Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-23 / 145. szám
2001. június 23-24., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Százhetvenöt színész és hatezer statiszta játszik a filmben Széchenyi bűvöletében — a Hídember forgatása Javában tart a nagycenki Széchenyi István Emlékmúzeumban a Hídember című történelmi játékfilm forgatása. Már a felvételek első napjaiban is neves művészek kapcsolódtak be a munkába, mint például Eperjes Károly, Sinkó László, Básti Juli, Almási Éva. Bereményi Géza Kossuth-díjas filmrendező és csapata „megszállta” a kastély díszkertjét, üvegházát, illetve azok környékét. Múlt század eleji hangulat keveredett a mai élettel, emitt parókás lakájok sétáltak, másutt agárkutyák, pávák várakoztak „fellépésre”, miközben modem masinák szolgálták a filmesek hadát. Széchenyi — akit a Kossuth- díjas Eperjes Károly formál meg — nejét egy orosz színésznő, Irina Laschina alakítja. Sinkó László Zichy Károly szerepét „viszi filmre”. Láttuk korhű jelmezben Almási Évát (Linchnow- skyné), Básti Julit (Festetics Júlia), Schell Judi- tot (Széchenyi Sophie-ként). Szerepelnek még a filmben a Gáspár-fi- vérek: Sándor (Széchenyi Pál) és Tibor (Széchenyi Lajos), valamint Blaskó Péter (Széchenyi Ferenc) és Balázsovits Edit (Selina) is. Később kapcsolódik be a forgatásba Cserhalmi György (Széchenyi testi-lelki jó barátját, Wesselényit alakítja). A filmben 175 színész játszik, s összesen hatezer statiszta adja a Hídember „apró pilléreit”. A nagycenki forgatásra ellátogatott Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára, aki elmondta: — Fantasztikus érzés, hogy végre elkezdődött a forgatás hosz- szú-hosszú előkészítő munka után, nem kevés támadás közepette. Úgy látom, hogy nagyon lelkes alkotógárda jött össze, egészen fantasztikus tehetségű emberek vetik a vállukat egymásnak. S ha ezzel a filmmel tényleg sikerül bekerülni a világ filmforgatagába, akkor ez azt is jelenti, hogy ennek a régiónak egyfajta reklámot, megjelenési lehetőséget is jelent a Hídember. Mindenki alkotótárs Széchenyit megformáló Eperjes Károlyt arról is faggattuk, hogy éjjelente álmodik-e a főhősről. — Amikor először találkoztam a forgatókönyvvel, a nyolcórás változattal, akkor — életemben még nem fordult velem elő ilyen — megijedtem a szereptől — tárta fel érzéseit a Kossuth-díjas művész. — Álmodni már nem álmodom Széchenyiről, mert már volt időm eleget álmodni róla. Bereményinek hihetetlen érzéke van az emberek motiválásában. Az operatőr Kardos Sanyi álmodozik, nagyon jól fotografál, abszolút partner. Nagyon jó a hangulat. Harmonikus, kemény meló van, s nagyon jó ebben a légkörben dolgozni. A soproni levéltárba, azaz a filmbeli bécsi rendőr-minisztériumba kalauzolta a sajtó képviselőit Bereményi Géza rendező. Busznyi zsurnaliszta érkezett Sopronba, hogy hírt vigyen a Hídember jelenlegi „állapotáról”. Bereményi Géza szerint a fő cél az, hogy az eredeti Széchenyi Istvánt mutassák be, a történelmi eseményeket pedig a nagy magyar szemüvegén át láttassák. Persze seregnyi izgalmas, érdekes akciójelenet is lesz, s hogy nem akármilyenek, erre garancia lehet Pintér Tamás akciórendező szakmai tudása. Szó esett a finanszírozásról, a német és osztrák társproducerről (a német Journal Filmről és az osztrák Wega Filmről). Közismert, hogy összesen 1,8 milliárd forintba kerül az alkotás, ebből egymilliárd forintot a kultuszminisztérium vállalt magára. Can Togay társ-forgatókönyvíró és Bereményi Géza rendező számtalanszor tették fel önmaguknak s egymásnak is a kérdést: vajon Széchenyi élete megfogalmazható-e filmen? S ha igen, Hárman a szereplők közül: Eperjes Károly (Széchenyi István), Básti Juli (Festetics Júlia) és Gáspár Sándor (Széchenyi Pál) akkor az életút egy részét ragadják-e ki vagy az egészet villantsák fel? Végül az egész mellett döntöttek, azt sűrítik egyetlen filmbe. Sok mindent el kellett hagyni (lóverseny, vasútépítés, egyebek), s ki kellett választani a fő motívumot: a hídépítőt. Aki összeköti Nyugatot Kelettel, miközben megmutatkozik egy igazi sors. A forgatás — a tervek szerint — szeptember közepéig tart, illetve az időjárás függvényében ősszel és télen még egy-két napot vesz igénybe. A Hídember bemutatója várhatóan jövő tavasszal lesz. Szenkovits Péter Garamvölgyi László öt évig dolgozott könyvén A KÖLTŐ halála a kriminológus szemével Hogyan halt meg József Attila? címmel nagy visszhangot kiváltó könyvet írt dr. Garamvölgyi László. Nem kevesebbet próbál bizonyítani, mint hogy a költő nem öngyilkos lett, hanem véletlen baleset áldozata. — Kemény előítéleteket dönget József Attila halálával kapcsolatban. Hogyan fogadta az irodalomtörténeti szakma e kihívást? — kérdeztük a könyvhétre megjelent kötettel kapcsolatban a szerzőt, dr. Garamvölgyi László rendőrezredest, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatóját. — A szakma óvatos és konzervatív, mint mindenütt a világon. A szakemberek véleménye megoszlott, kaptam biztatást a további kutatásokra, de teljes elutasítást is. Pedig nekem nem volt célom a lexikonok, az irodalom- történet átírása, csupán a különböző memoárokban található ellentmondásokat akartam szembesíteni és feloldani, a sok pontatlanságot kijavítani, s objektív, kriminalisztikai módszerekkel rekonstmálni József Attila halálát. Nem veszem el az esztéták kenyerét. Kriminalista vagyok, nem bocsátkozom verselemzésekbe, de vettem a fáradságot, többször jártam Szárszóra A kriminológus József Attila halálával kapcsolatban a különböző memoárokban található ellentmondásokat akarta feloldani adatokat gyűjteni, helyszíni szemlét tartani. Nem követtem el merényletet az irodalomtörténet ellen, hanem a költő halálának egy lehetséges változatát dolgoztam ki a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján. — A költő halálát valóban objektív, kriminológiai eszközökkel rekonstruálja, életútjának ismertetése viszont nagyfokú empátiáról, beleérző képességről tanúskodik... — József Attilát szeretni kell. Nagyra értékelem a költészetét. Kritikusabb időszakaimban lelki támaszt találtam a verseiben. A hivatalomban is van József Attila-kötet, s időnként leveszem a polcról. — Engedjen meg egy személyes kérdést: a könyvéből is kiderül, Ón kriminológus, történész kutató, író (több krimije megjelent), és mint köztudott: rendőr főtiszt is. Kinek tartja magát valójában? — Rendőr vagyok. Tizenhat éves koromban — nem titkolom, Rejtő-regények hatására — elhatároztam, hogy nyomozó leszek. A második kerületi kapitányságon kezdtem el dolgozni, járőrként. Másfél évig az utcán voltam, s az itt szerzett tapasztalatokat kamatoztattam aztán a nyomozói munkában és az újságírói tevékenységemben is. Úgy kerültem ugyanis a rendőrséghez, hogy előtte elvégeztem az újságíró iskolát, és már járőrködésem idején rendszeres publikálási lehetőséget kaptam a Magyar Rendőr című hetilapban. — Úgy tudjuk, hogy foglalkoztatja Semmelweis Ignác halála is. Mikor vehetjük kézbe ezt a könyvet? — József Attila-könyvem öt évi kutatómunkát igényelt, ez sem készül el hamarabb. Egy orvos ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy Semmelweis halála orvosi körökben sem egyértelmű. A lexikonok szerint természetes halállal halt meg: megvágta magát és fertőzést kapott. Felmerül viszont a gyanú, hogy Bécsben megölték, tehát gyilkosság áldozata lett. A téma érdekel, persze százötven év távolából nehéz a tényeket rekonstruálni. De ha sikerül hozzáférni az iratokhoz, belevágok a kutatásba. Angyal János CD-sikerlista 1. Dario G: In Full Colour 2. Blink 182: Take Off Your... 3. Safari Duo: Episode II. 4. Faithless: Outrospective 5. Szeifert: Flórt Inside Club Mix 6. Bubble Gum: aj aj aja 7. Spyro Gyra: In Modem Times 8. Alessandro Safina: Insieme A Te 9. Scooter: We Bring The Noise! 10. Tool: La Tera Lus (Rock Island) Filmajánló Sátánka Nicky (Quentin Tarantino) anyja angyal, apja pedig a Setétség ura, maga a Sátán. Származása meg is látszik rajta, mert két bátyjával ellentétben hajlik a jóra is. Mivel apjuk nem akarja átadni a hatalmat, fivérei fellázadnak és New York-ba távoznak, aminek következtében befagy a pokol kapuja és egyszeriben hiánycikk lesz a bűnös lélek. Nicky ezért bátyjai felkutatására indul... Könyvajánló Hajnali alkony Chris Bihjalian amerikai író regénye sokáig vezette a New York Times sikerlistáját. Maga a történet a nyolcvanas évek Amerikájában játszódik. Egy jeges téli éjszakán, egy elhagyott házban a bába kétségbeesetten próbálja megmenteni egy gyermek életét. Császármetszést hajt végre az anyán, akiről azt hiszi, a vajúdás közben agyvérzést kapott és meghalt. De mi van, ha páciense mégsem halt meg, és nem szándékosan, de megölte őt. A bába ellen felmerül a vád, páciense még élt, amikor kezében megvillant a kés. Hiába a bába jó hímeve, a hivatását Amerikában ma is övező megbecsülés, a félezernél is több, sikerrel levezetett szülés, az otthonszülést ellenzők tábora vad támadásba lendül, felelőtlen gyilkosnak próbálja beállítani a döntéskényszerben cselekvő asszonyt. A Tiara kiadásában megjelenő Hajnali alkony izgalmas és megkapó történet vétlenségről és véletlenről; igazságról és igazságszolgáltatásról. EGY FÉRFI ÉS EGY NŐ - VÉGÍTÉLET ELŐTT Nő comment, hogy úgy mondjam. Nyomatékosítsuk, de csak a rend kedvéért: a világ a nő körül forog. így egyetlen e világi férfinek sincs más választása, mint meghatározni önmaga számára az ideális röppályát, hogy — idő előtt, idő után — végzetesen bele ne zuhanjon valami vonzó testbe. Vagy hogy belezuhanjon. Ez így nem fog menni. Merő kétértelműség a nyelv. A legártalmatlanabb szavak, fogalmak is csiklandósan pikáns értelmet kapnak, ha a férfi és a nőviszonylatában értelmezzük őket. Hirtelenjében csak két kivételt találtam: centrifugális, centripetális. Ezzel még az se nagyon tudhat mit kezdeni, akinek mindenről az jut az eszébe. Pedig a vonzás, a taszítás szenvedélyes ereje rejlik a két jelenségben. Ez az, tétován forgunk a nő körül! Két kötetbe gyömöszölve találkoztam pár éve az erotikus kétértelműségek — korántsem teljes és lezárt — tudományos gyűjteményével. Akár a serdületlenek is a kezükbe vehetnék, ha csupán a felét értik meg annak, amit olvasnak... Ez az ártatlan (fél) mondat is jól példázza, miről beszélek, gondolják csak végig. Csupa illedelmes, mi több, semleges fogalom hever az ezernyi oldalon. Ám férfi és nő kapcsolatára kivetítve minden láttató elem mögöttes értelmet kap. Nem sorolom mi minden, ami itt áll, hadd legyen csak korhatár nélkül olvasható! Mert különben miként csiszolódna a tanuló ifjúság — vagy a tanulatlan felnőttség?! Galantéria. Ez az! Akit tesztelek, hogy tudja-e, mit jelent, eligazít: köszöni szépen, de keressem a választ inkább az idegen szavak szótárában. Való igaz, benne is van, nem úgy, mint a hétköznapjainkban. Könnyed udvariasság, finomság, előzékenység — főként a nők irányában? Jó dolog egy ilyen szótár, ha szükség van például galantériára, ott bárki rábukkanhat. Csak tudni kell, hol keresse az ember. Javában tart a tárgyalás a bíróságon. Tisztázzuk előre: nem válóperes, hanem büntető ügyben. A fővádlott — amolyan mézgagézai alkat — minden idegszálával küzd a vád és a veszély ellen. Van is oka rá, mert ahogy a dolgai állnak, hamarosan legfeljebb a gondolatai foroghatnak a nők körül. Ügyvédje próbálkozik — menteni a menthetetlent — , nyilván meg akar dolgozni a pénzéért. Ügyfele helyzetét javítandó bizonyítani szeremé, hogy védence nem pénzért tette, amivel (többek között) vádolják, hanem baráti szívességből. Ahogy egy barát a barátnőjével teszi. — Volt önök között, hogy úgy mondjam szorosabb kapcsolat? — fordul a fővádlott ügyvédnője a sokad- rendű vádlotthoz, aki történetesen nő. — Hogy értsem ezt? — Hát, hogy volt-e valaha testi kapcsolatuk? — Nem volt. Ez az ügyvédnő tudhat valamit! S amit tud, azt csak a védencétől tudhatja. Gáláns kaland! Hát, a vádlott úr e feltáró vallomását még az idegen szavak szótára szerint sem sorolhatjuk a finom, udvarias, előzékeny — esszenciálisán: férfias — cselekedetek közé. De hát, a rövid párbeszéddel nyilván kipukkadt ez a lufi is. Gondolnánk. Amikor az elsőrendű vádlott szóhoz jut, a stréberséggel határos lendülettel igazolgatja kettőjük szerelmi előéletét: — Tisztelt bíróság, igenis volt közöttünk testi kapcsolat! — Nem volt... — fogja szinte kö- nyörgőre a nagy hirtelenjében pőrére vetkőztetett nő, de tárgyalótermi Don Jüanunk most már nem hagyja magát. Mindenre elszánt. Szinte elvetemült. — De volt, emlékezz, rövid ideig tartó testi kapcsolat állt fenn kettőnk között! — bizonygatja nagy átéléssel a megszégyenítetten álldogáló nő felé fordulva. Hát, ha volt is, úgy tűnik, nem lehetett valami emlékezetes... Az első rendű macsó közben bizonyára lázasan számolgat: egy-két hónapot lefaraghat a várható büntetéséből, ha kimossa magát a gyanúból, mely — az ügy aprócska elemeként — abban áll: amit tett, nem szerelemből, hanem pénzért tette. Na rajta se fogott a közös gyökerű euromagyar kultúra! A nő—volt, ami volt, így is, úgy is — megsemmisülni készül. Kínjában a bírónőtől remél menedéket: — Köteles vagyok erre válaszolni ? — Vádlott-társa nyilván csak egy kis színt akar vinni ebbe a szürke tárgyalásba... Napvilágnál, szobahőmérsékleten az okádéknak is színe van. Egészen pontosan ezt akarta mondani a bírónő. Eljárásjogi lag kifogástalan pártatlansággal. Lőttek a mínusz egy-kettőnek? Lapozgatok, immár nem a szótárban, nem is a kétértelműség tárházában: az emlékezetemben. Felsejlik, hogy nyilván valami hím egyed tehette internetre a közismert tévés hölgy magánpomóját, ami persze nem pornó, hanem magánügy. Hallom, a magyar országgyűlés legnagyobbjának egyik legkisebbje felhorkant a minap: marhaság az ellenlábas párt javaslata, azaz a nőket kötelezően felvenni a választási listákra, mint Franciaországban! Hozzátette: ez Magyarország. Az. Kiss A. János
