Békés Megyei Hírlap, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-07 / 82. szám
2001. április 7-8., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Bagyinszky Zoltán új könyve Ötszázötvenöt magyar kastélyban járt 8 Hacser Józsa hetvenéves Egykor drámai színésznőként kezdte Feng sírni, a kínai bölcsesség Udvarlót a ló, pénzt a béka hoz? 9 A HETEDIK MAGYAR KUTATÓ AZ AnTARKTISZON A Föld legdélibb vidékén töltött nyolc hónapot egy magyar kutató lengyel meghívásra, lengyel expedíció tagjaként. Ám a jövőben akár magyar kutatóállomás is működhetne az Antarktiszon, a lengyelek önzetlenségének — és némi beruházásnak — köszönhetően. Antarktisz — a földrész nevéhez tudatunkban az örök hó és jég, a szél, meg a nagyon hideg hőmérsékletek képzete kapcsolódik. Nagy Balázs geográfus azonban sivatagokról, oázisokról, madarakról és virágokról beszél, amikor antarktiszi útját idézi. A fiatal kutató — aki amúgy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékén tanársegéd, s korábban Európában, Dél- Szibériában, Közép-Azsiában, Dél- Amerikában, Kanadában járt expedíciókkal — 1997 novemberétől 1998 júniusáig hét hónapot töltött az Antarktiszon, a Henryk Arctowski kutatóbázison. A Lengyel Tudományos Akadémia Antarktiszi Biológiai Intézetének meghívására vett részt a 22. lengyel antarktiszi expedícióban. Az utóbbi harminc évben ő a hetedik magyar, aki eljutott a távoli jeges kontinensre. Az előtte ott járt hazánkfiai meteorológusok voltak. Nagy Balázs ötven nap alatt, Gdynia, Szentpétervár, Hamburg, Amszterdam, Kanáriszigetek, a brazíliai Santos és Montevideo érintésével, teherhajóval jutott el a helyszínre. Visszafelé ugyan a lengyel kutatóhajó utasa volt, de az az út sem volt izgalommentes. Menet közben ugyanis elfogyott a pénzük és az élelmük, s két hétig kellett várni, amíg az ellátmány megérkezett. Addig halászták az ebédre valót. Egy kigyulladt finn jégtörőhajóról pedig segítettek kimenteni a legénységet. Kutatási témájának megfelelően a felszín alaktani, geomorfológiai változásait dokumentálta. Azt, hogy az éghajlati ingadozások és az emberi tevékenység hogyan befolyásolja a környezetet, a felszínt. Márpedig az Antarktiszon nagyon gyors üteműek a változások. Miközben a kontinens a világ legszárazabb területe, ahol kétezer éve nem esett eső, a felszín alatt lévő jég mozgásokat tart életben, minden csúszik, folyik, változik a felszínen. A fagyos talajkúszás például azt jelenti, hogy az aktív réteg sáros tör- meléksávokba rendeződik. A kősivatagok sziklái nem maradnak egyben, mert annyira erős az aprózódás a gyakori, olykor óránkénti felmele- gedés-fagyás váltakozása miatt. — A jégkömyé- ki folyamatok következtében az antarktiszi a világ legdinamikusabban változó tája — jegyzi meg Nagy Balázs. — Akár egy emberöltő alatt átalakul. Különösen, ha folytatódik az Antarktiszon is a felmelegedés. Tudományos szempontból elképesztően változatos ez a kontinens, a kutató számára kimeríthetetlen feladatokkal. A lengyel állomás is egy oázisba — jégmentes területen — települt. Akkor, húsz évvel ezelőtt, 15—20 méteres sáv volt jégmentes, azóta a jégtakaró 400 métert hátrált a környéken. És megkezdődött az új terület benépeA Déli-sarkvidék idegen neve az Északi-sarkvidék, az Arktisz nevéből érthető meg: Ant- Arktisz, vagyis ellen-Arktisz. Területe: 50 millió négyzetkilométer Évi középhőmérséklet: (-10)—(-60) °C Csapadék: 150—200 milliméter évente Felszíne: 2—4000 méter vastag jégtakaró alatt sedése is. A tengerparti sáv zöldell, algák és mohák keretezik, pázsitfű és egy szegfűféle virágzik. Tízezrével élnek a kontinensen a hangoskodó, barátságos, akár két méterre is megközelíthető pingvinek, a leopárdéhoz hasonló fogazató medvefókák is sokan vannak, az elefántfókák pedig olykor a kutatók lakókonténereit veszélyezNagy Balázs, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Földrajztudományi Tanszékének tanársegédje hét hónapot töltött az Antarktiszon, a Henryk Arctowski kutatóbázison állat — mondja a kutató. Vannak viszont turisták. Meglehetősen borsos árért, hetente kétszer 150—200 amerikai, japán, német kíváncsiskodó érkezik hajóval. Igaz, csak két-három órát tölthetnek a helyszínen, nem hozhatnak és nem vihetnek el semmit. Nagy Balázs — a kutatóbázison egyetlenként — terepen dolgozott. Hegymászó szerelésben, olykor arcmaszkkal minden reggel elindult a hideg, szeles sivatagba, hogy méréseket végezzen, megfigyeléseket rögzítsen, fényképezzen. Nyáron a tengerparton mínusz 11 és plusz 8 fok közötti a hőmérséklet. Télen viszont minden havas, akkor nem is lehet a szabadban dolgozni. Akkor is veszélyes kimenni, ha ködös, felhős az idő. Ilyenkor már néhány lépésnyire sem lehet ellátni, nem különböztethető meg a tenger és a horizont, és nem látszanak se formák, se árnyékok, se kontrasztok. Ez az úgynevezett vakfehérség, amikor könnyű beleesni egy szakadékba. Szerencsére ma már modem technikai eszközökkel felszerelve jár az antarktiszi kutató is. S Nagy Balázst el is kerülték a komolyabb veszedelmek. Nem csoda, hogy visszavágyik a kimeríthetetlenül érdekes, feltárásra váró terepre, ahol magyar kutatóbázis is működhetne. A lengyelek ugyanis átengednék területük egy részét, de felszerelésről, munkaeszközökről és a szükséges építményekről, berendezésekről az új gazdának kellene gondoskodnia. Vagyis: hogy lesz-e valóság a lehetőségből, az elsősorban pénzkérdés. Kádár Márta telik. Hatalmas testükkel akár fel is boríthatnák azokat. Ellenük egy jól elhelyezett kerítés a védelem. Igazán agresszívek a teljes oázis területét fészkelőhelyül választó viharfarkas madarak 2—300 méterenként található példányai. Ezek a félelmetes, nagytestű madarak, mint a Hitchcock- filmben, meg is támadják az embert, s amit a földön találnak — kesztyűt, óvatlanul letett hátizsákot — ellopják. — Miután felülről közelítettek meg, a hátizsákomra egy csövet szereltem, s akkor nem a fejemet, hanem azt érte az ütésük. Mióta 1994-ben a szánhúzó kutyákat kitiltották az Antarktiszról, azóta nincs ott ragadozó Petőfi a pártközpontban Minden jel arra mutat, hogy Petőfi nő. Egy barguzini asz- szony. Jószerével ma már csak az Uralon túli sírt feltáró antropológus, Kiszely professzor és a nagy kálandot finanszírozó gyöngyösi vállalkozó, Morvái Ferenc hisz abban, hogy a Segesváron elesett költő csontjait találták meg. Oroszok, amerikaiak, magyarok — valamennyien tudósok, mint Kiszely prof. — állítják, hogy svindli van a barguzini kihantolásban. Az állítás persze még nem bizonyosság, pláne nem az abszolút igazság (ami ugyebár köztudottan nincs). Ezért hadakoznak a sírfeltárók a mindent eldöntő DNS-vizsgálatért, a Petőfi-kripta felnyitásáért, hogy onnan csontmintát vehessenek. Mint ismert, nagy költőnk édesanyja, Hrúz Mária földi maradványainak és a barguzini halott csontjainak összehasonlító elemzésével egyértelműen kizárható, illetve bizonyítható a rokoni kapcsolat. A kripta felnyitását engedélyezők többsége kegyeleti okokra hivatkozva elzárkózik a sír „megbolygatásától”, mások úgy vélik, a nagy költőnek nem csontvázában, hanem a nemzet lelkében kell élnie. Ennyire bomírt nyilatkozatot már régen hallottam, ezen az alapon temetőbe se kell járni, elég ha elhunyt szeretteink emlékét a szívünkben őrizzük tovább. Valójában arról lehet szó, hogy ha mégis bebizonyosodna, hogy Petőfi nem nő, akkor kényelmetlen lenne bevallani, hogy egy szép legendának vége. Kiderülne, Petőfi épp olyan hús vér ember volt, mint más, ugyanúgy tudott szeretni és - ha igaz a barguzini történet — amikor a sors rákényszerítette, újra kezdeni az életet, akár egy postamester lányával is. Petőfi megtalálásával nem csak egy legendának lenne vége, de azok életművének is, akik a segesvári eltűnésből építettek maguknak emlékművet. Végül ne feledkezzünk meg Morvái Ferencről, aki sokak szerint Petőfi csontvázával a hátán szeretne besétálni a magyar történelembe. (Ugye emlékeznek még az emlékezetes mondásra: a lángost szeretjük, de a lán- gossütőt nem. Szóval Petőfit szeretjük, de Morváit nem...) Évekkel a rendszerváltás előtt, amikor Petőfi feltételezett barguzini sírjáról cikkeztünk, a pártközpontban (az MSZMP központi bizottsági székházában) egy funkcionárius közölte velünk: a barguzini történetet felejtsük el, vegyük tudomásul, hogy Petőfi Segesváron esett el. Vagyis punktum — a párt eldöntötte. Tessék mondani, mi a különbség az MSZMP KB funkcionáriusa és a Petőfi-kripta felnyitását ellenzők között? Árpási Zoltán Egy barguzini aszszony. Békéssámson, 1913. A település főutcáját és üzleteit megörökítő képeslapot Hódmezővásárhelyre címezték nyolcvannyolc évvel ezelőtt. » «
