvásznon lembeli fogyatékosságai miatt utasí­totta vissza a felajánlkozását. S ebben az indoklásban aligha jutott szerep an­nak, sasorra volt-e az egyiptomi dá­mának. A szakértők egyébként mentegetőz­nek, hogy Kleopátra csúnyaságát miért csak most vették észre... (Europress) ____________________A Gyulai Várszínház múlt vasárnapi előadásához ____________________ „DiX IE-LAND” MÁGNÁSA NEM SZERETTE A DZSESSZT Háy Gyula Mohácsa hasonló élmény volt 1986-ban. Ráadásul ugyanígy kezdődött; tizenéveim elején járva más kalandok érdekeltek még, a várszínház csak mint soha nem ta­pasztalt furcsaság jöhetett számítás­ba. Ilyen lelki állapotban ültem a né­zőtéren, amikor — sajnos szegény Lajos király szerepének emlékét az idő nem kímélte — megjelent a szí­nen a rivális Ferdinánd király húga által „Zápolya Janónak” nevezett Csernák János, „a” színész. Onnan­tól biz' sínen volt a kamasz érdeklő­dése. Újra a véletlen keresztezte a Gyulai Várszínház több évtizedes szárnyalá­sának és az immár ékesebb kamasz ta- pogatódzásának útját. A múlt vasárna­pi Westel dixie fesztiválra úgy men­tem el, hogy — azóta megint más ka­landok érdekelnek. A fiatalos, lelkes, sok munkával és nevetéssel töltött idő zenei élménye kisvárosokban jól ismert, a profizmus­tól távol állóan bájos jelenség. A Gyu­lai Ifjúsági Big Band nyitotta a feszti­vált, közönségük hálája — fentebbi erényeik és talán a hazai pálya miatt — nem is maradt el, sőt „viharosan” nem. A régi kamasz azonban elfogu­latlansága és a délután ötórás kezdés hősége okán egyre csak e stílus „Zá- polyáját” várta. Megjött hamar. Molnár Gyula a nevéről elnevezett dixieland-együttes élén flegmatikus humorral, precíz muzsikával hitette el, hogy élvonalbeli, fontos koncerten va­gyunk. A fesztivál zenekarainak szá­mos kapcsolódási pontja legmarkán­sabban egy számban, a Tiger rag című ismert New Orleans-i szerzeményben mutatkozott meg. Érdekes tapasztalat volt, ahogy a várszínház igazgatója ál­tal az ország legjobb ifjúsági big bandjének, a vidék és Budapest leg­jobb dixieland zenekarának nevezett három formáció értelmezte ugyanazt a témát. A nap lementével a rezesek mély arany csillogása halványodott, de a fe­kete klarinétoké, illetve gazdáiké csak egyre ragyogóbb lett. Átállás, beállás: a színpadon — egy újabb Zápolya — Benkóék. Minden mozdulatukat követi a lassan megtelő lelátó. Hogy oldják meg a kapcsolatteremtést a közönség­gel? Vagy csak „belevágnak”? Persze hogy nem. Nagy Iván pozanos nem­csak Ronald Reagant elkápráztató hangjával és zenetudásával, hanem jel­lemével is hódít. Az első megjegyzé­sek tőle jönnek a színpadról, Benkó Sándor a hivatalos narrátor. És aztán belevágnak: ahogy az előttük játszók, ők sem a vájt fülűeket célozzák, még­sem közhelyszerű a műsor-összeállítás. Nagy számok, egyre több humor, fel- felszaladó klarinét-futamok, hihetetle­nül pontos ritmus szekció; elragadják a közönséget, mint a forgószél. Égy más­nak feleselő klarinét és trombita, bele­beleszóló pózán, hátulról fecsegő ben­dzsó és a „kulturált vélemény”, a zon­gora. Hangarzenál, a magabiztos tudás élménye. A végére a „Hogy jönnek ki ezek egymással?” is választ kap: az el­ső zenekar vezetője, Kepenyes Pál, a két nagy öreggel együtt improvizál (és megállja a helyét) a „himnuszra”, a Szentek bevonulására. S a más kalandok után járó kamasz­nak szüksége van egy italra ahhoz, hogy feldolgozza az agyán átsuhanó gondolatot: az excentrikus, igazi ameri­kai iparmágnás, Henry Ford megvetette az amerikai dzsesszt. Az ital után pedig — végképp nem jut a dolog végére. Vandlik János Videofilm-sikerlista 1. A vörös bolygó 2. A keresztapus 3. A 6. napon 4. A sebezhetetlen 5. Ház a Kísértet-hegyen 6. Shaft 7. A bájkeverő 8. Ősz New Yorkban 9. Komodo 10. Charlie angyalai +1. Bölcsek kövére 2. (Fanfár Videotéka) Filmajánló Tomb Raider A számítógépes játékok első női akció­sztárja, Lara Croft (Angelina Jolié) a mozi világát is meghódította. Az akro­batikus képességekkel bíró régésznő alakját kihangsúlyozó testhezálló ujjat­lan pólóban és sortban üldözi különle­ges szépségű helyszíneken a rosszakat. Célja az időt és teret megnyitó csodá­latos háromszög megtalálása, hogy se­gítségével megmentse az emberiséget egy titokzatos szektától. Könyvajánló A lelki harmóniáért A szeghalmi Balogh László Imre, írói nevén Leslie B. Wholeman Isteni rejt­vény — az ember című könyvét a na­pokban adta ki az ASTER-BOX Kft. A szerző tizenöt lépésben vezeti el olvasóját a lelki harmónia megterem­téséhez. Célja, hogy az. önismeret út­ján elindultakat tanácsokkal lássa el, hiszen vallja, hogy a világban nincse­nek véletlenek, az élet jó és megismé­telhetetlen, ezért élvezni kell minden pillanatát. „Az élet kihívásai gyakran késztet­nek megtorpanásra és elmélyült odafi­gyelésre mindannyiunkat, mégis leg­inkább csak egy betegség kényszerpi- henőjekor vetődik fel: Miért éppen ve­lem történik mindez? Vajon a negatív sorsfordulataink mögött véletlen egy­beesések állnak, vagy természetes tu­datosság? A világegyetem lüktetésé­ben minden törvényeknek engedel­meskedik, nyilvánvalóan az egyén életének eseményei sem véletlenül kö­vetkeznek be!” — írja könyvében a szerző. (w) ,,Egy emlék felbuk­kan néha a homály­ból, / Hová eldugta Ot a feledés, l Egy régi társnak arca, aki bátor ! Tekinte­tével a telkedbe néz." (Juhász Gyula) Ez a régi, de nem feledett arc Varga László (képünkön), aki az én kedves öreg barátom. Laci bácsi arca. Bizo­nyára vannak még rajtam kívül sokan, akik szeretettel és tisztelettel gondol­nak rá. Egy régi tanítvány így emléke­zik: „Órára jövet a bal hóna alatt volt a hegedűje és a vonó. Az osztálynaplót lecsapta a katedrára, a hegedűt pedig szinte simogatva tette le.” Ki is volt ő? Varga László reformá­tus néptanító 1895. december 14-én született Tasnádszántón (Szilágy vár­megye, Erdély). A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjét végezte. További életéről így vall: „1914­ben bevonultam, s mint hadapród, mentem ki a frontra Galíciába, 1915 május hónapban. 1915. szeptember 13-án fogságba kerültem szintén Galí­ciában, a Dnyeszter körüli harcokban. Hatévi fogságba kerültem, Vlagyi­vosztokba, a már összeomló Oroszor­szágban. Itt az akkori szokás szerint nagy tengerjáró hajók kapitányai zene­kart toboroztak a hadifoglyok közül. Néha hegedültem, néha zongoráztam, nagy zenekarok voltak ezek, ahol megkövetelték a változatos, igényes műsort. Még most is ott húzhatnám, de engem hazavetett a fene Erdélybe.” Vietnámon, Sanghajon, Kolombón, s a Szuezi-csatomán keresztül Trieszt­be érve, 1920. december 24-én érke­zett haza. Tanítani kezdett, szolgálati helyei Te­ke (Kolozs vármegye) volt, majd Belényesbe került szintén kántortanító­nak. Ide nősült. 1940-től Biharpüspö- kibe került állami igazgató tanítónak. 1945-ben a történelem vihara sodorta Kötegyánba három leányával és felesé­Emlék gével együtt. Gyalog jöttek járatlan uta­kon, szinte minden nélkül, életüket mentve magyarságuk miatt. Kötegyán volt az első magyar falu, ahová érkez­tek, itt a helybeli lelkésztől kértek és kaptak menedéket, előbb egy tanterem­ben, később a templom melletti szolgá­lati lakás lett az otthonuk. 1945 szep­temberétől Liza lányával együtt tanítói állást is kapott. Kántortanító volt az is­kola államosításáig, ezt követően éne­ket, németet, majd orosz nyelvet taní­tott. Hadifogságáról viccesen úgy me­sélt: „tanulmányúton voltam, megtanul­tam beszélni, írni, olvasni oroszul, és ami nem lényegtelen, balalajkán játsza­ni.” Szórakoztatásunkra sokszor a hege­dűt pengetve énekelte a híres orosz dalt: „Öcsi csomije, öcsi sztrasztnije”. Ezt a híres számot a három tenor sikerszámai között is hallhatjuk. 1952-től nyugdíja­zásáig az iskola igazgatója volt. A férjemmel 1955-ben ismertük meg Laci bácsit. Nagy műveltségű, széles látókörű ember volt, mindent tudott, amit a gyerekekről és az iskolá­ról tudni kell, ezt a tapasztalatot szíve­sen osztotta meg fiatal kollégáival, se­gített, s ha kellett, meg is védett min­denkit. Délutánonként ráérő idejében az is­kolaudvaron hegedülgetett, egyszer Bartók II. hegedűversenyét játszotta, s akkor jöttem rá, hogy igazi művésze hangszerének, de így volt ez a zongo­rával és az orgonával is. Magányos sé­táin verseket mondott magában, leg­többször Adyt és Juhász Gyulát. Egy ilyen alkalommal mellészegődtem, s elmondta nekem Juhász Gyulától a Testamentumot: „Szeretnék néha visz- szajönni még, / Ha innen majd a föld alá megyek, / Feledni nem könnyű a föld ízét, / A csillagot fenn és a felle­get.” Azt mondta akkor, hogy csak így, hegedülve és verselve lehet elviselni ezt a bolond világot, és leküzdeni a le­küzdhetetlen honvágyat. Kérdésemre, hogy miért nem próbált az ő nagy tu­dásával beljebb kerülni az országba, azt felelte: „Nézze meg, innen látsza­nak a Bihari-havasok, ha szép az idő, vagy felleges, karnyújtásnyira vannak, szinte a kertek alatt. Ősszel onnan jön­nek a varjak, a szél is arról fúj, esőt, havat a fellegek is arról hoznak. Az a hazám! Oda én visszamegyek, úgy ahogy jöttem, gyalog is.” A sors mostoha volt hozzá: soha többé nem láthatta viszont Erdélyt, Nagyváradot, a belényesi szőlőjét és pincéjét, a borát sem kóstolta meg töb­bet. 1960-ban nyugdíjba ment, Újfehértóra költözött Liza lányához. 1964-ben elment örökre. Legyen szá­mára ott is könnyű az anyaföld. Ál­modjon csendesen, Isten áldja meg. Kedves versével emlékezem rá: „Ó, én senkit se háborítanék, / Szelíd kísértet volnék én nagyon, / Csak megnézném, hogy kék-e még az ég, / És van-e még magyar dal Váradon.” Endrédi Károlyné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents