Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-21 / 169. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Tanulmányi ösztöndíjas elítéltek Az iskolába járók könnyebben alkalmazkodnak Házi kedvenceink helyes tartása Állatról emberre terjedő betegségek Hajlott orr és túlsúly jellemezte Kleopátra csúnya volt, de ellenállhatatlan 9 CSOCSÓ, AVAGY ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! n Július 3-án kezdődött el és várhatóan augusztus 15-éig tart Koltai Róbert új filmjének forgatása. A Csocsó, avagy éljen május 1-je! című alkotás a huszonötödik magyar mozifilm, amelyben Koltai Róbert játszik. A Sose halunk meg, a Patika, a Szamba, az Ámbár tanár úr és A miniszter félrelép után ez a hatodik rendezése. A Csocsóban — az egykori úttörők, illetve brigádtagok számára — ismerős dallamok csendülnek fel, de eredeti Dés László-szerzeményeket is hallhat a közönség. A film társ-forgatókönyvírója — Koltai mellett — Nógrádi Gábor, operatőre Máthé Tibor. A produkcióban közel félszáz színész játszik. A címszerepet a rendező Koltai Róbert alakítja, de láthatjuk a filmben Máté Gábort, Gáspár Sándort, Tóth Ildikót, Kováts Adélt, Básti Julit, Zenthe Ferencet, Stohl Andrást, Kern Andrást és Pogány Juditot is. — Sztálinvárosban töltöttem gyerekkorom egy részét — emlékszik vissza Koltai Róbert, Csornai Gusztáv, alias Csocsó életre keltője. — Édesapám a helyi futballcsapat szakosztályának vezetője A SZTORI Rohamosan épülő szocialista iparváros valahol a Duna partján az ötvenes évek elején. Ott tanárkodig szervezi a piros betűs ünnepeket, vigyáz a focisták erkölcsére, és teszi, amit tenni jónak lát Csocsó, született Csornai Gusztáv. Ez a történet leginkább róla szól, az életvidám, optimista és örökké tevékeny Csocsóról, aki minden üldözés, macerálás és egyéb zaklatás ellenére is ember marad az embertelenségben. Az eseményeket elsősorban a tizenhárom éves Pék Zsoltika naplójából ismerjük meg, aki számára Csocsó nem csak oroszul kevéssé beszélő orosztanár, hanem atyai jó barát és példakép is. Május elseje megünneplésére készül Acélváros népe. Nem kis dolog ez, hiszen a vezető szovjet elvtársak is jelen lesznek az ünnepségen... volt. Az ő irányítása alatt kovácsoló- dott össze a csapat, és jutott fel az NB I-be. Az általam alakított Csocsó az az Gubinyiék a családi tűzfészekben (Kováts Adél és Gáspár Sándor) ember, aki erőt, reményt és vidámságot áraszt magából a legnehezebb helyzetekben is. Máté Gábort Pék Antal pártitkár szerepében láthatjuk: — Két szerepet játszom. Magamat az ötvenes években, és a saját fiamat, aki visszamegy abba a városba, ahol felnőtt. Csocsó ifjúkori barátja vagyok. Ez is az oka, hogy Acélváros párttitkáraként mindig megpróbálom Csocsót valamiképp kimenteni, ha bajba kerül. O nagyon jó kapcsolatban van a filmbéli fiammal és feleségemmel, akihez valószínűleg ifjúkori szerelem fűzi. Gáspár Sándor alakítja Gubinyi Dezső ÁVH alezredest: — Egy lelkében megnyomo- rodott AVH-s tisztet keltek életre, aki a magánéleti válságát közéleti agresszivitással kompenzálja. Nagyon ügybuzgó, aki nem bírja a szabad embereket, így ahol csak tud, árt Csocsónak, üldözi őt. Kováts Adél (Gubinyiné, Lidiké): — Az AVO-s tiszt kikapós feleségét játszom. Egy fülig szerelmes, szexis nőt, akinek a férje egy rakás szerencsétlenség. Szerelmem tárgya egy Veréb névre hallgató focista (Stohl András), akivel különféle szexuális kalandokba keveredünk. A Csocsó nagyon érzelmes, szatirikus hangvételű mozi, szívesen vállaltam benne Lidiké megformálását. A rendező felesége, Pogány Judit ezúttal sem marad ki férje fdmjéből. Piroska, az iskolaigazgató szerepét kapta: — Én „régi ember” vagyok, úgyAki a piros betűs ünnepeket szervezi: Csocsó, született Csornai Gusztáv (Koltai Róbert) hogy már az ötvenes években is jártam iskolába. Szerencsére olyan taKoltai-né\jkgy Született: Budapest, 1943. december 16. Felesége Pogány Judit színésznő, gyermekük Gábor (1972) Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1964—68) Életút: 1968—70, 1972—78, 1980—93 a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1970—72 a pécsi, 1978—80 a budapesti Nemzeti Színház, 1993— a veszprémi Petőfi Színház tagja. Elismerések: Jászai Mari-díj (1976), Érdemes művész (1985), SZOT-díj (1987), Erzsébet-díj (1991), Déri János-díj (1997), Film- kritikusok díja (három alkalommal), a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje (1997), Karinthy-gyűrű (1998), Színházi fesztivál különdíja (1998) náraim voltak, akik igyekeztek az akkori merev szabályok, programok ellenére is jól tanítani. Érthető, ha szerettem, és elfogadtam őket esetleges hibáikkal együtt. Piroska, az igazgatónő egyikükre sem fog közvetlenül hasonlítani, de bizonyára rájuk is fog emlékeztetni. Kém András Tömő főelvtársként tűnik fel a filmvásznon. — Egy Pestről jött elvtársat játszom, aki ellátogat Sztálinvá- rosba. Kicsi szerep, de ha a Robi hív a filmjébe, megyek. A szereposztás és a történet telitalálatnak ígérkezik. S hogy mit sikerül ebből kihoznia Koltai Róbertnek? Kiderül majd a mozikban! V. K. 4 • SZOCREÁL TÖRTÉNET KÁLÓCFÁN Szabó bácsi szerint — akinek kocsiszínében ülésezett a minap a kormány — aligha érheti a mostaninál nagyobb megtiszteltetés az életben. Szabó néni is épp úgy látja, mint ura, pláne azután, hogy megtudta, nagyon kemény munka folyt a portájukon. Mellesleg Szabóéknak igazuk van, kerül még márványtábla a színre, sőt az is lehet, idővel emlékmúzeumot nyithatnak az unokáik. Lenne mit kiállítani a köztársaság kormányának Ne kekeckihelyezett üléséről: egy kocsiszínhez illő, kedjünk! bársonnyal díszített bolerószerű blézert Dávid Ibolyától, egy mobiltelefont, amin Varga pénzügyminisztert nyaggatták, egy zakót a mindenkihez kedves Vonza vidékfejlesztőtől (aranyos ember lehet), egy adag unalmat Pintér belügyminisztertől (hozta a formáját), aki mindenkitől visszahúzódva kormányült, egy liter finánc látta pálinkát (így írták a lapok, nehogy a hülye magyar azt higgye, házi főzésűvel traktálták szeretett kormányát), végül egy nagy adag vircsaftot osztrák módra, üvegbe zárva. Lám, derék egy kabinetünk van, a fiúk nem lacafacáztak, benyomták a pálinkát, még Dávid Ibolya is, nem úgy mint az elvtársak annak idején, akik csak suttyomban mertek inni, de akkor rendesen. Olyan az egész, mint egy igazi, szocreál történet. Amikor a nép választott képviselői elvegyülnek a nép körében. Meg is mondta Orbán Viktor: azért jöttek kocsiszínbe kormányülni, hogy az emberek lássák, fontos ügyek nem csak Budapesten történnek. (Ami nagy marhaság, mert az emberek ez alatt azt értik, hogy nem maguk döntenek a sorsukról, hanem a fontiek. Attól persze, hogy a fontiek vidékre II mennek, a döntés még fönti marad.) Ne kekeckedjünk! Irigyeljük inkább Kálócfát, ahol az eset történt: ebédre menet — a színből a kultúrházba — a polgármester megjegyezte a mellette lépkedő miniszterelnöknek: két szobrot terveznek a faluba, de nincs-rá pénz. A kulturális örökségi államtitkár — aki mint látni fogjuk abszolút képben van — rögvest megjegyezte: „Ezt a községet mindig is támogatni akartuk.” Talán épp ezen a napon a szabolcsi Gacsály polgármestere kérte a kormánybiztosi hivatalt, postán küldjék el nekik a millenniumi zászlót, mert nem rendeznek átadási ünnepséget. A gacsályiak így tiltakoznak az ellen, hogy a világháború áldozatainak emlékére állítandó szoborra és a park kialakítására kért 2,7 millió forint támogatást nem kapták meg. Hát már egy kocsiszín sincs Gacsályon? Árpási Zoltán Vésztő, 1940. Az idén július elsejétől városi rangot viselő település a hatvanegy évvel ezelőtti képeslapon még meglehetősen falusi jelleget mutat
