Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-27 / 23. szám
200]. január 27-28., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Szabó Ila világa Tanár, népművelő, költő, tolmács, előadóművész Erkel Ferenc Színkör Kiállították a gyulai faszínház makettjét Bájital és cselszövés Harry Potter beköltözött a szívekbe Mesélni az emberről az embereknek, csak ennyi az egész... ...vallja Gáspár Tibor színművész, akit, ha éppen nem operettet énekel, ahogy tette ezt a Csárdáskirálynőben két éve, azért többnyire drámai szerepkörben láthat a néző a Békés Megyei Jókai Színházban. Ahogy most is Füst Milán Boldogtalanok című drámájában, amelyben egy jobb sorsra érdemes nyomdászt alakít, aki gátlástalan, romboló ösztönöktől vezérelve a magánéletbe menekül. — Kilencedik éve játszik Békéscsabán. Korábban nyolc évet Miskolcon töltött. Szeret tehát sokáig megmaradni egy helyen. Hűséges típus? — Igen, mondhatnám. 1981-től 1989- ig játszottam Miskolcon. Utána egy évadot Pesten a Nemzeti Színházban, de leváltották Csiszár Imrét, és mozdulnom kellett. Tasnádi Márton hívott Békéscsabára. A legnehezebb döntése volt az életemnek, de nem bánom, hogy így alakult. Ám amikor igazgatóváltás lett, ismét mennem kellett, és 1992- ben tértem vissza újra Békéscsabára, és azóta itt vagyok. Akkor megyek arrébb valahonnan, ha nem kapok új impulzusokat, há nein fejlődhetek, már ami a színészi játékot illeti. —Legutóbb a rendezést is kipróbálta. Mit jelent ez egy színésznek? — Én ezzel így nem foglalkoztam, a helyzet hozta. Első rendezésem a Két úr szolgája vizsgadarab §|| volt, de az igazgatóm, Konter László fantáziát látott benne, hogy vigyük ki a közönség elé. Ami Peter Buckman A zenekar... most mind együtt című darabját illeti, én szerettem volna játszani benne az új karmestert. De Konter László azt mondta, inkább rendezzem. Én a rendezés közben is színész maradtam. Színészdarabot rendeztem, hiszen mindkét darabban hálás szerepek vannak, vérbeli színész lubickolhat bennük. Persze színészként, kettős nézőpontomból megtudtam érteni a másik oldalt is, ha kollégáim felkészülés közben ilyen vagy olyan kifogást vetettek fel, hiszen én is színész vagyok, ezért át tudtam élni a szerepformálás közbeni lelki állapotukat. — Egy darab létrehozásakor néha vannak viták, súrlódások. Esetleg veszekedések, indulatok. — Veszekedést nem mondanék, mert az konyhai kifejezés, nem illik a színházhoz. A produkció születésekor mindenki jót akar, mindenki hozzá akarja tenni a maga igazságát, a maga életét kívánja felmutatni a becses anyagban. A viták ebből fakadnak. És persze valakinek döntenie kell. Nemes küzdelmek, harcok során születik minNévjegy 1980: dip- 1988-ig a Született: Szentes, 1957. 09. 02. Életének fontosabb állomásai: loma a Színművészeti Főiskolán Miskolci Nemzeti Színház, 1988—89-ig az Egri Gárdonyi Géza Színház, 1989—91-ig a budapesti Nemzeti Színház, 1992—93-ig a Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház, 1991—92-ig és 1993-tól a Békés Megyei Jókai Színház tagja. Kitüntetések: 1995: Hecuba-díj (a színészek országos elismerése), 1997: Jászai Mari-díj. Főbb szerepei: Szabó Magda: Az a szép fényes nap — Géza fejedelem; Shakespeare: Othelló — Jagó\ Wouk: Zendülés... — Queeg kapitány; Németh László: A két Bolyai — Bolyai Farkas; Füst Milán: Boldogtalanok — Huber Vilmos papi nyomdász. den előadás. Hiszen ez színház, feladatunk nem más, mint mesélni benne az emberről az embereknek. — Hallgat a rendezőjére? — Persze, hiszen amikor elkezdek dolgozni, semmit nem tudok. Százszázalékosan fehér vagyok, mint aki ma született... Mindig megjárjuk a rendezővel a magunk útját. Aztán az utolsó pillanatban a rendező elengedi az ember kezét. Az ember ilyenkor már többet tud a szerepről, mint a rendező. Most nem a nagy egészet, hanem az apró részleteket értem ezalatt. — Hogyan készül fel a szerepeire? — Sokszor elolvasom a szövegpéldányt, de nem tanulom meg persze. Nem szoktam teljes szövegtudással közelíteni a szerep felé. A próbákon kóstolgatom a szituációt, ahogy haladunk, így persze egyre nagyobb étvággyal közelítek felé. A teendő: feltárni a szerep logikai ívét. Ha az ember otthon tanulja be a szerepet, abban közel sincs gondolat, nem indítja meg az érzelmeket. A próbafolyamat bizonyos fázisában ülök rá a szövegre. Szó szerint. A szövegtanulás során alázatos vagyok, nem változtatok a szavakon, mondatokon. Úgy vagyok vele, nálam okosabb ember írta. Ez az én rabszolgaságban megnyilvánuló szabadságom. — Mit csinál akkor, ha a színpadon egy Önnél tehetségtelenebb kollégával hozza össze a sors? — Ez egy nagyon szubjektív megítélési mód, és egy kissé pejoratív. Én nem így fogalmaznék, persze a színészetet lehet mesterségbeli szempontból is nézni. A szakma legnagyobb része tanulható. A tehetség a tanulható fölött áll. Afölött meg a művészet, aztán meg az, amikor az Isten is velünk van. Hát ezek a stációk vannak a színpa|| dón. Én a tehetség kérdésével nem szoktam külön foglalkozni, az van, hogy az ember teszi a dolgát. A tehetség nem programozható, mert van, aki a pályafutása során később nyílik ki. Én bárkivel szívesen játszom. — Színészmesterséget tanít a színház iskolájában. — Igazából ez inspirál engem, nagyszerű dolog. A fiatalokkal foglalkozni anélkül, hogy mindenféle deformációt hajt végre rajtuk az ember — nagy felelősség. A tanítás során a szakmai fogásokat adja át az ember. — Milyen feladatok várják? — Lesznek feladataim Kőszegen a Gáspár Tibor kilencedik éve játszik Békéscsabán d-fotó: kovács Erzsébet Várszínházban. A készülő Széchenyi- filmben, melyet Bereményi Géza rendez, a legidősebb Széchenyi testvért játszom. Itt Békéscsabán egy bűnügyi bohózatban, az Arzén és levendulában játszom majd. Az osztályommal a Veszedelmes viszonyok című színdarab bemutatójára készülünk. Budapesten a Thália Színházban Márai Sándor Kassai polgárok című színdarabjában szerepelek, illetve vendégjátszom Romániában Temesváron is. — Hogy tud ennyifelé szakadni? Nem nehéz? — De igen, ám ha nem lenne az, az lenne a baj. Nem panaszkodom. — És hogy bírja ezt a nagy hajtást? — Örömet okoz. A kihívások örömet szereznek nekem. — A közönség jelenleg Füst Milán Boldogtalanok című darabjában láthatja, ahol feltűnően sokat dohányzik a színpadon. Ez rendezői utasítás? — A szerző írja, az ő utasítása. Talán ha egy szállal szívok többet. A lánc- dohányosság egyfajta kifejezési forma. Meg el is foglalja az ember kezét. Pánics Szabó Ferenc AZ OROSZOK MÁR A SPÁJZBAN VANNAK A címben szereplő, immár legendaszámba menő szállóige a napokban elhunyt Sinkovits Imrétől származik. A Tizedes meg a többiek című filmben hangzott el a kijelentés a szájából előbb vicces, majd véresen komoly formában, azt követően, hogy a spájzban szembetalálta magát egy dobtáras géppisztolyt mellének szegező szovjet harcossal. Az oroszok tehát már a spájzban voltak. Az pedig köztudott, hogy aki a spájzban van, az bizony akár a konyhában vagy a szobában is lehetne, mi több, felszólíthat bennünket, hogy üljünk odébb, mert a helyünkről akarja nézni a tévét. Mindez akkor jutott eszembe, amikor kiderült, hogy a magyar vegyipar egyik „zászlóshajója”, a Borsodchem többségi orosz tulajdonba került. Mégpedig a hírek szerint eléggé furfangos módon. Az orosz tőkések megzsíroztak néhány jó nevű osztrák pénzügyi szakembert, hogy alakítsanak gazdasági társaságot, és szánjanak be a Borsodchem megszerzéséért folyó versenybe. Mire bárki észbe kaphatott volna, a magyar cég közös orosz—osztrák kézbe, valójában a legnagyobb orosz gázipari tröszt tulajdonába került. Igaz, illetékes magyar szervek törvénysértést gyanítanak és óvást jelentettek be a döntés ellen. Az oroszok egyelőre — ahogy annak idején Sinkovits tizedes mondta — már a spájzban vannak. Éz persze önmagában még nem lenne baj, hiszen a franciák, az angolok, az amerikaiak, a németek már az asztalunkról csipegetnek. De hát az oroszok! Akiknek nincs túl jó hírnevük a pénzügyi világban. Gazdagságukat, piaci pozíciószerzésüket a köztudat — okkal, ok nélkül — összefüggésbe hozza az orosz maffia tevékenységével. Tény, közel nyolcvanévi szovjet hatalom után nehezen hihető, hogy közülük bárki is tiszta eszközökkel lett mágnássá. Máipedig ha a most tulajdont szerzett oroszokról nem bizonyosodik be ennek az ellenkezője, okkal tarthatunk attól, hogy előbb vagy utóbb kijönnek a spájzból, s a maguk sajátos modorában elkezdenek „csipegetni” asztalunkról. Vagyis amit nem sikerült elérni ideológiával és szuronyokkal, azt majd elérik gazdasági eszközökkel. A Borsodchem önmagában még nem Magyarország. De a tulajdonlása körüli vita jelzésértékű. Nevezetesen, hogy megtartható-e még bármi is állami tulajdonban abból, ami az ország gazdasága szempontjából meghatározó. Vagy az áram- és gázszolgáltatók, valamint a közüzemi vállalatok külföldi kézbe adásával megkezdett hibás gyakorlat folytatódik tovább. Árpási Zoltán ...nincs túl jó hírnevük... Csorvás, 1923. „Kedves Imre barátom, kívánom, soraim friss jó egészségben találjon” — írta Gyulaváriba a csorvási református templomot ábrázoló képeslap feladója
