Békés Megyei Hírlap, 2000. szpetember (55. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-09-10 / 212. szám

2000. szeptember 9-10., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 7 ________________________________Ne a postarabló sokkoljon, hanem a támadó! _____________________ Veszélyeztetett kisposták és kézbesítők Boldogok lennének a levélkézbesítők, ha csak a kutyák támadnák meg őket olykor-olykor. Sajnos, ehelyett a legrosszabbra is fel kell készülniük, ha pénzt visznek a portákra. Tavaly három postás halt meg a rablók kegyetlen­sége folytán, de a postahivatalok sincsenek biztonságban: az évi nyolcvan postarablás során sokmillió forintnak is lába kél. A Magyar Posta Rt. leg­újabb biztonsági intézkedéseitől e szomorú statisztika javulása várható. Nap mint nap postarablásokról, postá­sokkal szembeni, olykor durva ke­gyetlenséggel végrehajtott támadások­ról hallani. Az egyik, nagy port felve­rő támadás Miskolcon, az egyetemi városban történt, amikor a posta szál­lítójárművét támadta meg két fegyve­res bűnöző. A rablók kihasználták, hogy az egyik kísérő bement a hivatal­ba, a másik pedig a könyveléssel fog­lalkozott. A géppisztollyal, és vadász­puskával felfegyverkezett profi bűnö­zőknek így a pénzt őrzők ellenállása nélkül sikerült 7,2 mil­lió forintot elrabolniuk. Csömörön, a postán há­rom fiatalember kísé­relt meg rablást, — ám ők rajtavesztettek. A postahivatalban maradt idő arra, hogy — egy speciális technikai esz­köz segítségével — a pénzt megjelöljék és a rablók számára forga­lomképtelenné tegyék. A postát végül kár nem érte, mivel a megjelölt pénz hiánytalanul elő­került. Tömören: háromezerkétszáz te­lepülés postával, átlag évi 80 postarablás, vagy kísérlet, mintegy évi 100 millió forint­nyi kár, — no és a szinte védtelen postai alkalmazottak erősödő félelme — ennyiben foglalható össze a helyzet. Jogos a kér­dés: mikor lesz bizton­ságosabb a postások és postahivatalok te­vékenysége? Dr. Túrós András, a Magyar Posta Rt. biztonsági és va­gyonvédelmi főigazgatója válaszolt. — Az elmúlt 3 évben elfogadhatat­lanul sok postarablás történt hazánk­ban, még nemzetközi összehasonlítás­ban is -— ismeri el dr. Túrós András. — A bűnözők kiemelt figyelmet fordíta­nak a postahivatalokra. Három év átla­gában évente 80 rablás, vagy támadás éri a 3200 település kis postahivatalait. — A rablók — már — teljesítették „éves terveiket." Elmondható-e ugyan­ez a posta, és a rendőrség összehangolt munkájára? A vidéki posták kiszolgáltatottak — A felderítés területén igen. Amíg 1997-98-ban a rendőrség csak 15-16 százalékos felderítési arányt ért el e té­ren, addig 1999-ben gyökeres fordulat következett be. A posta biztonsági szerveivel együttműködve a postarab­lók több mint felét elfogták. (Buda­pesten szinte valamennyit!) Ez óriási fordulat a Magyar Posta biztonságát illetően. A minőségi változás azonban nemcsak az, hogy sikerül a sorozat­rablókat kiszűrni, lecsukatni, másrészt a posta biztonsági rendszere, a rendőr­séggel való kapcsolata és más ténye­zők révén egyre rizikósabb lett a pos­tarablás. Amíg korábban szinte kocká­zatmentes volt, addig, mára a rablók esélye alig 30 százalék. — Ezzel együtt is úgy tűnik, a vidé­ki kis posták egyre inkább célpontjai­vá válnak a betöréseknek. — Ez — sajnos — igaz. Főleg So­mogybán, Fejérben, Pest, Szabolcs- Szatmár megyében. A vidéki kistelepü­léseken rosszabb a felderítési arány is, hiszen a rendőrséghez bekötött riasztási rendszerek és a rendőrség messze esnek egymástól, ezért a rendőrség reagálása sem lehet olyan gyors, mint rablótáma­dások esetében. A postarablások ezeken a helyeken éjszaka történnek — nincs , aki riasszon, ezért nehéz időben a hely­színre érkezni. A betörők elsősorban az értékőrzőket támadják, többnyire „meleg bontásos” módszert alkalmaz­nak (például lángvágókat). Legutóbb a soproni igazgatóság területén azonban hidegvágóval nyitották szét a páncél- szekrényt. Ezek időigényes bűncselek­mények, — egész éjszakát is igénybe vesznek. Ebből az a tanulság, hogy az éjszakai órákban gyakrabban kell ellen­őrizni. Vagy rendőrségi járőrözéssel, vagy a települések önszerveződő együttműködésével, a polgárőrségek bevonásával, — amelyeket egyébként anyagilag is támogat a posta. — Hogyan védhetők meg a kézbesí­tők, — akik szintén állandó veszélynek vannak kitéve? Tudjuk, hogy csak meghatározott pénzösszeget vihet ma­gával, és ma már a postás táskában is van jelző, vagy pénzmegsemmisítő eszköz. Védekezésre felkészített postások — Tizenegyezer kézbesítőnk van. Nyolcezren szállítanak pénzt is. Hogy mennyit, az maradjon titok. De — megnyugtatásul — egy-egy körben kevesebbet, inkább többször mennek vissza „feltöltésre”. Ok a legveszé­lyeztetettebbek. Sajnos 1999-ben is nőtt a kézbesítők elleni támadások száma. Ez viszont inkább csak a fővá­rosra és a nagyvárosokra igaz, a kiste­lepülésekre nem. Az elmúlt években így is hárman haltak meg támadás kö­vetkeztében. Sajnos semmiféle sze­mélyi védelemre szolgáló eszközt nem használhatnak. Évente 5-6-an sú­lyosan, 15-20-an könnyebben megsé­rülnek. És akkor még a lelki sérülé­sekről nem is szóltam... Mégis azt mondhatom, hogy az idén csekély mértékben, de javult a kézbesítők biz­tonsága. — Kapcsolódva a lelki tényezők­höz: milyen módszerekkel lehet a kéz­besítőket és az alkalmazottakat pszi­chésen és praktikusan felkészíteni a személyi védelemre? — Két csoportra osztottuk a biz­tonságvédelmi feladatokat. Az egyik, amely forrás nélkül megvaló­sítható: a biztonsági képzés-oktatás. Külön választottuk azokat, akik az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban állnak és a mozgó-kézbesítő állo­mányt. Előbbieknél igen fontos a techno­lógiai fegyelem mozzanatszerű be­tartása. Ezen azt értem, hogy ne tá­roljon több pénzt a szükségesnél az asztalfiókban, kisebb címletek legye­nek előtte, tegye a páncélszekrénybe. Új a stratégiánk abban, hogy támadás esetén hogyan viselkedjen a pénzke­zelő. 1999-től a postai alkalmazottak írásban is rögzített munkahelyi köte­lessége az értékek védelme. Mindent meg kell tenniük a rábízott pénz vé­delme érdekében. Ez a korábbi defenzív magatartással szemben offenzív kitörést jelent. A felkészítés során a cél érdekében azt is oktatjuk, hogy miként lehet megkü­lönböztetni a rablót, a profi bűnözőtől, mert mindkét esetben más a kívánt magatartásmód. Tegyen kísérletet a rablóval való lassú, tartalmas, elterelő kommunikációra. Ne teljesítse vakon a rabló parancsait, de úgy, hogy ne kockáztassa saját és munkatársai testi épségét, időben riasszon. A kisebb címletű pénzt adja csak oda. Az ama­tőr rablót próbálja eltéríteni szándéká­tól. Elektromos sokkoló Felkészítésünk eredménye, hogy eb­ben az évben 11 esetben az alkalma­zottak hiúsítottak meg bankrablást. Ugyanakkor tiltjuk az erőteljes agresz- szió esetében az ellenállást. A kézbesítők esetében nagyobbak a gondok. Nagy a fluktuáció. Az ellenük való támadás pedig orvul történik. Há­tulról, lépcsőházban, erdős-ligetes me­netvonalon. Nem tud segítséget hívni. Ezért éberségre neveljük őket. Nézzen körül, kerülje a tumultusokat. Használja a pénzmegsemmisítő eszközt, mert ettől értelmetlenné válik a rablás. Végül pedig megkövetelünk bizonyos fizikai erőnlétet, és felkészít­jük őket alapvető önvédelmi fogások alkalmazására. Személyes véleményem, hogy a postatörvény alkalmatlan a kor kihívá­sainak megfelelő önvédelemre — ál­lítja Túrós András. Több környező or­szágban már alkalmazzák az elektro­mos sokkolót, amely majdnem teljes biztonságot ad. Remélem, hogy az új postatörvény már nagyobb biztonság­gal szolgál munkatársaink védelmére. Ez a kézbesítők esetében nélkülözhe­tetlen igény. — Közeledünk az év vége felé, jön­nek az ünnepek, amelyek közismerten óriási többletterheket rónak a postára. Mi a teendő védelmi területen? — Igen, ilyenkor gyakoribbak a tá­madások. Elsősorban a rendőrséggel működünk együtt, szerződést kötünk rendőri szervekkel, amelyek részben fe­detlen (civilben), részben direkten spe­ciális módszerekkel védik a hivatalokat. Ennek kialakult hagyománya van. Ilyenkor szoktuk igénybe venni a szponzorált polgárőrségeket, — az éj­szakai órákban, a kritikus időpontok­ban és helyeken jelenjen meg de­monstratíven. A másik feladatunk, hogy csúcsra járassuk a postai bizton­ságtechnikánkat. A technikai eszkö­zöknek úgy kell működniük, hogy minden tettest el tudjon kapni a rend­őrség. H. Zs. Ajánló CD-sikerlista 1. Natalia Oriero: Vad angyal 2. Thalia: Arrasando 3. Gheorghe Zamfir: The Feeling Of Romance 4. Breatny Spears: Oops!...I did it again 5. Eminem: The Marshall Mathers 6. Him: Razorblade Romance 7. Era II. 8. Romantic: Romantic 9. The Corrs: In Blue 10. Mission Impossible (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Viharzóna A 20 évvel ezelőtt forgatott világhí­rű Tengeralattjáró rendezője, W. Petersen ismét nyílt vízi katasztró­fafilmet forgatott. A thriller ele­mekben bővelkedő filmet megtör­tént események ihlették: 1991 októ­berében az évszázad legádázabb vi­hara tombolt az Atlanti-óceánon, mikor az Andrea Gail kardhalha- lász-hajó elhagyta a kikötőt... Könyv Irodalmi legendák... A könyvet — amelynek teljes címe: Irodalmi legendák, legendás irodalom — egy rádiós, Albert Zsuzsa szerkesz­tette. A közszolgálati adó irodalmi osztályának negyven éven át szerkesz­tője gondolt egy nagyot, sugárzott in­terjúit legépeltette és könyvbe rend­szerezte. Pontosabban könyvekbe, mert a mostani már a második kötet, megelőzte a Legendás irodalom című gyűjtemény. Albert Zsuzsa a magyar irodalom Jókaiig visszanyúló leg­szebb hagyományait elevenítette fel rádiós sorozatában és értelemszerűen most ebben a könyvben, amikor inter­jú alanyait beszéltette az eltávozott kortársakról és a korról. írók, költők, irodalomtörténészek és színészek vol­tak a szerkesztő asszony partnerei ab­ban, hogy mind teljesebb kép rajzo­lódjon ki 14 „kibeszélt” nagyságunk­ról. Ízelítőül néhány név a kötetből: Áprily Lajos, Kassák Lajos, Tamási Áron, Veres Péter, Illyés Gyula, Sarkadi Imre, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László. Amíg korábban szinte kockázatmentes volt a postarablás, az elkövetők esélye ma alig 30 százalék. (Képünk illusztráció) KÉT MÚZSA Te messzeségek asszonya, te emlék, Isten veled, most elküld már szívem. Mennék utánad, ó de merre mennék? A végtelenbe tán? Te csillag vagy ma már az égíven. A mottó soraival indítja búcsúszónak szánt versét az akkor harminc éves Ju­hász Gyula. Már túl van a váradi színhá­zi estéken, a félszeg találkozásokon, a hajnalba nyúló éjszakai ácsorgásokon az emeleti ablak alatt, ahonnan jól láthatta, miként illegett magát a felsurranó kato­natiszteknek — élete nagy szerelme: Anna. A költő már túl van az első ön­gyilkossági kísérleteken is. A szerelem vak, nem látja a MÚZSA szépséghibáit. A kortársi visszaemléke­zések tanúsága szerint Sárvári Anna csu­pán közepes tehetségű, közönséges szépségű színésznő volt a maga nagy csontú, mecklenburgi alkatával. Mit szá­mít mindez, ha a költő ábrándos lelké­ben Anna szőkesége, szeme kékje, hang­ja selyme az örökkévalóság szépségével magasztosult? Mert hiába fakult el Anna arcképe, mosódott el a vállainak íve, su­hant el a hangja, ha örökké benne él a költő mindén félrecsúszott nyakkendőjé­ben, elvétett szavában, összetépett leve­lében és egész elhibázott életében. Annának, utolszor címezi a verset a költő, de szerencsére nem tartja be sza­vát. Számos igazgyöngy fűződik még az Anna-ciklus koszorújába. Aztán 1937- ben Veronállal „sikerül” az utolsó kísér­let. Egy év múltán Anna is megunja a nyomorúságos butikolást, és hasonló módon távozik az örökkévalóság biro­dalmába. A végtelen égboltozat csillag­ösvényén bizonyára egymásra találtak. A másik múzsa a múlt század máso­dik felében élt, és Kratochwill Georgina volt a neve. Vajda János budai lakásadó háziurának eladó leánya, a Gina-versek ihletője nagyon szép lány lehetett, ugyanakkor hiú, nagyravágyó és sznob is, aki inkább lett Bécsben egy Esterházy kitartott szeretője, mintsem a büntető ka­tonáskodás után Olaszországból hazaté­rő költő bizonytalan egzisztenciájának részese. A reménytelen szerelem elérhe­tetlen távolságba került, ám az ifjúság, s vele együtt a szépség múlandó: a megunt csókok után Gina egy cirkuszigazgató neje és műlovarnő lesz, majd innen is ki­öregedve, lezüllött anyagi és erkölcsi ál­lapotban kerül a költő közelébe, hogy ta­lálkozzanak „utolszor, egyszer még, a — sír előtt”. Most itt ülünk siralomházi lelkek, És nézzük egymást hosszan, szótlan... Tekintetünkben, haj! nem az elvesztet — Az el nem nyert éden fájdalma van. Harminc év után már csak fájó emlé­kek maradtak, akárcsak a másik remek­mű álmodozó soraiban, mikor a költő szíve még kigyúl, ha a „múlt ifjúság tün­dértaván” Gina hattyúi képe felmerül. Ha csupán ez a négy vers: Juhász Gyulától a Milyen volt... és az Anna örök, illetve Vajda Jánostól a Húsz év múlva és a Harminc év után maradt vol­na ránk, akkor is megérte, hogy a két múzsa, Anna és Gina megszületett, élt és meghalt, mint a reménytelen szerelem, az elérhetetlenség és beteljesületlen vá­gyakozás két halhatatlan szimbóluma. Vegyük hát le a könyvespolcról a ver­seskötetet, és olvassuk el újra meg újra a megszépítő messzeség remekműveit! Gárdonyi Gézának van egy gyönyörű hasonlata, mely lépésről lépésre allegó­riává növekszik. Az Isten rabjaiban Jan­csi fráter még önmagának se meri beval­lani, hogy gyermekkora óta őrzi szívé­ben a királylány, a Krisztusnak felaján­lott Szent Margit szűzi képét. Úgy álmo­dozik, mint derült éjszakákon a csöndes csobogású tó vize, melynek kisimult tükrében nézegeti magát a sok ezer fény­év messzeségben ragyogó csillag. Tudja, hogy soha meg nem ölelheti, meg sem cirógathatja, de tündöklő arcának emlé­két örökre magába zárja. Szász András, Geszt Jegyelővétel IIIKO Dm Eli Békéscsaba,Ifiház 2000. szeptember 15., 17 óra Fellépnek: I Ganxsta Zolee és a Karul, Btm Love, Kerozin, Sub Bass Monster, Frenezis, Dé)á Vu, DJ Szeka, Double M. Divatshow, Csabafitt. legyek kaphatók: BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HIRDITÉSFLLVÉTIU IRODÁI A (Békéscsaba, Munkácsy u. 4J, VÁROSI SZERKESZTŐSÉGE (Orosháza, Kossuth u. 6-8.), TER/ISZTÍSI ÜGYNÖKSÉGI (Gyula, Városház u. 10/A). I www.friBkodiBce.kn

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents