Békés Megyei Hírlap, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-19 / 116. szám

2001. május 19-20., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Egy nemzet jövője azon áll vagy bukik, hogy mit kezd a géniuszaival Az EMBERI AGY A LEGNAGYOBB TERMÉSZETI KINCS Mi a talentum? Hol van a helye az agyban? Mi a materiális meghatározása? — kérdeztük nemrégiben Gyulán, az Erkel Ferenc Gimnáziumban dr. Czeizel Endre orvos—genetikust, aki a Bolyai János Matematika Társulat rendezvényén, a Hajnal Imre matematika tesztversenyen tartott előadást a talentumról és genetikáról. Nekem, genetikusnak kell kimondanom, hogy vé­gül is milyen géneket kapunk a szüléinktől — nyilatkozta dr. Czeizel Endre D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER — Nem könnyű a válasz — mondta dr. Czeizel Endre. — Éppen a tehet­ségprobléma pedagógiai felkészület­lensége magyarázza, hogy Bartókra azt mondják, tehetség. A tehetség ki­vételes adottságot, ígéretet, lehetősé­get jelent, és Bartókra ezt mondani sértés, mert ő valóra váltotta a benne lévő értéket. Tehát — mint minden nyelv­ben megvan az ikerpár — a po­tenciális kivé­teles adottság a tehetség és a valóra váltott kivételes ké­pesség a talen­tum. A magyar nyelvben a szót Aranytól Ma- dáchig használ­ták, csak vala­hogy kikopott. A modem természettudo­mány azt mondja, a kivé­teles szellemi teljesítményhez négy tényező kell. Okosnak lenni, ez az ál­talános értel- messég, vala­miben kiváló­nak kell lenni,i specifikus mentális képességgel ren­delkezni, ez dönti el a pályaválasztást. Aztán van a kreativitás, például Vörös- martyt, Adyt azonnal felismeri az em­ber, olyan sajátos utat teremtettek a magyar irodalomban. A kreativitásuk tette őket igazán géniusszá, mert önma­gában szép és jó verset írni nem elég. A negyedik tényező pedig a motiváció, hogy legyen valakiben energia, feladat iránti elkötelezettség, kitartás a benne lévő érték valóra váltására. Nagyon fontos, hogy valaki honnan jön. Es ez megint nehéz kérdés. Ha azt mondom, motiváció, abban nagyon kevés az örökletesség. De ha a specifikus men­tális képességek közül kiválasztjuk mondjuk a matematikát vagy a muzi­kalitást, nem véletlenül állapították meg a görögök, hogy ezekre születni kell. Kodálynak biztosan igaza volt, hogy mindenkit meg lehet tanítani éne­kelni, mindenkinek lehet adni zenei műveltséget, mindenkit hozzá lehet se­gíteni a zene élvezetéhez, de hogy Mo­zartot, Bartók Bélát a legjobb pedagó­gus sem tud bárkiből csinálni, szá­momra evidencia. Ezek azok, amelyek genetikailag nagyon erősen meghatáro­zottak. Nekem, genetikusnak kell ki­mondanom, hogy végül is milyen gé­neket kapunk a szüléinktől, az kicsit szerencse. Nagyon fontos viszont a pe­dagógia, hogy ebből az adottságból mit tud kihozni. Amikor Michelangelótól megkérdezték, hogyan tudta megcsi­nálni a gyönyö­rű Dávid-szob- rát — lehet, hogy tettette magát egy ki­csit vagy való­ságosan gon­dolta —, azt mondta: Nem volt egy nagy ügy. Amikor le­tették elém a márványtöm­böt, abban ben­ne volt a Dávid. Nekem csak a felesleget kel­lett lehántani... Úgy képzelem, hogy amikor egy kisgyermek belép az iskola kapuján elő­ször, mint vala­mi márvány­tömbből, a ben­ne lévő csodát a pedagógia fejt­se ki, váltsa va­lóra. Tudjuk, hogy a másik véglet, az értel­mi fogyatékos gyermek külön speciális okta­tást, pedagógust igényel. Van is rá költségvetés, szükséges. Csak azt so­kan elfelejtik, hogy az egészen kivéte­les képességű gyermek ugyanúgy eltér az átlagtól, őt sem lehet beleszorítani a közepes, átlagos gyermekekre létreho­zott tantervbe, s egy másfajta pedagó­giai hozzáállás is kell. Debrecenben, Budapesten — s hallom Szombathe­lyen is indul — lét­rehozták a poszt­graduális oktatást, és ez nagyon jó, mert igenis meg kell értenünk, egy nemzet jövője azon áll vagy bukik, hogy mit tud kez­deni a géniuszaival. Mutatják az utat, hová kell menni, milyen sebességgel. Ebben az országban nincs olaj, arany, uránium, a természeti kincseink elég kevesek. De van emberi agy, és ez a legnagyobb természeti kincs, s ezt kel­lene hasznosítani! — A tehetség, a talentum helyét be lehet határolni az agyban? — Ahogy tudjuk, az átlagos értel- messég a bal agyféltekében van, s úgy tudjuk, a kreativitás pedig a jobb agy­féltekében. A matematikai adottság­nak, a muzikalitásnak mind megvan a pontos lokalizációja. Számomra az igazi nagy kihívást nem is az agy, ha­nem az agyi struktúra mögött álló gén jelenti. Például a motivációt nem na­gyon lehet genetikailag befolyásolni, de ha azt mondom, hogy matematikai vagy kivételes költői, zenei adottság, biztos, hogy csak egy—két génhez köthető. Az abszolút hallás genetikai­lag meghatározott, vagy van, vagy nincs. A genetikai térképezés megol­dott, egy kisbaba egy csepp véréből vett DNS-ből meg lehet nézni a mate­matikai, a zenei gént, a DNS-szerkeze­tet. Kiderülhet, olyan mint Einsteiné vagy József Attiláé... — Ha tudjuk a helyet, akkor át is ül­tethető másik emberbe? — Hál' Istennek, nem! Volt egy té­véműsor, amelyben megkérdezték a szülőket, milyen legyen a gyermek szeme színe, bőre színe... Hát nem! Arra nem leszünk képesek, hogy a gént kicseréljük. Nincs meg, hogyan vigyük be. Például az emlőráknál bíztunk abban, hogy lesz génterápia, de ha egyrészt nem tudom, hogy mi­vel vigyem be, akkor hogyan építsem be az emlősejtekbe — hiszen a kro­moszóma nagyon bonyo­lult —, épp a megfelelő helyre, ahol az emlőrákgén van? Hogyan érjem el, hogy a jó gén legyőzze a rákgént? A di­agnosztikával meg lehet mondani, hogy milyen lesz a gének összetétele, és egy kicsit megsejthető a gyermek sorsa. És hát csak azért akarjuk ezt a sorsot ismerni, hogy utá­na a társadalom érdeké­nek megfelelően befolyá­soljuk. Ha ott van egy na­gyon súlyos betegség génje, több lehetőség van. Nem engedjük meg­születni, ami nem egy szimpatikus dolog, de az ember megérti. Nem jó, ha valaki értelmi fogya­tékosként, mozgássérült­ként jön a világra és meg van pecsételve az élete. Valamit csinálni kell, lesz majd egy új út. A szellemi képességek ese­tében azonban csak arra lesz módunk, hogy ve­gyük észre, ki a kivételes valaki. — Mostanában sokat hallani az emberklónozásról. Hol itt, hol ott bukkannak fel felkészült tudós- csoportok. Magyarországon van-e ilyen? — Nincs. Magyarországon tiltott — mint a világ minden vezető kultú- rállamában — az ember másolása. Ugyanakkor a klónozás nem tiltott, mert annak nagyon sok haszna lehet. Ma a szervátültetések nagy gondot jelentenek, hogy honnan találjanak megfelelő szervet. Ha valakinek pél­dául mindkét oldali veséje teljesen tönkremegy, a sejtjéből klónozás ré­vén szervtenyészetben létrehoznák az ő veséjét, azt beültetve szerintem fantasztikus lehetőség. Tehát ennek örülni kell. Azt gondolom, ép eszű tudós nem másol embert, nincs értel­me. Kosztolányi olyan szépen meg­mondta, minden ember egyedüli pél­dány. Már azt is megkér­dezték tőlem, hogy Jézus Krisztust nem lehetne-e klónozni? A realitása az, hogy Torinóban van egy lepel, amellyel állítólag Jé­zus testét takarták és van rajta vércsepp és nyál- csepp, így benne DNS. Azt gondolom, a vallásos em­berek nagy részét nagyon bántaná, ha Isten helyett az ember akarna produkálni egy új Jézus Krisztust. Hozzáteszem — remélem, nem fog soha sor kerülni rá —, ha megtennék, szerintem nem várnák meg a harminc évet, hamarabb ke­resztre feszítenék. Egészen biztos vagyok benne. Azért nem érdemes megtenni, hogy újra bebizonyítsuk, milyen az emberiség. Szőke Margit Főbb müvei Veleszületett rendellenességek (1973), A születendő gyermek védel­mében (Magyar Pállal, 1974), Az em­beri öröklődés (1976), Az öröklődés titkai (1976), Genetika és társadalom (1977), Születésünk titkai (1977), Az orvos-genetikus szemével (1980), Ge­netikai tanácsadás. Elmélet és mód­szer (1981), Egy orvosgenetikus eti­kai gondjai (1983), Aetiological Studies of Isolated Common Congenital Abnormalities in Hungary (1984), Az érték bennünk van (1984), Az egészséges utódokért (1986), „Az élet él és élni akar” (1987), Genetikai tanácsadás. Gyakori rendellenességek és betegségek (1987), Multiple Congenital Abnormalities (1988), The Right To Be Bom Healthy (1988), A csókok átka (1989), Ki viszi át a sze­relmet? (1989), A magyarság geneti­kája (1990), Családfa (1992), Congenital Limb Deficiencies in Hungary (1994), Az érték — még mindig — bennünk van (1994), Számadás a talentumról (Erős Eriká­val, 1995), Hogyan segíthetek gyer­mekemen? (Czeizel Barbarával, 1995). Névjegy Dr. Czeizel Endre 1935-ben született, a Kos jegyében. Hozzátet­te, ebben nem hisz. Orvosi egyetemet végzett. Nyugállományba 1998-ban vonult, most egy alapítvány tudományos igazgatója. Je­lenleg is aktívan végez genetikai tanácsadást. Két európai uniós projekt résztvevője. Négy gyermeke van és öt unokája. Közülük az ötödik kislány lett, emiatt különösen örül. CD-sikerlista 1. Brooklyn Bounce: Restart 2. Depeche Mode: Exciter 3. Dancissimo 2. 4. Fiesta: Hozzám tartozol 5. Destiny's Child: Survivor 6. Modem Talking: America 7. Tankcsapda: Agyarország 8. Ganxta Zolee és a Kmtel: Pokoli lecke 9. Eminem: The Marshall Mathers 10. Délhúsa Johnny: Dalok a szélben (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Farkasok szövetsége Titokzatos szörny, egy órási farkas ga­rázdálkodik Dél-Franciaország erdei­ben az 1700-as évek második felében. A királyhoz több mint száz halottról — többségében nők és gyermekek — érkezik jelentés, amikor odaküldi leg­kiválóbb katonáit, hogy megkeressék a szörnyet és végezzenek vele. A külö­nítménnyel tart egy Amerikából visz- szaérkezett nemesember és indián szolgája is. Könyvajánló Vörös ágyasok Zalatnay Sarolta, azaz Cini mostanában nem elsősorban énekesnőként kerül az újságok címlapjára. Bírósági eljárás fo­lyik ellene, illetve a napokban megje­lent legújabb könyve, a Vörös ágyasok. Cini az előszót azzal kezdi: „Ez a könyv a pornó, a politika, a romantika és az ér­zelmek keveredése — a kommuniz­musban.” Zalatnay hozzáteszi, hogy bi­zonyos módon elítéli azt a rendszert amiről ír, de ugyanakkor abban nőtt fel, és az előnyeit is ismeri. A történetekben keveredik a valóság és a mese, de Cini szerint minden fejezetnek van valóság­alapja. Fantáziájára támaszkodva azon­ban egyes történeteket továbbgondolt, kiegészített és az olvasó képzeletére bízza, hogy mit hisz el és mit nem. Párt­vezetőktől, funkcionáriusoktól Cicciolináig, Fidel Castrótól és Jimmy Hendrixtől Freddy Mercuryig széles azok skálája, akikről sikamlós történe­teket mesél Zalatnay Sarolta. (A könyv a békéscsabai Radnóti Könyvesboltban is kapható.) Apropó! Az olvasás éve 2001 Közzétették a sajtóban, a televízióban, hogy a műalkotások ki- és behozatalát illetően megszűnt a vám, így vámmen­tesen lehet ki- és behozni a képzőmű­vészeti alkotásokat, ezzel is fellendí­tendő a hazai műkincskereskedelmet. Bízván abban, hogy a külföldön (Nyu­gaton) lévő magyar alkotások hazata­lálnak méltó helyükre, itt jobb piacuk lesz, értéken cserélhetnek gazdát az aukciós házakban. Vagy egy másik di­cséretes rendelet is, miszerint, ha vala­ki (természetes vagy jogi személy) kortárs képzőművészeti alkotást vásá­rol, letudhatja az adójából, illetve adó- csökkentő tényező. Mindenki jól jár: a vevő, a művész, s megélénkülhet a ha­zai kortárs műkereskedelem is, min­denki üdvére. 2001 az olvasás éve, ezzel is dekla­rálva, hogy a Gutenberg-galaxis nem szűnt, nem szűnik meg. Szükség van a XXI. században is a könyvre, az olva­sás primer élményére, mert ahogy nemrég Faludy György, a költők vi­lágszerte ismert doajenje mondta Bé­késcsabán (is), szerencsére Magyaror­szágon a könyvkultúra él, itt az embe­rek még mindig olvasnak, s szeretnek olvasni. Szemben a nyugati, jóléti tár­sadalmak többségével. Költészetben világbüszkeségeink vannak, prózában nemzeti büszkeségeink; ha jól emlék­szem szavaira. Csak egyetérteni lehet vele, bár én Závada Pál Jadviga párná­ját, illetve Esterházy Péter Harmónia celestisét igencsak jelölném az irodal­mi Nobel-díjra! (Ez persze magánvéle­mény.) Magánvélemény, illetve javaslat az is, hogy a magyar könyvpiacot, könyv­kiadást fellendíteni úgy is lehetne, ha (a képzőművészetet előzőleg ismerte­tett támogatás mintájára) az állam (úgyis mint fő mecénás) adócsökken­téssel támogathatná a könyvkiadás szponzorait! Mert magam kevésnek tartom azt, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnál, illetve a Nemzeti Könyvala­pítványnál lehet pályázni, s még né­hány helyen. Ugyanis az is tény, hogy megnövekedett a könyvkiadók száma is. Hogy ez most jó vagy sem, nem tisztem eldönteni. S tény az is, esély- lyel csak a nagy, ismert kiadók pályáz­hatnak, mert ők tudják igazán a feltéte­leket teljesíteni, ami végül is nem baj. De léteznek, létezhetnek olyan vidéki, de pesti kisebb kiadók is, amelyeknek jó kézirataik, elképzeléseik, terveik vannak, jó szerzőktől is, még ha ke­vésbé favorizált vagy ismert szerzők­ről lenne is szó; és színvonalas kiad­ványok jöhetnének létre. Csak hát a megemelkedett nyomdai költségek összetarhálása pályázati támogatás hí­ján ma még nem könnyű feladat akkor, amikor a gyarapodó felső, középső osztály az eredeti tőkefelhalmozással van főleg elfoglalva. Közülük csak ke­vesen ismerik, ismerték még fel, hogy érdemes a kultúrát is támogatni, s ha teszik is, mindig a marketing, a reklám érdekli őket, márpedig egy könyv nem feltétlen jó reklámhordozó, ha a szponzorról és a megcélzott potenciá­lis vásárlóról, ügyfélről van szó. S többnyire a szerzőnek (még menő ki­adók esetén is) marad az erkölcsi elis­merés, esetleg a tiszteletpéldányok szerény bevétele, mert valódi, őt meg­illető honoráriumra kevésbé számíthat. (Kivétel a néhány sztárolt, elismert író, költő.) Az állam nem tud eltartani any- nyi képzőművészt, alkotót, írót (hiva­tásosokat sem), mint amennyien ma a pályán működnek. Ezért is van szük­ség a civil, vállalkozói szféra még ha­tékonyabb támogatására. (Hallottam olyanról is, hogy még a nagy kiadók sem tudnak mindig tisztes honoráriu­mot fizetni a szerzőnek, örülnek, ha a nyomdai számlát kiegyenlíthetik idő­ben.) Kicsit derűsebben folytatva: nincs jobb mozi az emberi képzeletnél, amit az olvasás élménye nyújt. Az olvasás­sal szerzett ismeret, tudás, élmény mindig maradandóbb, mint a mozi vagy a tévé által nyújtott. (Ebben is maximálisan egyetértek Faludyval.) Gondoljuk csak meg: egy lakásban ha az egyik falat mennyezetig köny­vespolc borít teli könyvekkel: télen ki­váló hőszigetelő is, szép, esztétikus látvány a könyvek sokasága, bármikor leemelhető a polcról a könyv, s le­emelve, olvasgatva testet-lelket gyö­nyörködtető élmény lehet: télen a szo­ba melegében, nyáron a szoba hűvö­sén. Mindenkinek jó olvasást kívánok! Kőszegi Barta Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents