Békés Megyei Hírlap, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-05 / 104. szám
2001. május 5-6., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Laura Bush, az elnök felesége Művelt, visszahúzódó, csendes humorú asszony 8 A falu vonzó turistacélpont Kispénzűek számára is elérhető kikapcsolódási lehetőség Szabó Magda Békéscsabán Az író dolga utánajárni a titkoknak 9 „AZ ÉLETÜNKET MAGUNK RENDEZZÜK, NEM A MINDENKORI KORMÁNY” A Deák Ferenc Liberális Klub első rendezvényén Faludy György Kossuth- díjas költő, a legendás Villon-átköltések és a Pokolbéli víg napjaim szerzője volt a vendég a békéscsabai Fiume Szálló dísztermében. A 91 éves, hat ország állampolgárságával megáldott író harminckét évig élt emigrációban D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET A 91 éves, hat ország állampolgárságával megáldott író szinte minden fontos életmozzanatáról megtudhattunk valami újat, érdekeset. Harminckét évig élt emigrációban, először a németek elől menekül 1938-ban Franciaországba, majd onnan Marokkóba. ‘41- ben Roosevelt amerikai elnök meghívására New Yorkba megy. 1946-ban hazajön, a Népszava irodalmi szerkesztőjeként dolgozik 1950-ig, amikor letartóztatják. Megjárja az Andrássy út 60-at, Kistarcsát és Recsket is. Fejben írja a fogság alatt verseit, az opusokat fogolytársai egyenként tanulják meg, hogy megmaradjanak a költemények az utókornak. 1953-ban szabadul, de a hivatalos rehabilitációt visszautasítja. ‘54-től fordít, de 1956-ban újra menekülnie kell az oroszok és a magyar kommunisták elől, Londonban él 62- ig, az emigráns magyarok világlapjának, az Irodalmi Újságnak felelős, szerkesztőjeként irányítja, szervezi az egész kinti írói mozgalmat. 1962-től 67-ig Firenzében és Máltán él, 67-től Torontóban. A New York-i Columbia Egyetem és más amerikai egyetemek tiszteletbeli tanára a mai napig. 1989- ben végleg hazajön, folytatja irodalmi tevékenységét, a Kossuth-díj után '96- ban Budapest díszpolgárává választják. 1950-ben Péter Gábor hallgatta ki, s elmondta Faludy Györgynek, hogy iratai között semmi terhelő bizonyíték nem található, tulajdonképpen el kellene engedniük, de mégis fogva tartják, azt szeretnék, ha a börtönben dög- lene meg. Későbbi kihallgatóinak azt vallotta, hogy Edgar Allan Poe és Walt Whitman szervezte be az ellenállási mozgalomba, akik köztudottan tizenkilencedik századi költőként tevékenykedtek és már nem voltak az élők sorában. Az ötvenes évek atmoszférájáról azt mondta az író, hogy képzeljük el, amint az idősebb Rajk László kínvallatás hatására beismeri, hogy a haza ellenségeit fel akarta fegyverezni és Magyarország ellen hergelni, miközben ő volt a belügyminiszter, aki hasonló eszközökkel sokak életét keserítette meg, de ő maga is áldozattá vált. A „magyar Villon” nem nagyon bízott abban, hogy 1989-től stabilan megváltozhat a helyzet itthon, de most már belátja, a demokrácia visszatért Magyarországra, ennek ellenére senki ne higgye ma sem, hogy a kormányok szabják meg a sorsunkat, minden ember maga intézi a saját életét, ezt egyik kormány sem fogja átvállalni. És visz- szaélések a politikai életben mindig lesznek, ettől még az értékek megállnak a helyükön. „A költészet nemzeti gyönyörűségünk” — mondta Faludy, a magyar líra 1790 óta termeli a világszínvonalú zseniket Csokonai Vitéz Mihály tói, Adyn, Kosztolányin keresztül egészen Weöres Sándorig. Ha ötven éve feltesszük a kérdést, melyik európai költő verseit fogja az utókor számon tartani, akkor több nevet is említhettünk volna, Rilkétől Yeatsig. A mai korszak azonban nem termel ilyen költőket, és ennek nem a televízió meg az internet az oka. Más a szellemisége a világnak. De a magyar költők túlélik ezt a válságot. Itt úgy tűnik, manapság is nagyon tehetséges lírikusok írnak fontos dolgokról jó verseket vagy szövegeket. A nagy európai nemzeteknek ma nincsenek kiemelkedő mestereik. * Az bizonyos, maga Faludy György viszont ezen az estén is meggyőzte olvasóközönségét arról, hogy mester, a találkozót követő dedikálás is frappáns, jóízű megjegyzések közepette zajlott. A hang, a beszéd teremtő ereje valóság, de csak akkor, ha szellemi erő van benne, ha a lélek mélyéből fakad. Faludy György teremtő szellemisége „világító szövétnek” a magyar irodalomban, jellegzetes alakját azok is figyelemre méltónak találják, akik nem az intellektuális szférában tevékenykednek. Mértékadó személyiség, mondják róla, pedig sokkal több: különleges lény, magatartási minta. Erkölcsi tartás és tehetség szerencsés ötvözete. A Vedd Plátót című szonettben is ott a teremtés szele, szelleme: „Vedd Plátót. A nagy űrben, az istenség / fejéből jött a dolgok ideája. / A szék, a szó, a szépség vagy az emlék / mindmind belőle szállt le a világra. / Vagy Plótinosz. A mindenható Egyből / a lények mint roppant lépcsőn zuhannak / le, de a derék ember újra feljön / s az Egybe olvad. Ki ezt hiszi, annak / agyában a tan úgy nő, mint a pázsit, / bár a valóból épp e tan hiányzik. / A fiatal szerzetes behúnyt szemmel / megáll a kerengőben. Néma csend. / Istenre gondolt éhes szerelemmel, / mire az Isten mindig megjelent.” (Budapest, 1990.) Mintha a történelem, mint személy szólalna meg a szerzői én hangján, a magyar nyelv beszél, a hagyomány veretessége. Faludy tudja, hogy amit nem lehet értelemmel, ésszel megtalálni, azok a dolgok is valóságosak, léteznek, hatnak, lüktetnek és beleavatkoznak tetteink alakulástörténetébe, de ezekre a láthatatlan, szellemi motivációkra is rá lehet pillantani, sőt meg lehet őket ismerni, ha természetüknek megfelelő módon közelítünk hozzájuk. „Én láttam Óceániát, mikor még élt és küzdött, / és ég meg tenger szórta szét a cikázó ezüstöt. / Csónak ringott, ének zengett. Kókuszt, mangót és tárót / kínáltak. A lét öröme ölelt körül. A lányok / velünk fü- rödtek meztelen, átdalolták az estét, / és Tahiti hegyoldalát testükkel lággyá tették. // A kakastaréj dombtetők még állnak Számoa felett, / de a turizmus már minden retekszín strandot tönkretett. / A kereskedők kaca- tot kínálnak. A virágok is kivesznek. Halászat nincs. Az emberek japán konzervet esznek. // A térítők vágy, pőreség s bűn ellen prédikálnak. / A Paradicsom összedőlt. Mindenki bamba s fáradt. A lányok nem dalolnak már, mezítelenül se járnak. / Fiúk helyett a Bibliát simogatják vasárnap. (Óceánia.) Mint egy újra és újra szőtt háló, minden pontján ott van a versnek a szeretet az ember iránt, a teremtmények tisztelete, a világ és az alkotóerő csodálata, annak a kreativitásnak a szelleme, ami Faludy Györgyöt ki- lencvenegy éve élteti. Kántor Zsolt Ámokfutás Gyulán És még mondja valaki, hogy a sajtó nem hatalom! Egy héttel ezelőtt terjedelmes cikket közöltünk Gyula város büszkeségéről, a Százéves cukrászdáról. Ebben nem éppen dicsérőleg emlegettük a város vezetését, amely az utóbbi tíz évben gyakorlatilag semmit nem tett — a szavakon és az idegenforgalmi bizottsága aggodalmainak meghallgatásán kívül — e nemzeti kincs megmentéséért. A Százéves állapota úgy leromlott, hogy a puszta működése is veszélyben forog. Amit évekkel ezelőtt pár millióból meg lehetett volna oldani, ma százmillióba kerül. Gyula város polgármestere mint gondos házigazda, a cikk megjelenése után azonnal hozzálátott a probléma megoldásához: levelet küldött a Százéves bérlőjének — akinek szerződése egyébként a jövő év elejéig szól — amelyben arról értesíti, hogy június 1-jével felmondja a megállapodást. Az eset hasonlatos ahhoz, amikor valaki haragszik a szomszédjára, s úgy áll rajta bosszút, hogy a másik szomszédjába rúg. Az ügy érdekessége, hogy a polgármester a felmondólevelet a Ladics-Reinhardt Közalapítvány kuratóriumának elnökeként (a közelmúltban ennek a kezelésébe adták a cukrászdát) írta alá, s a bérlő menesztését a kuratórium határoMeddig lehet ezt csinálni? s® zataként tüntette fel. Csakhogy a kuratórium ilyen határozatot nem hozott. Ráadásul a Ladics-Reinhardt egyelőre nem létező közalapítvány, mert a bíróság nem jegyezte be, ugyanis az alapító okiratot hiánypótlásra 60 napra visszaadták. Az már csak hab a tortán, hogy a kuratóriumi elnök a levelet „Gyula város polgármesterétől” fejléces papíron küldte el. A polgármestert a Fidesz megyei választmánya a napokban kizárta a pártból. Ha bárki is kétkedéssel fogadta az ítélet jogosságát, most beláthatja, nincs miért Gyula polgármestere mögé állni. A város (csak hivatalosan) első embere elvesztette minimális taktikai érzékét. Gyulán a politikai ámokfutás folytatódik, egy kínos sorozat újabb állomásához érkeztünk. Először voltak a pletykák: az előző két polgármesterről együttesen nem terjengett any- nyi a városban mint a most hivatalban lévőről két és fél év alatt. Majd jöttek a perek: a polgármester pillanatnyilag három újságírót és egy városi pártelnököt perel. Végül: itt a Százéves ügye. Meddig lehet ezt csinálni? Meddig lehet még megalázni egy várost azzal a „fenyegetéssel”, hogy a választásokig hivatalban akar maradni a polgármester. Árpási Zoltán Tótkomlós, 1899. Reményteljes Orbán Annuskának, Orosházára küldte a tótkomlósi „főutezát” ábrázoló képeslapot az egykori feladó
