Békés Megyei Hírlap, 2001. április (56. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

2001. április 21-22., szombat-vasárnap Kovács József kedvencei örökzöldek A Békés Megyei Hírlap Melléklete Reggeli Ábel Anitával Bécsi mintára hozta létre az Interoperettet 8 A Szomszédok Julcsijaként ismerték meg a nézők 8 Világszerte hódít a roUemiánia Üzletemberek és kosztümös hölgyek is használják 9 Németh László, a szép és jó élet hirdetője Németh László április 18-án lett volna 100 éves. Életműve mennyiségre, mű­faji változatosságra nézve is lenyűgöző'. Gondolatai, politikai hitvallása olykor szélsőséges megítéléseket váltott ki, írói rangját azonban soha nem vitatták. A huszadik század szerencsés csillag­zat alatt kezdődött a magyar irodalom számára' 1900-ban született Márai Sándor és Szabó Lőrinc, 1901-ben Né­meth László, 1902-ben Illyés Gyula, majd néhány év múlva József Attila. Bármelyikük megérdemelte volna a Nobel-díjat, s talán meg is kapta vol­na, ha nem magyar nyelven alkot. így maradt számukra a hazai elismerés — s nem egyszer bizony annak az ellen­téte, sőt a bántás, az elhallgatás. Mind az ötük Kossuth-díjas, de József Attila az első díjosztáskor már csak posztumusz része­sülhetett ebben az elis­merésben, és Márai Sán­dor is — bár ő hosszú életű volt —, emigráns léte miatt ugyancsak ha­lála után kapta meg ezt a díjat Az elmúlt század második felében József Attilát sokáig leegysze­rűsítették, félreértelmez­ték, Márait pedig elhall­gattatták, kiiktatták. Németh Lászlónak ebben is, abban is volt része. Sokan megírták már, hogy üldözési má­niája volt. Olyannyira, hogy 1944-ben a német megszállás időszakában, majd az 1945 utáni években is mérget tar­tott, hogy letartóztatása esetén végezhessen magával. Az élet­pálya ismeretében belátható, hogy az üldözöttség tudatát a művek és a ben­nük rejlő eszmék szélsőséges fogadta­tása hívta életre. Németh László életműve mennyisé­gére, műfaji változatosságára nézve is lenyűgöző. Fikciós és nem fikciós epi­ka (önéletrajz), dráma, esszé, kritika, műfordítás a fő területei, s csak a leg­utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy a levelezés is ide sorolandó, mi­után négy hatalmas kötetben megje­lent az, ami megmaradt. Az irodalomtörténészek többnyire a regényeit minősítették a legmagasabb­ra. Ha ezek viszonylag szép külföldi visszhangjára is gondolunk, szinte vi­tathatatlannak tetszik az állítás. Maga az író azonban következetesen esszéit tartotta a legfontosabbnak, s köztük is kiemelten az 1945 előttieket. Azokat is, amelyek 1945 után hosszú ideig Orvosból vált íróvá Németh László'1901. április 18-án született Nagybányán. A család 1905-ben költözött Budapestre. Érettségi után, 1919- ben magyar-francia szakos bölcsészhallgató, 192Ö tavaszán átiratkozott az orvosi karra. Az egyetem elvégzése után a Szent János Kórház orvosa lett, házasságot kötött Démusz El­lával. Első pályadíjas novellája, a Horváthné meghal a Nyu­gatban jelent meg. 1929-ben adták ki első regényét, az Embe­ri színjátékot. Babits barátságába fogadta, a Nyugat vezérkri­tikusa lett. 1932-ben kiadta egyszemélyes folyóiratát, a Tanút. 1934-ben elindította a Választ, a rádióban az irodalmi osztály vezetője lett. 1938-ban volt első színházi bemutatója, a Vil­lámfénynél. 1945-48-ig Hódmezővásárhelyen tanított. Az öt­venes években némaságra volt ítélve, csak műfordításai jelen­tek meg. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. Budapesten hunyt el 1975-ben. Legismertebb regényei: Iszony, Gyász, Égető Eszter, Irga­lom. Történelmi drámái: Húsz János, Széchenyi, Galilei, Az áruló, II. József, A két Bolyai, VII. Gergely. nem jelenhettek meg ismét, még az életműsorozatban sem. Csak a rend­szerváltozás közeledte engedte 1989- ben nyilvánosság elé a Sorskérdések nagyszabású gyűjteményét. Nyilvánvaló, hogy miért: Németh László ideológiája és politikai szemlé­lete más, mint a bolsevik típusú mar­xizmusé. Bár nem volt marxista, ro­konszenvezett a szocializmusnak az emberiség sorsát jobbítani szándékozó elképzeléseivel. Nem gyakorolta val­lását, mégis egyetértett azzal a keresz­tényekre is jellemző felfogással, hogy az embert és cselekedeteit nemcsak a léte, hanem a tudata is meghatározza. Az ember személyiségjegyeinek töké­letesedése nélkül nem tudta elképzelni a jövő jobb társadalmát. Ezért hirdette meg a harmincas években a minőség­szocializmus gondolatát. Utópia lett volna ez? Minden bizonnyal, ám első­sorban nem azért, mert nem a proletár- forradalomtól várta a megoldást, ha­nem azért, mert még ő is viszonylag gyors sikert remélt, az öntudatosodó kis minőség-szigetek gazdagon bur­jánzó hatását feltételez­ve. Abban tökéletesen egyetértett József Attilá­val, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, / ahogy a csillag megy az égen, / úgy érdemes”. De nem a munka terméké­nek minősége foglalkoz­tatta elsősorban, hanem az emberé. Akit formál a munka, formál társadal­mi környezete, de formál világszemlélete, erkölcsi habitusa is. Úgy gondol­ta, hogy az ember jobbá tehető. Az egyén is, kö­zösségei is. Reménykedett ebben mindhaláláig, ugyanak­kor folytonos volt kétel­kedése is. Pedagógiai éthoszát rendre kikezdte az „olyan, amilyen” valóság. Olvasói­nak hatalmas táborát évtizedeken át a mégis, a kudarcokon is átsugárzó re­mény vonzotta. A hatvanas évek elején egy szlová­kiai folyóirat újévi körkérdést intézett a világirodalom több jeles alkotójá­hoz: mit üzennek az emberiségnek? Németh Lászlót is megkérdezték. Az ő válasza — ha nem is a legtökélete­NyUGDÍJRENDSZER - ILLÚZIÓK NÉLKÜL Jön a Kánaán! Holnap vagy holnapután bizonyosan — gon­dolják sokan a kormányfői bejelentés után, miszerint min­denki akkor mehet majd nyugdíjba, amikor akar. Hallottam ötvenéveseket, sőt negyveneseket is, akik úgy nyilatkoztak, ha Orbán Viktor állja a szavát, bizony leteszik a kalapácsot. (Az más kérdés, hogy utána mindjárt fel is veszik feketén vagy maszekban.) Idővel te­hát, ha az átlagmagyar fejével gondolko­dunk, a nyugdíjasok országa leszünk. Ezzel szemben én azt gondolom, biztosan nem le­szünk — mármint a nyugdíjasok országa. Azon egyszerű oknál fogva, hogy a dolog — divatos szóval élve — nem Európa-kompatibilis. Vagyis nem illeszkedik a Lajtán túli gyakorlathoz, ahol bizony hat­van év körül vagy afölött mennek nyugdíjba a népek. Igaz, a miénknél jobb egészségi állapotban érik meg a hatvanat. Szóval úgy néz ki, nagyon kevesen gondolták végig a mi­niszterelnök kijelentését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy olyan országban, ahol követő a nyugdíjrendszer, vagyis az aktív dolgozók teremtik elő a nyugdíjak fedezetét, nem hoznak olyan törvényt, amely lehetővé teszi, hogy tömegek vonul­janak ki idő előtt a termelésből. Nem nehéz belátni, a nyug­díjasok számának néhány százalékos növekedése egyik Ne legyen egymásra mutogatás. Az író az 1945 utáni években is mérget tartott, hogy letartóztatása esetén végezhessen magával \ sebb, de számára a legkedvesebb — regénye, az Égető Eszter volt: „A re­gényben életem egyik nagy alapérzé­sét (vagy érzékcsalódását) írtam meg. Hogy a szép és jó élettől egy hajszál választ el bennünket, azt kellene csak átlépni; ez a hajszál azonban az embe­ri természet, vagy ha optimisták, peda­gógusok akarunk lenni, a nehezen száműzhető múlt maradványa.” Szép és jó életen természetesen nem a kána- áni világot kell érteni, hanem az em­bertársainkkal és önmagunkkal egy­aránt harmonikus együttélésre való tö­rekvést. Bizonyos vagyok benne: ha élne, ma is ugyanezt üzenné Németh László mindannyiunknak. Vasy Géza m mmm «fl napról a másikra megroppantaná a nyugdíjrendszert, ami a nyugdíjak leértékelődésével járna. A kormányfő kijelentése természetesen lehet kampány­fogás — miként az ellenzék állítja —, hiszen, mint említet­tem, sokan hiszik: jön a Kánaán. Valójában azonban arról van szó, hogy átláthatóvá kívánják tenni a nyugdíjrendszert, hogy mindenki csak addig nyújtózkodhasson, ameddig a saját maga szőtte takarója ér, hogy megszűnjön a kis­nyugdíjasok köpködése a nagynyugdíjasokra, hogy ne legyen egymásra mutogatás, misze­rint „mi dolgozunk, mások meg ötvenévesen élősködnek rajtunk”, végül hogy mindenki csak annyit ve­hessen ki nyugdíj címén a köz kosarából, amennyit oda be­tett. Ebben a felfogásban már akár harminc évesen is elme­het valaki nyugdíjba és élvezheti a nyugdíjat akár hatvan éven keresztül — feltéve ha telik rá a harminc éves koráig befizetett nyugdíjjárulékából. Könnyű kiszámolni, hogy a negyven évig fizetett járulékból jó ha nyolc-tíz esztendei nyugdíjra futja. Hogy eljön-e ezek után a Kánaán? Azoknak bizonyosan, akik a tisztes öregkor reményében hajlandók még aktív ko­rukban áldozatot hozni. Árpási Zoltán Csorvás, 1921. A „Magyar arczképfestészeti művállalat” által kibocsátott képeslap a település malmát örökíti meg

Next

/
Thumbnails
Contents