Békés Megyei Hírlap, 2000. december (55. évfolyam, 281-304. szám)

2000-12-09-10 / 288. szám

2000. december 9-10., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 AZ INFORMÁCIÓSZABADSÁG MÉGSEM KORLÁTLAN Világháló: mit enged a szerzői jog? Már közhelyszámba megy, hogy míg az internet a korlátlan információsza­badság eszméjét hirdeti, addig a szerzői jog kizárólagos jogosultságot ad, és ez a kettő soha nem férhet össze. Valóban ilyen kibékíthetetlen az ellentét a digitális és a szerzői jogi tábor között? Egyáltalán nem! A szerzői jog ugyan­is nem a művekben rejlő információt védi — az szabadon felhasználható — , hanem azokat egyéni, eredeti kifejezésformájukban. Az ellentét tehát a szabadság és a kizárólagos jogok között csak látszólagos. Az internet korunk egyik legcsábítóbb jelensége. Fiatalos, dinamikus, újsze­rű, globális. Ám egy igen radikális tár­sadalmi elmélet is született vele kap­csolatban, amelynek alapja, hogy az internet korai szakaszában a világháló használói zárt klubot alkottak, maga­tartásuk kontrollálására pedig elegen­dőnek tűnt az önszabályozásra alapuló úgynevezett „netikett”, ami nem köte­lező erejű, inkább erkölcsi nortnák la­za halmaza. E felfogás szerint az internet nem vonható az állami szuve­renitások alá, önálló tér (cyberspace), sajátos, nemzetek feletti, önmagát sza­bályozó közeg — úgynevezett „elektronikus határvidék”. A nemzetközi és európai szabályo­zásnak megfelelő magyar szerzői jogi törvény 1999 óta már rendelkezik az internetről. Nem tartalmazza ugyan szövegében ezt a szót, de tartalmilag pontosan körülírja az interaktív „on- demand” felhasználást. 1999 szeptem­bere előtt sem jellemezte szabályozat­lanság a területet: a korábbi szerzői jo­gi törvény kimondta, hogy a szerző hozzájárulása szükséges művének bár­milyen felhasználásához. Áz új törvény szerint a szerzőnek, az előadóművésznek, a hangfelvétel és a film előállítójának hozzájárulása szükséges ahhoz, hogy művét, illetve teljesítményét vezeték útján vagy bár­mely más eszközzel vagy módon úgy tegyék a nyilvánosság számára hozzá­férhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg. A hangfelvételek és filmek előállítói minden esetben egyedileg adnak engedélyt a felhasz­nálásokra, az előadóművészek és a nem dramatikus zeneművek, szépiro­dalmi művek szerzői nevében közös jogkezelő szervezetük — az említett szerzők nevében az Artisjus, az elő­adóművészek nevében pedig az Elő­adóművészi Jogvédő Iroda — köt szerződést a felhasználókkal. Tekintsük át röviden, hogy a ma­gyar szerzői jog hogyan minősíti az online zenefelhasználás különböző stádiumait. Érdemes „hátulról”, va­gyis a legutolsó felhasználási cselek­ménytől kezdeni, hiszen a közérdeklő­dés középpontjában is az áll: letölthe- tek-e az internetről zenét és hallgatha­tom-e azt? A letöltött zenefájlok meghallgatá­sa pusztán érzékelés, ami nem minő­sül felhasználásnak. (Szerzői jogi szempontból az MP3 lejátszók gya­korlatilag üres, másolat készítésére al­kalmas hanghordozóknak tekinten­dők.) A zenefájlok letöltése már egyértel­műen felhasználás, méghozzá több­szörözés. Ugyanakkor a szerzői jogi törvény szerint, ha a műről a felhasz­tés joga: szintén a szerző kizárólagos joga a mű terjesztése (a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétel). A törvény azt is kimondja, hogy „a szabad felhasználás körében többszö­rözött példányok — a könyvtárközi kölcsönzés kivételével — nem ter­Az internethasználat tömegessé válásával szertefoszlik a „hálópolgárok’ összetartó közössége. (Képünk illusztráció) náló úgy készít magáncélra másolatot, hogy az jövedelemszerzés vagy jöve­delemfokozás célját közvetve sem szolgálja, mentesül a díjfizetés, illetve engedélykérés kötelezettsége alól. A magáncél itt a saját célú, valamint a család és ismeretségi kör számára va­ló másolást jelenti. Nem szabad fel- használás tehát, ha valaki pénzért (il­letve más anyagi előnyért) vagy a „magáncélúság” körén kívül álló sze­mélynek tölt le az internetről ze­nefájlokat. Speciális szabály is vonatko­zik a digitális környezetben a magáncélú másolásokra: esze­rint nem minősül szabad fel- használásnak, ha a műről számí­tógéppel vagy elektronikus adathordozóra mással készíttet­nek másolatot. Ehhez képest a hangfelvételeket digitális for­mában tároló CD-lemezekről történő másolatkészítés minden­napossá vált. Ezt jogilag meg­akadályozni csak abban az eset­ben lehet, ha bizonyítható, hogy a másolatot kifejezetten „készíttették” harmadik személlyel, s nem pedig az eredetileg magáncélra készített máso­lat példányát ajándékozták el vagy ad­ták akár határozatlan időre — haszon­kölcsönbe. Mindez az esetek többsé­gében gyakorlatilag bizonyíthatatlan. Magáncélú másolatok és a terjesz­jeszthetők a szerző engedélye nélkül”. Ugyanakkor „nem nyilvánosság szá­mára hozzáférhetővé tétel (azaz nem terjesztés) példányok vagy másolatok átengedése más személynek, baráti, családi körben”. Ez alapján nem tűnik jogszerűtlennek a magáncélra készült másolatot hordozó műpéldány tulaj­donjogának baráti körön belüli átruhá­zása, vagy annak haszonkölcsönbe adása (családi, baráti körön belül). Internetszótár Account: számla, felhasználói keret — internet-előfizetés Address: cím Bps: az adatátvitel sebessége (bit/sec) Connection: kapcsolat Domain: terület, birtok, az intemetcímek utolsó sza­kasza, mint például news.com Homepage: honlap, nyitóoldal, á weboldal kezdőlapja Login: a felhasználó azonosító neve Network: hálózat Password: jogosultság ellenőrzésére szolgáló jelszó Upload: feltöltés User name: felhasználói név A magyar szerzői jog — absztrakt módon — szól a „caching” problémá­járól is. A cache szó gyorstárat jelent, a számítógépi memória olyan gyorsan hozzáférhető területét, amelyben az adatok rövid időn belüli újabb felhasz­nálás céljából átmenetileg tárolódnak. A „proxy caching” esetében arról van szó, hogy a szolgáltató a felhasználói által lehívott tartalmakat automatiku­san ideiglenesen rögzíti, hogy később az ugyanezen információt lekérők ah­hoz gyorsabban juthassanak hozzá. A magyar szerzői jog szerint ez a cselek­mény többszörözés, amely azonban szabad felhasználásnak minősül, ha kizárólagos célja, hogy megvalósul­hasson a mű jogszerű felhasználása, feltéve, hogy az ideiglenes többszörö­zés az ilyen felhasználásra irányuló műszaki folyamatnak elválaszthatat­lan része, melynek nincs önálló gazda­sági jelentősége. A tényleges nyilvánossághoz köz­vetítés egyértelműen felhasználásnak minősül. Két fajtáját különböztethet­jük meg: webcasting (azaz eredeti mű­sorszolgáltatás interneten) és a simulcasting (azaz hagyományos rá­dió-televízió adások egyidejű internetes továbbítása). Mindkettőre vonatkozik a szerzői jogi törvény, amelynek megfelelő paragrafusa sze­rint e felhasználás a nyilvánossághoz közvetítés egyik esetköre, tehát szabá­lyai a hagyományos sugárzásból nőt­tek ki. Ezen felhasználás engedélyezé­sére a zeneművek esetében a szerző­kön kívül az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak is kizáróla­gos joguk van. Felmerül a kérdés: a magánsze­mély honlapja, illetve e-mailje nyil­vánossághoz közvetítésnek, tehát en­gedélykérést és díjfizetést indukáló felhasználásnak minősül-e? A kérdés megválaszolásához segítségül hívunk a Legfelsőbb Bíróság egy kábeltele­víziós ügyben hozott döntését, amely szerint a nyilvánosság akkor valósul meg, ha a rendszerhez bárki csatla­kozhat, szolgáltatásait bárki igénybe veheti. Ez alapján egyértelmű, hogy magánszemély honlapjára helyezés engedélyköteles felhasználás, az e- mail pedig valószínűleg akkor, ha az személyesen ismeretlen személyek­hez is eljut. Mik a kilátások a jövőre nézve? Már most észlelhető jelenség, hogy az internethasználat tömegessé válásá­val szertefoszlik a „háló- polgárok” összetartó kö­zössége. Egyre egyértel­műbb, hogy a jog igényt tart az internetre. Az em­berek túlnyomó része nem vesz részt szívesen jogellenes cselekmények­ben — és nemcsak a bün­tetéstől való félelem mi­att. Ha a zenéhez (és más szerzői jog által védett tartalomhoz) mind a tarta­lomszolgáltatók, mind ál­taluk a közvetlen felhasz­nálók elfogadható feltéte­lekkel juthatnak hozzá, akkor a csak kevéssel kedvezőbb jogellenes fel- használásokat ki lehet küszöbölni. Hozzá kell azonban tennem, hogy ez sokkal inkább érhető el érdekegyezte­tésekkel, mint szigorú büntetőjogi fel­lépéssel. Dr. Tóth Péter Benjámin CD-sikerlista 1. Madonna: Music 2. Ricky Martin: Sound Loaded 3. The Beatles: One 4. Impossible Hits 2. 5. Westlife: Coast to Coast 6. Eros Ramazzotti: Stileliberto 7. Gregorian: Masters of Chant 8. Bravo Hits 15. 9. V-tech: Álmodoztam 10. Irigy hónaljmirigy: Ráncdalfesztivál (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Charlie Angyalai A hetvenes évek bájos sorozatának mozifilmváltozatában már a modem technika, harcművészet és angyali bá­jak segítségével harcolnak a lányok a rossz fiúk ellen. A szőke (Cameron Diaz), a vörös (Drew Barrymore) és a fekete (Lucy Liu) lány háttérben ma­radó főnökük — ő a Charlie — utasí­tásait követve tisztítja meg az utcákat a bűntől. Könyv A 125 éves MAC krónikája R Ulagyar ílthletihai Club hrbnihája 1S75 i I 2ÜÜÜ Belső címlapján a legendás 1896-os 100-as athéni ötkarikás döntő, ahol a később bronzérmes Szokoly Alajos készülődik a többiektől eltérő stflu- sával a rajthoz. Peckes, bajszos, okos, elszánt és konok urak (hölgy egy szál se), akik főszereplői voltak a Magyar Athletikai Club 125 éves történetének. És, lám itt az első ma­gyar sportfotó, amelyen gróf Ester­házy Mihály, a második elnök ked­véért magasat ugrik Nusi, vagyis Kinsky Jenő gróf. Érdemes tudni, a Nemzeti Lovardá­ban zászlót bontó MAC-ban nem csak atléták sportoltak, birkózók, labdarú­gók, teniszezők, vívók és vízilabdázók is. Akik vagányok is voltak egyben, mint az igazi sportolók. Gondoljuk csak bele, az ötpróbában olimpiai ezüstérmes Somfay Elemér hadnagy egyszer fogadásból, bekötött szemmel futotta le a 200 méteres gátat — és nyert! A 215 oldalas, nagyalakú kiadvány kollektív munka, a kötet szerkesztője Thaly Zoltán. Aki végigböngészi, egy kicsit az elmúlt 125 év történelmével iß találkozik. F. I. Visszaemlékezések Baross Lászlóra Hazánk egyik legeredményesebb nö- vénynemesítőjének, Baross Lászlónak (képünkön) az emlékét tölgyfákkal kö­rülvett bánkúti síremléke, emlékszobá­ja, valamint szobra őrzi Martonvásá- ron és Szegeden. Szellemi hagyatéka azonban máig él és hat. Baross László 1865-ben Felsőzsem- beren (Hont megye) született közép­birtokos családban. Körmöcbányái és nagyszombati iskolái után, 1884-ben iratkozott be a magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Szellemi indíttatását a kor híres tanárától, Cserháti Sándortól kapta. Az akadémia befejezése után, 1887-ben József nádor szolgálatába szegődött és az Alcsúton eltöltött öt esztendő után került a Tiszántúlra se­gédtisztnek. Alcsúton a kukorica nemesítésével ismerkedett, és a bánkúti uradalomban is azzal kezdte tevékenységét 1892- ben. Az 1898-as szegedi kiállításon kukoricáját oklevéllel, jutalmazták. Később olyan fajtákat (Bánkúti korai és késői lófogú, Bánkúti keménysze­mű) állított elő, amelyek évtizedeken keresztül köztermesztésben voltak. Tevékenységét az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) 1914- ben, Budapesten a kukorica-kiállításon aranyéremmel ismerte el. Baross Lász­ló több növényfaj nemesítésébe kez­dett a század első évtizedében. Foglal­kozott dohány, zab, takarmányrépa, görögdinnye, seprűcirok, árpa és rici­nus nemesítésével is. A búza és a rozs nemesítését 1908-ban (43 évesen) kezdte. Abban az időben a búza külön­böző genotípusok keveréke volt. Szen­vedett a gyakori szárazságtól és rozs­dajárványtól, a jobb években pedig megdőlt. Baross kezdetben Tisza vidé­ki egyedkiválasztást végzett, a jobb családokat elszaporította, de csak a Bánkúti 207 és 5 vált ismertté. Nagy segítséget jelentettek számára a német- országi tanulmányutak, valamint, hogy szoros kapcsolatot létesített az 1909-ben meg­alakult Országos N övénynemesí- tő Intézettel és az Országos Ma­gyar Gazdasági Egyesülettel. Surányi Já­nos, az Országos Növénytermelé­si Kísérleti Inté­zet munkatársa felfigyelt a Kanadában előállított és Amerikában is elterjedt tavaszi búza fajtára, a Margiusra, és 1914-ben be­hozott 50 kg eredeti vetőmagot. Ezt megosztotta Barossal, aki ebből tör­zseket szelektált és Bánkúti tar néven forgalomba hozta. Ez a búza egyesítet­te a koraiságot, az erős, szilárd szárat, a rozsda-ellenállóságot és a kiváló mi­nőséget. Egyetlen hibája: nem volt igazán télálló. Ekkor keresztezte a Ti­sza vidékiből származó Bánkúti 5 törzzsel. Ezen populációból szelektálta a később világhírűvé vált Bánkúti 1201 és 1205-öt, amelyeket 1931-ben (66 éves korában) ilyen néven törzs­könyveztek (minősítettek). A küzde­lem azonban nem ért véget. Meg kel­lett harcolnia azok elterjesztéséért. A földművelésügyi kormányzat az 1930-as évek elején a hazai búzater­mesztés átszervezését határozta el. Már korábban létrehozták az országos Lisztkísérleti Intézetet, majd megbíz­ták a növénytermelési hivatalt a búza­fajták nagyüzemi kipróbálásával és a vetőmagakció megszervezésével. A több mint 120 nagyüzemben verseny­ző akkori fajták közül Baross búzái győztek. Ezt követően kezdődött az el- szaporításuk, majd a vetőmagakció, amelyet az állam támogatott. Meg­kezdték a minősített búzafajták kispar- cellás fajtavizsgálatát, melynek ered­ményét 1938 óta rendszeresen közlik. Baross László a búzáival számos elis­merést szerzett nemcsak magának és a bánkúti uradalomnak, hanem Magyar- országnak, a magyar búzanemesítés­nek. Törzseit, fajtáit felhasználták ne­mesítésre külföldön is. A bánkúti búza először egy amerikai kiállításon nyert aranyérmet 1912-ben, ezt követte egy másik 1933-ban a kanadai Reginában. Nemcsak kiváló nemesítőnek bizo­nyult, de jó gazdának is. Jószágigazga­tónak nevezték ki 1911-ben, az OMGE igazgató választmányának tag­ja lett 1916-ban. Érdeklődése kiterjedt a gazdálkodás minden területére. Cik­kei jelentek meg a talajművelésről, trá­gyázásról, a vetésforgóról és a kévekö­tő aratógépekről. Munkásságára felfi­gyelt a tudományos akadémia és 1934- ben elismerésben részesítette, az OMGE pedig örökös tiszteletbeli tag­jává választotta. Halála 1938-ban (73 éves korában) következett be, fajtái azonban túlélték mesterüket. Halasi Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents