Békés Megyei Hírlap, 2001. március (56. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-10 / 35. szám (59. szám)
2001. március 10-11., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Tunyogi Bernadett három főszerepe A Békés Megyei Jókai Színházban részese a sikernek Liebmann Katalin a reformerekről A szegedi stúdiótól a fővárosi pártelnöki székig Alezredes, aki sosem volt rendőr Gyulán járt a tamamérai rendőrmúzeum igazgatója 9 CÁPÁK: POMPÁSAK, HASZNOSAK, MÉGIS ÜLDÖZÖTTEK A világ egyetlen élőlényének sincs olyan rossz híre, mint a cápának. Pedig valójában nem is szolgált rá. Nem érzéketlen, alattomos gyilkos, amely az emberi faj kiirtására specializálódott, mint ahogy azt például A cápa című film bemutatta. E nélkül az elegáns faj nélkül a világ óceánjai ugyanúgy elképzelhetetlenek, mint a szárazföld a nagy ragadozók nélkül. Tigriscápák „ismerkednek” egy búvárfilmessel a tenger Ha a háromszög alakú fog valamelyike kiesik, mélyén egy másik nyomul a helyére Normális körülmények között nem támad emberre. Persze ez nem jelenti azt, hogy az ember sohasem válhat a cápa áldozatává: a fekete, testhez simuló ruhába bújt búvárt könnyen ösz- szetévesztheti a fókával, az úszó embert a halakkal. Kizárólag akkor támad szándékosan, ha megsértik a territóriumát vagy ha megzavarják párzás közben. Egy különösen rossz évben körülbelül száz ember válik a cápák zsákmányává. Sokkal többen halnak bele méhcsípésbe, kígyómarásba vagy villámcsapásba, és ha összehasonlítjuk a közlekedési balesetek statisztikájával, egyértelmű, hogy a cápás vizek mellett tartózkodni sokkal veszélyesebb, mint fürdeni bennük. A cápáknak azonban félniük kell az embertől, hisz évente több ezer példányt halásznak ki, hogy aztán különböző termékeket gyártsanak a halburgertől kezdve az egészségügyi preparátumokig. Sok cápa pusztul el a halászok hálójában. Sajnos mindennek már az eredménye is mutatkozik: a cápák száma az utóbbi tíz évben 80 százalékkal csökkent, 7 fajt pedig a kipusztulás veszélye fenyeget. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek a törékeny ökológiai egyensúlyra, másrészt az ember megfoszthatja magát egy fajtól, melyhez manapság a rákbetegség gyógyításának reménye fűződik. Ezek az élőlények több mint 300 millió éve lakják a tengereket. Az élővilág legősibb lényei, tökéletesen működő immunrendszerrel. A cápák ritkán szenvednek olyan betegségekben, mint a magasabb fejlődési fokon lévő halak vagy emlősök. Még egy figyelemre méltó tulajdonságuk van: rákbetegség nem támadja meg a szervezetüket, sőt, ha rákkeltő anyagokkal oltották be őket, szervezetük képes ellenállni a burjánzásnak. A kutatók még nem tudják, mi az oka ennek. Évente legalább kétszer számolnak be különféle szaklapok valamilyen, cápából előállított preparátumról, amely bevált, mint a rák ellenszere. A cápa- porcból előállított kivonatokat manapság szabadon árusítják, habár gyógyhatásúk egyelőre nem bizonyítható. Mindenesetre a cápaporcot eredménynyel alkalmazzák az égési sebek gyógyításában, szaruhártyáját transz- plantátumként használják. A cápa májában lévő anyagok serkentik a fehér vérsejtek szaporodását. A cápamáj az A-vitamin fő forrása volt 1947-ig, amikor is sikerült laboratóriumban előállítani. A mai napig nem helyettesíthető semmivel a cápa májában található szqualamin nevű anyag, amely a kozmetikai készítményekben is megtalálható. Kevés férfinak jutna eszébe csókolózás közben, hogy a szeretett nő szépen festett ajkát cápamájból kivont vékony olajrétegen át érzékeli. A szqualaminon kívül a cápamájban még egy fontos anyag van, melyet Q-koenzimnek neveztek el, és rákellenes hatást tulajdonítanak neki. A japán orvosok a cápamájkivonatból készült kapszulákat a szomlástól kezdve az öregedés jeleinek megszüntetéséig szinte mindenre ajánlják. A világ tengereiben ma körülbelül 350 cápafaj él, a 30 centiméterestől egészen az autóbusz nagyságúig (óriás cetcápa). A természet tökéletes munkát végzett, hiszen több millió éve nem változtatott ezeken az állatokon semmit. Hatalmas szájukban az éles, háromszög alakú fogak több sorban helyezkednek el. Ha az első sorból valamelyik kiesik, megsérül, másik fog nyomul a helyére. A pikkelyei nem valóságos pikkelyek, hanem apró, el- korcsosodott fogak, melyek beborítják az egész testét. A biológusok megállapították, hogy ezeket a ragadozókat ugyanolyan jól lehet idomítani, mint a laboratóriumi patkányokat. Igen fejlettek az érzékszerveik, melyek segítségével észreveszik a tenger fenekén, a homokban rejtőző zsákmányt, kopoltyúinak mozgását és a szívverését. Rendkívül érzékenyek a hangokra. A japán halászok énekléssel és a kókuszdió héjának zörgetésével csalogatják őket csónakjukhoz. Ugyanezt teszik a Szamoa-szigeteken élő gyerekek, akik pénzért mutogatják a cápákat a turistáknak. A cápák 40 százaléka ikrákkal szaporodik, a többi elevenszülő, de a nemi érettség eléréséhez kb. húsz év szükséges. Az elevenszülő cápák általában 6—12 utódot hoznak a világra, néhány faj, mint a tigriscápa, akár 80 utódnak is életet adhat. A nőstény a megtermékenyítés után a spermát akár több hónapig is a testében hordhatja, amíg petéi meg nem érnek. Szaporítószerveikben az embriót aránylag hosz- szú ideig, akár két éven át is magukban tarthatják. Az óceánok élővilága több száz millió év alatt vált egységes egésszé, melynek minden aprócska része lét- fontosságú szerepet tölt be. A cápák a kezdetektől elválaszthatatlan részét képezik ennek a csodálatos egységnek. Kiirtásuknak beláthatatlan következményei lehetnek. Mértéktelen halászat A nyolcvanas évektől keresett cse- | mege lett a cápa, mert puha a húsa és kevés a csontja. Ázsiában a leg- | nagyobb ínyencségnek a cápa uszonyából készült leves számít. Helyenként akár 150 dollárt is elkér- | nek egy adagért. A halászok „csupán” a cápa uszonyát vágják le, 1 a többit visszadobják a vízbe. A megcsonkított ragadozó azonban f elvérzik, esetleg fajtársainak szol- 1 gálhat táplálékul. Egyetlen fajt sem | kímélnek, még a rettegett fehér cá- | pát se, melynek a húsát nem hasz- : nálják fel, állkapcsát azonban trófeaként árulják. A legnagyobb példá- | nyokért, melyek akár hat méter hős- j szúak is lehetnek, akár több ezer | dollárt is kaphatnak. Fekete fehéren Árvízről egy kicsit másképp Hét (!) évvel ezelőtt a vízügyi igazgatóság akkori vezetője a cég belső terjesztésű lapjában a következőkre emlékeztetett: a hidrológiai és lefolyási események a domb- és hegyvidéken dőlnek el, a következményei viszont az alföldeken összegződnek. Mint most, a Felső-Tisza-vidéken — tenném hozzá, de ne menjünk a dolgok elébe! Azért írtam, hogy az igazgató emlékeztetett, mert a tételt — mint kőbe vésett dogmát — évtizedek óta tanítják az egyetemen, de ha nem tanítanák is, a síkvidéki vízgazdálkodók hamar megtapasztalják ennek igazát. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy Mosonyi Emil professzor — akinek tudását nemzetközi szinten is elismerik (idehaza viszont egyes politikai körök bűnbakká tették a Bős-Nagymaros vízlépcsőrendszer kidolgozása és szakmai védelme miatt) —, már 1943-ban, vagyis több mint ötven (!!) éve figyelmeztetett a Kárpátalja hegyvidéki folyóin lezúduló hatalmas víztömeg veszélyeire. Egyidejűleg felvetette a több mint másfél milliárd köbméter víztömeg tározásának gondolatát, amellyel elejét lehetne venni a szélsőségekből adódó katasztrófáknak (árvíz, aszály, energiahiány). Az említettekből kitűnik, hogy nem váratlanul következett be a mostani tragédia, legfeljebb az ár érkezett meglepetésszerűen. Fel kell tenni tehát a kérdést, mi történt itt az elmúlt jó fél évszázadban, de ha abból — mint objektív történelmi körülményt — levonjuk a Szovjetunió összeomlásáig terjedő időszakot (a nagy testvér gyepűnek tekintette a Kárpátalját, s úgy is bánt vele), mi történt a rendszerváltás óta eltelt tíz esztendőben? Helyén való-e a gátak szintjének folyamatos emelése vagy meg .kell próbálni inkább a bajokat ott kezelni, ahol azokat nagy biztonsággal lehet. A spanyolviaszt nyilván nem e sorok írója találta fel, a Kárpátalja hegyeiről lezúduló víztömeg következményeivel valamennyi vízügyes tisztában van. Kérdés, hogy van-e szavuk és kellő szakmai súlyuk a probléma kezelésében. Kitérőnek tűnik, de nem az: olvasom, hogy mintegy 40-50 itteni vízügyes kelt útra, a tiszai védekezéshez. Régen, amíg az első, rendszerváltás utáni kormány szét nem verte a vízügyi igazgatóságokat, 200-300-an indultak segíteni. Igazgatóságonként! Vagyis, ha már fenyegetett a baj, országosan ötször-hatszor ennyi szakember!!) állhatott a gátakra. Ennyit a szakma mai súlyáról. Végkövetkeztetés — nincs. Legfeljebb idekívánkozik az ismert Deák Ferenc-i mondat: „A rosszul gombolt mellényt újra ki kell gombolni.” Arpási Zoltán Végkövetkeztetés — nincs. Qádortm Gádoros, '30-as, '40-es évek. A megsárgult képeslap készítése idején a település „kultúr-mozgójában” a Gyurkovics fiúkat vetítették. Az evangélikus és a református templomok mellett akkoriban a községháza és a „Fő-utcza” tartozott Gádoros nevezetességeihez
