Békés Megyei Hírlap, 2001. március (56. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-10 / 35. szám (59. szám)

2001. március 10-11., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 A KASTÉLYBAN 1996-BAN NYITOTTÁK MEG A RENDŐRMÚZEUMOT Nyugalmazott alezredes, aki sosem volt rendőr A második világháború alatt mind a csendőr-, mind a rendőr­múzeum megsemmisült Utána „nagyjaink” foglalkoztak a rend­őrmúzeum újralétesítésének gondolatával, ám a szándék meg­maradt a fehérasztal mellett — mondta el lapunknak a Magyar Rendőrmúzeum igazgatója, dr. Gulyás István, aki „mellesleg” állatorvos. Nyugalmazott rendőr alezredesi címet kapott a bel­ügyminisztertől, noha sosem volt rendőr. Az állatorvost az elis­meréssel a rendvédelmi hagyományok őrzéséért, a tamamérai rendőrmúzeum megalapításáért jutalmazták 1998-ban. A tarnamérai Magyar Rendőrmúzeum. A felvételen balról jobbra német, magyar, angol rendőr egyenruha és holland csendőr egyenruha látható A Magyar RendőmTúzeum újbóli lét­rejötte a véletlennek köszönhető. Ta­lálkozott két ember, dr. Francsics Ottó hevesi, „menedzsertípusú” rendőrka­pitány és dr. Gulyás István körzeti ál­latorvos, gyűjtő, kinek gyűjteményé­ből 1991. augusztus 24-én csendőrségi és rendőrségi kiállítást hoztak létre a Heves és Körzete Rendőrkapitányság aulájában... Régi barátjához, dr. V. Fodor Endre nyugalmazott rendőr ezredeshez látoga­tott Gyulára dr. Gulyás István, aki azóta is gyűjti a rendvédelmi relikviákat. —Az 1991-es kiállítás óta mekkora anyagot sikerült összegyűjtenie? — kérdeztük Gulyás doktort. — Hevesi rendőrkapitány barátom is megfertőződött a gyűjtőszenvedélyem­től, és utána már együtt szedtük össze a rendvédelmi relikviákat. Az anyag már annyira megszaporodott 1996-ra, hogy kinőttük a kapitányság auláját, ezért bérbe vettük Tamamérán a felújított, funkció nélküli Al- másy-kastélyt. Az üres kastélyban 1996. augusztus 31- én, állami támoga­tás nélkül, sokak se­gítségével megnyi­tottuk Magyaror­szág egyetlen tiszta profilú rendőrmú­zeumát, amely Eu­rópában a hatodik és a világon a tizen­egyedik. A gyűjtést tovább folytattuk, melynek következté­ben már a kastély is megtelt. Jelenleg két vándorkiállításunk járja az országot, az egyik a Dunántúlon, a másik pedig az Alföldön van. A múzeum berendezé­sére az Országos Rendőr-főkapitányság engem kért fel, mivel a feladatot a deko­ratőr cégek 600 ezer forintért vállalták volna el, mellesleg úgy, hogy az anya­got nem is ismerték. En minden darab­ról tudtam, kitől származik és mire használták. A rendvédelmi ismeretekre úgy sikerült szert tennem, hogy nyolc­éves korom óta gyűjtöm a könyveket, és azóta válogatás nélkül mindent olva­sok. Ma már körülbelül 9 ezer kötetes könyvtáram van. A könyvgyűjtés mel­lett rákaptam a hanglemezek, majd a ré­gészeti, néprajzi tárgyak, a fegyverek gyűjtésére is. Gyakorlatilag a bélyegen, a papírszalvétán és a gyufacímkén kívül mindent gyűjtök. Jelenleg egy rendőr­ségi raktárban nyolc, a szolgálati laká­som padlásán hat teherautónyi anya­gom van. Ezenkívül a Bolyai Katonai Főiskolán egy kis hadtörténeti múzeu­mom nyílt és most van készülőben egy tüzérmúzeum, amely az én anyagomra épül. Jutalmul tavaly Szent Borbála napján tiszteletbeli tü­zérré avattak a magyar- országi NATO-főpa- rancsnokkal együtt. Egerben, a Heves Me­gyei Állategészségügyi Állomáson állatorvosi— állattenyésztési, s szin­tén Egerben, a Dobó­laktanyában fegyver­történeti tárlatom látha­tó. Hevesen a Sakkmú­zeumban körülbelül húsz éve, a hevesi tűz­oltólaktanyában 1995- ben nyílt tűzvédelmi kiállításom. Már meg­nyílt és múzeum lesz még ebben az év­ben a Hevesi Oktatási Központban az oktatástörténeti gyűjteményem, melyet felajánlottam a nemzetnek. A tamamérai Magyar Rendőrmúzeum anyaga több ezer darabból áll. A ván­dorkiállításoknak szerepe van a polgár­barát rendőrkép kialala'tásában és ha­gyományaink őrzésében. —Hogyan gyarapodik a rendőrmú­zeum? — Általában fel­ajánlások útján. Na­gyon sok ember gon­dolkozik úgy, hogy a birtokában lévő tárgyak neki még sokat jelente­nek, de az utódok már nem biztos, hogy be­csülni fogják. Viszont, ha a múzeumnak aján­dékozza, akkor meg­marad az utókornak. A külföldi rendőrrelikvi­ák gyarapításában nagy szerepet játszik dr. Francsics Ottó, Heves és körzete rendőrkapi­tánya, aki rendőr főta­nácsosi címe mellett az IPA (Nemzetközi Rendőrszövetség) magyar szekciójának alelnöke, ezáltal jelentős külföldi kapcsolatokkal rendel­kezik. Előfordul, hogy egy-egy ritka rendőr relikviát meg kell vennünk. Ek­kor mindig segítségünkre siet Zalai An­tal, a Heves és Vidéke Bűnmegelőzési Alapítvány elnöke. Vándorkiállításaink révén nagyon sok nyugalmazott csend­őrrel, rendőrrel találkozunk, akik szin­tén felajánlják féltett kincseiket a rend­őrmúzeumnak. így például Gyulán is egy nyugalmazott rendőr alezredes, aki névte­len szeretne maradni, most adott át egy nagyobb fény­kép- és iratanyagot, vagy dr. V. Fodor Endre nyugalma­zott rendőr ezredes, aki egy 1935-ös kiadású rendőr fe­gyelmi szabályzatot ajándé­kozott. Az ezredes úrról még meg kell említenem, hogy lelkes támogatója minden rendezvényünknek. — Melyek a rendőrmúze­um ritkaságai? — Az osztrák csendőrség 1999-ben ünnepelte 150 éves fennállását. Múze­umunkból 15 tárgyat kölcsönöztek két évre. Ezek egyedi darabok, egy bie­dermeier stílusú író- és ruhaszekrény, vizsgálóasztal, XIX. századi osztrák csendőrruha, XIX. századi konstábler bot, Blickenderfer írógép... — Gazdag ember Ón? — El lehet képzelni, ha tizenöt kilót fogytam a családi házam építkezésén, mivel pénz hiányában nem tudtam a munkát másnak kiadni. Amíg körzeti állatorvosként dolgoztam, nem „vág­tam” meg az állattulajdonosokat, sőt még a csökkentett munkadíjba is régisé­geket kértem. Nincs betétkönyvem, az aranyat egyenesen gyűlölöm! Ugyanak­kor lelkileg gazdagnak érzem magam. Nézem, hogyan repülnek a madarak, gyönyörködöm a naplementében, a ze­nében, meghatódok egy hazafias ver­sen... A gyűjteményemet nemzetem ja­vára igyekszem közkinccsé tenni. Java­dalmazás nélkül vagyok a Magyar Rendőrmúzeum igazgatója is, kilomé­terpénzt kapok... Mindenesetre boldog­gá tesz, ha csak egy porszemnyit is hoz­zájárulok nemzetünk, kultúránk megőr­zéséhez. — Családi indíttatás ez? — Egy cipész fia vagyok, akinek édesapja tízéves korában meghalt. Sa­ját erőmből küzdöttem végig az életet. Édes­anyám, aki igazi anya volt, szeretetével min­dent pótolt. Dr. Gulyás István verset is írogat. Van köztük egy, amelyet megzenésített Urbán Nagy Róbert, a Debre­ceni Csokonai Színház tagja. A Meghaltak a Donnál című vers, me­lyet az urivi, 1943. ja­nuár 12-i áttörés évfor­dulójára írt a szerző, már kazettán is megje­lent. „... Füvek-fák borítják/ Jeltelen sírjukat,/ Idegen föld méhe/ Fogadd be hamvukat!... Mi Urunk Istenünk/ Vedd magadhoz lelkűk,/ Legyen országodban/ Örök békességük!” Szőke Margit Névjegy Dr. Gulyás István 1932-ben született a Heves megyei Erken. Tizennégy éves koráig kőműves segédmunkásként dolgozott Budapest újjáépíté­sén. A dolgozók iskolájának elvégzése után a jászapáti gimnáziumban érettségizett, majd el­végezte az Állatorvosi Egyetemet. Később leve­lező úton a keszthelyi főiskolán agrárdiplomát szerzett. Több mint 40 évig dolgozott szakmájá­ban, ebből az utolsó 22 évet körzeti állatorvos­ként szülőfalujában. Nős, két gyermek apja. TARNAMÉRAI RENDORMUZEUM A barokk stílusú Almásy-kastélyt 1780 körül építették. Felújítá­sához a tamamérai önkormányzaton kívül az Országos Műemlék- védelmi Felügyelőség is hozzájárult. Több mint egy évig funkció nélkül, üresen állt. Voltak, akik abban bíztak, hogy milliomosok veszik meg, hasznosítják. Kiderült, nem jönnek a gazdagok... A Magyar Rendőrmúzeum régi fegyvereket, tárgyakat, korabeli fotókat, dokumentumokat, könyveket mutat be. A berendezéshez szükséges tárlókat selejtként szedték össze a Magyar Nemzeti Mú­zeum pincéjéből és az ország különböző részeiből. Az antik búto­rok dr. Gulyás István lakásából valók. A látogatók körében különö­sen a csendőrségről szóló anyag — amely a háború óta itt látható elsőként — és a fegyverek aratnak nagy elismerést. A rendőrmúze­um 1998. május 28-a óta önálló szakmúzeumként működik. Videofilm-sikerlista 1. X-Men 2. Titán 3. Év velünk 4. Tolvajtempó 5. Viharzóna 6. Gagyi mami 7. Árnyék nélkül 8. Csibefutam 9. Frequency 10. Lúzer +1. A Hazafi (Fanfár Videotéka) Film Zűrzavar A David Rabe kegyetlenül szatirikus színdarabja alapján készült film 4 fér­fi és 3 nő furcsa együttéléséről szól egy lakásban. A történet szinte csak erre az egyetlen helyszínre korlátozó­dik, ahol a szereplők filozofálgatnak, szórakoznak, szeretkeznek és dühöng­nek. A különös társaság céltalanul sodródik az életben, míg egyikük tra­gikus halála rá nem ébreszti a többie­ket gondolkodásuk helytelenségére. Könyv A GALAMB ÉS TENYÉSZTÉSE Február végén jelent meg dr. Meleg István szerkesztésében A galamb és tenyésztése címmel kétkötetes könyv első kötete a Gazda Kiadó gondozásá­ban. A galambászat igazi társas kap­csolatokra ösztönző tevékenység, amely összehozza az egymástól távol élő, de e szép hobbiban egyaránt ked­vüket lelő tenyésztőket. A házigalamb hatalmas variálhatósága, hihetetlen formagazdagsága korlátlan teret nyújt a tenyésztők fantáziájának és mester­ségbeli tudásuknak a kifejezésére. Bár a galambtenyésztés szakirodalma rendkívül gazdag, a hazai galambá­szok nincsenek elkényeztetve. Ritkán és kis példányszámban jelennek meg munkájukat segítő szakkünyvek. A kézikönyvként használható munka a galambok tenyésztésével, tartásával, takarmányozásával és a haszonga- lamb-tenyésztéssel kapcsolatos tudni­valókat foglalja össze, ezekben a té­mákban teljességre törekszik. Kezdő és tapasztalt galambászoknak is szol­gál újdonsággal, információval. A könyv ára 1800 forint. Megrendelhető a Futár Szakkönyvszolgálatnál (1300 Bp„ Pf. 126., T: 1/388-8817). Báró Apor Vilmos alakja — immár boldog, a szentek sorába felvett — az utóbbi évtized emlékezései és gyulai szoborállítása nyomán beivódott az itt élők emlékezetébe. Annak ellenére, hogy Győrben halt vértanúhalált, a gyulaiak kezdettől maguk közé való­nak tekintették, s nem lényegtelen megemlíteni, hogy nevét a hatalom a legsötétebb ötvenes években sem mer­te levenni a németvárosi templom mel­letti tér utcanévtábláiról. Kétségtelen, Apor személye — még egyszer hangsúlyoznám —, különösen az utóbbi tíz év emlékezéseinek követ­keztében, mára legendává nemesült. Egyre-másra jelentek meg a könyvek (szinte kivétel nélkül visszaemlékezé­sek), többségük a vértanúhalál körül­ményeit részletezte. Bármennyire is tisztességesek voltak az írások, a visz- szaemlékezők személyi szűrőjén lát­tatták velünk Apor Vilmost. Máig hi­ányzott egy olyan munka, amely ob­jektiven, dokumentumok alapján — érzelmektől mentesen — mutatja be az egykori gyulai plébános munkásságát. Nos, ez a könyv most megérkezett, immár jó fél éve itt van a polcunkon. Az Apor Vilmos Gyulán címmel megjelent kiadvány a megyei levéltár munkáját dicséri. Személy szerint dr. Erdmann Gyula igazgatóét, aki a nyomtatott forrásokat gyűjtötte és az előszót írta, valamint Merényi- Metzger Gáborét, aki a levéltári forrá­sokat kutatta, a magyarázó jegyzeteket készítette és a szöveget gondozta. A könyv tartalmában is jól elkülönü­lő négy részre tagolódik: az Apor mun­kásságát és alakját bemutató rendkívül összefogott, igényes és tárgyilagos elő­szóra, a História Domus (a plébánia naplója) Apor Vilmos által írt fejezetei­re, a plébános gyulai működésének do­kumentumaira, végezetül a kortársak visszaemlékezéseire. A könyvet gazdag jegyzetanyag, a dokumentumokban előforduló legfontosabb személyek rö­vid életrajza és képmelléklet (benne több, eddig ismeretlen fotó) egészíti ki. Az Apor Vilmos Gyulán talán legiz­galmasabb fejezete a História Domus. Apor Vilmos Gyulán APOR VILMOS GYUÁN Bár „műfaji követelményei­nél” fogva szűkszavú, érzel­mektől mentes, a történelmi dátumok és események krono­logikus felsorolásában helyenként ott a személyes hang, az aggódás vagy a re­mény. A sorokból nem csak a nyájáért, de a városáért és az országért is felelős­séget érző pap alakja rajzolódik ki. Ugyanez mondható el Apor Vilmos gyulai működése válogatott dokumen­tumairól is. A szerkesztők 214 levelet, feljegyzést, programtervet, újságcik­ket, jegyzőkönyvet, kérelmet válogat­tak össze. Az első 1911-ben kelt, az utolsó 1941 áprilisában íródott. A köz­tük lévő harminc év lényegében — ki­sebb megszakításokkal — Apor gyulai működésének időszaka. A dokumentu­mok láttatják azt a hatalmas munkát, amit a városban végzett, s ahogy tevé­kenységével, alakjával — máig ható példaként — a városi, sőt a megyei közélet középpontjába került, s feleke­zeti hovatartozására való tekintet nél­kül valóságos szellemi központ lett mindenki számára. Rendkívül tanulsá­gos — szintén napjainkra érvényesen is —, hogyan építette levelekkel, kap­csolattartással tekintélyét a megyeha­tárokon kívül, tette ismertté nevét mi­nisztériumi körökben is. Izgalmas ol­vasmány végigkísérni, hogyan merült fel újra és újra (már akkor is a világvé­gi) Gyula plébánosának, Apor Vilmos­nak a neve a püspökjelöléseknél. A negyedik fejezet tíz visszaemléke­zést tartalmaz kortársaktól. Örömmel láttuk a szerzők között Gáli József nevét (akit méltatlanul elfelejtettek Gyulán) és Simonyi Imréét, mindkettőjüknek ott a helye az Apor szellemi nagyságára em- lékezők között. (Csupán két kellemet­lenkedő megjegyzés: Gáli könyvének címe két változatban szerepel, Simonyi pedig megérdemelte volna, hogy feltün­tessék a József Attila-díját.) A Békés Megyei Levéltár kiadványa, az Apor Vilmos Gyulán, fontos könyv, mérföldkő a vértanúhalált halt egykori gyulai plébános szellemi emlékművének teljessé tételéhez. A kötet nem hiányoz­hat az értékeket becsülő gyulai polgárok könyvespolcáról. Árpási Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents