Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)
2000-12-23-26 / 300. szám
%tíma fótdtí&u/l ünnepedet, Hí kmm i jeienk^i éi kendi ttnevinineé/ ELEKTROLABOR IPARI ELEKTRONIKA VILLAM0SSÄ6I KereskedOhäz Tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy ÚJ CÍME: Békéscsaba, Lipták A. u. 7/1. (Lenkey u. sarok, sörgyár helyén). Tel./fax: (66) 441-108. E-mail: elektrolabor@nap-szam.hu Ön tudja már? DJgr A Békéscsaba, Mem íaricsonui Zöldszámunk: % BOSCH AUTÓALKAfflÉSHIS. J^ZL márkabolt ES NAGYKERESKEDES bM-Uud/ 1 INGYENESEN HÍVHATÓ! Zöld utat adunk megrendeléseinek! 2000. DECEMBER 23-26., SZOMBAT-KEDD ÁRA: 53 FORINT LV. ÉVFOLYAM 300. SZÁM minden jelenlegi is leendő Kempt és Társa Kft., Gyula, Scherer F. u. 17. Tel.: (66) 464-864. Tel./fax: (66) 464-865. Mobil: (30) 205-75-55. -»sw Áhítat, karácsonyhoz méltó szeretet Mondd, emlékszel még? Emlékszel még eszmélésed első karácsonyára? A Jézuskának írt levelekre, az izgatott szenteste-várásra, a szokásos délutáni sétákra (amíg szüleid a karácsonyfát díszítették), az ünneplőbe öltözés szertartására, a szappan finom illatára, az „angyalszárnyak” suhogására? Emlékszel még? A régi karácsonyi vacsorákra, a szűkös kis konyhába terített ünnepi asztalra, a színtelen szalvétákra, a sokféle kanálra, villára és késre, a gyertya fényére, a hús illatára, a sütemény porcukrára, a nagymamád főzte szörp selymes ízére? A Jézuska érkezését sejtető pillanatnyi csend szépségére? Emlékszel még? Az ajtó üvegén átderengő fényre, a finom kis csi- lingelésre (különös, hogy szegény édesapád mindig épp akkor ment át a szomszéd szobába), a halkan felzengő énekre: Mennyből az angyal... És az ajtó felpattanására, az eléd táruló csodára, a csillagszórók sziporkázására, a gyertyák elcseppenő melegségére, a karácsonyfadíszek káprázatára? Emlékszel még? A fa alatt lapuló ajándékok hívogató titokzatosságára, a visszatartó félénkségedre, a kibontott csomagocskák fölötti örömödre, a szüleid mosolyára, a játék izgalmára, a testvéred csillogó szemeire, az egész szobát betöltő szeretetre, a biztonságérzetedre? Emlékszel még? A végtelennek tetsző estére, aztán a szomorúságra, hogy le kell feküdnöd, az elmorzsolt könnycseppre, hogy elmúlt az a csodálatosan szép nap? Édesanyád meleg tenyerére, simogató ölelésére, édesapád álomba ringató felolvasására: Cserebogár, sárga cserebogár... Emlékszel még? Az évekkel későbbi éjszakára? Ahogy pizsamában, álmosan álltái Jézuskát játszó szüleid előtt a konyhában? A húgod babájához hajat készítő édesanyád meglepődésére, a kisvonatodhoz hidat barkácsoló édesapád döbbenetére, a tűzhelyen fortyogó égetett cukor illatára? A napokkal későbbi, megjátszott meglepődésedre? Az illúzióid elvesztésére, a megbocsátó szeretetedre? Emlékszel még? A szegénységetekkel való szembesülésedre? A szomszédék karácsonyfájára, alatta a rengeteg ajándékra? A benned toluló keserűségre, a tehetetlen dühödre, a szomorúságodra, édesanyád vigasztaló szavaira - Nem baj kisfiam! - édesapád biztatására, hogy az érték benned van, nem az ajándékokban. Emlékszel még? Nagyapád hatalmas tenyerére, a térdére, amelyre ráültetett? A háborús meséire, a szavai mögül sugárzó rettenetre, a félelemre, hogy egyszer talán majd neked is menni kell, hogy egyszer érted is eljöhetnek, hogy szétrombolhatnak körötted mindent? Emlékszel még? A plébánián tartott karácsony előtti hittanórákra? A sötétség leple alatti odalopódzásodra (mert erre intettek szüleid). Az éjféli misére, a templomba igyekvők sokaságára, az onnan kiszűrődő sárgás fényre, a szertartás szépségére, a lelked szárnyalására, a közösség összetartó erejére, a felemelő énekre, a Himnusz hangjára, az Istennel való találkozásodra? Emlékszel még? Az első csonka karácsonyodra? Nagyapád, nagyanyád kihűlt helyére? Édesapád, később édesanyád színtelen mosolyára? Az örömödet barázdáló sebre? A fenyő illatára, a toboz színére, amelyet nagyszüleid sírjára vittél? Az imáid alatti könnyekre a temetőben? Emlékszel még? A szentestébe becsörrenő telefonra? Édesapád, édesanyád testvéreinek meleg hangjára, a telefonkagylón keresztülsütő szeretetre, az összetartozás megragadó szépségére? A „még együtt vagyunk” örömét fenyegető félelmedbe? Emlékszel még? Az első ajándékokra, amelyeket szüleidnek, testvérednek készítettél? Az igyekezetedre, a titkolódzás szépségére, a meglepetés-szerzés örömére? A zár kattanására, amikor magadra zártad az ajtót, hogy ne nyissanak rád, mint tetted annak idején szüléiddel te, azon a karácsonyon? Emlékszel még? A havas estékre, a hópelyhek csillogására, a lépteid alatt ropogó hóra? A fehér hópaplantól roskadozó fenyőágakra, nagyanyád halinacsizmájára, nagyapád fekete kucsmájára, a fokcsikorgató hidegre, az erdélyi hegyek felől süvítő szél keménységére, a lovas szánokra, a havas erdőben kergetőző vadakra, nagyszüleid didergő kutyájára? Emlékszel még? A harangok zúgására, a templomtoronyból érkező ütemes zenére, Isten messze hangzó karácsonyi üdvözletére, a harangnyelv méltóságteljes kalapálására, végül a bronz lassan elhaló, szívbemarkoló kongására? Emlékszel még? Gyermeked első karácsonyára? A tágra nyílt szemeire, a csodálkozására, a kérdéseire, a rádutaltságára, a feléd sugárzó hálájára, a biztonságérzetére, amelyet te adtál neki? A vágyra, hogy örökké így maradjon, a szép karácsonyokba vetett reményeidre? Emlékszel még? Az első, tőle kapott ajándékra, a kinyílt értelmére, később a megjátszott meglepődésére, majd az egyezségetekre, hogy minden úgy lesz, ahogy eddig volt? A letakart titokra, a Jézuska érkezésére, az angyalszárnyak suhogására, a csengő finom csilingelősére? Emlékszel még? Arra, hogy a fiad, a lányod karácsonykor örökké gyerek akart maradni? Hogy ebből a szerepből akkor zökkentek ki először, amikor unokád született, amikor már nekik kellett Jézuskát játszani, karácsonyfát díszíteni, csillagszórót gyújtani, gyermekük arcára mosolyt varázsolni. Emlékszel még? Amikor édesapád, édesanyád helye először maradt üresen? A tőlük kapott emberségre, tisztességre, becsületre? Egyszer a te helyed is üresen marad! Gondoltál rá, mi marad utánad? Milyen karácsonyok, mennyi emberség, tisztesség és becsület? Van tartozásod? Magaddal, társaddal, gyerekeiddel, szüleid emlékével szemben? Tiszta a lelkiismereted? Beszéltél isteneddel? Van benned áhítat, karácsonyhoz méltó szeretet? Ne feledd, egyszer majd gyermekeidnek is felteszik a kérdést: Mondd, emlékszel még? _______________________árpás: zoltán 977121510606100300
