Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-13 / 11. szám

2001. január 13-14., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 Molnár Ferenc, Csukás, Weöres, Janikovszky Éva... Ötvenéves a Móra ...mármint a könyvkiadó. A Móra nevéhez nem kell hozzátenni se azt, hogy kiadó, se azt, hogy ifjúsági és azt se, hogy rt. Áldott emlékezetű Móra Ferenc neve elé elegendő' egyetlen névelő. így vált fogalommá. Ezzel együtt az is, hogy m órások. A Móra Könyvkiadó nevéhez fűződik számos érdekes, fontos, szép könyv, amelybe a gyerek „beleolvashatta” magát Minden okunk megvolt tehát, hogy dr. Cs. Tóth János (képünkön) vezérigaz­gatóval felidézzük a múltat, s a fél év­század kapcsán egy keveset beszél­jünk a jövőről is. —A Móra évtizedeken át azonosítható volt a magyar gyerekkönyvkiadással. A magyar gyerekkönyv meg a Mórával. — Való igaz, ezzel azt hiszem kevesen szállnának vitábai. A Móra volt az a műhely, ahol a gyermekiro­daimat nemcsak írták, szer­kesztették, átdolgozták, gondozták, hanem életre hívták. Elő- csalo.gatták a szerzőből a gyermekírót meg a gyermekkönyvet. 1950-től, az­az a Móra elődjének számító Ifjúsági Kiadó alapításától a rendszerváltó esz- tendliSkig az egyetlen, a gyerekkönyv­kiadás monopóliumával rendelkező kiadó. A magyar gyermekirodalom­nak a Mórával szerencséje volt. A ma­gyar könyvkiadás versenyre kelhetett a jóléti államok gyerekkönyvkiadásá­val is. — 1957-ben felvették Móra nevét. Volt-e ennek a félig-meddig formai változásnak jelentősége? — Annyiban kétségtelenül, hogy az ötvenes évek második felében je­lentek meg a kiadónál azok a fiatalok, ak:ik később naggyá tették a Mórát. Elvkor találkozott össze például az il- lu sztrátorok nagy triásza: Reich Kár­oly, Réber László és Würtz Ádám. A hatvanas években beköszönt az aranykor: megjelent Molnár Ferenc klasszikusa, A Pál utcai fi­úik, Csukás István ifjúsági regénye, a Keménykalap és krumpliorr, vagy Weöres S ándor gyermekverseinek gyűjteménye, a Bóbita. Nem érdektelen megje­gyezni, hogy a nehéz idők­ben gyerekeknek írtak a hallgatásra kényszerültek. Menedék volt már az Ifjú­sági Kiadó is, és menedék maradt a Móra is. S akik egyszer elszegődtek a gye­rekek irodalmához, hűsé­gesek maradtak. Nem akár­milyen örökséget hagyott tehát a Mórára az Ifjúsági Kiadó, és mi, utódok igye­keztünk a lehető legjobban bánni ezzel az örökséggel. — Az előd megtartotta az erényeit, és maga mö­gött hagyta a vétkeit, igaz, segített ebben, hogy közben a történe­lem kereke is nagyot fordult. — Nem állíthatom, hogy pusztán a vezekelés miatt, de tény, hogy néhány év lefor­gása alatt jelentős kiadóvá váltunk, hála elődeimnek is, Fazekas Annának, Komjáthy Istvánnak, Kovács Miklós­nak és Szilágyi Jánosnak. Ebben köz­rejátszott az is: a kiadóban első pilla­nattól komolyan vette a csapat, hogy miután az egyetlen gyer­mekkönyvkiadó, minden és mindenki reá tartozik. Vala­mennyi gyerekkorosztály könyvei, minden magyarul olvasó kisember, minden gyermekirodalmi műfaj, minden gyerekkönyvtípus. Őszintén szólva még vala­mivel többet is vállalt, mint amennyit missziójaként megjelöltek, persze valahol ez is segített abban, hogy izgalmas, tisztességes szellemi műhellyé váljon. A gyermekirodalomból a kiadó prefe­rál értékeket, van mércéje, de nincs érték, amit kirekesztene. Nincs ilyen műfaj se! Olyan alkotóknak adhatott munkát, mint Kormos István, Csukás István, Fekete István, Lázár Ervin, Il­lyés Gyula, Komjáthy István, Kuczka Péter, Marék Veronika, Mészöly Mik­lós, Zelk Zoltán, Tamási Áron; olyan illusztrátorok dolgoztak nálunk, mint Kass János vagy Szecskó Tamás; olyan sorozatokat jelentettek meg, mint Mándy Iván Csutak-regényei, Szepes Mária Pöttyös Panni-ciklusa, vagy Tersánszky Józsi Jenő Misi Mó­kusa, Szabó Magda gyerekregényei. Több tucat érdekes, fontos, szép könyv, amibe a gyerek úgymond be­leolvashatta magát. Ha kislány volt, írtak neki „pöttyöst”, ha bakfis, neki szólt a „csíkos”. A kiskamasz könyve volt a „Sirály”. Neki szólt, róla írták. A TÉLI KÖNYVVÁSÁRRA MEGJELENT MÓRA-KÖNYVEK Kalandvágyat csillapított a „Delfin”, a kíváncsiságot a „Galaktika”, a „Robur”. A „Piknik”-sorozat könyvei a nagyvilágból érkeztek, de a 80-as évek magyar kamasza a maga történe­teire ismert bennük. — Sajátos helyzet is kialakult eköz­ben: a könyvpiacon nem volt riváli­suk... — Kétségkívül könnyebbé tette az életünket. Szédületes iramban emelkedett a kiadott példányok szá­ma. Míg 1970-ben 243 új mű látott napvilágot, tíz évvel később már mintegy 400- fé­le, 50-60 ezer példányban je­lent meg kötet, 30 forint kö­rüli áron. Mostanra termé­f szetesen csökkent a példány­szám, már csak évi 10 ezer. Semmi újat nem mondok az- 1(1 zal, hogy a könyv státusza időközben sem változott, az ára azonban annál inkább! Ma 1000 forint alatt kiadni képtelenség nyereségesen könyvet, és ezzel még na­gyon óvatos vagyok. Még- || sem sírjuk vissza a régi idő­ket, a Móra monopolhelyzet­ét sem, csak a könyvárakat. Az áraknak és a példány­számoknak egyébként így utólag kevés köze van ah­hoz, hogy egy könyv mit ér. A példányszámok a sikerről beszélnek, az árak a gyermekkultúra támogatottságáról. — A kiadót 1995-ban privatizálták, az új cég anyagi lehetőségei ekkor elég szerények voltak. Újabb kihívás, talán az eddigi legnagyobb. — A régi Móra mintegy 5000 címé­ből nem tudta megvásárolni a szerzői jogokat, ebből következőleg sem ma­guk a kötetek nem találhatók meg az archívumban, sem a művek kiadói jo­ga nem tartozik többé a Móra Kiadó­hoz. Nem szolgált előnyünkre, hogy a két akkori legkedveltebb gyermekíró, Csukás István és Lázár Ervin más ki­adóhoz szerződött. 1993 és 1996 kö­zött alig néhány tucat mű jelent meg. Ám 1997 óta a példány számoklásSán emelkednek, tavaly 60 új kötet látott napvilágot 350 ezres összpéldány- számban, s a forgalmunk is jelentősen emelkedett, közel 150 millió forintra. Mi más is lehetne a célunk, hogy mind tartalmában, mind küllemében igé­nyes könyveket adjunk az ifjú olvasók kezébe. Megtartottuk egyik legkedvel­tebb szerzőnket, Janikovszky Évát — az írónő Ájlávjú című regénye eddig 10 ezer példányban kelt el, s a koráb­ban megjelent Felnőtteknek írtam már az ötödik kiadásnál tart, több mint 20 ezer példányban. A Mosolyogni tes­sék! című könyvének harmadik kiadá­sa a hazai slágerlistákat ostromolja. Ünnepel tehát a Móra Ferenc Ifjú­sági Könyvkiadó. Leginkább azt kí­vánjuk, amit maguk is akarnak: lehe­tőségeikhez képest napjainkban, az el­következő ötven évben is maradjanak az igényes gyermek- és ifjúsági mű­vek megjelentetői. Fábián István Angyalbárányok — Magyar legendamesék, Nagy Zoltán saját gyűjtéséből. Móra Ferenc: Sétálni megy || Panka — Az író verses meséi, a játékosan pergő rit­mus, a csilingelő rím az értelmet is könnyen meg­nyitja a jóra. Sivók Irén: Barátfülek — A fiatal éne­kes-színésznő íróként most debütál, története a ba­rátság és hűség időn, téren átsugárzó erejét bizonyít­ja. Ifj. Fekete István: Vük és a simabőrűek — Vük méltó ellenfele az immáron fővadőrré előléptetett 1 Borsosnak... Michele Ende: Momo — A borzas kis hősnő izgalmas kalanddal hozza vissza az emberek­nek az ellopott időt. Bethlenfalvy Gábor: Betörjek a nénikémhez? — Egy vakáció fordulatos története, ä fanyar angol humorral. Kertész Erzsébet: Fiút vár­tak, lánynak született — A 90 éves független szelle­mű író önéletrajzi regénye. Zsákai János: Bűnvesz­tő — Az erotika édes-keserűsége, fájdalmasan szép­pé varázsolva. Szellemi eledelként fogyasztható Ha hiszi, ha nem, kedves olvasó, de van ilyen étel. Persze e sorok írója is Bozsik Péter kötetének elején találko­zott a recepttel. Bokor Judit Finn konyha című, a Minerva Kiadónál megjelent kötetében olvasható: „A vért tálba átszűrjük, majd hozzáke­verjük a vizet és a kétféle lisztet. Né­hány óra hosszat állni hagyjuk. Köz­ben megtisztítjuk és felaprítjuk a hagymát, és a zsírban enyhén megpi­rítjuk. Ezután hozzáadjuk a vértésztá­hoz a tojással és a fűszerekkel együtt. Hosszúkás tűzálló edényt kivajazunk, beszórunk zsemlemorzsával, és a ke­veréket beleöntjük. Betakarjuk fóliá­val vagy két réteg zsírpapírral, és me­leg sütő középső rácsán legalább egy órán át sütjük... Olvasztott vajjal meglocsolva, fanyar lekvárral (pl. áfonya) tálaljuk”. Hát ez a vérpuding mint étel. A Veszprémben élő vajdasági költő — aki az Ex Symposion irodalmi­művészeti-filozófiai folyóirat felelős szerkesztője — kötete a tavalyi év nagy szenzációja volt irodalmi körök­ben. Bozsik Péter lírája az abszurdba hajló groteszk nyilvánvaló példája — néhol már brutalitásba is átbillen. Ma­ga a Vérpuding cím is utal erre. Költőnk szerint az egész világ ha­sonlóan romlott, mint a létezés leg- alantasabb evilági alkotórészei. Ezért értelmezhető metaforaként például a disznóvér elkészítési módja. Az abszolút gonoszság, furfangos rosszindulat, amely végül is az állat­tartásban is testet ölt, felülmúlhatat­lan egyéb más, rajtunk kívüli lények, teremtmények részéről. A sertést is hónapokig dédelgeti, hizlalja az em­ber azzal a sanda szándékkal, hogy egy váratlan pillanatban a végzetét okozva leszúrja majd. Húsát ledarál­ja, és az illető állat saját beleibe töltö­geti, vérét megsüti stb. Ez a kanniba­lizmus uralko­dott el az emberi pszichékben ma­napság, sugallja a szerző, de ez átterjedt Bozsik szerint az ember szellemi szférái­ra is. Igazán ta- lálóak Bozsik Péter költészeté­re Ladányi Ist­ván ajánló sorai. „Bozsik Péter nem következetes. Bár­mi határozottat is állítanék róla, vala­melyik versével megcáfol. Pedig Bozsik Péter régimódi költő. Érzé­keny az egyén sorsára és érzékeny a világ eseményeire. És lelki élményét verssé párolja. Ugyanakkor világosan tudja, hogy ez a költői alapállás igen­csak ingatag. Erre is érzékenyen rea­gál. Vagyis sajnálja, hogy ingatag, de közben egy jó kis dzsúdófogással földhöz csapja a bizonytalan lábakon álló költői ént. És aztán körülnéz: új költői szerep után. Mondhatni, Bozsik Péter folyton megújuló költő. Ez a küzdelem a költői énekkel, a le­hetséges beszédmódnak a keresése te­szi igazán változatossá ezt a témái­ban, versformáiban, motívumaiban, metaforáiban, idézeteiben és hivatko­zásaiban, égtájaiban, helyszíneiben, színeiben, flórájában és faunájában, éveiben, évszakaiban, hónapjaiban, heteiben, napjaiban, napszakaiban, ételeiben és italaiban és a többiben egyébként is változatos költészetét. fUizsik Pétér VÉRPLiDlNC Ba9BQSEB9S9 CD-sikerlista 1. Richard Clayderman: Hungarian Rhapsody 2. Natalia Oreiro: Tu Venon 3. Zámbó Jimmy: Karácsonyi album 4. Ricky Martin: Sound Loaded 5. Tankcsapda: Ez az a ház 6. Hofi: 1400 7. Spice Girls: Forever 8. Coyote Ugly Soundtrack 9. BST: Bestiák 10. Sade: Lovers Rock (Rock Island pavilon) Filmajánló Sebezhetetlen Bruce Willis, a Hatodik érzék címsze­repe után ismét túlvilági témájú film­ben borzolja az idegeket. Egy súlyos vonatszerencsétlenség egyetlen túlélő- jeként maga is értetlenül mered maga elé. „Miért pont én? Hogyan éltem túl, amit senki más?” A rejtélyre ez ide­gen, Samuel L. Jackson segítségével találja meg a választ. Könyv Nekrológ helyett... ME6FI6YELTEM (karcolatok, portrék, emlékek) Budapest-Mao­Ezeken a hasábokon többször is bemu­tattuk Végh Antal új könyvét. Fájda­lom, itt az utolsó. Decemberben végleg elment közülünk. Sokat tapasztalt, ke­mény fából faragott, szatmári ember , volt, talán megérezte, hogy jöhet az összegzés. Röviddel halála előtt küldte el baráti szavak kíséretében karcolato­kat, portrékat, emlékeket tartalmazó, Megfigyeltem című kötetét. Az ötven- negyediket, amelyben, ahogy bevallja, „újat alkot”. Nem sért meg senkit, vagy legfeljebb módjával. Darvasnak, Csurkának, Csoórinak, Romány Pál­nak, Tőkés Lászlónak éppúgy jut egy fejezet, mint a tudós juhász Angyal Bé­lának, Fábián Károlynak, a legkedve­sebb igazgatónak, Bata Imrének, a leg­jobb ES-főszerkesztőnek. „Megénekli” Zsuzsika húga beszámolóját is, mert­hogy az mindig fontos volt: mi újság a legszűkebb pátriában, Jánkmajtison. Idézzük fel az egyik legterméke­nyebb magyar író könyvének utolsó mondatait: ,,Örülj, szívem, örülj lelkem, Ékességet ád a hit, Vacsorára hív Jézushoz, Hivatalos vagy te itt.” Félelmetesen igazságos sorok. Nyugodj békében, Anti. F. I. •. -§n | hm mü ■ m ■ n h Ha a változatosság valóban gyönyör­ködtet, Ciceróra!, érdemes belekós­tolni a Vérpudingba” — csinál boltot a szerzőnek Ladányi István a kötet hátlapján. Vajdasági magyarnak lenni nem kis tehertétel volt az elmúlt kilencvenes évek Jugoszláviájában. Ma sem köny- nyű. A Balkánon zajló háborúkat, a szétesést, a megtorlást, a vérontást mi itt a szomszédban, és ez is abszurd, va­csora közben nézhettük végig a televí­zió híradóinak köszönhetően. Miköz­ben a kolbászt vágtuk meg a szalonnát, meg a zöldpaprikát a terített asztalon. De írhatok gabonapelyhet meg müzlit, meg forralt tejet. Ámi földrajzilag kö­zel van, így kerül mégis távol tőlünk. Más korban, más időben Bozsik Pé­ter is másfajta pudingot készített volna nekünk. A kötetben, amelyet a békés­csabai Tevan Kiadó jelentetett meg, helyet kaptak a szerző Drágán Dumitrov-átiratai is. P. Sz. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents