Békés Megyei Hírlap, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)
2001-02-17 / 41. szám
2001. február 17-18., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 0 _____________________________Oroszországban sem hagyott fel a versírással_____________________________ Pet őfinek két gyermeke született Ázsiában? Videofilm-sikerlista „Petőfi őrnagy urat, Dragomán strázsamesterrel az oroszok elhurcolták. Az őrnagy úr atillája jobb felől merő vér volt, dragomán feje vérzett. Az őrnagy urat két muszka katona támogatta.” Ezek a mondatok álltak azon a papírdarabon, amelyet Borsos András súlyosan sebesült káplár a fehéregyházai végzetes Csata másnapján az ütközet helyszínén kezében szorongatott. Erre a szenzációs információra dr. Makai Sándor, Zsadány község jegyzője az egyik hazai múzeumban bukkant rá akkor, amikor Komádi története és népélete című munkájához gyűjtötte az adatokat. Sőt Zsadány jegyzője a témában egyéb konkrét dokumentumokat is talált, amelyek ismét új megközelítésbe helyezhetik Petőfi Sándor életével kapcsolatos ismereteinket. Dr. Makai Sándort élénken foglalkoztatja elődeink élete. A jegyző két évvel ezelőtt jelentette meg Zsadány község történetét, jelenleg Komádi története és népélete című munkáján dolgozik. A Petőfivel kapcsolatos dokumentumokra való rátalálás révén pedig elképzelhető, hogy a XIX. századi költőóriás 1849. július 31. utáni életéből írja majd újabb könyvét. —Amikor bő egy évtizeddel felvetődött, hogy Petőfi Sándor az ázsiai Barguzinban halhatott meg, akkor az akkori kutatások hatalmas visszhangra találtak. Mára már kezd feledésbe merülni a dolog. Most viszont Ön — a Morvai-féle kutatásoktól teljesen függetlenül — is olyan iratokat talált, amelyek megerősíthetik, hogy Petőfi Sándor nem esett el a fehéregyházi csatában. Miként sikerült a páratlan értékű dokumentumokra rábukkanni, s mennyi a valóságtartalmuk? — kérdeztük dr. Makai Sándort. — A debreceni Déry Múzeumban fellelt iratokból több olyan adatot sikerült azonosítanom, amelyek megfelelnek a valóságnak. Barátosi Lénárt Lajos 1909. június 26. és 1913. október 8. között járt Ázsiában, hogy Petőfi kutatásokat végezzen. Akkori naplója és az ebből készült vitaanyag meseszerű, de lehet igaz is. Eddig nem került nyilvánosságra, pedig használható lenne. Morvái Ferenc kutatásait nem ismerem. Őt magát sem kerestem, de az általam megtalált dokumentumok valószínűleg az ő feltételezéseit erősítik. — Ki volt ez a Barátosi Lénárt Lajos, s miért'tartottá fontosnak, hogy Ázsiában személyesen kezdjen Petőfi _ kutatásokba? — Barátosi Lénárt Lajos foglalkozása tanár volt. Az ő nagyapja, Huzik Fedor, és Petőfi Sándor katonabarátok voltak. A lengyel-rutén származású Huzik Fedor 1822. március 6-án Sztradi-Brodban született. Petőfit — mint katona cimborát — kérte fel násznagynak a Csernyi Annával kötendő házasságakor. Ám végül mégsem Petőfi lett a pár násznagya, mert a máriaradnai búcsújáróhely templomában elhelyezett tatár patkónyomról a költő gunyoros verset írt. Ezt a verset Huzik — mint Petőfihez nem méltót — elégette. Ám ez a civakodás nem jelentette a két egykori barát emberi kapcsolatának végét is. Sőt Huzik Fedor rejtegette a Petőfi orosz fogságba esésével kapcsolatos dokumentumot, amiért később tíz évre Kufstein börtönébe zárták. Ezért a családi kötődésért fogadta meg Huzik unokája, Barátosi Lénárt Lajos, hogy Ázsiába megy, s ha ott létezik nyoma Petőfinek, felkutatja. Petőfit huszonhat éves korában Mezőberényben örökítette meg Orlai Petrich Soma — Mi volt az a dokumentum, amelyért Huzik Fedornak tíz évig börtönben kellett szenvednie, s ami ilyen nagy útra indította Barátosit? — Petőfi Sándor fehéregyházai eltűnésének napján az oroszok szörnyen leverték a magyar csapatokat. Nagy zivatar is volt. Mindenki kereste Petőfit. Másnap szedték össze a sebesülteket. Ekkor találtak rá Borsos András súlyosan sebesült káplárra, aki kezében egy papírdarabot szorongatott, amelyen a fent idézett sorok voltak. Ezt a papírt rejtegette Barátosi nagyapja, s ezért indult Ázsiába Barátosi is. — Barátosi tehát 1909. június 26- án elindult Ázsiába. Mikor és hol bukkant először Petőfi Sándorral kapcsolatos információkra? — Irknekben 1911. január 24-én egy orosz ember mondta Barátosinak, hogy ismeretei szerint a magyarok nagy költője, Alexander Petrovics nem halt meg, hanem orosz fogságba esett. Csitában 1911. április 9-én egy orosz munkástól újabb Petőfi-hírt kapott Barátosi. Azt hallotta: a Bajkál-tótól kissé északra, egy folyócska mentén van egy falu, amelynek neve Vengerka-széló, amit állítólag 1848-as magyar honvéd foglyok alapítottak. Ezen a településen minden család nagyapja magyar honvéd volt. Ma a község neve Barguzinszk. Korábban Körös, oroszosán Kerezs volt a neve, amelynek nyelvükben a jelentése rühes, ezért nevezték át 1875-ben. Barátosi négy fegyveres kíséretében sietett erre a településre. — Milyen tapasztalatok érték Barátosit Bargu- zinszkban? — Barguzinszk nacsalnyikja, Va- szilij Vasziljevics Dragomanov 1911. május 12-én testvérként fogadta Barátosit és csapatát. Közölte: dédapja Erdélyből származó oláh, aki strá- zsamesterként (a Borsos papírján említett Dragomán strázsamester — a szerk.) szolgált Bem seregében, és Petőfivel esett orosz fogságba. Dragomanov megemlítette dédapja két lelki cimborájának nevét. Az egyik Huzik Fedor, Barátosi nagyapja, aki akkor 88 éves volt. — Petőfiről Dragomanov miket mesélt Barátosinak? — Elmondta, hogy Petőfi 1856. május 18-án halt meg Iljiszunszkban. Halála előtt kijelentette: Szabadszálláson született 1922. december 31-én. Apja haragos viszonyban volt a helybéli lelkésszel, ezért szánkóval éjjel őt Kiskőrösre vitte egy hentes barátjához. A barát azonnal megkeresztelte, mert félő volt, hogy meghal, mivel 7,5 hónapra született. Dragomanov azt is elmesélte, Petőfi az ő dédapjával — aki mellé volt beosztva, mint futár és tolmács — került orosz fogságba. Azon a napon, amikor Petőfinek halálhíre kelt, mint parlamenter harmadszorra ment volna az orosz fővezérséghez hadifogoly századosok kicserélése ügyében. Dédapját lerántották lováról, puskatussal fejbe verték. Erre Petőfi kardot rántott, mire egy kozák hátulról pikájával keresztül szúrta jobb válla alatt, egy másik pedig kardjával bal keze kis és gyűrűs ujját levágta, valamint megsebezte a bokáját. Ezt követően a velük tartó kürtös cigány vitte a hírt Bemhez, hogy Petőfi meghalt. Ám Petőfi nem halt meg, hanem az 1850-ben amnesztiák kapott magyar katonákkal (húsz tiszttel, hetven honvéddel) letelepedett a mai Barguzinszk helyén. — Petőfi sírjára mikor és hol talált rá Barátosi? — Barátosi 1912. november 9-én, Barguzin és Barguzinszk településektől 400 versztnyire, Iljiszunszk temetőjében, egy tatár kereskedő sírjától 5 méterre találta meg Petőfi sírját. A gazzal benőtt síron a földre dőlve korhadt orosz keresztfa feküdt. A bádog feliraton orosz szöveg volt, de a keményfa táblán magyar feliratot is talált. Barátosi asztaloshoz küldte egyik kozákját. Megrendelt egy keményfa keresztet, hozatott piros és fekete festéket. A diófa kereszt két méter magas 1,5 méter terpeszű, 20X20 centi átmérőjű latin kereszt volt. A magyar szövegű táblát Barátosi festette, az orosz szövegűt a kozák deszatnyik. Amikor megszáradtak, egymásra fektetve a keresztre szegelték négy szeggel. A fatábla hátuljára Barátosi míniummal ráírta nevét és pontos magyar címét, és a dátumot, ha valaki arra jár, tudja igazolni ottlétét. Egy pesterzsébeti nyomdász, Svigel Ferenc hadifogolyként 1916-ban ott járt. Fényképet készített a sírról, majd levélben kereste meg Barátosit. — Irt-e verseket Petőfi oroszhonban, s talált-e ilyen költeményeket Barátosi? — Igen, Petőfi Ázsiában sem hagyott fel a költészettel. Bizonyítékként Barátosi 180 kint született Petőfi verset hozott haza. Ezeket átadta a Honvédelmi Minisztériumnak, de a versek 1919-ben mind megsemmisültek. Magyari Barna A KÖLTŐ OROSZ CSALÁDJA Petőfi a magyarok által létesített falu vezetője lett, majd 1851. április 4-én, 28 éves korában feleségül vette Sztrogoljev Nikolájevics Vladimir testőr generális lányát, aló éves Xéniát. A házasságot követően felesége ezer holdas birtokára Iljiszunszkba ment. Hogy miért nősült meg Petőfi? Tolsztoj apjától hallotta, hogy otthon felesége férjhez ment egy osztrák magas rangú úrhoz. Ezen felháborodva nősült. Ez okozta a két jó barát, Dragomán (kint Dragomanov) és Petőfi sírig tartó haragját. A nagy költőnek Iljiszunszkban két gyermeke született. Iván 1855. januárjában látta meg a napvilágot. Tizenkilenc éves korában nősült, felesége egy dúsgazdag prémvadász lánya, Grigorin Szabina lett. Petrovics Iván 20 éves korában halt meg, orosz nyelven nagy tehetséggel verselt. Petőfi lánya (az ő pontos neve nem ismert) 1856-ban született, Putilov Iván herceghez ment felségül. Házasságából két gyermek, Vaszil (1885-ben) és Maja (1889-ben) született. Petőfinek Vaszil nevű unokája Barátosi kintjárta idején 27 éves tartalékos főhadnagy volt. 1. Tolvajtempó 2. Viharzóna 3. Csibefutam 4. Frequency 5. Gagyi mami 6. Galaxy Quest 7. A hazafi 8. Mission Impossible 2. 9. Hetedik érzék 10. Új csapás + 1. Pop, csajok, satöbbi (Fanfár Videotéka) Filmajánló A számkivetett Egy repülőgép-szerencsétlenség következtében a foglalkozása szerint hivatalos problémamegoldó Chuck Noland (Tom Hanks), egy egzotikus szigeten kénytelen megteremteni az életbenma- radás feltételeit. A lelki összeroppanástól csak szerelme emléke menti meg. Négy év múlva sikerül visszatalálnia a civilizációba, de már egész másképp tekint az őt körülvevő világra. Könyv Kutyanapló Hívhatják Buksinak, Morzsinak, Cézárnak, netán Jeromosnak. Egyes gazdik túlzottan elkényeztetik, tu- tujgatják, neki juttatják a legfinomabb falatokat, máshol elhanyagolva, láncra verve, netán erkélyre kizárva tartják. Ha azt hisszük, hogy mindent tudunk már a kutyákról, nem árt kézbe vennünk hazánk egyik legismertebb és legnépszerűbb etológusának, Csányi Vilmosnak a kutyák gondolkodásáról írt Bukfenc és Jeromos című könyvét, s rájövünk: van még mit megtanulnunk róluk, tőlük. Ez az elbeszélő kutyanaplónak is nevezhető mű egyszerre tudományos és játékos,.mindenre választ ad, amit érdemes tudni házőrzőinkről, elindulva a származástól, a kísérleti etológián keresztül egészen az ebek belső világának filozofikus elemzéséig, eközben megismerjük a tudóst mint gazdát, valamint a „Múzsákat”: Bukfencet és Jeromost, a szerző két kutyáját. (Csányi Vilmos: Bukfenc és Jeromos — Hogyan gondolkodnak a kutyák?, Vince Kiadó) (w) Nem értem a fanyalgókat, a kereszténység története is népszámlálással kezdődött, kétezer esztendővel ezelőtt. Hogyan is írja Lukács evangélista? „És lön azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeírattassék. (...) Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába, a Dávid városába (...) Hogy beírattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül és várandós vala.” Magyarországon 1869 óta — tízévenként — van népszámlálás, úgyhogy aki mondjuk a 20. század első harmadában született, miként magam is, azt már lajstromba vették néhányszor. És — emlékeim szerint — mindannyiszor volt valamiféle bizalmatlanság, sőt olykor félelem is az emberekben. Mégiscsak megértem hát azokat, kik fanyalogva fogadják a kérdezőbiztost? Csak a rossz beidegződést értem meg, ami úgy látszik, nemzedékről nemzedékre öröklődik még békés viszonyok között is. Én 1940-ben vétettem először lajstromba, mégpedig az apám által, aki — mint a néptanítók általában — kérdezőbiztosnak jelöltetett. Hogy milyen idők jártak, azt talán egyetlen adat is sejteti. Tíz év alatt (1930— 1940 között) csaknem felére csökkent a trianoni Magyarország népességének természetes szaporulata. Nem tudom, ki figyelt akkor erre, a lakosság egy része a bécsi döntések bűvöletében élt („Szabadka, Zombor, Újvidék, honvédsereg virágra lép... Édes Erdély, itt vagyunk...”) mások, és nem is kevesen, a bejelentett harmadik zsidó- törvény következményeit latolgatták egyre nagyobb félelemben. 1938 óta nem vallási, hanem faji alapon minősítettek ezek a törvények. De az új hadkötelezettségi törvény alá vontak sem örülhettek túlzottan a kérdezőbiztosoknak. Lajstromozás Nos, abban a tanyavilágban, ahol apám mérte föl a népesség számát és életviszonyait, zsidók nem éltek, a hadköteleseket meg már behívták. Megnyomorodott vagy rokkant béresek, sokgyerekes cselédasszonyok, s néhány vénséges vén anyóka (kik már maguk sem tudják éveik számát) fogadta a kérdezőbiztost. Olvasom, hogy 1930-ban a 6 éven felüli lakosság számottevő része, mintegy háromnegyed millió ember még írni, olvasni sem tudott. Mennyit javulhatott 1940-ig a helyzet? Miután a községi elöljáróság emberei sejtették, hogy a tanyavilágban nem lesz könnyű a kérdezőbiztos munkája, melléje adtak egy hatósági embert. Ez volt az öreg Gál (valódi nevét írom) — gyermekkorom mesebeli hőse. Hivatalát tekintve mezőőr. Persze mindenki csak csősznek emlegeti, ami nem csak a mezőőrnél, de még a kerülőnél is jobb szó. Gondoljunk csak összetételeire: csőszbér, csőszkunyhó, csőszbot stb. Fényesre koptatott bunkós botjáért (a végébe csúcsával kis vasháromszög, vagyis acatoló ütve) többször fölajánlottam a hintalovam. A csere már-már létrejött, mikor a vén zsivány (csak ugratott engem) mindig visszamondta. Az összeírás napjaiban minden reggel megjelent nálunk pipa-, pálinka- és ázott guba-, meg avas faggyúszagot árasztva. Különben világlátott ember, káplárként kapott obsitot és sok mindenhez ért, a miskárolástól kezdve a mitológiáig, s más hitbéli dolgokig. Szüleim ágya fölött hatalmas olajnyomat — blon- delkeretben. A képen három nőalak. — A Hit-Remény-Szeretet! — magyarázza nekem az öreg csősz. „Méket választanád a három fejércseléd közül?” Persze, hallgatok,, ekkor (ötéves koromban) ellát mezei mentorom egy életre szóló jó tanácscsal: „Mindétig a nagycsöcsűt válaszd!" Megy apám meg az öreg csősz ösz- szeími a nyomorúságos tanyákba, cselédházakba. A kérdőívek túl kíváncsiak. Például mind a négy nagyszülő személyi adataira, különös tekintettel a vallásra, származásra. „Hát honnét vegyem én ezt, tanító úr?” Áztat se tóm, hogy én mikor, mék tanyán születem” — panaszolják az üregek. Apám ekkor a csőszre néz, aki gondolkodás nélkül diktálja a neveket, adatokat. Csak akkor áll meg kezében a toll (tintenkuli), mikor az obsitos olyan neveket említ, mint: Rettenetes Ibolyka, meg Vészthozó Sándor. — Jól emlékszik, Miska bácsi? „Mintha most is látnám űket!" Istenem, több, mint hatvan éve ennek. De mintha most is látnám őket — a fiatal tanítót és a vén csőszt... S ahogy múltak fölöttem az évtizedek, bizony, a Vészthozó Sándorokat is megismerhettem. Gyarmati Béla
