Békés Megyei Hírlap, 2000. október (55. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-28-29 / 253. szám
2000. október 28-29., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Parlamenti családmodell Górcső alatt a honatyák „termékenysége” 6 Hol van Horváth Teri? A színésznő a magánéletben is puritán asszony Salvador Dali és Gala Egy nem mindennapi szerelem története AZ ELMÚLT KÉT ÉVSZÁZAD: A ROTHSCHILDOK VILÁGA Sokáig a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb családjai közé tartoztak. Rothschildékat együtt emlegették Rockefellerekkel, Fordékkal. Pontosan kétszáz éve volt, amikor Nathaniel Mayer Rothschild Angliába érkezett, hogy megalapítsa a híres bank szigetországi fiókját. jes egészében a birodalom részévé vált. — A háború előtt és alatt apámmal együtt utazgattunk, és a befolyásunkat felhasználva, megpróbáltunk helyet találni a németországi zsidó menekülteknek. A világháború után mi voltunk az első angol bankárok, akik felvették a kapcsolatot a japánokkal. A velük va- Íó barátság egyébként régi időkre nyúlik vissza. Például anyagilag is támogattuk a Tokio és Yokohama közötti vasút építését. S amikor a második világháború után japán delegáció érkezett Nagy-Britanniába, első útja a bankunkba vezetett, ahol találkozott Churchill unokaöccsével is. A lord A híres család egyik mai leszármazottja, Guy Rothschild árverezésre bocsátotta néhány miniszterelnök nagy- bútorát. Ám nem azért szánta rá magát erre a lépésre, mert a jövedelmét kellett kiegészí- bátyjától azt az utasí- tenie a befolyt összeggel, hanem mert már nem tudta a bútorokat hová rakni Az elmúlt két évszázad során fantasztikus gazdasági sikereket értek el, s közben egyre terjeszkedtek, csodás kastélyokat vásároltak. Az egyik legszebb közülük az Exbury kastély, amelyben ma a Rothschild család él. Az Exbury kastély leginkább gyönyörű kertjéről híres, amelyet először Edmund de Rothschild apja, Lionel varázsolt egyszerű parkból világhírű látványossággá. Aztán a második világháború ezen a gyönyörű arborétumon is súlyos sebeket ejtett. Mikor Lionel maghalt, és a házat megszállta a hadsereg, akkor senki sem törődött a kerttel. Amikor azonban Edmund hazatért a háborúból, a bank talpra állításán kívül a legfontosabb feladatának azt tekintette, hogy a családi birtoknak visszaadja régi rangját. Manapság számos olyan fa, bokor nő a kertben, amelyet a politikai és gazdasági élet királyai, hercegei ültettek. Például a tragikus körülmények között elhunyt Diana hercegnő is megajándékozta Rothschildékat néhány fával. — Egyszer, amikor itt járt, ő maga ültette el ezeket a növényeket — emlékszik Edmund de Rothschild. — Az egyiket, egy gyönyörű rododendron- bokrot el is neveztük róla, de nagyon kell vigyáznunk rá, mert a látogatók szívesen törnek le róla emlékként egy- egy ágat. Edmund ugyanis megnyitotta a kertet a látogatók előtt. — Egyébként a windsori királyi birtok kertjéből is kaptunk növényeket, sőt a trónról lemondott VIII. Edward a párizsi kastélya kertjéből is meglepett bennünket néhány bokorral. Emlékszem, apám nagyon mérges volt, amikor VIEL Edward hozzánk látogatott, mert miközben ő autót küldött érte a repülőtérre, a herceg a házunk mögött, a parkban szállt le. Egyébként nagyon jó barátok voltak, VIII. Edward a trónról való lemondása előtt magához hívatta apámat, s tőle kért tanácsot. Hogy pontosan mi hangzott el azon a beszélgetésen, azt apám sohasem mondta el nekünk, ennél sokkal diszkrétebb volt. A kastély középső szintjét Edmund idősebb fia, Nicholas, felesége és lánya foglalja el, a felső szinten kisebbik fia, Lionel lakik nejével és három lányával. Lionel ikertestvére, az operaénekesnő Charlotte a közeli Romseyben él. A család tulajdonában egyébként négy amerikai nagybirtok, két jacht, számos autó és megszámlálhatatlan mennyiségű értékes művészeti alkotás van. Edmund jelentősen felvirágoztatta a Rothschildok birodalmát 1960-tól, amikor a bankban dolgozott (1970-től 1975-ig elnökként vezette). Nagyon jó iskolája volt... — Amikor Cambridge-ben végeztem, apám elküldött tapasztalatokat szerezni. Két éven át csak utazgattam a világban, s gyűjtöttem a millió információt. Ez volt az igazi iskola. Persze az egyetem elvégzése után a gyerekként még lázadó Edmund is teltást kapta, hogy bátorítson bennünket: ha tudunk valamit tenni, akkor segítsünk a japánoknak. Edmund Rothschild egyébként nem szívesen avatkozott bele a politikába, a hatnapos izraeli-egyiptomi háború után azonban nyílt levelet jelentetett meg a Timesban. — Megírtam, hogy tizenhétezer arab családot lehetne visszatelepíteni a gázai övezetbe. Intenzíven kam- pányoltam emellett, s ebben az arabok is támogattak. Bár a második világháborúban egy zsidó egységet vezettem, sohasem voltam igazi cionista. Edmund munkája során rengeteget utazott a világban. — Két nagyon emlékezetes találkozásom volt. Az egyik, amikor Mahatma Gandhit látogattam meg. Emlékszem, hogy amikor beléptem a szobájába, ő éppen a földön ült egy csésze mézes tejjel a kezében, és azt mondta: nézzem el neki, hogy nem áll föl, de már nagyon öreg ember, és most fejezte be a hosszú böjtjét. Hellyel kínált egy kényelmes karosszékben, de én inkább leültem mellé a földre. Csodálatos volt vele beszélgetni. Csakúgy, mint XII. Pius pápával. Vele negyvennégyben Rómában találkoztam, személyes meghallgatáson fogadott. Megkérdezte, milyen nyelven kívánok beszélgetni. Franciául kezdtük, aztán angolul folytattuk. Sok szó esett a németországi dolgokról és a zsidók megmentéséről. (Mint ismeretes, XII. Pius pápa közel egymillió zsidót mentett meg a haláltól.) Manapság a Rothschildok francia ága, David és Eric viszi az üzleti ügyeket. Valamikor háromszáz Rothschild élt, ma kétezer-nyolcszázan vannak. Aki felvirágoztatta a Rothschildok birodalmát: Edmund. ,,A család tulajdonában négy amerikai nagybirtok, két jacht, számos autó és megszámlálhatatlan mennyiségű értékes művészeti alkotás van” Magyar katonák Sztálingrádnál Ülök a kocsiban, hazafelé tartok, már látom a csabai tévétorony csúcsát. Hallgatom a rádiót, az Esti Krónika megy a Kossuthon. Alaposak a rádiós kollégák, szívósan körbejárnak minden témát. Épp az egészségügyi dolgozóknak adott 15 milliárdos Semmelweis-napi jutalom maradékának, az 5,1 milliárdnak a sorsáról van szó. Annak a nevezetes pénznek a kasszában maradt részéről, amelyről a miniszter azt nyilatkozta, hogy minden egészségügyi dolgozónak jut belőle bruttó százezer. (Csak a történelmi hűség kedvéért jegyzem meg, hogy állítása annyira volt igaz, mint Sztálingrád huszáros bevétele a magyar katonák részéről. Vagyis semennyire, az orvosok többségének szemét bruttó ötven-hatvan ezerrel szúrták ki.) Visszatérve az Esti Krónikára, az 5,1 milliárd sorsáról többen beszéltek, köztük az államtitkár, aki azt nyilatkozta, hogy több hónapos munka után most végre pontosan tudják, hányán is dolgoznak az egészségügyben. Megállapították, hogy 138 ezren. A hír hallatán kis híján felüvöltöttem. A legszívesebben megálltam volna, hogy örömömben táncra perdüljek „Előbb-utóbb pontos kép alakul ki arról, mi is van ebben az országban. Hiába, az igyekezet, az akarás csodákra képes.” ...az akarás csodákra képes. Három kilométerrel odébb, amikor a szembe jövő kocsik Oscar-díjas videofelvételeket készítő zsandárokat jeleztek, az ámulatból magamhoz tértem. Hogyan lehet az, hogy ott „fenn”, az egészségügyért felelősek nem tudták, hányán is tartoznak a tárcához? Kinek, és mi a francnak készítik (gondolom) kórházak, egészségügyi intézmények a jelentéseiket létszámról, bérről, WC-papír felhasználásról. Továbbá, ha még ezek után sem tudták, akkor miért nem hívták fel a statisztikai hivatalt, esetleg az ősellenség szakszervezeteket, kamarákat. Végül: minek alapján jelentette ki a miniszter a tavasszal, hogy minden egészségügyi dolgozó 100 ezer forint jutalmat kap. Az általános iskola hetedik osztályában egy közepes tanuló megmondja, ha a 15 milliárdot elosztjuk 100 ezerrel, akkor megkapjuk a jutalmazottak számát. Vagy ha a megjutalma- zandók számát beszorozzuk 100 ezerrel, akkor megkapjuk, mennyi pénz is kell ahhoz, hogy a miniszteri ígéret ne csak ígéret maradjon. Ilyen egyszerű. Tanulság? Úgy látszik, nem csak betegnek, nem csak egészségügyi dolgozónak, de miniszternek és államtitkárnak sem könnyű lenni ebben az országban. Árpási Zoltán Békés, 1908. Lajkó küldte üdvözletét a fővárosba ezen a képeslapon 1908. júniusában őnagysága Bekker Mariska úrleánynak. Békés kilencvenkét évvel ezelőtti látképét Ve vér Oszkár örökítette meg
