Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-20 / 17. szám
2001. január 20-21., szombat-vasárnap Hol van, hogy van Gordon Zsuzsa? A Békés Megyei Hírlap Melléklete Mackókiállítás a Diáktanyán A színésznő ma is szívesen szerepelne 6 Kétezeregyig meg sem állnak 6 Huszonöt éve hunyt el Agatha Gyilkossági tervek mosogatás közben Simon Putyi, a csabai ködlovag A színházművészeti lexikon külön szócikket szentel az ügyelő feladatkörének. Az ügyelő a néző számára láthatatlan. Az is kell, hogy legyen, mert akkor rendben ment le az előadás. A Békés Megyei Jókai Színház ügyelője, Simon József régi motoros a szakmában. Ha rövid beszélgetésünkben nem is sikerült e szakma hangulatát visszaadni, annyi azért kiderül belőle, hogy interjú- alanyunk a szakma megszállottja. A szóbeszéd szerint benne van az első ötben. Országosan is. És ezt nem ő terjeszti magáról. — Ügyelő, rendezőasszisztens, színész, képzőművész. Ennyiféle olvasható Önről a békéscsabai lexikonban, a csabai Ki kicsodában. Kíváncsi vagyok, Ön minek tartja magát? — Gondolkodónak, aki művészetekkel foglalkozik. Egyszer Baji Miklós Zoltán írt rólam egy cikket. Azt írta benne, hogy kalandor vagyok, még ezt a címet is adta neki. A lexikonban a szócikk egy felsorolás. Mindig azt kéne csinálni, amihez az embernek kedve van. Én ezt csinálom, hol eltűnök a ködben, hol előbújok onnan. —Az idei évadban milyen feladatai voltak, amelyekhez kedve is volt? — A kertész kutyájában beugróként Szántó Lajos betegsége miatt Ludovico grófot játszottam, a Sándor, József, Benedek című mesedarabban, szintén hasonló okból, Irtó Nagy Gáspárt alakítottam. És Gáspár Tibor asz- szisztense voltam a Zenekar most mind együtt című darabban, melyet ő rendezett. — Milyen feladat várja Önt legközelebb? — Ügyelőként veszek majd részt Heltai Jenő- Tündérlaki lányok című darabjának felnőtt stúdió-előadásában. — A színházművészeti lexikon a színpadi előadás technikai lebonyolításában részt vevő színházi alkalmazottnak nevezi az ügyelőt, aki ügyelőpéldányában feltünteti a színrelépések, távozások, a díszletváltoztatások, a hang- és fényeffektusok, a függönymozgatás időpontját és sorrendjét, s a példány alapján vezeti és irányítja az előadást. Állandó összeköttetésben áll a színház összes technikai helyiségével és az öltözőkkel. Milyen a jó ügyelő? — Érzékeny. Fel kell vennie az előadás ritmusát. A színház koncentráció, készség és érzékenység. A jó ügyelő együtt él a darabbal. Ez egy szakma, egy részét meg lehet tanulni. Az ügyelő kezében van az egész előadás. Az ügyelő adja meg a jelet, hogy elkezdődjön az előadás. Éontos, hogy mindenkit időben és azonos időben szólítsunk színpadra. Előbbire azért van szükség, hogy a színész színpadképes legyen, utóbbira pedig azért, hogy a színész tudja, hova kötni saját belépését. Bármi történhet. Nem árt kívülről tudni a darabot. Egyszer az egyik színész ejőa^ás közben ugrott másfél oldalt a szerepkönyvben, ez annyit jelentett, hogy felgyorsultak az események, mindenkit előbb kellett behívni. Ha nem tudom kívülről a darabot, megakad az előadás, kész a botrány. Elmondok még egy esetet. A Tévedések vígjátékát játszottuk Gyulán a Várszínházban rengeteg statisztával, Rencz Antal rendezésében. Shakespeare művei egyébként sem tartoznak a könnyű darabok közé. Ebben is volt vagy negyven jelenet, forgószínpad meg zsinórpadlás. És akkor előadás közben eltűnt a példányom... Az volt a szerencsém, hogy kívülről tudtam a darabot hangról hangra. Különben akkorát bukunk, hogy még ma is beszélnének róla. Mondanom sem kell, másnapra meglett a példány. Lehet, hogy valaki próbára akart tenni... — Gondolja? — Ha így volt, elég szemét játék volt, mert nem egyedül az én bőrömre ment a játék, a színészekére is. A néző őket látja, a kudarcot ők élik meg közvetlenül. A balhé persze közös. — Van hierarchia a színházban? — Van, persze, hogy van. Az előSimon József, becenevén Putyi, ahogy ismerősei nevezik, színháza mindenese. Nem sajnálja a kihagyott helyzeteket d-fotó: kovács Erzsébet adás alatt az ügyelő a hierarchia csúcsán áll. Ha vége (az-előadásnak), akkor középtájt. Szóval ott tartottam, hogy ebben a szakmában mindig észnél kell lenni. Egy mesejátékban a tábortüzet elektromos tűzzel oldottuk meg, valódi szalmával. Utóbbi fogott tüzet az előadás alatt. Hát az ügyeletes tűzoltót alig bírtam lefogni, hogy ne öntse le az egészet egy vödör vízzel. 7 Rossz belegondolni, mi lett volna, ha ezt megteszi. — Végül hogy sikerült megoldani a helyzetet? — Úgy, hogy a zsinórnál fogva kihúztuk az egészet. A színész is vette a lapot. A gyerekeknek nem tűnt fel semmi. Nem tört ki pánik. Még tetszett is nekik a dolog. Egy mesejátékba belefér, hogy a tábortűz a saját lábán távozik. Vagy ott volt az Apácapác, mely a végzősök vizsgaelőadása volt, Jancsik Ferenc rendezte. Ügyelni kellett a forgószínpad mozgatásakor, hogy a fiatal kezdő színésznők, hiszen növendékekről volt szó, biztonsággal tudjanak rajta mozogni. Észre se vegyék, hogy alattuk van. Ha van valami probléma, azt azonnal meg kell szüntetni. Senkire nem tartozik. — Sikerül minden esetben megőrizni a nyugalmat? — Követelmény. A dolog ott kezdődik, hogy nyugodt hangon kell behívni a szereplőt. Ha levert hangulatban érkezik, fel kell emelni. Biztonságot kell adni számára. Ha az ügyelő kiabál, a műszak is ideges lesz, a színész is. — Ha már a nyugalomnál tartunk, életrajzát ismerve elég sok lehetőséget kihagyott. Előfelvételis volt az Ipar- művészeti Főiskolán. Nem jött ki a rektorral, , a felvételiből, a, tanulmányokból végül nem lett semmi. A katonaságtól való leszerelése után előfelvételis volt a Színművészeti Főiskolán, ahol egy neves direktorral és rendezővel, Adám Ottóval került ösz- szetűzésbe. Végül nem került a főiskola rendezői szakára. 1972 óta segéde színész, rendezőasszisztens, ügyelő a Jókai Színházban. Amennyi helyzetet Ón az életben kihagyott, annak a töredékéből mások karriert építettek maguknak. Nem sajnálja? — Én soha nem voltam karrierista, az biztos. Azt ma már bánom, hogy miután összebalhéztam Adám Ottóval, nem mentem el Prágába bábszínházrendezői tanulmányokat folytatni az ottani főiskolán. A bábművészet akkoriban is közelebb állt a képzőművészetekhez. így is mozgalmas az élet körülöttem. Plakátterveket is készítek a színháznak. Én csináltam a Zendülés a Caine hadihajón és Apácapác című előadások plakátterveit is, hogy két kedves munkámat említsem. Két éve a színház Vigadógalériájában Zsírpapír címmel rendeztem kiállítást. Pánics Szabó Ferenc Hlmm «W— Kétszázhuszonöt év az Unióig Szakemberek kiszámolták, hogy a jelenlegi beruházási ütem mellett több mint két évszázadra lenne szükség ahhoz, hogy az ország mintegy százezernyi középbirtoka kiváltsa a nagyüzemek jelenlegi termelését. Olyan, saját földtulajdonon működő, intenzív állattenyésztést folytató gazdaságokról van szó, amelyek az Európai Unióban a mezőgazdaság fő pillérét alkotják. Egy 30 tehenes gazdaság felszerelése 40-60 millió forintba kerül, a százezer kisbirtok helyzetbe hozása tehát 5000 milliárdba. Ezzel szemben tavaly mindössze 22 milliárdot költöttek agrárinvesztícióra — erre mondták a hozzáértők, 225 év múlva utolérjük Európát. Ezek persze jóslatok, talán vitathatók is, de az már aligha, hogy a magyar mezőgazdaság az elmúlt 10 év alatt úgy csúszott lefelé, mint sátortetőről az olvadó hó, az utóbbi három évben pedig valósággal zuhanórepülésbe kezdett az ágazat. Amíg a rendszerváltás idején évi 13-14 millió tonna gabonát takarítottunk be, tavaly mindössze 10-et. Ezen belül a búzatermés abszolút mélypontot ért el: 1999-ben 2,6 tonnát arattak; ennyire rossz termésre negyven éve nem volt példa. A hektáronkénti hozamról nem is beszélve, amely a nyolcvanas években még a nyugat-európaival azonos szinten állt, ma pedig már az uniós átlag felét sem éri el. Helyzetük több mint reménytelen... Ezzel párhuzamosan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma is, a tíz év alatt háromnegyedük, mintegy 700 ezer ember veszítette el munkahelyét, s legalább 300 ezerre tehető azoknak a száma, akik kicsiny kis földjükből képtelenek tartósan megélni. Ha valaki tud számolni, könnyen beláthatja, a rendszerváltás óta eltelt tíz év alatt a magyar mezőgazdaságban — más megfogalmazásban: a vidéken — egymillióan veszítették el munkahelyüket. Akik maradtak, vagyis kis földjüket kaparják, ők sem jártak sokkal • • jobban, mert az egy főre jutó bérköltség az egyéni gazdaságokban épphogy eléri a havi 24 ezer forintot. Helyzetük több mint reménytelen, mivel az egy hektárnál kisebb területen gazdálkodók az Európai Unióban nem számítanak árutermelő egységnek, ezért nem kerülnek be a támogatási programokba. Nem kétséges, a közel egymillió kistermelőből 600-700 ezer földönfutóvá válik. Ezek után okkal merül fel a kérdés: mire fel beszél itt bárki is a magyar mezőgazdaság felvirágoztatásáról, ki és milyen alapon meri állítani, hogy az ágazat soha nem állt olyan jól, mint most. Erre kellene már egyszer végre valakinek választ adnia. Arpási Zoltán Füzesgyarmat, 1917. A nyolcvannégy évvel ezelőtt postára adott képeslap a Blankenstein-kastélyt ábrázolja. Az épületben jelenleg a Kossuth Lajos Általános Iskola egyik tagintézménye kapott helyet
