Békés Megyei Hírlap, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-13 / 162. szám

T É R - K É P 2001. JÚLIUS 13., PÉNTEK — 9. OLDAL A címer A címer külső for­májában és belső jegyeiben a hatá­ron túli „anyavá­ros”, Nagyszalonta 1606-ban Bocskai Istvántól kapott ősi címerét idézi. A címer egy csücskös talpú, hasított, alul vá­gott katonai pajzs. A jobb oldali mező felső része vörös, melyben egy arany oroszlán zöld mezőben áll, felette aranyszínű, emberarcú nappal. A vörös szín a vérzivata­ros múltat, míg a címerállat az erőt, a kitartást és a mindennapi létért való küzdeni tudást sugallja. Kezében a három búzakalász a hit, remény és szeretet szimbólu­mai, de ugyanakkor a település mezőgazdasági jellegét is tükrözi. A bal oldali mező égszínkék teré­ben arany harang található, me­lyet Nagyszalonta adományozott a településnek. Az emberarcú nap és hold a folytonosság, az élet, a jövő és megújulás, az egység jel­képei. Települési leltár Lélekszám: 141, enyhén csökke­nő. A település magyarlakta, szá­mottevő kisebbség nem lakja. A legfiatalabb lakos: Lunkán Niko­lett, 2001. július 3., a legidősebb: Csete Istvánná született Tógyer Erzsébet, 1911. október 29. Foglalkoztatás: a nyilvántartott munkanélküliek száma: 13, az ál­lásnélküliek aktív lakossághoz vi­szonyított aránya 9%. Szüárd bur­kolatú utak aránya 0%, járda 60%, vezetékes ivóvízzel ellátott lakások aránya 95%. Gázvezeték­kel való kiépítettség 100%, szennyvízelvezető csatorna 0%. Lakások száma 80, ebből tele­fonnal ellátott 60%, kábeltévé-há­lózat nem üzemel a településen. Múltmorzsák Újszalonta történelme elválaszt­hatatlan a trianoni határrendezés óta Románia területén fekvő Nagyszalontáétól, minthogy 1920-ig annak szerves részét ké­pezte, annak közigazgatási terüle­téhez tartozott. A település a XVI. század végéig az erdélyi fejedel­mek fennhatósága alatt élt, majd a hajdúk kezére került, akik a török invázió közeledtére elpusztítot­ták, és csak a XVII. század végén indult meg az újratelepítése. A te­lepülés önállóságát 1976-ban szüntették meg. Egészen a rend­szerváltásig, 1990-ig Kötegyánhoz tartozott, azóta újfent önálló. Néveredet Újszalonta jelenlegi nevét — minden valószínűség szerint — Észak-Erdély 1940-beni vissza­csatolásakor kapta. Addig Nagy­szalonta néven létezett. Az oldal az Újszalontai Ön- kormányzat támogatásával készült. Szerkesztette: Both Imre. Fotó: Kovács Erzsébet Ahol a remény hal meg utoljára Újszalonta elnéptelenedésének megakadályozásán fáradoznak — Kicsinységünk ellenére vergődünk, küsz­ködünk, s nem adjuk fel a reményt. Saját erő nélkül legfeljebb csak nagy terveket szö­vögethetnénk, de amint azt tudjuk, a tett halála az okoskodás. Ekként a távlatos vagy középtávú fejlesztési tervek készítgetése he­lyett a legfontosabb, s minden helybeli szá­mára legégetőbb feladatot igyekezünk meg­valósítani: fő célunk a falu elnéptelenedésé­nek megakadályozása — ismertette egészsé­ges lokálpatriotizmustól átitatott polgár- mesteri hitvallását a megye legkisebb tele­pülésének első embere, Kenéz Péter. A tikkasztó júliusi hőségben csak elvétve moz­dul valami az Újszalontát Méhkerékkel összekö­tő út mentén. A fák le­velei is csak néha re­megnek meg a kósza fuvallattól. Már azt hinné az emberfia, hogy valamiféle kies pusztaság közepére té­vedt, ha hirtelen nem kellene lehúzódni a nadrágszíj-keskeny út­ról. A szembejövő ara­tó-cséplőgépet pótko­csis traktor követi. A kombájn és a traktor vezetője egyaránt üd­vözlésre emeli kezét, s a látogatóba érkezett Névjegy Született: 1939. augusztus 22-én, Újszalontán Tanulmányai: 1975-ben a békéscsabai közgazdasá­gi technikumban érettségizett. 1967-ben mérlegké­pes könyvelői szakképesítést szerzett. Munkahelyei: 1959-1962 Újszalontai Állami Gazda­ság; 1962-től a helyi Béke téesz adminisztrátora, pénztárosa, 1967—73 ugyanott főkönyvelő; 1973— 75 a geszti téesz főkönyvelője; 1975—1999 a gyulai Fa és Fém Bútoripari Szövetkezet számviteli és pénz­ügyi osztályának vezetője; 1998. polgármester. Családi állapot: Nős, felesége Szabó Julianna, a Gyulai Szabók Fit. számviteli és pénzügyi osztályának éléről vonult nyugdíjba. Három gyermek édesapja. Hobbija: mezőgazdasági munkák volt a költségvetésünk, de az is csak az 1999 őszi és a tavaly tavaszi belvíz miatt. A kárt szenvedett lakóingatlan-tulaj- donosok között a kormány jó­voltából vissza nem térítendő támogatásként 9 millió 350 ezer forintot osztott szét az önkormányzat. A kötelező fel­adatot ellátó önkormányzati tulajdonú ingaüanok helyreállítására 1 millió 660 ezer forintot kaptunk — ismertette a belvíz révén 27 milliósra duzzadt tavalyi költségvetés hátterét a polgármester. A falu életében jelentősebb beruházásokra tér­ve Kenéz Péter mindjárt az egyházi és társadalmi összefogással épített, idegen fejbiccentéssel viszonozza köszönésüket. Az autó letekert abla­kán a frissen csépelt gabona nyers ülata áramlik be a hirtelen keletkezett szellő szárnyán. A száznegyven lelket számláló falucska közös erővel emelt, fehérre meszelt református templo­ma fennen hirdeti az életet. Nem messze az úr haj­lékától hároméves, gumibugyis, mezítlábas apró­ság cipeli arasszal kisebb, sírástól maszatos arcú testvérét. A hivatal hűvösében a falusi emberek közvet­lenségével, őszinteségével fogadó Kenéz Péter pol­gármester a dolgok közepébe vág.- Az a legnagyobb bajunk, hogy igen szűkösek az anyagi lehetőségeink. Idén mindössze 10 millió 244 ezer forintból gazdálkodhat az önkormányzat. Ebből a működési kiadások elvisznek kilenc és fél­milliót... S mi marad? Hatszázharmincnégyezer fo­rint futja felújításra, s a felhalmozási kiadásokra 100 ezer. Azt is a címer elké­szíttetése érdekében különí­tettük el. Kedvező döntés esetén idén 2 millió 177 ezer forint önhikis támogatásban részesülünk. Az előlegként folyósított 1 millió 251 ezer forint már megérkezett az önkormányzat számlájára. Tavaly egy kicsivel magasabb TELEPÜLÉSI KÉPVISELŐK (valamennyien függetlenek) Balogh György (alpolgármester) Dobi Ferenc Diószegi István Kenéz Péter (polgármester) Kenéz István Jegyző: Dr. Berke Imre tavaly novemberben felszentelt templomot említi. A trianoni ha­tárrendezésig Nagy­szalonta szerves ré­szét képező Újszalonta valamikor az anyavárostól kapott egy harangot. A ma határ menti zsáktele­pülést az első vüághá- borút lezáró békedik­tátum Romániához csatolta, s csak az 1922-ben megejtett ki­sebb határrevíziók nyomán tért vissza az anyaországhoz. A templom iránt korábban is igény mutatkozott, ám a zsáktelepülés 1976-90 között közigazgatásilag és gazdaságilag Kötegyánhoz tartozott. Ám abban az időben is dé­delgették mára megvalósított álmukat az újszalontaiak. Az anyavárostól kapott harang ma Isten hajlékában hirdeti dicsőségét. A Szelekovszky László nevével fém­jelzett Újszalontáért Közalapít­vány támogatásával szintén a tava­lyi esztendőben hozták létre a mil­lenniumi emlékparkot. Az emlék­oszlopot, csakúgy, mint a falu be­járatánál lévő üdvözlőfát az alapít­vány elnöke faragta, s segítségével az Állami Erdészeti Hivatal Kecs­keméti Igazgatóságának millenni­umi fásítási pályázatán is megmé­rettettek. A kedvező döntés követ­keztében 132 ezer forintot nyer­tek, s Kenéz Péter büszkén újsá­golja, hogy 360 csemetét ültettek az emlékparkba.- Az Űjszalonta-Mezőgyán összekötőút megépítése térségi érdek, túlmutat a két település érdekein - utal az 1930-as évek óta tervezett műút megépítésének fontosságára a tele­pülés első embere. A helyi önkormányzat a mezőgyánihoz hason­lóan minden lehetséges fórumon szorgalmazza a beruházás megvalósítását. Az ügyet a térség or­szággyűlési képviselője, Tóth Imre is felkarolta, s segítségével sikerült bontott hídelemeket szerezni a Köles-éren átvezető híd megépítéséhez. A híd megvalósításához 20 milliót már nyert a két önkor­mányzat, s a hiányzó ugyancsak húsz millióra a megyei területfej­lesztési tanácstól pályáznak.- Az tény, hogy a 260 millió fo­rintos beruházás megvalósítása ese­tén az Észak-Békésből érkezőknek lényegesen lerövidülne a román ha­tárhoz, a Méhkerék-Kötegyán határ- átkelőhelyhez vezető út — teszi hoz­zá zárszóként a polgármester. AZ ÚR HAJLÉKA. Tavaly november 4-én ünnepélyes istentisztelet keretében Sza­bó Endre esperes szentelte fel a közös összefogással emelt templomot Falunap az elszármazottakkal Újszalonta első ízben tavaly nevezett be a Magyar Turiz­mus Rt. által meghirdetett Vi­rágos Magyarországért ver­senyre, s kategóriájában me­gyei első helyezést szerzett. Országosan is csak egyetlen település előzhette meg. Nos, amint azt a polgármester­től megtudtuk, a délelőtt folya­mán a falu szépítése érdekében kaszát, kapát ragadó helybeliek tí­zóraiként a falu asszonyai által ké­szített süteményekkel és friss te­pertővel csillapíthatják éhségüket. Délután lesz nagy vigadalom, hi­A millennium esztendejé­ben együttműködve az Újszalontáért Közalapít­vánnyal szintén első íz­ben rendeztek falunapot (ahová természetesen meghívták az elszárma­zottakat), s tavaly csatla­koztak a Műszaki és Ter­mészettudományi Egye­sületek Szövetsége által rendezett Három szombat faluszépítő programhoz is. — A tavalyi falunap si­kerén felbuzdulva dön­töttünk akként, hogy im­már hagyományt teremt­ve, idén is megrendezzük a falunapot, amelyre ter­mészetesen ismét meg­hívtuk, s várjuk a község- tavalyi falunapon avatták fel a Szelekovszky László bői elszármazottakat is. |<eze rnunkáját dicsérő millenniumi kopjafát Az idei rendezvényt a Három szombat második szom- szén ebédként hurkát-kolbászt fo- batjával kapcsoltuk össze, s eb- gyaszthatnak a falunap résztve- ből eredően 8 és 12 óra között a vői, s természetesen szomjan se közterület-szépítő munkáé a fő- hal senki, arról is gondoskodnak, szerep - vágott a július 14-ei Akinek meg virágos kedve kereke- program ismertetésébe Kenéz dik, a kötegyáni Tango Boys mu- Péter. zsikájára akár táncra is perdülhet. ÚJSZALONTAI UTCAKÉP. „A Gitta néni portája meg maga a mese...” - ekként jellemezte özvegy Tógyer Imréné szemet gyönyörködtető virágkölteményét az egyik szom­széd. így érthető Újszalonta eredményes szereplése a Virágos Magyarországért versenyen Megkérdeztük a helybélieket: Miért szeretik településüket? Gyenge Mi­hály, 87 éves lakos:- Születé­semet tekint­ve mezőgyá- ni vagyok, de a házassá­gom révén immár ötven esztendejénél is hosszabb ideje, hogy Újszalontán élek, s a felesé­gem révén szerettem meg a falut. Hajdanán közel húsz esztendeig tanácselnök voltam, s akkor — a hatvanas években - közel hatszá- zan lakták a falut. Ha valahol be­szélhetünk vidéki nyugalomról, akkor itt, Újszalontán biztosan. Szerintem a fiatalok elvándorlása is a mezőgazdaság folyamatos tönkretételével hozható összefüg­gésbe, s szerintem csak az agráriumot felkarolva lehetne nö­vekedési pályára állítani a falut. Balogh György, 70 éves nyugdí­jas: — Tősgyö­keres szalon- tai vagyok. A helyi téesz- ből mentem nyugdíjba, s annak ellenére, hogy a kicsinysé­günknek hátrányai is vannak, sze­retem Újszalontát. Sajnos, nagy hátrányunk, hogy helyben se isko­la, se óvoda nem működik, s ezál­tal a felnövekvő nemzedék elván­dorlási esélye megtöbbszöröződik. Szerintem csak előre menekülve lehetne felvirágoztatni a falut. Nagy lépést jelentene az itt élők számára, ha elkészülne az Újsza­lontát Mező gyánnal összekötő út. Ez a település elzártságát is felolda­ná, s talán a gazdaság számára is motiváló tényező lehetne. Kiss Fe­renc, 74 éves nyugdíjas: — Őseim példáját kö­vetve jóma­gam is itt él­tem le az éle­tem, s úgy érzem, sem­miféle nehézségem nem fakadt abból, hogy egy csöndes kis falu­ban élek. Ami aggaszt, az a mező- gazdaság sorsa, s felettébb sajná­lom a mai fiatalokat. A mi fiatalko­runkban is nehéz volt az élet, de szerintem a mostani ifjaknak még nehezebb. Sajnos azt kell mond­jam, hogy a mezőgazdaságra ma már nem lehet alapozni. Amíg nem lesz garantált ár, amíg a fel­dolgozó ipar és a kereskedelem azt lesi: a termelőről hogy lehet hét rend bőrt lenyúzni, addig nem lesz jövője a magyar falvaknak. B. Kenéz István, 82 éves nyugdíjas:- A csalá­dom tősgyö­keres nagy­szalontai, de ha úgy tetszik, jómagam vé­letlenül lettem újszalontai. A második világhábo­rút követően hadifogságba estem, s hazafelé jövet azt kérdezték tőlem, hogy az akkor már újfent Románi­ához csatolt Nagyszalontára vagy pedig Újszalontára akarok hazatér­ni. Parasztgyerek voltam, s mivel a családi birtok nagy része a Magyar- országhoz tartozó területen volt, azt feleltem, hogy Újszalontára. A családi birtokot később elvitte a té­esz, a tanyaépítési tervem is dugá­ba dőlt, de a föld szeretetét azóta sem tudta kiölni belőlem egyetlen rendszer sem.

Next

/
Thumbnails
Contents