Békés Megyei Hírlap, 2001. január (56. évfolyam, 1-26. szám)

2001-01-13 / 11. szám

6. OLDAL - 2001. JANUÁR 13-14., SZOMBAT-VASÁRNAP RIPORT Negyvenöt esztendő a posta szolgálatában „Nekem az volt a dolgom, hogy ha fújt, ha havazott kézbesítsem a küldeményt” A megbeszélt időpontnál ki­csivel később érkezem. Első látásra csengő sehol. Azt azért a szemerkélő eső és a januári szürkület ellenére is kiveszem, hogy a porta előt­ti árkot mintha kiseperték volna: se gaz, se földgöröngy benne. Akkurátus ember le­het a gazda — morfondíro­zok ínagamban, miközben rádiótelefonomon a háziak segítségét kérem bebocsát- tatásom érdekében. Sarkad- Mindig azt nézze, hogy hon­nan indul a zsinór - gazdago­dom egy szakállas postástrükkel már a kapuban. Ami a postás- trükköt illeti, nem véletlen, hi­szen a ház ura, a nyugdíjazás előtt álló Kovács Sándor 15 éves kora óta, immáron negyvenöt esztendeje hordja az azóta szí­nében többször változtatott mundért, meg a tisztének éppen megfelelő küldeményeket. Szol­gálatban december 14-én volt utoljára. Jelenleg szabadságát, felmondási idejét tölti, s szavai­ból úgy érzem, ha minden igaz, a táskát nem veszi többé a nya­kába.- Édesapám „légnyomásosan” jött haza a háborúból, pontosab­ban az orosz fogságból, s nekünk- ketten vagyunk testvérek - ke­nyér után kellett néznünk. Akkor szóltam Tóth Lajos bácsinak, hogy elmennék a postára. Amikor felvettek, '56-ban, magam sem hittem volna, hogy innen megyek nyugdíjba - mondja a kezdetekre emlékezvén. - Az a posta egy más posta volt. Mint mindenki abban az időben, én is távirat­kézbesítőként kezdtem. Abban az időben még az újságot is együtt hordtuk a postai küldemények­kel.- Nem ide tartozik, de az éle­tünk fonalát is a posta révén kö­töttük össze — kapcsolódik a be­szélgetésbe a házi főzésű paradi­csomlevet öntő Lenke asszony. — Le ne írja, mert sajtópör lészen belőle - fenyeget meg nevetve, de azért csak belevág: okányi születésű vagyok, s egészen fia­tal kollégaként a vonathoz igye­keztem. A férjem, szintén a vas­útra tartott, mert akkor még a küldeményekért ki kellett men­ni. Mondom neki: „Majd ne cso­dálkozzon, ha holnap a Korfanta Magdus néni - ő volt akkor a hi­vatalvezető — megidézi, hogy munkaidőben mit keresett a kocsmában!” Erre azt válaszolta: „Be tudom bizonyítani, hogy csak egy doboz cigarettát vet­tem.” Mint később megtudtam, ezzel a mondatommal vérig sér­tettem. Naponta bejártam Okányból, reggel ő jött a külde­ményekért, de mindig azt mond­Egy emberöltőn át tolta a kerékpárját, hordta a jó és rossz híreket Sarkad lakóinak ta, a lovas kocsit hajtó „jára­tosnak”: nem várunk meg senkit, ez nem személyszállítás! A do­log mégis házassággal végződött, 36 esztendeje mondtuk ki a bol­dogító igent. Az egész mintha most történt volna — teszi hozzá sóhajtva.- Tudja, én olyanféle ember gyezhetem Lenke asszony életút­ját.- Jelenleg nyolc területre van osztva a város. Én az utóbbi idő­ben a 3-as körzetben hordtam a küldeményeket. Papírforma sze­rint napi 18 és fél kilométert bi­cikliztem a hét minden munka­napján. Ebben persze nincs ben­...A levelet átnyújtja s elköszön, Ahogy búcsúzik, mintha mondaná: Ami benne van, ahhoz nincs közöm. Megy, hogy a nyári port, s a tél havát Lerázhassa a szomszéd küszöbön. Ahogy búcsúzik, mintha mondaná: Nem érdekelhet egyéb engemet, Mint utca, házszám, ajtó, emelet Csak kívülről látom a levelet!... Kezén világok iramlanak át. Szerelmek égnek, és melódiák Örvénylenek ezer pecsét alatt Neki pecsétet tömi nem szabad. A titkok végtelenjén átmegyen Hunyt szemmel, házról-házra, csendesen. Mosolyt fakaszt - és nincs érdeme benne. Könnyet fakaszt — és nincsen vétke benne. Vihart támaszt — és nem ő támasztotta. Kegyelmet oszt - és nem ő osztogatta... Olyan világtól idegennek tetszik, És mégis olyan emberinek tetszik E kéz, mely nem tudja, mit cselekszik... (Részlet Remenyik Sándor A postás c. verséből) vagyok, aki nem kíváncsiskodik mások dolga iránt. A pontosság- szeretetet, postásönérzetet Korfanta Magdus néni, az első fő­nökasszonyom táplálta belém. Én mindig tudtam: egy jó postásnak az a dolga, hogy ha fúj, ha hava­zik, időben eljuttassa a címzett­hez a küldeményt. A posta ekképpen az egész éle­tünkben jelen volt, magam is tíz év után, '72-ben, főpénztárosként váltam meg a magyar királyitól, hogy az OTP-ben, majd a József szanatóriumban folytassam nyugdíjazásomig a munkát — je­ne a sok le- és felszállás. A kerék­pározás úgy benne van már a lá­bamban, hogy azt elfelejteni sem tudom. Már pályafutásom elején megtanultam, hogy az emberi szó, a biztatás, s a mosoly cso­dákra képes. E szerint tevékeny­kedtem mindvégig. Ha igényt tartottak arra, hogy elmondják bajukat, meghallgattam, s ha tudtam, segítettem. Azt mindig szem előtt tartottam, hogyta ka­pun belül hagytam a portán lá­tottakat, hallottakat - öntötte szavakba krédója újabb alappil­léreit Kovács Sándor. — A terüle­D-FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ temen persze tudták, hogy nyug­díjba készülök, s volt, aki pezs­gővel várt, de olyan is akadt, aki megkönnyezett. Az utolsó mun­kanapom is úgy kezdődött, mint a többi. Reggel 6.10-kor már bent voltam, és a körzetemet átvevő fiatal kollégával kihordtuk a kül­deményeket. Délután 14 óra magasságában bejöttem egy pár üveg pezsgővel, sós süteménnyel, s elbúcsúztam a kollégáktól. Kipakoltam a fió­komból. A holmijaim között a 40 filléres bélyegtől a 20 filléres ké­peslapig minden akadt. Amikor indultam volna s megemeltem szatyrom, könnybe lábadt a sze­mem. Negyvenöt esztendő, majd- hogy két emberöltő... — A nyugdíjas éveket szépen elterveztük. Van egy kis tanyánk nem messze. A volt főnököm csa­ládjával közeli barátságba kerül­tünk, nagyon szerettek; együtt horgászni Sanyival. Sajnos ő a ta­vasszal örökre elment... Erre szo­kás mondani, hogy ember tervez, Isten végez. Azért munka, elin­téznivaló még bőven akad, a fér­jem meg olyan típus, hogy min­dig menne - teszi hozzá Lenke asszony. Búcsúzóban még a lelkemre kötik, hogy róluk csak valami szerényét írjak, mert ők egyszerű emberek és sose szerepeltek az újságban. Nagy Zoltán sarkad-újteleki volt református lelkipásztor a leg­szebb ajándékkal, Reményik Sán­dor A postás című versével bú­csúzott a táskát letevő Kovács Sándortól. A költeményt a család­fő fiára bízta azzal a meghagyás­sal, hogy majdan, ha megérkezik mennyországi küldeménye, az utolsó pillanatban olvastassék fel. Mi megtettük előtte. Juhhodály és bivalyistálló A Körös-Sárrét egyik legje­lentősebb idegenforgalmi vonzerejét a dévaványai tú- zokrezervátuni jelenti. A vá­nyai túzokrezervátum réhelyi telepén egy esztendő alatt több tízmillió forint ér­tékű fejlesztéseket hajta­nak végre. Dévaványa— _____Túzokrezervátum Az elmúlt esztendő első felében 18 millió forintból elkészült egy látogatói központ. A juhhodály mára szintén felépült, a bivalyis­tálló pedig jelenleg is készül. Az utóbbi két beruházás közel 25 millió forintba kerül. Sőt, tervek a jövőre vonatkozóan is vannak, s ha pár év múlva azok is való­sággá válhatnak, akkor oktatási központ, kemping és korszerű szálláslehetőség is várja majd a túzokrezervátumba érkezőket.- A ványai túzokrezervátum­ban őshonos állatfajokat (magyar­szürke ökör, bivaly, rackajuh kos, komondor ősi pásztorkutya) is megtekinthetnek az érdeklődők. Az ezekhez az állatfajokhoz kötő­dő beruházások révén a juhhodály már elkészült. A bivalyok számára pedig az istálló még jelenleg is épül a réhelyi telepen. Ezeknek az épületeknek a teljes költsége 24,5 millió forint. Az infrastrukturális fejlesztések részeként még ez év első felében - 6,5 millió forintból — az új a létesítményekhez meg­épül az út — közölte érdeklődé­sünkre Kutpé István, a dévaványai túzokrezervátum vezetője. A 2000-es esztendő első félév­ében egy látogatói központtal - ahol irodahelyiségeket, szociális helyiségeket, raktárt és kerékpártá­rolót alakítottak ki - gyarapodott a túzokrezervátum. Ez az új létesít­mény 18 millió forintba került, ami intézményi beruházásként a Kör­nyezetvédelmi Minisztériumtól kapott pénzből valósult meg. — Terveink között szerepel a kisebb testű állatok — mangalica sertések, őshonos baromfifajták- bemutatása is. Ezeket a bemutatóépületeket pályázati pénzekből szeretnénk megépíte­ni - mondta Kurpé István. A ványai túzokrezervátum jö­vőbe mutató elképzelései között szerepel egy oktatási központ lét­rehozása, kemping létesítése, korszerű szálláshelyek kialakítá­sa. Az oktatási központ akkora lenne, ahol egyszerre egy egész osztályt el tudnának helyezni, ét­keztetni, szállásolni. A korszerű szálláshelyek kialakítását pedig új épület megépítésével és tanya­rekonstrukcióval kívánják megol­dani. Hogy ezekből a szépremé­nyű tervekből mikor lesz való­ság, az a pályázati sikerektől függ. Hisz' ekkora saját erőt a tú­zokrezervátum képtelen lenne előteremteni. magyari barna A DÉVAVÁNYAI TÚZOKREZERVÁTUM BERUHÁZÁSAI: időpont a beruházás megnevezése költsége 2000. év: elkészült a látogatói központ 18 millió forint 2001. év: megépült a juhhodály és készül az istálló 24,5 millió forint út az új épületekhez 6,5 millió forint távlati tervek: oktatási központ, kemping, ' szálláshelyek, tanyarekonstrukció Ez a szép, kényes madár otthonra lelt a rezervátumban Aki egészséges, mindent elérhet ,,Az ország legnagyobb befektetése lenne...” Aki egészséges, mindent el tud érni, ám betegen, legyen bár­milyen okos az ember, megtörik az élete. A betegségek meg­előzésében, illetve gyógyításában a testmozgásnak, a sport­nak kitüntetett szerepe van — vallja dr. Bencze Sándor (ké­pünkön) szarvasi orvos, akit az egészségügyi miniszter a kö­zelmúltban Batthyány—Strattmann László-díjjal tüntetett ki. sődleges megelőzés­ben, ami főleg oktatási feladat. A legnagyobb populációt az intézmé­nyes keretek között tud­juk megszólítani. Óvo­dástól egyetemista ko­rig elérhetők itt a fiata­lok. Mindehhez azon­ban az egészségügyi, az oktatási és az ifjúsági minisztérium összefo­gása kell, szemléletvál­Névjegy: Született: 1948. november 28-án a Fejér megyei Füle községben 1974-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyete­men, általános orvos 1978. fog- és szájbetegségek szakorvosa 1979-től körzeti orvos Szarvason Sportmúltja: a hatvanas években a Tatabánya NB l-es lab­darúgócsapatának tagja, 25-szörös ifjúsági-válogatott. Tagja a magyar orvosválogatott Európa- és világbajnok csapatának. Felesége: Fest Sarolta főiskolai oktató, két gyermekük van Kedvtelése: labdarúgás, tenisz, téli sportok, olvasás Szarvas ____ A Batthyány—Strattmann László- díj az Egészségügyi Minisztérium által adományozható legmaga­sabb kitüntetés. A névadó 1870- 1931. között élt, orvos, szemorvos volt, a Magyar Tudományos Aka­démia tagja. Köpcsényi kastélyá­ban huszonnégy ágyas kórházat rendezett be, ahol a szegény bete­geket ingyenesen gyógyította. A közéletben is kitűnt, a főrendi­ház, majd a felsőház tagja volt. 1988-ban II. János Pál pápa bol­doggá avatását kezdeményezte. A róla elnevezett díjjal tudósok, orvosok, szakdolgozók, gyógy­szerészek munkásságát ismerik el. Dr. Bencze Sándor huszonegy éve körzeti orvos Szarvason. Sportemberként és gyógyítóként a testmozgás fáradhatatlan nép­szerűsítője. — Magyarország legfőbb nép­egészségügyi problémája a szív- és keringési betegségek gyakori elő­fordulása - hallottuk dr. Bencze Sándortól. - Ugyanilyen aggasztó­nak tartom a túlsúlyos em­berek magas számát. Ez utóbbi a leg­veszélyezte­tettebb réteg. A krónikus betegségek többsége a túl­súlyra vezethető vissza. Ennek megelőzése csak rendszeres test­mozgással lehetséges. — A mozgásszegény életmódra az embereknek egy sor ürügye van. A leggyakrabban az elfoglalt­ságra és a pénzhiányra hivatkoz­nak. Ön miképpeti tudja vonzóvá tenni a testedzést?- A negyven-ötvenéves embe­reket már nem tudom megváltoz­tatni. Sokkal inkább hiszek az el­tás, ami fő tantárggyá teszi a testnevelést és átalakítja a pedagógusképzést. A testnevelést meg kell szerettetni a gyermekkel, hogy később is természetes igé­nye, az élete része legyen a moz­gás. Ez nem pénzkérdés, csupán szemlélet és hit kérdése. A ver­senysportnál előrébb tartom a tö­megsportot, mert nem az ered­mény a lényeg, hanem a rendsze­res mozgás. A tehetségek ebből majd kinőnek. Az ország legna­gyobb befektetése lenne, ha meg tudnánk őrizni az egészségünket.- A városban Ön vezette be az otthonápolási szolgálatot, amire azóta is nagy az igény.- A humán ellátás lényege, hogy a betegeket az otthonukban, szeretteik mellett gyógyítsuk. Rá­adásul ez takarékosabb mint a kórházi ellátás. Fokozott igény van rá, amit kapacitással ugyan bírnánk, ám az egészségbiztosító szabta korlátok behatárolják a le­hetőségünket.- Ön 1990 óta önkormányza­ti képviselő. A közéleti munká­jára mennyire van hatással a hi­vatása?- Politikusként érzékeny vagyok az egészségügy­gyei összefüggő problémákra. Egy cikluson át alpol­gármesterként, egy ideig az egye­sített gyógyító­megelőző intézet orvosigazgatója­ként feleltem a helyi egészség­ügyért. Most a népjóléti bizottság elnöke vagyok. E tisztségek által jó ideje meghatározó a szerepem a város egészségügyi ellátásá­ban. Tehetségemhez és erőmhöz mérten próbáltam szolgálni ezt az ügyet. A kilencvenes évek ele­jén olyan munkát kezdtünk el, ami lassan beérik. Hitem szerint és a lehetőségekhez képest jó egészségügyi ellátása van és lesz Szarvasnak. CSATH RÓZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents