Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-30-2001-01-01 / 304. szám
IV. OLDAL - 2000. DECEMBER 30-2001. JANUÁR 1., SZOMBAT-HÉTFŐ SZILVESZTER Kaki előtt versenyfutás a zendóból a szanzenre Egy csabai Király csókázott is Japánban, a buddhista kolostorban A szanzen szobában ül a rosi és várja, aznap ki ér oda hozzá leghamarabb a zendóból, hogy elláthassa meditációs tanácsokkal. A békéscsabai Király Tamás - aki ha nem Japánban meditál, lapunknál a számítógépes rosi, vagyis az informatikus mester — négyszer ért kintléte alatt elsőként a zen buddhista szerzetesek kolostorbeli főnökéhez. Persze, a kaki nem ezért járt neki. Még ne most szedd és edd a kakit! - világosították fel társai Tamást Japánba, Okayamába érkezvén idén szeptemberben. Olyankor ugyanis hiába barna a kaki belül, de még nem eléggé puha és édes. Bezzeg novemberben! Akkor már ízletes. És egy samut, azaz meditációs munkát - kakalapátolást, csatornatisztítást — követően jól is esik belőle néhány darab. A mi Királyunknak azonban addigra már végeznie kellett a csókával. Miután hajnali fél négykor felverték álmából - a Felkelő Nap országában stílszerűen korán kell ébredni ahhoz, hogy megvilágosodjon az ember —, szentségel- hetett. A zendóból — ez a lakó- és meditációs helyiség egyben - a hondóba, a templomba kellett átmennie, ahol imaszerű, szent szövegeket mormolhatott vagy másfél órán keresztül. Egészen addig, míg visszatérve a zendóba, feje fölött meg nem kongatták a lélekharangot.- Négyszer csengettek, és az utolsót követően indulhatott a versenyfutás - emlékezik Tamás. — Negyvenen startoltunk a körülbelül 100 méteres vágtaszámban, és mindenkinek az volt a célja, hogy mihamarabb érkezzen a rosi szobájához, majd meghajolhasson, leborulhasson a mester előtt. A sietség főként olyan prózai okra vezethető vissza, hogy a rosi a személyre szóló meditációs tanácsadás elején frissebb volt, illetve aki gyorsabban ért oda, annak kevesebbet kellett várakoznia. A mesternél aztán nagy levegő, kifújás. Ő pedig figyelte, milyen egyenletesen történik ez, illetve 2-3 perc alatt elvégezte a gondolkodásfejlesztést nyeg, hogy mindig koncentráljon az ember, amit éppen végez. Ezt a meditációs munka során lehetett átültetni a gyakorlatba. Például, ha ürüléket lapátol az ember, ne a pálmafák megnyirbálására gondoljon és fordítva. A kakánál leragadva, a kolostorban szélöblítéses budit használnak, aminek nagy, de egyetlen előnye, Próba, szerencse?! Az okayamai rosi rendszeresen járja a világot és időnként Magyarországon is hétnapos meditációkat tart. Aki ezek valamelyikén megfelel, majd pályázik és ezt is elfogadják, illetve vállalja az utazás költségeit, részt vehet a kolostor életében. A következő napirendhez viszont tartania kell magát. Fél négy: zendós ébresztő Négy óra: másfél óra szutrázás Fél hat: futás a szanzenre, a rosihoz Hét óra: reggeli rizs Negyed kilenc: körletmunka Háromnegyed kilenc: samu, azaz meditációs munka, főnyeremény a rosi vécéjének takarítása Tizenkét óra: ütött a déli rizs órája Tizenhárom óra: szieszta Tizennégy óra: már megint samu Tizenhat óra: kakiszedés (ha érett), majd vizes tisztulás Tizenhét óra: ismét rizs, vacsora elnevezéssel Fél hét: zazen, avagy meditálás, hogy mikor lesz végre kilenc Kilenc: szutra, csaknem egy szuszra Fél tíz: takarodó, ha nem vagy suja. is. A lé- csak arra hogy nem kell lehúzni. Csak egy pottyantás és a produktum zuhan A kolostor szerzetesei koldulás előtt. Csak annyit mondtak „hó-hó”, és dőlt a yen a tartályba. Onnan kell kimereget- ni, és a kertben a meditációs munka során kiásott nagy gödörbe hordani. Várni néhány napot a tartalom szikkadásáig, majd betemetni a gödröt. Ennél már csak az lélekemelőbb, ha valakit az a dicsőség ér, hogy a rosi pottyantó- sát tisztíthatja. Tamásnak egyszer jutott ki ebből a dicsőségből. És hogy a fentebb félbehagyott kakis témát is lezárjuk: a kaki egy fán termő, kívül narancssárga színű, sima héjú, ízletes gyümölcs. Ami sokkal finomabb a sótlan rizslevesnél, melyben bőven volt része Tamásnak. Nem csoda, ha néha el kellett meditálnia, megegye vagy sem. A kosztnál maradva, sokszor a maradék volt a legjobb.- A kolostorban sűrűn tartottak ünnepségeket a támogatók és egyéb meghívottak részére. Ilyenkor a vegetáriánus étrend legjobbjai kerültek terítékre - mondja az egyébként is vegetáriánus fiatalember. - A maradékot szétosztották köztünk, és a rosi még rizspálinkával, dobozos sörrel is megkínált. Természetesen a „vonalas” buddhisták utóbbiakat kihagyták, de legalább több jutott nekünk. És ha már a gyönyörökről beszélünk, a fürdés nem maradhat ki. Délután 4-5 óra között van erre mód az ofuróban, vagyis a fürdőházban. Fél óra jut a férfiaknak és ugyanennyi a nőknek a négyszemélyes kádakban, csak sajnos, nem egyszerre. A 42 fokos vizet nem cserélik, inkább a beülés előtti teljes testtisztítást, illetve a kád reteszelését részesítik előnyben. Ezután jöhet az aktuális rizsadag vacsora néven, majd a zazen, a kétórás meditáció és egy záró szutrázás — közösen énekelt ima - lefekvés előtt. Aki nem suja, ezután már alhat is. A suják - nevezzük őket kolostori éjjeliőröknek - körletszemlét tartanak. Védelmet kérnék az „Ómba szamba ente suja dzsi szovaka” című mondókával, és fadarabokat ütnek egymáshoz. Ilyenkor kizárólag fadarabot a fadarabhoz. Nem úgy, mint meditációkor. Ekkor - igaz, csak ha a meditáló hajlandó elfogadni - megütögetik egy fakarddal a vállát, a hátát. Nehogy elaludjon, ilTamáskodott, aztán csak a nullásgépet vállalta letve egy kisebb kardvágással felhívják figyelmét a rossz testtartásra. A mély gondolkodás közben a hátizmokat is jól lazítja egy-egy jól helyezett ütés. A fejet a kolostorban időnként nullásgéppel és borotvával „támadják meg”. Szerzeteseknél ez kötelező. Gyakornokoknál, érdeklődőknél csak ajánlott. Tamás beérte a nullásgéppel. A fogyás se kötelező, se ajánlott, a csabai fiatalember mégis leadott 6 kilót, pedig addig sem volt túlsúlyos, kilóban 70-esként.- Szerintem több oka is lehet a súlyleadásomnak — ecseteli. — Kenyeret nem ettünk, keveset aludtunk, és a meditáció is sok energiát emésztett fel. A' koldulás viszont kimaradt kolostorbeli életéből. Pedig a szerzeteseknek elég kimenni a városba, megszólítani az embereket, hogy „hó-hó”, és már dől a lé, vagyis a yen. Természetesen a gyűjtést nem saját hasznukra végzik, hanem a kolostor javára. A bevételt pedig biztosan nem zoknira, cipőre és kesztyűre költik, mert ezek használata a zendóban és a hondóban is tilos. Nem is lenne ez olyan nagy baj, ha az épületeket fűtenék... Tamás persze nem csak a hideglelés miatt jött haza, és nem lett „valódi” buddhista szerzetes. Három hónapra tervezte — egyelőre - kolostori életét, ezalatt kimeditálta magát, most pedig visz- szacsöppenhet a Windows és a Lotus számítógépes világába. Kollégáinkkal azért megfogadtuk, hogy Japánra emlékeztetni fogA rosi, akinek a pottyantósát dicsőség volt takarítani juk. Ha netán hiba támad a számítógépes rendszerben, akkor nem azt mondjuk, hogy rossz, hanem rosi, illetve nagyobb baj esetén, hogy kaki... NYEMCSOK LÁSZLÓ Ez nem a kakifa gyümölcse, hanem az ember kakája Készaku, de ő nem az autószerelő volt, hanem a fakardos szerzetes Munkatársunk meditációs munka, „magyarul” pálmafametszés közben
