Békés Megyei Hírlap, 2001. május (56. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-12 / 110. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Marton Róbert kihívásai Minden műfajt szeretne kipróbálni 8 Más gyermekére várva Az örökbefogadás lehetőségeiről 8 Körösi Csorna Emlékexpedíció Fiatalok a keletkutató nyomában 9 Lengyel Lászlóval politikáról, jelenről és jövőről Lengyel László közgazdász, közíró. De sokan elfelejtették, hogy honnan indult! Ma már kevesen emlékeznek rá, hogy az 1986-87-ben írt Fordulat és reform című program egyik szerzője és szerkesztője volt, hogy részt vett a monori, majd a lakitelki találkozókon, s hogy 1988-ban negyedmagával kizárták az MSZMP-ből. Távolinak tűnő világok közeledésében és közelítésében is szerepe volt tehát. Lengyel a tíz év alatt látszólag alig változott. Csöndes, bölcs, jó beszélgetőtárs. Aktuálpolitikáról, jelenről és jövőről váltottunk vele szót. A Fidesz az elkövetkezendő fél évben mindent megtesz azért, hogy elrabolja a MIÉP szavazatait — Nemrég a miniszterelnök éppen kormánya kétéves költségvetését dicsérte. Valóban annyira jó? — Nem. Már most lehet látni, hogy valószínűleg gond lesz a fő számaival. Harmadik hónapjában vagyunk, és már magának a kormánynak kellett korrigálnia az inflációs előrejelzést. A másik — és ez is látható előre — valószínűleg hat a magyar gazdaságra a kinti, mindenekelőtt az amerikai „lehűlés” és az ebből származó nyugat-európai problémakör. A szakértők vizsgálata alapján ez a vártnál jóval nagyobb hatású lesz, ennek következtében a növekedés sem lesz akkora, mint amennyit a költségvetés feltételezett. A harmadik, ami komolyan érinti Magyarországot, hogy a kormány, amely 1998 augusztusától eléggé „megfogta” a jövedelmeket, és kézben tartotta a makrogazdaságot, most elkezdett osztogatni, aminek a követ- kezménye/á fizetési mérleg romlása. Előre látható, hogy ezt adósság követi. És mivel pillanatnyilag a tőzsde olyan, amilyen, s nincsenek nagyobb külföldi befektetések, a következmények majd meglátszanak a magyar gazdaságban, így a 2001-es költségvetéssel előreláthatólag probléma lesz. Mivel az idei évre prognosztizált növekedést várhatóan nem érjük el, a 2002-es költség- vetés már végképp nem fog megállni. — A költségvetéseket nemcsak itt, hanem másutt is módosítani kell. Vagy többről van szó? — Nem feltétlenül kell minden területen módosítani, van, ahol sikerült viszonylag jól eltalálni, és korrekt módon megfogalmazni. Hiszen ma már nem vagyunk olyan mértékben kiszolgáltatva a külvilágnak. Most nem előreláthatatlan folyamatok következtek be, nem arról van szó, hogy váratlanul ránk tört egy komoly áremelkedés vagy drasztikus orosz válság van. Az áremelkedések teljes egészében belgazdasági eredetűek. Ha valaki mégis alátervezi az inflációt, be kell látnia, hogy csak egyszer lehet félrevezetni, vagy megpróbálni félrevezetni a gazdálkodó szervezeteket és a lakosságot. Kétszer nem megy. Ha a kormány hiteles lett volna, ha nem veszti el az előző évben a hitelét... Tavaly a szakértők figyelmeztettek arra, hogy tarthatatlan amit a kormány művel. Mégis sikerült hosszú időn keresztül, egy fél éven át a gazdasági szereplőknek beszuggerálnia, hogy neki van igaza. Mára elfogyott a hit a vállalati szereplőkben, a multinacionálisokban. De elfogyott a lakosságban is. Ma már mindenki a saját szemének hisz és nem a kormánynak. Azért is, mert a lakosságot súlyosan érintő területen, az élelmiszerárban következett be a legjelentősebb áremelkedés. Ezzel pedig nem lehet szórakozni! — Egy kis aktuálpolitika: a dabasi választás. — Nem szabad nagyon mély következtetéseket levonni ebből. Dabas mindig jobboldali körzet volt, mindig ilyen jelöltek nyerték a választásokat. Az igazi meglepetés az, hogy a szocialisták többet kaptak, mint bármikor eddig, tehát máskor ezzel fölényesen győztek volna. Dabasnak számomra két tanulsága van. Az egyik, hogy jobboldalon mindenki egy irányba adja a voksát, s a kör a Fidesztől a MIÉP-ig terjed. A másik tanulság: a túloldalon nem alakult ki egység, illetve az SZDSZ-nek ebben a körzetben egyszerűen nincs szavazótábora. — Csurkáék? — Az ügy előre vetít valamilyen egyezkedési igényt a szélsőjobbal. Tartósan nem várható, hogy Csurka István engedmények nélkül lemondjon mindenről. Tehát ha nem kap valamilyen ígéretet arra, hogy Fidesz hátán bekerül a parlamentbe, akkor ezt a látens koalíciót föl kell mondania. A miniszterelnök kétszer is lement a körzetbe, nagyon erős volt tehát a kormányzati nyomás. A régió kormány- függő, nincs piac, se vállalkozás. Itt ha a kormány megígéri, hogy hozza a munkát, az utat, egyebeket, akkor ezt el is lehet hinni. Az ígéretek nagyon kellettek a lakosságnak, ennek ellenére alacsony volt a részvétel. —A Pusztai Erzsébetre leadott vok- soknak mi az üzenete? — Ami Pusztai pártját és saját szerepét illeti, kiderült: nincs önálló, kis jobboldali párt. Ez a legfőbb üzenet. Korrekt jelölt volt, mégse tudott eredményt elérni. Miközben a MIÉP-nek komoly sikerei voltak. Ez figyelmeztetés az SZDSZ-nek is: kis középbal vagy balliberális erő sincs. Ennek következtében valóban a szélsőjobb és a nagy párt közötti viszonyt kell rendezni. Éz kétesélyes küzdelem. Szerintem a Fidesz az elkövetkező fél évben mindent megtesz azért, hogy lenyomja a MIÉP-et az 5 százalékos küszöb alá, s elrabolja a szavazatait. Ahogy az megtörtént a kisgazdákkal vagy ahogy megcsinálták az MDF-fel. Ennek megvannak a módszerei. Ha nem tudnak fogást találni Csurkán, akkor kénytelenek lesznek kompromisszumot kötni vele, amely — módszerét tekintve — a kisgazdákhoz való viszonyhoz fog hasonlítani. Vagyis Orbánéknak az utolsó pillanatig ki kell tartaniuk amellett, hogy soha nem lépnek velük semmilyen kapcsolatra. Az országos választások második fordulójában aztán majd kiderül, mit lép a MIÉP. — De Csurka csak nem lesz a miniszterelnök legjobb barátja vagy gyakorlati tapasztalatok alapján fogalmazva: a vacsoratársasága!!!- A MIÉP — Európából nézve — nem olyan, mint a kisgazdapárt volt. Az FKGP is a szalonképesség határán állt, de kiderült, hogy szalonképessé tehető. Én úgy gondolom, hogy Csurka István és a MIÉP sohasem tehető szalonképessé. Ha Orbán Viktor koalícióra akar velük lépni, akkor ki kell találnia, hogyan tudja a támogatásukat úgy megnyerni, hogy az ne lát- szódjon, mégis kielégítse őket. Azt kell kitalálni, amit különben már most is alkalmaz Orbán Viktor, hogy a MIÉP szavazatai a parlamentben az övék, annak ellenére, hogy igazi, komoly engedményt tettek volna a MIÉP-nek. A kérdés, hogy Csurka István beéri-e jutalom nélkül? És ha nem éri be, mit vár el érte cserében? A MIÉP ettől kulcspárttá változik. Egyébként azt gondolom, hogy a másik oldalon meg az SZDSZ válik azzá, mert nélküle az MSZP nem tudna kormányozni. Rafael Balázs (Fenti interjúnk egy hosszabb beszélgetés része. A szöveg másik, nagyobbik felét lapunk vasárnapi kiadásában, a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel Arckép rovatában olvashatják. Ebből megtudhatják, hogyan készült és milyen fogadtatása volt az olvasók körében és az egyházban a Lengyel • László és Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát közötti beszélgetésnek, az abból összeállított könyvnek.) HMM \X ' j( . s t. í *"* ^ > <■ 'v. ' ■ í M 1.1 ■*£*.■, aB ■ ' ■■ .• Hűm A JELLEMEKRŐL, KISGAZDAVÁLSÁG IDEJÉN Azt mondja csütörtökön este egy fiatalember, ugyan magyarázzam már el neki, mi a csuda történik a kisgazdapártban. Szereti a viccet, a jó kabarét, mindig megnézi a Bruha- ha-t, meg a Heti hetest a tévében, de ami itt történik, az túltesz mindenen. Egy darabig még tudta követni az eseményeket, de amikor kiderült, hogy egy pártnak két elnöke van, megrendült. Azt követően pedig, hogy az egyik elnököt bírósági úton eltiltották az elnöki cím használatától, a másik, immár jogilag is legitim elnököt pedig kizárták saját frakciójából, nos attól kezdve már semmit nem ért. Tovább kuszálja az amúgy is kusza szálakat G. Nagyné Maczó Ágnes megjelenése a színen és visszaemelése a „nagy szerszám” mellé. Mit is mondhattam volna a fiatalembernek? Talán annyit: „mittudomén”. Mert hiszen arra, aminek most tanúi vagyunk, nemigen van példa a magyar politikatörténetben. Árra sem, hogy egy koalíciós partner ennyire nyugodtan szemlélje legfőbb szövetségese, politikai támasza szétverését. Feltéve, ha nem érdekelt maga is abban, hogy ez így történjen. A tizenvalahány százalékos kisgazda szimpatizánsok tábora pár százalékra apadt, nagy kérdés hát, kire szavaz majd az. a lemorzsolódott tíz százalék. Amikor a negyvenes évek végén Rákosiék bedarálták a kisgazdapártot, úgy mondták, a kommunisták a szalámi politikát alkalmazzák. De hagyjuk Rákosiékat, különben is, ma már kommunisták sincsenek, s a kisgazdák sem ellenségei a kormánypártnak, miért szalámizgatná itt bárki is a másikat. Szóval, hagyjuk a múltat, zökkenjünk visz- sza inkább a jelenbe és csodálkozzunk rá a kisgazdák ruhatárára. Felfigyeltek a sok köpönyegre? S a nagy tülekedésre a pultnál, a köpönyegekre vigyázó ruhatáros néninél? Nézem a televíziót, s lenyűgöz a nem elnök pártelnök kisgazda okos beszéde arról, hogy milyen csúnya ember is Torgyán doktor. O már másfél éve felfigyelt erre. Csakhogy — érdekes módon — azt követően mondja el, hogy kiesett az elnök kegyeiből. Most döbbent rá arra, amit az ország immár egy évtizede tud és döbbenettel figyel, s amiről annyit cikkezett a sajtó. Belegondolni is szomorú abba, mit kaptak tőlük (is) évekig azok, akik bírálni merték a médiában a vidék géniuszát. Kétségtelen, jellemformáló időket élnek, akik a kisgazdapártban most hatalmi pozícióban vannak. Fontos kérdés: vannak-e hozzá jellemek? Árpási Zoltán Felfigyeltek a sok köpönyegre? Doboz, 1933. A természetvédelmi területté nyilvánított kastélyparkban megbúvó neoromán stílusban felépített templom és a Wenckheim család kriptája a bécsi Siedek tervei alapján készült. A park és az építészeti emlék kitűnő kirándulóhely * « 4 *
