Békés Megyei Hírlap, 2001. június (56. évfolyam, 127-151. szám)
2001-06-16 / 139. szám
2001. június 16-17., szombat-vasúnui| A Békés Megyei Hírlap Melléklete A könyvtervező Szántó Tibor életműve A világ tipográfusainak elitjéhez tartozott Nótás kérdések Kovács Apollóniához Ha újra kezdené, ugyanezt az utat járná végig Dr. Asztalos Miklós száműzetése Feleségével otthonra találtak Körösladányban Pro Natura: himnusz a természet szépségéről Hiába várja a madárcsicsergést a látogató, ha mostanában a békéscsabai Munkácsy múzeum Pro Natura kiállításában akar gyönyörködni. Két év alatt elkopott a hangszalag, így egyelőre „csak” a látvány nyújt élményt a természetbúvárok számára. Lassan két és fél esztendeje, hogy ünnepélyesen a közönség szívébe ajánlották a térség élőhelyeit — a szikföldet és a mocsárrétet, az erdős-pusztát, a Körösök víz alatti világát, a pá- kászkunyhót és környezetét, valamint a gólya életképet — bemutató, a Tiszántúlon egyedülálló, látványos, állandó természettudományi kiállítást. Váratlan halála miatt ezt a pillanatot nem élhette meg a kiállítás megálmodója, Réthy Zsigmond ornitológus, a múzeum egykori osztályvezetője. A Pro Natura viszont több mint két év után máris betölti azt a szerepet, melyet Réthy Zsigmond szánt neki. Erről, s mindenekelőtt a kiállítás ismertté válásáról, eddigi pályájáról beszélgettünk a minap dr. Domokos Tamás főmuzeológussal. — Valami jó hírünk lehet az orRÉSZLETEK a VENDÉGKÖNYVBŐL: „A természetben éreztük magunkat a madarak és a növények láttán.” „A kiállítás országunk szellemi kincse — köszönet megálmodóinak és létrehozóinak. ...Jó lenne tovább bővíteni.” „Köszönet a szép látványért, ez több, mint alkotás, himnusz a természet szépségéről, és az alkotók tehetségéről.” „A kiállítás egyenesen fantasztikus volt.” „Különösen a baglyok és a gyíkok tetszettek.” „A rovarok, hát az egy csoda.” „Még most is, 48 évesen megragad a természet szépsége és sokszínűsége.” „Gyönyörű és megható.” szágban — fogalmaz Domokos Tamás —, hiszen nemrég keresett meg bennünket az MTV1, filmet szeretnének Víz feletti és alatti világ a Körösök mentén a Pro Natura egyik diorámájában. A madarak preparátumok, a halak utánzatok készíteni a kiállításról a Subnet műsor számára. Mostanában, az iskolai év vége felé különösen figyelemre méltó a Pro Natura látogatottsága, hiszen egymás után jönnek a diákcsoportok, naponta akár 300 gyerek is megfordul itt. Szóval, kezdenek felfigyelni ránk. A megyei humán fejlesztési központtal nagyon jó a kapcsolatunk, az intézmény csoportokat szervez a kiállításra, és pályázik ezek finanszírozására. Az iskolásoknak hívtuk életre a kiállításhoz kapcsolódó Réthy-emléktúrát, melyet minden évben megszervezünk, és végiglátogatjuk a város helyi védettségű természeti értékeit. Rövid időn belül az internetre is felkerül a Pro Natura, melynek segítségével a világ minden pontjára eljuthat a hírünk. S még valami: a napokban kaptuk a hírt, hogy jövőre megjelenik a „Négyszemközt a természettel” című , képzőművészeti album. Külön fejezet foglalja össze azokat a köz- és magán- gyűjteményeket, melyek a természeti értékeket mutatják be. Ebben a fejezetben a Pro Natura is helyet kap. Ami pedig a saját kiadványainkat illeti, a tárlat megnyitása után egy évvel látott napvilágot a kiállítást bemutató színes, három nyelven készült prospektus, mely oktatási segédanyagként is szolgál. Nagyon szép könyv a múzeumról megjelent „Száz év műtárgyai” című, 1999-ben kiadott munka, mely azzal vált teljessé, hogy méltóképpen bemutatja a Pro Naturát. — A Pro Natura mellett milyen értékek sorolhatók fel, amelyek kifejezik a tárlat egyediségét, célját, mondanivalóját? — Mielőtt erre kitérnék, fontosnak tartom megjegyezni, hogy Békéscsabán a hagyományos természettudomáA kiállítás közepén a természetbúvár szobáját idéző terem leválasztható, alkalmas hely foglalkozások, vetélkedők megtartására nyos kutatás és kultúraterjesztés csak a múzeumra szorítkozik, ez áll a frontvonalban, míg például Szegeden vagy Debrecenben az egyetemi oktatáshoz is kötődik. S most az értékekről. Kevesen tudják, hogy a felhasznált madárpreparátumok nagyon régiek, van, ami pontosan száz éves, és ma már valamennyi védett állat. A külföldiek nem hittek a szemüknek, amikor megtudták, hogy minden madár preparátum. Nagyon fontos, hogy a Pro Natura a helyi természetkutatóknak is emléket állít. Meggyőződésem, hogy a mai világban szükség van a tisztelet- adásra és a szemléletformálásra. A kiállítás jól rendszerezett, illeszkedik az iskolák tananyagaihoz. A diorámák — melyekből öt is felsorakozik — korszerű kiállítási megoldásra utalnak, a Pro Natura értékét emeli, hogy a hátteret festő- és szobrászművész, Mészáros Attila készítette. A kiállító terem közepe — nagyon jó ötlet volt — természetbúvár szobáját idéző terem, függönnyel elkülöníthető, hasznos foglalkozások színtere kicsiknek és nagyoknak. Hosszasan lehetne még sorolni az értékeket, de azt hiszem, ezek a legfontosabbak. — Az értékeket persze el kell tudni juttatni a közönséghez. Az eddig elmondottakból úgy tűnik, a legtöbbet ezért a múzeum tett. Változik-e valami a közeljövőben annak ismeretében, hogy az európai uniós követelmények sorában előkelő helyet foglal el a természeti értékek védelme? — Nem titok, igyekeztünk sokat tenni azért, hogy minél többen megismerhessék a Pro Naturát. Eddig 60 ezer látogató tekintette meg a tárlatot. Ebben a városban sajnos nehéz ismertté tenni a valódi természeti értékeket. Ami a jövőt illeti, derűlátóbbak lehetünk. Áz unió kibővítése fokozza a külföldiek érdeklődését hazánk, benne térségünk iránt. A nemzeti parkokban természetes, hogy a helyi értékeket keresik, köztük a kiállításokat. A magyar nemzeti kulturális érdeklődés is változik a szemlélettel együtt, így remélhetően felértékelődik a természet- tudományi kiállítások szerepe is. Annál is inkább, mert ez a mienk, a saját értékünk! László Erzsébet Díszpolgárságról, egy látogatás kapcsán A Budapesten élő békéscsabaiak baráti köre a hétvégén a megyébe látogat. A jövetelnek — valljuk meg őszintén — nincs különösebb hírértéke. Sajnos sokan vannak, akik elkerültek a szülőföldről, kényszerből vagy a jobb élet, illetve a boldogulás reményében. Mi, akik maradtunk, s maradunk, ameddig még bírunk, örülünk, hogy hazajárnak, hogy nem felejtették el ezt az istenverte, szegény megyét, s hisszük, ahol lehet, segítenek rajta. Indokolt lenne tehát az ölelő szeretet, néhány veretes szó, hogy jönnek, csakhogy nem lehet minden hazatérőt külön üdvözölni. Hogy a mostaniakkal mégis ezt tesszük, annak oka van. Pár hónnappal ezelőtt hangjukat hallatták egy igen fontos kérdésben. Az ellen tiltakoztak, hogy a parasztpolitikus Áchim L. András posztumusz díszpolgári címére tett javaslatot a csabai önkormányzat ülésén a helyi képviselők elvetették. Az előterjesztést — értesülésük szerint — épp egy kisgazda politikus javaslatára vették le napirendről, amit külön felháborítónak tartanak. Hogy igaz-e az értesülésük vagy sem, nem tudni, igazából nem is érdekes. Nagyobb baj, hogy Áchim L. András máig nem érdemesült arra, hogy szülővárosának — legalább holtában — díszpolgára legyen. Úgy látszik, a parasztpolitikus halálát okozó Bajcsy-Zsilinszky kontra Áchim vita rendszereken ível át, s nincs megbocsátás a sírban sem. Az is lehet, hogy a paraszti gőg, s a legendák elevenebben élnek és hatnak, mint Áchim egész életműve, parlamenti működése, Adyval és másokkal való barátsága, ha úgy tetszik — nem stílusában, de agrárpolitikai elképzeléseiben — határozott európaisága. Az urakat megleckéztető, kávéházi asztalok közé lovagló, dölyfös Áchim képe sokakban máig erősebb, mint az övéiért harcoló, következetes, szociálisan érzékeny, szókimondó Áchimé. Békéscsaba polgármestere nemrégiben Budapesten egy évfordulós megemlékezésen a következőket mondta Ác- himról: „Életének útja ma is példakép lehet mindannyiunknak. Ott, a múlt század legelején maradtunk el tőle, ott kellett volna javaslatainak termékeny talajba hullania, hogy kivirágozzon belőle minden olyan jó, ami« javára válhatott volna a hazának, annak a Magyarországnak, amelyik Európában idejekorán rálépett a reformok, a fejlődés útjára.” Lehet, hogy a polgármesternek egyszer a képviselő-testület előtt is el kellene mondania a beszédét? Árpási Zoltán ... nincs megbocsátás a sírban sem. Almáskamarás, 1941. A hatvan évvel ezelőtti képeslapon a község egykori életében jelentős szereppel bíró épületek köszönnek vissza
