Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)
2001-01-15 / 12. szám
8. OLDAL - 2001. JANUÁR 15., HÉTFŐ R I P ŐRT Jogosítvány lakosságbosszantásra? Okmányirodái rémtörténet a harmadik évezred elejéről Már hogy haragudnék! Nem haragszom én senkire. Különösen nem azokra az ott dolgozó hölgyekre, akik kénytelenek — ügyfeleikkel együtt — elszenvedni az okmányirodákban manapság dühöngő őrületet. Pedig a személyi igazolványok kiadásával kapcsolatos tavalyi dili előre vetítette: a közlekedés-igazgatási feladatok okmányirodásítása nem fog menni megfelelő előkészületek, háttérbeli próbaüzem nélkül. Ráadásul ilyesmik bevezetésére a január kezdete a leglehetetlenebb időpont. A káoszt szinte borítékolták. Csalóka kép, illetve nagyon is valós: ha a számítógépes rendszer „beadja az unalmast”, „hazamennek a legények”, azaz kiürül a váróteremként szolgáló folyosó. (Felvételünk nem a történet színhelyén készült) d-fotó, lehoczky péter A rendőrségeken közlekedési ügyekben karácsony előtt egy héttel lehúzták a rolót. A városházákon pedig egyelőre nem nagyon sikerült felhúzni. így rengetegen bolygó hollandiként próbálkoznak az eladott, vett kocsijuk átírásával, egy-egy jogosítvány beszerzésével, egyebekkel. A „rendszerváltó” belügyesek, a kezüket legfeljebb széttárni tudó jegyzők, számítógépesek már elmondták, hogy - szerintük - mi okozta a galibát, minek szajkózta tnánk őket tovább. Inkább merüljünk alá az életbe... A nagy nap előtt - amikor saját bőrünkre belemerültünk egy „lejárt szavatosságú” jogosítvány kényszerű cseréjébe, egyik megyebeli városunk (kár lenne kipécézni a szóban forgót, mindenütt ugyanaz a helyzet) okmányirodájának illetékes ügyintézőjét felhívtuk telefonon. Türelmesen elsorolta, mit kell másnapra beszerezni a vezetői engedély kiadásához. Azt tanácsolta, hétre menjünk az irodához, mert fél nyolckor sorszámot osztanak, s ha nem kerülünk a top húszba, aznap már tárgytalan lesz részünkre a jogsikészíttetés. Jobb a lista végét is elkerülni, mert ha nem sikerül mind a húsz ügyet rendezniük, másnap ismét nulláról indulunk: a gép digitális fényképestől, adatostól kitöröl bennünket fenséges bendőjéből, s ez - szerencsétlen esetben - akár meg is ismétlődhet. Különböző okokból pedig nem adhatnak ki előre sorszámot, azért reggelente meg kell verekedni... Rendszerváltás papíron Egy dörzsölt újságíró már hajnali fél hétre ott van, ahová hétre hívják, jobb elsőnek lenni. Fél hétkor nyitva a városháza kapuja, a (csaknem titokban tartott) okmányiroda folyosója is, ahol várakozni lehet. Már hatan is ücsörögnek, ácsorog- nak ott... A legfrissebb (elmondása szerint) hatkor „pisilte” körül aranyérmes territóriumát. Hét szék, hétszentségelés (illő diszkrétséggel persze), mert - jegyezni való a jegyzőnek - ha nagyobb a tömeg, tián több széket is odarakhatnának átmenetileg. Fél nyolcig legfeljebb bámészkodom. Volna ott néznivaló egy helyes kislány személyében, de ebben a közegben különösen veszélyes lenne az őt elkísérő férjet hergelni. A falon viszont felfedezünk egy üvegezett, bekeretezett tájékoztatót: a városháza adóhivatala biztatgatja bevallásra a súlyadózókat. Hét sorban, öt nyelvi és helyesírási hibával. Maradva a falon - melyet rendesen ledörzsölünk egyik lábunkról a másikra állva -, a folyosó végén, az ajtókon egyéb látnivaló is akad: celluxszal rögzített, amúgy rendkívül informatív papírlapok. Ezek már (egy másik fajta) rendszer- váltás eredményei: a tanácsrendszerből visszamaradt eligazító táblák feketére festett üveglapon arany betűkkel üzennek, ezt ragasztottak télül az igényesebb géppapírinfóval. (A hatalmas, zöld alapú, aranyos „Házasság- kötő terem” feliratú táblára például egy lepedőnyi - A/3-as méretű - lapot ragasztottak, ugyanazzal a felirattal, kiegészítve egy nyíllal, ami ugye annyit tesz: odébb költözött.) Hat-negyvenhatkor befut az első hivatalnok: nyilvánvaló, igyekeznek demonstrálni, hogy a maguk részéről szeretnének mindent megtenni. S úgy is van. A folyosón álmosan lagymatag csend ül. Még. Dohányozni tilos! Ajtó csapódik, a bejárati. Érkezik az úr, (ő is) azt hitte, idejekorán. Felkiált:- Hányra kellene idejönni?! Nem tudom, válasz-e a kérdésre, ami közvetlenül utána hagyta el egy másik férfiú ajakát:- Ennél még a rendőrség is jobb volt... Tudvalévő, hogy a hivatalnokokat a rendőrségtől vették át, s ez közvetett bizonyíték arra, hogy (egyelőre) nyilván nem rajtuk múlnak a dolgok. Hét-nulla-háromkor megérkezik a kávé a hivatalba, a sorban állók bizonyára már egy órája elfogyasztották a magukét. Immár tizenhatan támasztjuk a falat, lassan ébredezve. Illetve felriadunk, amikor az egyik ajtó nyitásakor a rendőrségi „nanut” utánzó riasztó megszólal, s el nem dugulna az istenért sem. Fél nyolckor számosztás. Közeledtével kitapinthatóan sűrűsödik a levegő és a tömeg: mindenki az ajtó felé araszol. Itt volna az alkalom, hogy közelebb kerüljünk a menyecskéhez, a férje úgy tíz perce elhagyta, remélhetően nem a sorban állás miatt. De már csak arra figyelünk, nehogy „beelőzzön” valami kurafi. Fél nyolc múlt pár perccel.- Én a hetest kérem! - jelentem be az ajtóban megjelenő osz- togatónak, s meg is kapom. Ekkora marha persze csak én lehetek — vagyok kénytelen megállapítani rögtön utána: ha elment a férj, eggyel előrébb léptem, hatodiknak. Egye fene. Mindjárt nyolc. Felpattan a folyosó bejárati ajtaja, s egy terepszínű öltözetbe bújtatott, nem különösebben nagy test jelenik meg benne. Se szó, se beszéd, a kezében tartott - üvegezett, keretezett - képet ellentmondást nem tűrő- en a falra akasztja. Kibetűzöm: „Dohányozni tilos!”. Meg ha mégis akarunk, hol lehet. Na, ezzel - úgy látszik - az illetékesek részéről végképp befejeződött az okmányiroda szervezése. „Közlekedés” a városházán Már huszonhármán vagyunk. Előbb egy idős úr kap össze egy fiatallal, ami azt illeti, mindketten veteránok: egyikük már a harmadik, másikuk a második reggelét kezdi a hivatalban, láthatóan nem sok eredménnyel. Steigervald Józsi - van-e, aki nem ismeri a ga- loppost? — jönne a folyosóra, kezében papírköteg. Mondják neki, az esélye nulla.- Jó - állapítja meg, de annyira mégse lehet jó neki, mert azonnal sarkon fordul. Egyre több történet hangzik el az utóbbi hetek autós ügyintézési viszontagságairól, nem éppen hízelgő jelzők röpködnek a hőmérsékletileg fagyos, érzelmileg felforrósodott, főként pedig áporodott levegőjű folyosón. Fél kilenckor kezemben a meseszámmal, a hetessel bejutok az ajtón. Kicsit ridegnek találom a helyiség képét, nem ilyet mutogatnak a tévében okmányiroda címén. Az ott dolgozó két hölgy rendkívül segítőkész, s meglepetésemre türelmes. Igyekeznek helyrehozni, amit az előkészületek során elszúrtam. Aláírást kérnek a (hamarosan elkészítendő) digitális fényképem alá, átsétálok egy másik szobába, ahol „lekapnak”, persze barátságosan két felvétel erejéig, választhatok is, melyikkel riogassam majd az igazoltató rendőröket. Visszatérve mondják a hölgyek, délre menjek újra, akkor már meg tudjuk beszélni a továbbiakat. Ott is vagyok időre. A hölgyek szinte sírva kérnek elnézést: nem sokkal távozásom után összeomlott a számítógépes rendszerük, szóltak is a megyei közigazgatási hivatalnál annak, akire tarozik, de az eredmény nulla. Fölajánlják: hívjam őket reggel, megbeszéljük, mit tehetünk. Tényleg nem rajtuk múlik, ha megáll a „közlekedés” a városházán. Sziilinapi ajándék Másnap jó hírt - legalábbis jobbat - tudnak közölni: sikerült elrendezniük a sorsomat, nem kell ez elejéről kezdenünk mindent. Volt azonban olyan, akinek ügye intézése előtt ismét „kifeküdt” a rendszer. Nincs azonban olyan ember - ez már az én megállapításom -, aki meg tudná mondani, mikor lesz ettől készen a vezetői engedélyem. A hölgyek azzal biztatnak, hogy pár nap múlva érdeklődjem, mert a Budapesten elkészített jogsimat az ő címükre küldik. Igaz, eddig még senki sem kapta meg. (Egy vidékinek újabb alkalom kínálkozik egy kis kirándulásra?) S meg ne feledkezzem az új rendszer keresztapáinak (nem várt) születésnapi ajándékáról! Ugyan az orvos öt évre igazolta egészségügyi alkalmasságomat, a gép ellenben visszadátu- mozta azt múlt évi(!) születésnapomig. El sem tudom képzelni, hogy a négyezer forintos illeték arányosan visszajáró hányadát mikor és milyen módon kapom meg. Mert azt azért elképzelni sem tudom, hogy az állam meg akarna kurtítani... Dehogy haragszom én bárkire is! Inkább szégyenkezem, mert a tények leírása - ha az távol is áll a szándékaimtól - óhatatlanul azt a látszatot kelti, mintha a rendőrségtől (ahol jobban mentek ezek a dolgok) átkerült dolgozókon akarnám elverni a port. Persze inkább a közigazgatás azon helyi, megyei és országos vezetőinek kellene pironkodniuk, akik hagyták, hogy a korábbi tapasztalatok ellenére is (valamiféle presztízsokokból) hülyét csináljanak belőlünk. KISS A. JÁNOS értékes nyereményeket! ^ S Y E R SUZUKI Hungária autóbiztosítások. Felelősséggel egymásért! Ha Ön 2001-fe érvényes Hungária géf^imí4eieiő»é^xztosítással rendelkezik, minden Műm teendő nélkül megnyafretí a Fül Extra akdó fótiját, egy StraiM Wagon R-t vagy a továbbá 95 értékes nyeremény egyikéi A további nyeremények: 5 db 200 000 Pt-os nyaeményuotátoy, 10 db 100 000 ft-os nyeteményuíaivány, 20 db 50 00G ft-os nyereményutalvány, 60 db 25 000 ft-os Beválthatók IBUSZ utazásra, Michelin autógumikra, Global A-iLAl autóvédelmí eszközökre, valamint MÓL vásárlás utalványokra. Sorsolás: 2001. március 23. A jéuékfcan man wetamsäc st Hangén» Bekmíjé ti és a ¥12in jMJimügyiÄs% dóigazm és az á. 2 Mi, á®S§h. psBtj&an meghalárazatt, hazzátanazái. A lU'ereményék készpénzre nem válthatók. Jogorvoslatra macs :fet)st9ség. A,nyertesek 0 biztositáskötés: (06-80) 411-411, kárbejelentés: (06-1) 421-1-421 Jjt www.hbrt.hu ▼ f f * *■ . • Nemzetközi hatteret es anyagi biztonsagát • Magyarorszag piacvezető biztosítójának élenjáró szakértelmét. • Könnyű elérhetőséget. m-: er. tereink é: : - " ó: javítóink az Ön rendelkezésére állnak minden ütt • További kényelmet. '1 eieío: or. ét, Internere: • Teljes védelmi láncot: gépjárm Kde ősségi, cascót, jogvédelmet, kölcsönautót... • Előnyös lehetőségek sorát, z enpecmém'ix • szerében olcsóbbá teheti díját. Jó eséllyel Bonus;