Békés Megyei Hírlap, 2000. november (55. évfolyam, 256-280. szám)

2000-11-07 / 260. szám

12. OLDAL — 2000. NOVEMBER 7., KEDD G Y Ó G YÍTÁS Szemre való műtét Ez a kézirat hónapok óta a fiókom mélyén lapult. Talán lus­taságból „pihentettem”, de lehetséges, azért, mert nehezen nyúl az ember bármihez, ha a szemről, még ha más szemé­ről is van szó. Pedig akadnak, akiknek mindennapos dolga ez. Ők a szemészorvosok. Nem csupán a gyógyulásunkat re­méljük tőlük és általuk, hanem szinte parancsként fogal­mazzuk meg velük szemben: nem hibázhatnak, még egy icike-picikét sem. Módunkban állt'bepillantani Békés Me­gye Önkormányzata Gyulán működő Pándy Kálmán Kórhá­za szemészeti osztályának életébe. Látják, még ez is a sze­mért kiált: bepillantani... Dr. Pelle Zsuzsanna, az orvostudo­mány kandidátusa, a gyulai szemé­szeti osztály vezetője készséggel rábólintott arra a kérésünkre, hogy néhány műtétjét megtekintsük. Azt ajánlotta - bemelegítésként tekintsük meg néhány röpke perc erejéig a szakrendelésüket és egyik kórtermi vizitjüket is. Ez már csak azért is érdekesnek ígérkezett, mert nem sokkal korábban az eme­leti előtérben összefutottunk a me­gye egyik közismert közéleti sze­mélyiségével. Érdeklődésünkre el­árulta, szemműtét miatt van itt.- Mikor kerül kés alá? - kér­deztük a tőlünk telhető legna­gyobb könnyedséggel, hogy ne fokozzuk a várhatók miatti fe­szültséget benne.- Éppen indulok haza. Hoppá! Amúgy is igyekszik az ember a másik szemébe nézni, de most fürkészen belebámultam az övébe.- Mert megvolt már a műtét?!- Tegnap. A műtétnek semmi nyoma nem látszott rajta, meg egyébként is, mi az, hogy tegnap?! Kiderült, hogy szürkehályog-műtéten esett át Gyulán, mégpedig egy speciáli­son. Ezt a módszert már nem csu­pán a szegedi szemklinikáról ér­kezett főorvos asszony végzi itt, hanem fiatalabb orvoskollégái is, a segítő szakszemélyzet pedig ki­válóan érti a dolgát. Akkor hát lás­suk a kórtermeket! Szürkehúlyog-járvány? Az osztály hat - egyenként 2-6 személyes — kórtermében éppen 32 felnőtt és egy gyermekkorú be­teg fekszik. S a gyulai gyermek- kórházban is működik már a gyermekszemészeti rendelő. (Mi­ért fontos ez? Dr. Pelle Zsuzsanna szívügye a gyermekszemészet. Elébe menve a dolgoknak: a gyer­mek ugye a szemünk fénye...) A vizitet a főorvos asszony vezeti, mögötte „egyik jobb keze", Gom­bos Jánosné halad. A főorvosnő egy idős hölgyhöz fordul, akit az előző napon műtötték. Zsuzsan­na - bocsássa meg ő is, az olvasó is, ha innen kezdve az egyszerű­ség kedvéért csak így említem, megrögzött szokásként így járok el (magamban), ha vonzó nővel állok szemben - leveszi a szemé­ről a kötést: mehet haza. Egy má­siktól hogylétéről érdeklődik. A válasz: éjjel fájt — a hasa... Még egy hölgybeteg, tőle afelől kíván­csiskodik, kukucskál-e - ahogy kell - a kis lyukon? Rendben, ha igen, s hozat neki egy napszem­üveget a kórház készletéből. Akk- limatizálódjon. Tudják, mi a feltű­nő? Névről ismeri az egy-kétna- pos „kuncsaftokat" is. A „nyolcszemélyesben" éppen reggeliznek, ez alatt az infúziós áll­ványok zavartalanul üzemelnek. Egy másik kórteremben rácsos ágy, mondják, kisgyerekek számára, a mellette lévőn meg az édesanya al­hat. Egy hölgynek érelzáródás mi­att (hipp-hopp) elment a látása. Egy hete kezelték, és ismét lát! S amitől egy kicsit meg is szédültünk: egy teljesen vak néni - immár túl a mű­téten - ellentmondást nem tűrő hangon kijelenti: a kezében tartott bögre sárga színű. Az. Zsuzsanna bejelenti, hogy egy hónap múlva a másik szemét is megműtik. Az idős hölgy azonnal rákérdez: nem lehet­ne most, azonnal?- Ilyen nagy járvány mostaná­ban ez a szürke hályog? — fordul Zsuzsannához egy másik öreg hölgy.- Csak azért tűnik így, mert sze­mészeti osztályon fekszik. Lefoga­dom, az urológián eggyel sem talál­kozna... - replikázik Zsuzsanna. A műtétre várók szemébe a reggeli órákban réslámpával is be­lekukkantanak egy teljesen sötét szobában. Pisti — a legfontosabb „mindenes", amúgy műtős asz- szisztens, még amúgyabbul Sze­szemén? Kiderül: azért kell a „kukucska”, hogy a beteg ne nyomkodja, zsebkendővel ne piszkálhassa, ne érinthesse a fris­sen műtött szemet, mely nyomás­érzékeny és könnyen megfertő­ződhet. A műtéti előkészítőben elma­gyarázzák: azért az érzéstelenítés, hogy a szem körüli izmok kükta- tódjanak, műtét közben ne moz­dulhasson a szem. A szemcsep- pek pedig a pupilla tágan tartását célozzák. Phacoemulsificatiós műtét - ízlelgetem az eljárás nevét. S akkor essünk túl még egy kife­jezésen: oculopressor módszer, Vörösmarty-féle eljárás, azaz folyadékkinyomás a szemgo­kül. Kérdezem, kinek a szemét látjuk. Egy idős nénijét, súgják. Zsuzsannát a székkel együtt be­tolják a fekvő hölgy feje mögé. A néni ujján is lóg valami: a pulzusát folyamatosan mérik. Jó­ságos ég! Erős fény zúdul a hölgy szemére. Mintha észre sem ven­né. Ollók, csipeszek Zsuzsanna kezében. Nem mintha számítana, jobbkezes. Először elsüti a szem metszeni tervezett kis részén az ereket, hogy komoly vérzés ne következhessen be (olyan az egész, mintha egy radír mozogna ott). A fnonitoron jókora utat tesz meg a gyémántkés - talán két­százezerért már kapható, s egy évig használható, az egyszer használatos kés csomagja meg 10 Dr. Pelle Zsuzsanna és munkatársai műtét közben keres István - segítségével helyi érzéstelenítés után injekciót fecs­kendeznek valahová a szemgolyó alatti és fölötti izmok közé. Zsu­zsanna rákérdez a műtő „elő­szobájában" fekvőbetegre: — Nem túl érzékeny a Lido- cainra? — Ettem is már, kenyérrel, sza­lonnával - adja a bátrat a fiatal férfi. Egy hasonló cipőben járó nő sem fél (állítólag): azt mondja, eddig 426 epekövet „bányásztak ki” belőle. Faros-begyes nővérke Zsuzsanna lépten-nyomon büsz­kélkedik kolléganőivel, akik egyike letette a szemészetre ráépített egyetlen szakvizsgát is, a kontak- tológiát. Feltűnő, hogy a betegek többsége 60-80 év közötti, akiknek éppenséggel talán az a legkisebb bajuk, hogy nem lámák. De az új- ralátás élménye számukra is párat­lan öröm. Szegeden esett meg, hogy egy kilencvennégy éves úr, aki szürke hályog miatt már egyik szemére sem látott, átesett a műtéten. Ült a folyosón, amikor megrakott szemcseppes tálcával a kezében, védekezésképtelenül arra sietett egy faros-begyes nővérke. Az öregúr - egy immár számára is újfent megadatott szempillantás alatt - felmérte eme kézzel fogha­tó körülményt, s egy hirtelen mozdulattal megragadta a nővér farát - anekdotázik a vizit végén Zsuzsanna. - Az ilyesmi a gyógy­ulás legbiztosabb jele... A vizsgáló helyiség érintésével indulunk sterilbe vágni magun­kat, tetőtől talpig: hamarosan mű­tünk, hogy ilyen nagyképűen fe­jezzem ki magamat. Nini, akaszt­ják a „hóhért"! - a kórház egy másik osztályának vezetője esik át éppen egy alapos szemvizsgá­laton. Már gyermekkoromban sem értettem: hogyan betegedhet meg egy orvos?! Kevésbé tudományos megala­pozottsággal, de kénytelen va­gyok megtudakolni: mire föl az a „teaszűrő-féleség" a műtötték lyóból. Ha már látjuk, majd többet megértünk belőle. Átsé­tálunk a bemosakodásra hasz­nálatos helyiségen, ahol az el­használt műszereket ultrahan­gos készülékkel is tisztítják. Ez a műtéti adminisztráció helye is. A műtéti sorrendet már elő­ző nap meghatározták, azt is, ki kit műt, s ki kinek asszisztál. Miként már aláírtan hevernek a műtétre várók hozzájáruló nyi­latkozatai is, s nyitva áll a mű­téti napló. S itt várakoznak a természetet kijavítani hivatott műlencsék is. Gyémántkés a szemben A műtő az igazi meglepetés. Lehet­ne sötét verem is, ahogy képzeltem, illő spalettaféleségek vannak az ab­lakokra felszerelve, de nem használ­ják: természetes fény tölti be a ter­met. Ott a hétmilliós altatógép is, ám szinte csak a gyerekek kedvéért tartják. Oxigénmaszk kerül az arcra, mert a fejet letakarják, csak annyi rést hagynak rajta szabadon, amennyi a műtendő szemterületet feltárja. A színes monitor képernyő­jét betölti a műtendő tágra nyűt sze­me, a műtősnő ezen követi a történ­teket. Az orvos a beteg fejebúbja mögé ül, hamarosan a speciális, láb­bal kezelhető - szép kis képzavar - mikroszkóp fölé hajol, mely az egyik legjobb típus a vüágon. Az operálószék másfél milliót kóstál, mindene állítható. Oldalt, egy aszta­lon, egyelőre letakarva várakoznak a műtétek steril műszerei. A műtő­asztal is minden ízében alakítható, kétmillióért vette a kórház. Elfoglal­ja helyét a csapat: Zsuzsanna, to­vábbá az asszisztens orvosnő, a mű­tősnő, s a pótolhatatlan műtősfiú. Akkor hát essünk túl életünk első szemműtétjén! A műanyag fólia felvágása után szabaddá vá­lik a szemgolyó, mely mozdulat­lan félgömbként, mintha oda len­ne betonozva. A szem alatti és a szem fölötti bőrt a ragadós fóliá­val „lehorgonyozzák", egy cérnát öltenek át a felső szemizom alatt, egy ollószerűség szolgál nehezé­D-FOTÓ: SUCH TAMÁS ezerbe kerül —, a valóságban szin­te láthatatlan kis moccanás az egész. Bámulatosan biztos kéz kell ide. Mondom, a szemünkről van szó. A szem felső részébe be­metsz, egy parányi csövön vala­mit beenged a frissen kialakított mivel aprítják parányira a hályog­magot? Ultrahanggal. Közben fo­lyadék áramlik be, s azzal együtt távoznak a szétroncsolt részek, mégpedig a szívás hatására. A pu­pilla peremén még marad egy kis cikcakk, most azokat távolítják el. Szépen kitisztul a szem. — A gélszerű műtéti segédanyag segít megvédeni a sejteket a mű­szerek esetleges károsító hatásától - súgják a fülembe. Kérdezem, mit érez a beteg. Semmit, mondják, s hajlamos vagyok hinni is ebben. Meg aztán, miért van szükség a tág pupillára? Mert dolgoznak alatta. Erre magamtól is rájöhettem volna. A látás ára Lassan eltűnik a természetes szem­lencse utolsó maradványa is. Most veszem észre: a műszeres asztalról mindent csipesszel vesznek el. Zsuzsanna — talán pihenéskép­pen — megjegyzi: ez a műtét az osztályukon is lassan lehetővé te­szi az „egynapos sebészet” meg­honosodását. Előkerül a műlen­cse, mely élete végéig a meggyó­gyított hölgy szerves része marad. Egy speciális csipesszel félbe hajt­ja a lencsét, így vezeti be a kicsiny résen. Benn szétterül természetes helyzetébe, két kis „pókláb" rug- *dal rajta: ezekkel horgonyozzák fix helyzetbe a lencsét. Pontosab­ban a hátsó, épen hagyott tokba rögzítik. Aztán szűkítő folyadék kerül a szembe, összébb húzódik a pupilla: a színes írisz rákúszik a lencsére, ez segít a megtartásá­ban. Zsuzsanna még igazít egyet a lencsén, aztán előkerül egy fonal­lal egybe épített tű — az egész nem nagyobb egy parányi szem­pillánál -, s a milliméter egytized- ének megfelelő vastagságú tűvel, s a még vékonyabb nejloncérnával egy ikszet ölt. Ez most — mond­ják — felszívódó fonal. Van, ami­kor olyan varratot alkalmaznak, melyet utána el kell távolítaniuk. Zsuzsanna megköti a varratot, a fölöset levágja, nem lesz minek böködnie a szemhéjat. Zsuzsan­na gyógyszereket nyom a kötő­hártyája alá, hogy gyorsabb le­gyen a gyógyulás. Ha nem mondtam volna, Zsu­zsanna mindvégig „beszélő vi­szonyban" volt a páciensével. Már ez is megnyugtathatta a hölgyet, hát a még a summázat: szépen si­került a műtét! Szóba kerülnek a további teendők: délutánig hanyatt Dr. Pelle Zsuzsanna névjegye Született: Kaposvár, 1947. szeptember 25. Szülei: nyugdíjas gimnáziumi tanárok. Férje: prof. dr. Várkonyi Tibor, az orvostudo­mány doktora, belgyógyász, gasztroenterológus, a békéscsabai Réthy Pál kórház osztályvezetője. Gyermekei: Eszter (30) és Andrea (26). Diploma: népköztársasági ösztöndíjasként, summa cum laude minősítéssel, 1972-ben, a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerezte. Szakvizsga: szemészetből, jeles eredmény­nyel (1977). Munkahelyei: Szemészeti Klinika, Szeged (gyakorló orvos, kli­nikai orvos, egyetemi tanársegéd, klinikai adjunktus). Békés Megye Képviselő-testülete Pándy Kálmán Kórházának osztály- vezető főorvosa 1997 augusztusától. Megyei szakfelügyelő fő­orvos 1998 januárjától. Tudományos fokozata: az orvostudomány kandidátusa (1996), Ph. D. fokozattal doktorrá nyilvánítása: 1997. Nyelvismerete: középfokú állami nyelvvizsga angolból és fran­ciából, alapfokon oroszul és németül beszél. Tudományos tevékenysége: kutatás (koraszülöttek, fejlődési rendellenességek), 31 tudományos közlemény (ebből 15 idegen nyelven), 51 saját előadás, társszerzőség 75 esetben, 8 éve szi- gorlatoztatási jogköre van, több tudományos társaság tagja. „zsebbe", vision blue nevű műté­ti segédanyaggal tölti ki e terüle­tet. Ezzel a megfestéssel láthatóvá válik a szemlencse elülső tokja. Zsuzsanna ezt egy csipesszel meghasítja, körbemetszi; s a tok- részt eltávolítja. Méghozzá úgy, hogy a befolyatott folyadékkal el­választja a magot a tokjától. A szürkehályog-szemműtét minden lépése azon a parányi nyíláson át valósul meg, melyet a legelején vágott a kés. A felaprí­tott fölös anyagot egy kis csövön át leszívják, mintha egy porszívót működtetnének. Ezzel a vákuu­mozással nagyon finom egyen­súly alakul ki a szemben. Hogy kell feküdnie, ebédhez azért már felülhet, este kimehet pisilni is, de oldalra ma még nem fekhet. Kérde­zem a hölgytől, mennyi idős, azt mondja 1917-ben született, s a má­sik szeme is műtött. Havonta 55-60 ilyen műtétet vé­geznek Gyulán, műtéti naponként 8-9-et. Ehhez viszont csupán 2,5 műszerkészletük van, de gyorsste­rilizálóval biztosítják a folyamatos­ságot.- Mibe kerül egy műtét? — Százharmincezer forintba. A hagyományos nyolcvanezerbe, de a különbség nyilvánvaló: ezzel másnap már haza is mehet a beteg, ha otthoni körülményei a pihenés­nek és a kezelésnek egyaránt ked­veznek. Az „egynapos” sebészet ma még inkább két-három napot vesz igénybe. A „hotelszol­gáltatás" a legdrágább. A második, a harmadik műtét­nél már van időm a körülményekre is figyelni. Most látom: saját lábu­kon jönnek a betegek a műtőbe, a végén maguk szállnak le az asztal­ról, s ülnek egy tolókocsiba. Hal­lom, nem csupán a pulzusszámot mérik folyamatosan, hanem az oxigenizációt is: mennyi oxigén van éppen a műtött vérében. Az újabb műtött azért is érdekes, mert mindössze 30 esztendős. Ennél a betegségnél ez meglepően fiatal kor. Nehezebb is lesz ezzel a fiúval, hallom, mert koránál fogva jobban hajlik az idegességre, ami vérnyo­más-emelkedéssel jár, s ez megne­hezíti a műtétet. Amikor a zöld té­rítőt arcára borítják, megemlíti va­laki, hogy volt egy klausztrofóbiás hölgybetegük, aki nem engedte el­takarni az arcát, mert rosszul lett. El kellett altatni a műtéthez. Na, gól! Ennél a műtérnél jut eszembe: ille­ne mérnem az időt. Jó. A fiú 10.30- kor feküdt fel, 10.34-kor metszették át a szeme feletti fóliát. Nicsak: Zsuzsanna két keze a sterilbe öl­töztetett karfán nyugszik, csak az ujjai mozognak, állítom, láthatatla­nul. A szemkörnyéki bőrt 10.36- kor feszítik ki. Hallom, általában a szem felső részén metszenek, kivé­ve, ha a szem nagyon mélyen ülő, volt, hogy csak oldalról fértek hoz­zá. A varrat szorossága sem kö­zömbös: ha laza, ha szoros, torzít­hatja a látást. Az ereket 10.40-kor sütik el hő­vel, egy perc múlva Zsuzsanna megejti a metszést, most egyszer használatos késsel. A kék folya­dék 10.42-kor áramlik a résbe, az elülső lencsetokot 10.43-kor hasít­ják körbe egy speciális csipesszel: legyen hol kiszedni az elszürkült lencsét. Mondják, az itt használt csipeszt egy nagyobb vásárláshoz ajándékként kapták. A magot 10.45-kor szívják ki, miután a hát­só tokról leválasztották. Könnyen ment, nem cukorbeteg, más baja sincs, fiatal is a fiú, s a dolog ge­netikai adottságtól is függ. Jön a szívás, a cső egy másik lyukán fo­lyadék áramlik be. A retina bíbor színe szépen felragyog, egyre na­gyobb felületen látható. Nekem már tiszta a szem, Zsuzsanna még „porszívózik" egyet, 10.52-t írunk. A műlencse bekerül a szembe, s 10.55-kor megesik a csoda: szétterül a lencse. Most lá­tom: egy műtősnő folyamatosan locsolgatja a szem felszínét. A „póklábakat" 10.57-kor rendezik el. A műtősfiú 10.56-kor betolja a tolószéket. Azt mondja Zsuzsan­na: a kicsi vágásnak egyetlen hát­ránya van: a műtőorvos számára nagyon kicsi mozgásteret hagy. Az egyik „lábacska" 11.00-kor még rakoncátlankodik, de Zsu­zsanna addig forgatja a lencsét, míg minden a helyére nem kerül.- Na, gól! - állapítja meg 11.01- kor Zsuzsanna. A pupilla 11.03-kor szűkülni kezd, elkészül a varrat, 11.08-kor vége az újabb műtétnek. Megy ez nekünk, kérem... Az osztályon havonta 140-150 fekvőbeteg fordul meg. Ahány em­ber, annyi (emberi) sors. Dr. Pelle Zsuzsanna meséli, hogy valami­kor egy alig fél esztendős kisgye­reknek kellett szürkehályog-mű- téttel visszaadni a látását. A gye­rek nem tudott még beszélni, nem tudták pontosan, mi lett a műtét eredménye. Egy későbbi kontroll alkalmával a gyerek dr. Pelle Zsu­zsanna kórházi szobájában az ajtó fölötti óra felé fordulva feküdt, s egyszer csak annyit mondott: „tiktak”... Nem kérdezem, mit szeret a munkájában. S megérte-e a rengeteg tanulás, gyötrelem, kár­pótol-e mindenért a hála? - ha lé­tezik ilyen egyáltalán. Az ember ne legyen szemtelen. Tudom, közmondásos, manapság meg éppenséggel mindennél idő­szerűbb az állítás: szemesnek áll a világ. Mégis azzal a tudattal jöt­tem el dr. Pelle Zsuzsanna osztá­lyáról, hogy a legszebb: látni Isten szép világát. KISS A. JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents