Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-15 / 12. szám

8. OLDAL - 2001. JANUÁR 15., HÉTFŐ R I P ŐRT Jogosítvány lakosságbosszantásra? Okmányirodái rémtörténet a harmadik évezred elejéről Már hogy haragudnék! Nem haragszom én senkire. Különö­sen nem azokra az ott dolgozó hölgyekre, akik kénytelenek — ügyfeleikkel együtt — elszenvedni az okmányirodákban manapság dühöngő őrületet. Pedig a személyi igazolványok kiadásával kapcsolatos tavalyi dili előre vetítette: a közle­kedés-igazgatási feladatok okmányirodásítása nem fog menni megfelelő előkészületek, háttérbeli próbaüzem nél­kül. Ráadásul ilyesmik bevezetésére a január kezdete a leg­lehetetlenebb időpont. A káoszt szinte borítékolták. Csalóka kép, illetve nagyon is valós: ha a számítógépes rendszer „beadja az unalmast”, „hazamennek a legények”, azaz kiürül a váróteremként szolgáló folyosó. (Felvételünk nem a történet színhelyén készült) d-fotó, lehoczky péter A rendőrségeken közlekedési ügyekben karácsony előtt egy héttel lehúzták a rolót. A városhá­zákon pedig egyelőre nem na­gyon sikerült felhúzni. így renge­tegen bolygó hollandiként próbál­koznak az eladott, vett kocsijuk átírásával, egy-egy jogosítvány beszerzésével, egyebekkel. A „rendszerváltó” belügyesek, a kezüket legfeljebb széttárni tu­dó jegyzők, számítógépesek már elmondták, hogy - szerintük - mi okozta a galibát, minek szaj­kózta tnánk őket tovább. Inkább merüljünk alá az életbe... A nagy nap előtt - amikor saját bőrünkre belemerültünk egy „le­járt szavatosságú” jogosítvány kényszerű cseréjébe, egyik megye­beli városunk (kár lenne kipécézni a szóban forgót, mindenütt ugyan­az a helyzet) okmányirodájának il­letékes ügyintézőjét felhívtuk tele­fonon. Türelmesen elsorolta, mit kell másnapra beszerezni a vezetői engedély kiadásához. Azt taná­csolta, hétre menjünk az irodához, mert fél nyolckor sorszámot oszta­nak, s ha nem kerülünk a top húszba, aznap már tárgytalan lesz részünkre a jogsikészíttetés. Jobb a lista végét is elkerülni, mert ha nem sikerül mind a húsz ügyet rendezniük, másnap ismét nullá­ról indulunk: a gép digitális fény­képestől, adatostól kitöröl ben­nünket fenséges bendőjéből, s ez - szerencsétlen esetben - akár meg is ismétlődhet. Különböző okokból pedig nem adhatnak ki előre sorszámot, azért reggelente meg kell verekedni... Rendszerváltás papíron Egy dörzsölt újságíró már hajnali fél hétre ott van, ahová hétre hív­ják, jobb elsőnek lenni. Fél hétkor nyitva a városháza kapuja, a (csak­nem titokban tartott) okmányiroda folyosója is, ahol várakozni lehet. Már hatan is ücsörögnek, ácsorog- nak ott... A legfrissebb (elmondása szerint) hatkor „pisilte” körül aranyérmes territóriumát. Hét szék, hétszentségelés (illő diszkrét­séggel persze), mert - jegyezni va­ló a jegyzőnek - ha nagyobb a tö­meg, tián több széket is odarak­hatnának átmenetileg. Fél nyolcig legfeljebb bámész­kodom. Volna ott néznivaló egy helyes kislány személyében, de ebben a közegben különösen ve­szélyes lenne az őt elkísérő férjet hergelni. A falon viszont felfede­zünk egy üvegezett, bekeretezett tájékoztatót: a városháza adóhiva­tala biztatgatja bevallásra a súly­adózókat. Hét sorban, öt nyelvi és helyesírási hibával. Maradva a fa­lon - melyet rendesen ledörzsö­lünk egyik lábunkról a másikra állva -, a folyosó végén, az ajtó­kon egyéb látnivaló is akad: cel­luxszal rögzített, amúgy rendkí­vül informatív papírlapok. Ezek már (egy másik fajta) rendszer- váltás eredményei: a tanácsrend­szerből visszamaradt eligazító táblák feketére festett üveglapon arany betűkkel üzennek, ezt ra­gasztottak télül az igényesebb géppapírinfóval. (A hatalmas, zöld alapú, aranyos „Házasság- kötő terem” feliratú táblára példá­ul egy lepedőnyi - A/3-as méretű - lapot ragasztottak, ugyanazzal a felirattal, kiegészítve egy nyíllal, ami ugye annyit tesz: odébb köl­tözött.) Hat-negyvenhatkor befut az el­ső hivatalnok: nyilvánvaló, igye­keznek demonstrálni, hogy a ma­guk részéről szeretnének min­dent megtenni. S úgy is van. A fo­lyosón álmosan lagymatag csend ül. Még. Dohányozni tilos! Ajtó csapódik, a bejárati. Érkezik az úr, (ő is) azt hitte, idejekorán. Felkiált:- Hányra kellene idejönni?! Nem tudom, válasz-e a kérdés­re, ami közvetlenül utána hagyta el egy másik férfiú ajakát:- Ennél még a rendőrség is jobb volt... Tudvalévő, hogy a hivatalno­kokat a rendőrségtől vették át, s ez közvetett bizonyíték arra, hogy (egyelőre) nyilván nem rajtuk múlnak a dolgok. Hét-nulla-háromkor megérke­zik a kávé a hivatalba, a sorban ál­lók bizonyára már egy órája elfo­gyasztották a magukét. Immár ti­zenhatan támasztjuk a falat, las­san ébredezve. Illetve felriadunk, amikor az egyik ajtó nyitásakor a rendőrségi „nanut” utánzó riasz­tó megszólal, s el nem dugulna az istenért sem. Fél nyolckor számosztás. Köze­ledtével kitapinthatóan sűrűsödik a levegő és a tömeg: mindenki az ajtó felé araszol. Itt volna az alka­lom, hogy közelebb kerüljünk a menyecskéhez, a férje úgy tíz per­ce elhagyta, remélhetően nem a sorban állás miatt. De már csak arra figyelünk, nehogy „beelőz­zön” valami kurafi. Fél nyolc múlt pár perccel.- Én a hetest kérem! - jelen­tem be az ajtóban megjelenő osz- togatónak, s meg is kapom. Ekko­ra marha persze csak én lehetek — vagyok kénytelen megállapítani rögtön utána: ha elment a férj, eggyel előrébb léptem, hatodik­nak. Egye fene. Mindjárt nyolc. Felpattan a fo­lyosó bejárati ajtaja, s egy terep­színű öltözetbe bújtatott, nem kü­lönösebben nagy test jelenik meg benne. Se szó, se beszéd, a kezé­ben tartott - üvegezett, keretezett - képet ellentmondást nem tűrő- en a falra akasztja. Kibetűzöm: „Dohányozni tilos!”. Meg ha mégis akarunk, hol lehet. Na, ez­zel - úgy látszik - az illetékesek részéről végképp befejeződött az okmányiroda szervezése. „Közlekedés” a városházán Már huszonhármán vagyunk. Előbb egy idős úr kap össze egy fiatallal, ami azt illeti, mindketten veteránok: egyikük már a harma­dik, másikuk a második reggelét kezdi a hivatalban, láthatóan nem sok eredménnyel. Steigervald Jó­zsi - van-e, aki nem ismeri a ga- loppost? — jönne a folyosóra, ke­zében papírköteg. Mondják neki, az esélye nulla.- Jó - állapítja meg, de annyi­ra mégse lehet jó neki, mert azon­nal sarkon fordul. Egyre több tör­ténet hangzik el az utóbbi hetek autós ügyintézési viszontagságai­ról, nem éppen hízelgő jelzők röpködnek a hőmérsékletileg fa­gyos, érzelmileg felforrósodott, főként pedig áporodott levegőjű folyosón. Fél kilenckor kezemben a meseszámmal, a hetessel beju­tok az ajtón. Kicsit ridegnek talá­lom a helyiség képét, nem ilyet mutogatnak a tévében okmány­iroda címén. Az ott dolgozó két hölgy rendkívül segítőkész, s meglepetésemre türelmes. Igye­keznek helyrehozni, amit az elő­készületek során elszúrtam. Alá­írást kérnek a (hamarosan elké­szítendő) digitális fényképem alá, átsétálok egy másik szobába, ahol „lekapnak”, persze barátságosan két felvétel erejéig, választhatok is, melyikkel riogassam majd az igazoltató rendőröket. Visszatér­ve mondják a hölgyek, délre men­jek újra, akkor már meg tudjuk beszélni a továbbiakat. Ott is va­gyok időre. A hölgyek szinte sírva kérnek elnézést: nem sokkal távo­zásom után összeomlott a számí­tógépes rendszerük, szóltak is a megyei közigazgatási hivatalnál annak, akire tarozik, de az ered­mény nulla. Fölajánlják: hívjam őket reggel, megbeszéljük, mit te­hetünk. Tényleg nem rajtuk mú­lik, ha megáll a „közlekedés” a városházán. Sziilinapi ajándék Másnap jó hírt - legalábbis job­bat - tudnak közölni: sikerült el­rendezniük a sorsomat, nem kell ez elejéről kezdenünk mindent. Volt azonban olyan, akinek ügye intézése előtt ismét „kifeküdt” a rendszer. Nincs azonban olyan ember - ez már az én megállapí­tásom -, aki meg tudná mondani, mikor lesz ettől készen a vezetői engedélyem. A hölgyek azzal biz­tatnak, hogy pár nap múlva ér­deklődjem, mert a Budapesten el­készített jogsimat az ő címükre küldik. Igaz, eddig még senki sem kapta meg. (Egy vidékinek újabb alkalom kínálkozik egy kis kirán­dulásra?) S meg ne feledkezzem az új rendszer keresztapáinak (nem várt) születésnapi ajándéká­ról! Ugyan az orvos öt évre igazol­ta egészségügyi alkalmasságo­mat, a gép ellenben visszadátu- mozta azt múlt évi(!) születésna­pomig. El sem tudom képzelni, hogy a négyezer forintos illeték arányosan visszajáró hányadát mikor és milyen módon kapom meg. Mert azt azért elképzelni sem tudom, hogy az állam meg akarna kurtítani... Dehogy haragszom én bárkire is! Inkább szégyenkezem, mert a tények leírása - ha az távol is áll a szándékaimtól - óhatatlanul azt a látszatot kelti, mintha a rendőrségtől (ahol jobban men­tek ezek a dolgok) átkerült dolgo­zókon akarnám elverni a port. Persze inkább a közigazgatás azon helyi, megyei és országos vezetőinek kellene pironkodniuk, akik hagyták, hogy a korábbi ta­pasztalatok ellenére is (valamiféle presztízsokokból) hülyét csinálja­nak belőlünk. KISS A. JÁNOS értékes nyereményeket! ^ S Y E R SUZUKI Hungária autóbiztosítások. Felelősséggel egymásért! Ha Ön 2001-fe érvényes Hungária géf^imí4eieiő»é^xztosítással rendelkezik, minden Műm teendő nélkül megnyafretí a Fül Extra akdó fótiját, egy StraiM Wagon R-t vagy a továbbá 95 értékes nyeremény egyikéi A további nyeremények: 5 db 200 000 Pt-os nyaeményuotátoy, 10 db 100 000 ft-os nyeteményuíaivány, 20 db 50 00G ft-os nyereményutalvány, 60 db 25 000 ft-os Beválthatók IBUSZ utazásra, Michelin autógumikra, Global A-iLAl autóvédelmí eszközökre, valamint MÓL vásárlás utalványokra. Sorsolás: 2001. március 23. A jéuékfcan man wetamsäc st Hangén» Bekmíjé ti és a ¥12in jMJimügyiÄs% dóigazm és az á. 2 Mi, á®S§h. psBtj&an meghalárazatt, hazzátanazái. A lU'ereményék készpénzre nem válthatók. Jogorvoslatra macs :fet)st9ség. A,nyertesek 0 biztositáskötés: (06-80) 411-411, kárbejelentés: (06-1) 421-1-421 Jjt www.hbrt.hu ▼ f f * *■ . • Nemzetközi hatteret es anyagi biztonsagát • Magyarorszag piacvezető biztosítójának élenjáró szakértelmét. • Könnyű elérhetőséget. m-: er. tereink é: : - " ó: javítóink az Ön rendelkezésére állnak minden ütt • További kényelmet. '1 eieío: or. ét, Internere: • Teljes védelmi láncot: gépjárm Kde ősségi, cascót, jogvédelmet, kölcsönautót... • Előnyös lehetőségek sorát, z enpecmém'ix • szerében olcsóbbá teheti díját. Jó eséllyel Bonus;

Next

/
Thumbnails
Contents