Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-08 / 132. szám

10. OLDAL - 2001. JÚNIUS 8., PÉNTEK TÉR -KÉP Békés A zenei napokról írták, mondták „Ferencsik János kétszeres Kos- suth-díjas, kiváló művész vezé­nyelte Kodály Psalmus Hunga- ricusát a Zenepavilonban. Köz­reműködött Korondy György énekművész, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar és a Deb­receni Kodály Kórus. (Békés Megyei Népújság, 1976.) „Egy kicsit én is tarhosi unoka va­gyok. A tanárom, Friss Antal a Ze­neakadémián sokszor mesélt róla. Idén Gulyás Mártával és Devich Sándorral játszunk a táborosokkal.” (Onczay Csaba gordonkamű­vész, 1983.) „A magyar zene népszerűsítését a tarhosi versenyek célul tűzték ki. Liszt, Bartók, Kodály, Kado­sa, Papp, Kurtág, Bozay, Durkó, Soproni, Szokolay, Sári, Balassa művei szerepeltek az eddigi zongoraversenyek során. (Parlando, 1990.) „Matúz tanár úrnál érdekes megvilágításban tanulhattuk a fuvolát. Itt, az isten háta mögött mást se csináltunk, csak gyako­roltunk, és egymást hallgattuk.” (Sabine Ziane és Marié Watelet, Liege-ből, 1998.) „Az eltelt majd negyedszázad alatt sok-sok művész vett részt a zenei napok rendezvényein: Ferencsik János, Simándy József, Kocsis Zoltán, Szabadi Vilmos, Perényi Eszter, a Bartók Vonósné­gyes, Kodályné Péczely Sarolta, Falvai Sándor, Lantos István, Se­bestyén Márta. A versenyek zsű­rijében jelen volt Kadosa Pál, Soproni József, Sári József. (Magyar Hírlap, 2000.) „Népünk értékes gyökerekkel rendelkezik, adjuk meg a gyöke­reinknek, hogy ezen nőjenek fel. Az erdélyiek Csíkmena- ságtól Székelyudvarhelyig ezért jönnek a kurzusokra.” (Benczéné Mező Judit dr. ny. főiskolai tanár. 2000.) „Ez a csücsök az ország kályhá­ja, itt mindig melegebb van. Tarhoson szinte a bőrünkön érezzük az emberek szeretetét.” (Sebestyén Márta, Muzsikás együttes, 2000.) ,Az ember nemcsak befogadásra született, hanem alkotásra is. Re­méljük, a tanfolyam hallgatói olya­nok lesznek, akik ezt az alkotói ked­vet a gyerekekben felébresztik.” (Rozgonyi Éva, Liszt-díjas karnagy Szegedről, 2000.) Az oldal a békési öiikonnány- zat támogatásával készült Szerkesztette és a fotókat készítette: Szekeres András A nagy elődök nyomdokain haladnak Június 17-július 11: XXV. Békés-tarhosi Zenei Napok A Békés-tarhosi Zenei Napok életében mér­földkő az idei rendezvénysorozat. Negyedszá­zados léte bebizonyította az alapító Gulyás György hitvallásának igazságát, a térség ze­nei fejlesztésének igényét, a tehetségek felku­tatásának, felkarolásának és mentésének je­lentőségét. A térségben élőknek megtisztelte­tés, hogy az egykori Énekiskola szellemiségét átvállalhatták, s az eltelt esztendők szakmai visszhangja a szervezőknek erőt adott, hogy bízhatnak a folytatásban. „Tarhos nagy jövő előtt áll” - írja Kodály Zoltán ötven évvel ez­előtt az Énekiskola emlékkönyvében. „A ze­ne mindenkié" — hirdeti a tábla a tarhosi Ze­nepavilon homlokzatán. A közelgő rendez­vényről beszélgettünk Fejes Antallal, a zenei napok művészeti vezetőjével.- Negyedik éve vezeti a Békés-tarhosi Zenei Na­pokat, s több mint harmincöt éve a békési Zene­iskolát. Hol kezdődött ez a zenei pályafutása? — Édesapám minden vágya az volt, hogy hege­dűst neveljen belőlem. így kerültem annak idején a békés-tarhosi Énekiskolába, ahol megtanultunk a családtól távol élve, nehéz, sokszor embertelen kö­rülmények között, de dalolva-szolmizálva- néptáncolva, önfeledten örülni az együttlétnek. Tá­vol voltunk mindentől, „csak” a tanárainkra és a zenére hagyatkozhattunk. Olyan mestereink vol­tak, mint Banda Márton vagy Friss Antal, ugyanis időközben áttértem a y csellózásra. Ide sorolom Névjegy még Holló Sándort és Var­ga Klárát, aki később Sze­geden, a konzervatórium­ban is a tanárom lett. A tarhosi nagygödörben előadásokon szerepeltünk kis- és nagydiákok, Kőmíves Kelemen kisfiát alakítottam egy üyen al­kalommal, alig tízévesen. Hatalmas élmény volt az esti tábortűzzel, éneklés­sel, valami szívet szorító érzéssel... Akkor veszítet­tem el édesapámat...- Tarhos után a szege­di évek hoztak-e változást?- Azt a fajta közössé­gi élményt nem adta meg sem a középiskola, sem a főiskola, de kite­kintési lehetőségeink óriásiak voltak. A színház kakasülőjére jártunk szinte naponta a Vaszy-féle operaelőadásokra, nyaranta világsztárokkal mu­zsikálhattunk a szabadtéri játékokon. Roberto Benzi, Margaret Tynes, Svéd Sándor és Simándy József közelsége nagy húzóerőt jelentett ne­künk, főiskolásoknál. A Tarhoson tanultaknak minden órán hasznát vettem, élen voltunk, akik onnan jöttünk. A legnagyobb szerencse az élet­től mégis az, hogy ott találtam meg életem pár­ját, gyermekeim édesanyját, akivel jóban-rossz- ban azóta is együtt vagyunk.- A békési Zeneiskolának országszerte igen jó híre van. Hogyan sikerült ezt elérniük?- Nem tagadom: kezdetben fanyalogtunk a békési sár- és porfészek láttán, Szeged és Békés­csaba után ez nem volt túl nagy perspektíva, de el kellett fogadnunk a felkérést, a megbízást. Az első zeneiskolai felvételi vizsgán 630 jelentkező között egyszercsak megjelent egy tündéri kis­lány, fagylalttal a kezében, s kijelentette: ő min­denképpen zeneiskolás szeretne lenni. Tanári kis csapatunk talán ekkor érezte meg, hogy itt jó emberek laknak, igénylik a zenét. Első békési gyermekoperánknak ez a kislány lett a főszerep­lője, aki ma az 1. Számú Általános Iskola tanító­nője, s minden hangversenyünkön ott van. Nem ő volt az egyetlen tehetség, akit felfedeztünk. Név: Fejes Antal Született: Békéscsaba, 1942. február 8. Családi állapota: nős Felesége: Pálfy Zsuzsa zongoratanár Gyermekei: Tamás (34) hegedűművész, a Londoni Szimfonikus Zenekar szólistája, Tímea (30), a JATE egyetemi tanára Tanulmányai: Szegeden, a Tömörkény Gimnáziumban érettségizett, majd a Zeneművészeti Főiskolán diplomázott gordonka-szolfézs szakon Munkahelyei: békéscsabai Bartók Béla Zeneiskola, majd '65-től a békési Zeneiskola igazgatója, négy esztendeje a Békés4arhosi Zenei Napok művészeti vezetője Hobbija: csellózás, úszás, síelés, asztaliteniszezés, sakkozás Az esztendők során tanári gárdánk olyan szakemberek­kel egészült ki, akik vállalták a vidéki élet egyszerűségét, a le­telepedést, persze az akkori nagyközség, majd a város ve­zetői minden segítséget meg­adtak ehhez. Elegendő időt és teret kaptunk, hogy elképzelé­seink szerint dolgozhassunk. Tanítványaink eljutottak a budapesti Zeneakadé­miára, nem egy közülük híres zenekarokban, honi középiskolákban, sőt egyetemeken, főiskolákon tanítva öregbíti iskolánk hírnevét. Ma is motivál bennünket, hogy az átlaggyere­kekből lesz a zeneértő közönség, az ő nevelésük legalább olyan fontos, mint a tehetségeké. Van fúvószenekarunk, tilinkó zenekarunk, mindket­tőt a helyi művelődési központtal közösen mű­ködtetjük. Van furulya zenekarunk, s közel öt­száz néptáncos tanulónk. Mi teremtettük meg a vésztői, a mezőberényi zeneiskola megalakulá­sának feltételeit, s lehetővé tettük a környező ki­sebb települések - Bélmegyer, Kamut, Kétsoprony, Murony és Tarhos - számára a ze­neoktatást és a néptánctanítást.- A Békés-tarhosi Zenei Napok vezetésére '98- ban kapott megbízást a Békés-tarhosi Baráti Kör­től. Mennyire számított erre a felkérésre?- A baráti körben olyanok vettek s vesznek részt, akikhez régi tarhosi ismeretség és barátság fű­zött, illetve fűz. Örültem an­nak, hogy bíznak bennem, ugyanakkor éreztem ennek felelősségét, hisz Gulyás György és Joób Árpád után kellett a zeneiskolai munka mellé felvállalnom ezt a sze­rep- és feladatkört. Az első pillanattól tudtam: nem ma­radok egyedül, mert nagy­szerű társam és remek kol­légáim vannak, akikkel csa­patmunkában tudom meg­valósítani mindazt, amit muzsikus lelkem elképzel.- Az elmúlt három év, il­letve az előttünk álló prog­ramsorozat milyen újdon­ságokat kozott, illetve hoz?- Végig az eltelt évek koncepciója lebegett előt­tem. Tudtam, hogy az értékek mellett akkor is ki kell tartanunk, ha nehezebben eladható „árucikk” a komolyzene. Ám mégis újítani kell, mert a tála­lás, a csomagolás, a kereslet-kínálatot nagyon be­folyásolja. Ezért hoztunk táncot és költészetet újra a tarhosi falak közé. A bábművészetet a Múzeum térre, a Ki nyer ma? rádiós vetélkedőt a könyvtár­ba, a Zenés áhítatot a baptista imaházba, a sza­badtéri előadásokat - filmvetítést, néptánc bemu­tatót, a zenei általános iskola gyermekprodukcióit — a város különféle pontjaira visszük, mert ezek mind-mind más közönségréteget céloznak meg. A város díszbe öltöztetésével, az üzletek kirakatának zenei témájú dekorációjával partnerekre találtunk a helyi szponzoroknál, akik egyre többen vannak. Talán egy kicsit már ők is magukénak érzik ezt az ünnepet, s velünk együtt várják a vendégeket. Kö­szönöm a lehetőséget, hogy a lap hasábjain ke­resztül is meghívhatom a zenei napok eseményei­re az érdeklődőket. Június 17-ei nyitóhangverse­nyünk a 70 esztendős Szokolay Sándor Kossuth- díjas zeneszerzőt köszönti a tarhosi Zenepavüon- ban. Lesz Verdi-operaest a legnépszerűbb áriák­kal, a békési műemlék református templomban Király Csaba orgonaművész közreműködésével rendezzük meg hagyományos kórushangverse­nyünket. A Békés-tarhosi Zenei Napok 25. jubileu­mát méltóképpen szeretnénk megünnepelni. A LEGNAGYOBB SIKER. A Békés-Tarhosi Zenei Napok eddigi legnagyobb kö­zönségsikerét mind Békéshez, mind Tarhoshoz szoros szálakkal kötődő Sebestyén Márta és a Muzsikás együttes aratta. A tarhosi Zenepavilonban rendezett tavalyi koncertükön a csilláron is lógtak a nézők... Ide már nagyon közel van Tarhos Pálfy Zsuzsa diplomakon­certjén találkozott először Gulyás Györggyel, az akkor már nemzetközi hírű zenei szakemberrel, karnaggyal, a tarhosi Énekiskola maglapí- tójával. Aztán az évek során munka és baráti kapcsolatba kerültek. S amikor negyed- százada együtt szervezték az első, az akkor még kétnapos Békés-tarhosi Zenei Napokat — a nyitókoncertet Ferencsik János vezényelte — csak tit­kon remélték a folytatást, a negyedszázados jubileumot. Pálfy Zsuzsa emlékei között lapozgattunk.- Mikor ismerte meg Gulyás Györgyöt, s ho­gyan került kapcsolatba Tarhossal?- Szegedi főiskolás éveink végén kapta a hírt évfolyamunk: Gu­lyás György, a debrece­ni karnagy-igazgató lesz diplomakoncer­tünk vizsgaelnöke. Ko­rábban soha nem találkoztam ve­le. Igen szigorú ember hírében állt. Mivel párommal fülig szerel­mesek voltunk egymásba, s a két nap múlva rendezendő esküvőnk izgalmai kötötték le figyelmün­ket, a hangversenyen minden görcs nélkül, önfeledten muzsi­káltunk. Olyannyira, hogy a szú­rós tekintetű Gulyás meg is kér­dezte tanárainktól, miért nem je­lentkezünk a Zeneakadémiára. Nem tudhatta, hogy leendő fér­jem a tanulás mellett akkor már évek óta tanított Békéscsabán, a Bartók Béla Zeneiskolában. Azok­ban az időkben a fiataloknak ma­guknak kellett előteremteniük szinte mindent, ha boldogulni akartak. Otthagyva Szegedet, jöt­tem utána, hogy ebben a megyé­ben kezdjük közös életünket. Ez egy kicsit túl jól sikerült, mert az első csabai évünk után „népgaz­dasági érdekből” áthelyeztek ben­nünket Békésre, az új Zeneiskolá­ba, férjemet igazgatónak, engem zongoratanéinak. S ide már na­gyon közel volt, s van Tarhos... — Pálfy Zsuzsa mikor és ho­gyan kapcsolódott be a zenei na­pok munkájába?- Az első perctől, 1976-tól részt veszek ebben a munkában, amióta Gulyás György elindította útjára a zenei napokat. Gulyás György elszánt ember volt, jó ügyet képviselt, annak érdeké­ben keményen dolgozott, s ha kellett, akkor küzdött. Férjem, Fejes Antal diákként Tarhoson tanult, ő a hangszeres vonalat képviselte. A tarhosi vonószene- kari tábor a zenei napok kezde­tén került át Gyöpárosról Tarhosra, így természetes módon beépült a rendezvény programjá­ba. A tábor „mamájaként” kollé­gáim segítségével mindig azon igyekez­tem, hogy a zenélés mellett az ideérkező fiatalok közösségi él­ményt is kapjanak. A tábor eredményessé­gét legjobban az bizo­nyítja, hogy a Jeunesses Szervezet felvette ren­dezvényei sorába, s a mai napig nagyon népszerű, jelentős a nemzetközi kitekintése és a te­kintélye. — Az országos szakközépisko­lai zongoraverseny szervezőtitká­ri teendőit is ellátja...- Mező Imre zeneszerző ja­vaslatára 1980-ban zongoraver­seny szervezésével bízta meg Gu­lyás György Zeneiskolánkat. Az­óta, a Művelődési Központtal kö­zösen, országos szakmai megelé­gedésre rendezzük, s immáron kilencedik alkalommal kerül a ze­nei napok programján. A szerve­zőtitkári munkámban sokak örö­mére tudjuk kamatoztatni azt a fajta ambíciót, amelyet nevezhe­tünk közösségi szellemnek, ér­tékmentésnek vagy éppenséggel tehetségápolásnak. Mindegy, mi­nek hívjuk, a lényeg az: május és június táján reggeltől késő estig ad elfoglaltságot, készülődést. Tarhos számunkra így jelöl gon­dolkodásmódot, célt és a tanítá­son túlmutató feladatot. A nyári akadémia missziót is betölt Az idén ötéves a Körösi Nyári Akadémia ének-zenei szekci­ójának kurzusa. Most is, mint a korábbi években, az énekta­nárok továbbképzését vállalta fel Bartalus Ilona zenepeda­gógus vezetésével az a tanári gárda, melynek többsége egy­koron „tarhosi” diák volt.- Gulyás György szellemiségét követi a kurzus, mely módszerta­ni továbbképzés, s egyben főisko­lai képzés is, ugyanis a kurzuson részt vesz 40 főiskolai hallgató is- kezdte a beszélgetést Linden- bergerné Kardos Erzsébet főisko­lai docens, kurzusvezető. Mint mondta, a határainkon túlról 30 zenepedagógus érkezik, többsé­gük Erdélyből és a Délvidékről. — Gulyás György megálmodta, majd be is bizonyította: vidéken is lehet képviselni a Kodály-módszerre alapozva az európaiságot. Tarhos a politika áldo­zata lett, az el­múlt évtize­dekben a poli­tika igyekezett rehabilitálni Tarhost, erköl­csileg sok min­den történt a Gulyás György Művészeti Intézet születésében, amit sajnos nem karoltak fel, mely egész éven át igazi alkotó- műhely lehetne. A Zenepavilon az ország egyik legjobb akusztikájú hangversenyterme, s ez óriási se­gítséget jelent a zenei életben. Lindenbergerné Kardos Erzsé­bet elmondta: a határon túli énektanárok továbbképzésére pályázatokon 1,8 millió forintot nyertek. A szakmai képzésen túl a résztvevők minden este koncer­ten vehetnek részt. „Szemünk előtt nőnek fel a tehetségek...” Tarjáni Ferenc kürtművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora a Békés-tarhosi Zenei Napokhoz szoros szálakkal kötődik: másfél évtizede vezeti a nemzetközi kürtkurzust, Bozay Attila halála óta — mint egykori tarhosi diák — ő tölti be a Békés-tarhosi Baráti Kör elnöki tisztét.- Hogyan került Tarhosra?- Kacskaringós út vezetett a tarhosi Énekiskolába. Dorogon él­tünk, édesapám az ottani bányász zenekar harsonása volt, én is ze­nész akartam lenni. Ekkor '50-et írtunk. A budapesti zenei gimná­ziumba adtam be jelentkezése­met, s valamilyen csoda révén Tarhosról kaptam az értesítést a felvételire. Azt sem tudtuk, hogy merre van ez a település, ugyanis nem szerepelt a térképen. Áztán megtudtuk, hogyan lehet eljutni ide. Többszöri átszállással, majd egynapos vonatozás után érkez­tünk meg. A kisvasúti megállóban Gulyás György nagy szeretettel várt bennünket. Azt hittem, a vi­lág végén léptem le a vonatról. Meglepett a sík vidék, s az, mi­lyen messzire lehet látni. Amint elindultunk, ráébredtem, nagyon szép vidékre érkeztem. Sok időm nem volt a csodálkozásra, mert amint beértünk, szóltak: vegyem a hegedűmet, mutassam meg, mit tudok. Aztán egy-két hét múlva közölték: felvettek.- Hegedűsként érkezett, hogy lett kürtös? — Átnyergeltem. A kollégium­ban olyan szobába kerültem, ahol fúvósok, főként kürtösök voltak. Az egyik ta­nárunk az Operaház kürtöse volt, hetente egy­szer tanított Tarhoson: re­pülővel érke­zett Csabára, onnan Gulyás György autójával Tarhosra. Mivel kevés volt a növendéke, meg az­tán szobatársaim is csábítottak, így nyergeltem át a kürtre. Azaz mégsem: a kötelező zongora mel­lett megtartottam a kürt és hege­dű szakot is, így amolyan kísérle­ti gyerekké lettem.- A zenei napok Gulyás György szellemiségé őrzik, a tehéségek fel­kutatását, felkarolását és mentésé... — Nagyon jól látja, pontosan így van. Minden évben több tucat fiatal zarándokol Tarhosra, hogy a kürtkurzuson tökéletesítse tu­dását. A szemünk előtt nőnek fel a tehetségek, látjuk fejlődésüket.- Egy esztendeje vette át Bozay Attila örökét a baráti kör élén.- Bozay Attilával Tarhosról is­mertük egymást, haláláig több év­tizedes volt barátságunk. Buda­pestre kerülve is megmaradt kap­csolatunk, a rádiónál együtt dol­goztunk, sok kompozíciójában közreműködtem, később, akik di­ákként egy szobában laktunk, megalapítottuk a tarhosi fúvós­ötöst, s nekem is írt darabot Bozay Attila, aminek ősbemutatója a tarhosi Zenepavilonban volt.- Az idén sem egyedül érkezik.- A fiammal megyünk, aki ugyancsak kürtművész, a MÁV Szimfonikus Zenekar szólistájaként tanít a nemzetközi kürtkurzuson.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents