Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-05 / 284. szám

RIPORT 2000. DECEMBER 5., KEDD - 7. OLDAL feRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Delfinháton egészen Lublinig Delfinhátra fel! — döntöttek a Gyulai Idegenforgalmi Egyesü­let tagjai. Megfogadták hát a Delfin Transz buszát, s (szinte) meg sem álltak Lengyelországig. Tavaly ilyenkor Krakkó környékét rajzolták fel Gyula idegenforgalmi vonzástérképé­re, idén Lengyelország délkeleti részének egy sávját. Idegenforgalom Lengyelország a mi fogalmainkhoz mérten hatalmas. Gyulától Rzeszo- won át — amit Zsesovnak ejtenek a helybeliek - Lublinig három hatá­ron át hétszáz kilométer az út. (Nem haltunk bele.) A gyulaiak ab­ból indultak ki, hogy akkor a Lublin—Gyula táv sem lehet több... Ez pedig csupán akkora utazást igé­nyel, amekkorát egy lengyel saját határaik között üzleti meg egyéb ügyekben kénytelen rendszeresen megtenni. Ráadásul ennyi zötyögés meg sem kottyan a valaha Európá­ban kis Polskijuk nyergében kalan- dozgató lengyeleknek. Szóval, jöj­jenek Gyulára! Hajdúszoboszlóig tömegesen eljutnak. Azt már a Gyulán megfordult, vagy a városról készült videoanyagot, prospektuso­kat érdeklődéssel figyelő lengyelek­től halljuk: pedig Gyula összeha­sonlíthatatlanul szebb. Nem jöt­tünk hiába.- A lengyeleket az elmúlt, ván- dorlós, seftelős évtizedek arra taní­tották, hogy mindenből alkudjanak — mondja a buszban, még szlovák területen Petrovszki Pálné, az egye­sület elnöke. - Erre felkészültünk most is, árajánlatokkal, kedvezmé­nyekkel. Ha viszont megérkeznek Gyulára, a legjobb vendégek: nem sajnálják a pénzt maguktól, min­dent ki akarnak próbálni, s min­denből a legjobbat kérik. A két városban ennek gazdasá­gi alapjával is megismerkedhe­tünk: szálloda- és éttermi áraik jó­val magasabbak a mienknél, igaz, van is miből megfizetniük. Ma már jóval többet keresnek a ma­gyaroknál. Az élelmiszerárak olya­nok, mint nálunk, a kilencvenötös ólommentes alig százkilencven fo­rint literenként. A valaha mosolyt fakasztó értékű zlotyért manapság hatvan forintot kémek el... Nap­közben is zsúfoltak az éttermek, fiatalok sokasága ül be ebédelni, vacsorázni. Hozzánk ráadá­sul költekező kedvükben jön­nek — ha jön­nek. Éppen ezen dolgoztak a gyulaiak. A rzeszowi szál­lodánk, mely a város nevét vi­seli, háromcsillagos. Állapota, a személyzet munkája, s annak eredménye alapján nyugodtan fel­festhetnék a negyediket is. A Rzeszow szálló konferencia- termének bejáratánál a gyulai cé­geket képviselő fiatal, csinos — és felkészült - szakembernek bizo­nyult lányok, asszonyok egyike fogadta a két békéscsabányi város utazási irodáinak képviselőit. Mindenkivel bedobatta névjegy- kártyáját egy kalapba: ebből húz­ták ki a végén annak a két szeren­csésnek a nevét, akit Gyulán ven­dégül látnak. A program izgal­mas, figyel is mindenki, egyedül a hátul már elkészült (magyaros) svédasztaltól útra kelt illatfelhő jelent némi konkurenciát. A falon nemzetiszín szívek mellett a Wegry — Magyarország — felirat, ám ennél fontosabb, hogy a gyu­laiak lengyel nyelvű, színes pros­pektusokkal, árajánlatokkal, s egy, a szakmában jártas, igen te­hetséges tolmáccsal érkeztek. No meg mindkét városban személyes jelenlétével, közreműködésével segítette őket Róna Iván, a Ma­gyar Turizmus Rt. varsói képvise­letének igazgatója. Zárójelben: fe­leségét is munkára fogta. Megy a work shop, flancosán szólva. Árulják a portékát a gyula­iak lengyelül, angolul, németül. Ha nem is szó szerint: kézzel-láb- bal. Ennek részeként kerek kis történetekként Gyulát, cégüket, szolgáltatásaikat, áraikat mutat­ták be, majd prospektusokkal terí­tett asztalaikhoz invitálták a két tucat rzeszowi céget képviselőket.- Nagy a távolság - sóhajtoz­nak a lengyelek, de láthatóan az árlistákra kacsingatnak közben. Veszik a lapot a (hangsúlyozottan gyógy-) fürdővárosiak: a lengyelek számára kitalált olcsó árakkal ép­pen ezt igyekeznek ellensúlyozni. Rzeszowban Sylwia Wojdulo kalapolta be magát a Hőforrás s Janusz Potyrala a Park különleges vendégévé. Másnap a lublini - ugyancsak háromcsillagos — Ho­tel Urnában Ewa Guzowska és Ewa Walczynska nyert gyulai uta­zást az Agrótól, illetve a Parktól. (Uraim! Arrafelé a férfiak még olyan természetességgel csókol­nak kezet a nőknek — s nem csu­pán hálából -, ahogy nálunk az erősebb nem tagjai nem adják át helyüket a buszon a szebbikek­nek.) Itt háromtucatnyi utazási irodás jött el a programra, igaz, Lublin közel négyszázezres vá­ros, megejtő történelmi hangulat­tal, a gyulainál régebbi és na­gyobb várral, óvárossal, egyete­meivel, gyáraival — és Majda- nekkel, az egykori hírhedt halál­táborral. De ez utóbbi nem a len­gyelek szégyene. Ha lehet, az Unia a Rzeszow- nál is elegánsabb szálloda. Úgy is működik. Egyik (férfiú) honfitár­sunk néhány percig angol lord­nak érezhette magát: az utolsó napon, távozásunkkor egy (kéret­len) londiner két lépéssel hősünk mögött haladva egy-kétszáz mé­ternyit vitte nem különösebben nehéz csomagját a szállodától a buszig, s a végén még csak nem is tartotta a markát... Az Uniában ugyanaz volt a program, mint az előző napi volt. S ugyanolyan sikeres. Mindkét helyen a gyermeküdültetés volt a sztár. S minden apró részlet ér­dekli őket. A lengyelek tapaszta­lataik (és alaposan megvastago­dott pénztárcájuk) eredménye­képpen igényes utazókká váltak. Hazaindulás előtt maradt egy kis idő a városnézésre - ameny- nyit egy behemótból egyáltalán szemügyre lehet venni egy derék- szíjnyi körutazás alatt. Elmesél­jem? Inkább arra biztatnék min­denkit, ha teheti, így vagy úgy, de utazzon el oda. Az biztos, a lubliniak nem sajnálják maguktól a tág tereket, hatalmas parkokat, melyekből senki fia kedvéért nem hasítanak ki egyetlen kis építési telket sem. Értik, mire gondo­lok... Majdanekről most még csak hallgatni tudok. Nem lenne teljes a kép, ha a búcsúvacsoráról nem esne szó. Öncélúan nem tenném, ám arra figyelmeztetnék vele, hogy mennyire tudnak élni a len­gyelek az asztal körül is — csak hagyni kell, hogy helyzetbe hoz­zák magukat. Tósztok, ínyencsé­gek ételben, italban, tánc, egy kis flört, nagy barátkozások, még na­gyobb nevetgélések. Az alaphely­zet: lengyel, magyar két jó barát, együtt issza meg a borát... A lengyel vodka persze becsa­pós, hát még, ha éppen fáj az em­ber torka. A lublini idegenforgalmi főiskola igazgatója, s mások mel­lett asztaltársunk egy húsvér len­gyel mackó fickó, Wieslaw Dudzinsky, a főiskola egyik tanára is, aki úgy ismeri Gyulát, mint a te­nyerét. Szabadkozunk — ülik, nem illik —, tenyerünkkel takarjuk el a pohár száját: több vodka már a gyalog magyarba se fér. Ő csibé- szesen ránk néz, az üveget a pohár fölé tartja, s azt mondja - magya­rul —: „Csak szimbolikusan...” Visszamosolygunk, úgy persze le­het, elvesszük kezünket a pohár­ról, ő villámgyorsan csordulásig tölti. Majd bocsánatkérően magya­rázza: „Csak szimbolikusan”... KISS A. JÁNOS A lublini szálloda (egyik) konferenciatermében az érdeklődök a Gyula-filmet nézik, miközben a prospektussal terített, illetve a rolószerű hátsó fal mögött büféasztallal várták őket a gyulaiak Gyula követei Amíg mindenki alkudozik mindenkivel, a kelle­mesen halk zeneszó mellett van idő leltárt ké­szíteni: Gyulát ezúttal itt - az idegenforgalmi egyesület zászlaja alatt - az Agro, a Park, a Corvin, az Erkel, a Hőforrás szálloda, a Family panzió, a Gyulatourist utazási iroda, a várfürdő és a várszínház képviseli. Ketten a legjobb százban Békés megye ___ A Persil Gyermekmodell-ver- senyt szeptemberben hirdette meg a Henkel Magyarország Kft. Békés megyéből ketten — akiknek fotóját ezúttal közöl­jük - jutottak a legjobb száz versenyző közé. A Persil Gyermekmodell-verseny nagyon népszerűnek bizonyult: az ország különböző települései­ről összesen csaknem 3 ezer fo­tót kaptak a szervezők. A beér­kezett fényképek közül egy szakértőből álló zsűri kiválasz­tott száz kisgyereket, akiknek fo­tója hamarosan megjelenik a Kiskegyedben is. Az ott közzé­tett katalógus alapján szavazni lehet majd a gyerekekre. A leg­több olvasói szavazatot kapott hat kisgyermek nagy összegű modelldíjat, értékes ajándékot nyer. A győztes pedig a jövő évi Persil-óriásplakáton szerepel majd. A száz döntős kisgyerek közé Békés megyéből ketten kerültek be: a mezőberényi Farkas Tímea (6 éves) és a szarvasi Kovács Ákos (5 éves). M.B. Farkas Tímea Mezőberényből Kovács Ákos Szarvasról Népi mesterségeket oktatnak Nyílt napot tartanak decem­ber 8-án délelőtt kilenc órá­tól a jaminai Tégla Közössé­gi Házban működő kézmű­ves szakiskolában. Békéscsaba Hivatalos nevén a Békés Megye Képviselő-testületének Megyei Művelődési Központja és Kéz­műves Szakiskolája hét évvel ez­előtt nyitotta meg kapuit, a népi kismesterségek oktatását felvál­lalva, felelevenítve a hagyomá­nyos technikákat, a különböző forma- és díszítővilágot. A szakiskola felújítása — pá­lyázati pénzekből fedezve a költ­ségeket - hamarosan befejező­dik, a diákokat korszerűen fel­szerelt műhelyek várják. A fásműhelyben készülnek a kisbútorok, a míves faragású asz­tali kellékek. A szövőműhelyből a változatos háziszőttesek kerülnek ki, a kosárfonó műhelyben a ház­tartások kiegészítőit fonják: a táro­lásra alkalmas kasokat és kosara­kat. A fazekas termékek nem csak használati eszközök, hanem a ház díszei is egyben. A bőrösmű­helyben a bőrtárgykészítők szab- ják-varrják a hordozható tartókat, táskákat. Az iskolában számos további ér­dekes szakmát is el lehet sajátítani, mint például a csipkekészítő, a gyé­kény-, szalma-, csuhétárgy-készítő, a kézi és gépi hímző, illetve a mé­zeskalács-készítő mesterségeket. A képzéseket az általános is­kola befejezését követően, illetve érettségivel rendelkező 22 év alatti fiataloknak is ajánlják, v. k. Az ötven éven át kifejtett érté­kes szakmai tevékenység elis­meréseként a Szegedi Tudo­mányegyetem az orosházi dr. Kovács Ferenc nyugalmazott megyei főügyésznek a közel­múltban aranyoklevelet adomá­nyozott _____ Orosháza A dobozi születésű jogász, dr. Kovács Ferenc 1980-ban fejezte be aktív pályafutását. Szakmai munkája mellett számtalan köz­életi feladatot vállalt a ma még mindig jó fizikumú, fiatalos Fe­ri bácsi, akivel otthonában be­szélgettünk az elmúlt évtize­dekről.- Az egyetemi évek, melyekre a diákok a legszívesebben emlékez­nek, Feri bácsi számára nem volt gondtalan időszak.- A Szegedi Ferenc József Tu­dományegyetem Jog- és Államtu­Szigorú és következetes vezető volt dományi Karán tanultam, de 1940. december 2-án megkaptam a katonai behívót, félbe kellett szakítanom jogi tanulmányai­mat. A katonai kiképzés után el­vittek a keleti frontra, majd az amerikai hadifogság kö­vetkezett. Amikor már sza­badnak éreztem magam — mert az amerikaiak elenged­tek —, az oroszok elhurcol­tak zárt vagonokban, és on­nan csak 1948 májusában térhettem haza. Ekkor foly­tattam az iskolát.- A diploma megszerzése után hol kapott állást?- 1950 nyarán az Oroshá­za és Vidéke Körzeti Föld­műves Szövetkezetnél lettem pénzügyi előadó és munkajogász. Onnan kerültem Békéscsabára, a városi ügyész helyetteseként dol­goztam. — A jogi diplomával miért nem lett inkább ügyvéd?- Mert el sem tudtam magamat Névjegy Dr. Kovács Ferenc nyugalmazott megyei főügyész Született: Doboz, 1919. május 18. Iskolái: Pósteleki Uradalmi Elemi Iskola, Békési Református Gim­názium, Szegedi Ferenc József Tudományegyetem. Család: nős, egy felnőtt fia van Elismerések: a Munka Érdemrend bronz, ezüst, arany fokozatai, a TIT aranykoszorús kitüntetése képzelni másnak, csak ügyésznek. Én mindig őszinte, egyenes ember voltam. Ugye, érti, mire gondolok... — Mikor került vissza Oroshá­zára?- A legfőbb ügyész az oroshá­zi városi-járási vezető ügyész- szé 1957-ben nevezett ki. Emlékezetes évek következ­tek, sokat fog­lalkoztam be­osztottaim kép­zésével. Örü­lök, hogy az egyik tehetséges, fiatal munkatár­sam, dr. Paral Lászlóné lett az utódom. Jelenleg ő vezeti Orosházán az ügyészsé­get. Nagy gondot fordítottam a törvényesség érvényesítésére, szi­gorúan őrködtem a rendőrség nyomozati munkájának szabá­lyossága felett. Úgy érzem, ke­mény, következetes, de nem dur­va vezető voltam.- Miért utasította el a legfőbb ügyész kinevezési szándékát, amikor Szolnokon és Pécsen ka­pott volna szakmai lehetőséget?- Minden ide köt, a családo­mat nem akartam elmozdítani. 1975-ben viszont a Békés Megyei Főügyészség irányítását bízta rám a legfőbb ügyész. 61 éves korom­ban én kértem nyugdíjazásomat, mert úgy éreztem, elfáradtam.- A vitrinekben sok kitüntetés, díj árulkodik arról, hogy számta­lan közéleti szerepet vállalt a szakmai munka mellett.- Arra vagyok a legbüszkébb, hogy a TIT orosházi járási szerve­zetének elnökeként több ezer elő­adást tartottam, 1959 és 1974 kö­zött munkatársaimmal három- százezer emberhez juttattuk el azt az ismeretanyagot, amivel tu­dásuk gazdagodott. De bekapcso­lódtam a helytörténeti munkák készítésébe is. Sőt, sportvonalon is vállaltam feladatokat. Az Oros­házi Spartacus Birkózó Szakosz­tályában dolgoztam abban az idő­ben, amikor a magyar bajokság I. osztályában versenyeztek a fel­nőtt birkózók.- Feri bácsi 82 évesen is jó fizi­kummal rendelkezik. Ez az aktív sportmúltnak köszönhető?- Szertornáztam és gerelyvető voltam fiatal koromban. Az egészséges életmódról később sem mondtam le, elképzelhető, hogy a szerencsés alkat mellett ez is hozzájárul a máig megőrzött jó egészségemhez. CSETE ILONA A tökéletes megoldás: MINDEN Űf OPEL ASTRA MOST 300 FT ÁRELŐNNYEL! Részletek az Opel márkakereskedőknél. OPEL-©-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents