Békés Megyei Hírlap, 2000. szpetember (55. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-06 / 209. szám
RIPORT 2000. SZEPTEMBER 6., SZERDA - 5. OLDAL Gyermekkorában a fiumarát is beszélte Egy kilencvenéves kereskedő emlékei a magyar tengeri kikötőről Az elemi iskolai bizonyítványt még mindig az 1917-ben rákerült csomagolópapír védi Állami elemi népiskolai könyvecske. Borítóját ma is a kitöltésekor ráhajtogatott csomagolópapír védi, A tanuló családi és utóneve: Vörös Lajos. Születési helye: Fiume. Születési ideje: 1910. június 18. Vallása: római katolikus. Anyanyelve: magyar. Beoltatott: 1910. évben. Újraoltatott: 1917. évben. A tanuló atyjának családi és utóneve: Vörös Sándor, foglalkozása: MÁV-vonatfékező. Keltezés: Fiume, 1917. február hó 1-jén. Kiállította: Fenyő Marcellné tanító. Aláírás, körbélyegző, középütt koronás címerrel. Mezőhegyes A kilencvenéves Vörös Lajossal otthonában forgatjuk a ritka dokumentumot.- Apám legényként került Fiúméba - kezdi családja történetét. - Ott ismerkedett meg anyámmal, ott is házasodtak össze. Négyen voltunk testvérek, én születtem másodiknak. A gyermekkorom nagyon mozgalmas volt, akkor nem úgy volt, hogy néztük a tévét meg diszkóztunk, hanem játszottunk, játszottunk. Például a hordórá- fokhoz csináltunk drótból hajtóalkalmatosságokat, és sok kilométert futottunk, görgetve őket magunk előtt. A bátyámmal meg A mai kikötőre talán már rá sem ismerne Lajos bácsi állandóan a kikötőben csavarogtunk, lejártunk a város szélén lévő kandidai strandra. Óriási kövek között fürdőztiink.- Kikre emlékszik kisgyermekkori ismerősei közül?- Élt ott egy család, lehet, hogy rokonok voltunk, mert a szüleim a családfőt Bartha sógornak szólították. Nos, azt a házat, amelyikben Bartháék laktak, renoválták, s ez, illetve az ezzel járó fölfordulás nagyon megmaradt az emlékezetemben. Mellettük meg egy Kezán nevű finánc lakott, egészen biztosan horvát lehetett, és meglehetősen eljárt már fölötte az idő. Mondom anyámnak, hogy mit láttam Kezánéknál az ablakban. Azt mondja anyám, hogy nyúl az, pácolt nyúl. Nahát, ezt sem tudom elfelejteni.- Fiúméban élték meg a monarchia ösz- szeomlását és a forradalmakat.- Még a vasutasoknak is föl kellett tenniük a vörös szalagot a csákójukra! Sok marhaságot csináltak akkor is, mondván, hogy ez sem kell, meg az sem kell, mint ahogy most sem kellenek a szövetkezetek. Aztán jöttek a románok, és lerohanták az országot.-Fiúmét pedig az olaszok.- Igen, ők vonultak be a városba. De előtte láttuk azt a rengeteg magyar katonát, akik Dalmáciából húzódtak fölfelé, és Fiúmén keresztül akartak hazajutni. Mesélték, milyen délcegek voltak, amikor elindultak a háborúba, de én már csak a nyomorult- ságukat láttam. A feleségem nagybátya is ott volt közöttük;' évtizedekkel később nevetve mesélte, hogy rpajdnem hozott egy ángyot nekünk Dalmáciából. Szép volt, tetszett is neki, már bejárt hozzájuk. Egyszer éppen a teheneket fejte a menyasszonyjelölt. Amikor végzett, fölhajtotta a pöndölyét, rá a tejeskannára, s azon szűrte a friss tejet... Hát ez ok volt a szakításra!- Az olaszokat hogyan fogadták a fiumeiek?- Mi, gyerekek mindig ott lógtunk a nyakukon, beszélni is tudtunk velük, hiszen három-, sőt négynyelvűek voltunk. A negyedik az úgynevezett „fiumara” volt, ez olyan keverék nyelv, amelyben egyaránt előfordulnak olasz, magyar és horvát szavak. Egyébként a magyar iskolákban tanították is az olaszt. Apám ennek ellenére sem kedvelte annyira a taljánokat, hogy hajlandó lett volna fölesküdni az olasz államra. Aki jönni akart, '19 nyarán eljöhetett, kapott minden magyar család egy-egy vagont. A horvátok nem engedtek át bennünket, Ausztrián keresztül érkeztünk Magyarországra, egészen pontosan Győrbe. Egyik városból a másikba taszigáltak bennünket, végre megállapodtunk Veszprémben. Hónapokig az állomáson laktunk a vagonokban, közben láttuk, hogy a román katonák hogyan szállítják el a laktanyák Fiumei anyakönyvek A második világháború után generációk nőttek fel úgy, hogy az egykori magyar tengeri kikötő neve, Fiume semmit nem jelentett a számukra. A békéscsabaiak ebből a szempontból kivételnek számítottak, hiszen a városnak volt (és ismét van) egy Fiume nevű szállodája. Ettől függetlenül Csabáról is Rijekába, a jugoszláv!?!) tengerpartra mentek üdülni azok, akik megtehették. Az anyakönyvi kivonatokban azonban Fiume örökre Fiume marad. A Vörös Lajoséban is (1910), meg - ne tessék hátsó szándékot gyanítani! — a Kádár Jánoséban is (1912). A különbség mindössze két év Lajos bácsi javára, no meg az, hogy ő ma is lapozgathatja a megsárgult okmányokat. berendezéseit. Még a cipőkeféket is magukkal vitték. Aztán kaptunk lakást, később állami támogatással építettünk egy kis házat. Szülővárosomban három elemit végeztem, a negyediket már Veszprémben jártam. Következett a négy polgári, majd az állomásfőnök segítségével kereskedőtanonc lettem. A katonaság után újsághirdetésre jelentkeztem Mezőhegyesre a Hangya Szövetkezethez. De ez már egy másik történet - neveti el magát Lajos bácsi, és a kiskertjébe invitál, hogy együtt gyönyörködjünk a keze munkáját dicsérő virágokban, konyhakerti növényekben. MÉNESI GYÖRGY D-FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE Egy szomorú tanárnő állást keres Beszélgetőpartnerem ötvennégy éves asszony, aki világéletében pedagógusként dolgozott, de amióta idén tavasszal elbocsátották, nem tud visszakerülni a pályára... Egy korábbi cikkünkre hivatkozva, amelyben egy hozzá hasonló korú könyvelőnő esetét írtuk meg, hívta fel szerkesztőségünket. Békés megye — Nem az^rt küldtek el, mert rosszul végeztem a munkámat, — Harmincnégy évet tanítottam. Előbb általános iskolá- Iskolától iskoláig ban, később szakközépiskolában.- Milyen tárgyakat oktatott?- Humán érdeklődésem van. Magyart, oroszt, németet. Könyvtári vizsgám, drámapedagógiai végzettségem valamint C kategóriás művészeti oktatói-rendezői minősítésem is van. Utóbbit Scwajda Györgynél szereztem meg.- Előbbi azt írta Önről, hogy mindegyik évfolyamban eredményesen és lelkiismeretesen fejtette ki oktatói, nevelői tevékenységét.- Azóta hány helyen keresett nül visszaérkeznek a pályázataállást? im. — Kilenc intézményt kerestem — Ez év márciusától nincs fel. Megnéztem a megyeszékhely munkahelye. Most mit csinál, mi- körüli települések iskoláit is, de bői él? Ahogy előzetes beszélgetéséből nem találtam állást. Min- sünkben mondta, nem jegyeztette denhol üdvözölt régi ismerős, na- be magát, mint munkanélküli, gyón örültek, hogy találkozhat- így segélyt sem kap.- Én attól, hogy betöltöttem az ötvennegyedik évemet, még nem akarok az állam nyakán élősködni. Dolgozom egy biztosítónak területi képviselőként. De nem tettem le arról, hogy visszakerüljek a pedagógus pályára.- A beszélgetéstől is ezt reméli?- Tisztában vagyok a realitással. Először arra gondoltam, írok a miniszternek egy levelet. De már az elődje is, még a Horn- kormányban, azzal vigasztalta ' meg a pedagógusokat, hogy nem kell félniük az elbocsátástól, mert a biztosítótársaságok alkalmazzák azt, akit az iskolából elküldték... PANICS SZABÓ FERENC- Nagyon szép indulásom volt, kár, hogy már vége azoknak az időknek. A pályát Pusztaottlakán kezdtem. 1964-ben érettségiztem a debreceni katolikus Szvetics Gimnáziumban. Azokban az években, de mondhatnék évtizedet is nagyon nagy pedagógushiány volt. Akkor sem volt könnyű dolgom, mivel katolikus gimnáziumba jártam, állásba nem javasoltak a megyei vezetők. Politikailag megbízhatatlannak tartottak. Úgy kerültem Pusztaott- lakára, hogy ott nincs templom, tehát templomba sem tudok járni, így nem fertőzöm meg nézeteimmel a gyerekeket. Két évig tanítottam ott. Közben megismerkedtem a férjemmel, Körösladányba mentem férjhez, ott tanítottam egészen 1986-ig, akkor költöztünk be Békéscsabára. Előbb két évig a Szabó Pál téri Általános Iskolába kerültem, majd onnan a gépészeti szakközépiskolába. Az volt az utolsó munkahelyem. Az előző igazgatóm szeretett, az utolsó, aki megbízottként látta el a feladatát, az küldött el. hanem mert létszámleépítés volt, tak velem, de munka nincs. Ha így kerültem lapátra. pályázok, rendre eredményteleNépi jóslatok az időjárásról ,,Ha Mihály napján eső esik, a bunda hamar kelletik’’ Az ősz közeledtével a műszeres meteorológiai előrejelzések mellett bőven jut hely az évszázados tapasztalatokon alapuló, a paraszti naptárhoz kötődő megfigyelések számára is. A néphit szerint szeptemberben már az első nap jelentős, mert Egyed napjának időjárása meghatározó az egész hónapra nézve, mondván: ha Egyed napján esik, egész hónapban esik.- Azért, mert elsején esett az eső, még nem szabad az egész szeptemberre ráhúzni a „vizes lepedőt” - mondta Mojdisz István, az Országos Meteorológiai Szolgálat békéscsabai állomásának munkatársa. - Előrejelzéseink szerint napos idő is várható a hónap során. A budapesti, központban végzett kutatások szerint azonban nyolcvan százalékban igazolódnak a népi megfigyelések. Ilyen például az október elejétől a hóvő évi jó bor alapját. A meteorológia ezt azzal magyarázza, hogy szeptember 21-e az őszi napforduló ideje, tehát ez a nap még szorosan kötődik a nyári évszakhoz is. Szeptember 22-éből, Móric napjából is következtetni lehet az elkövetkező hónapok időjárására. „Ha Móric derült idővel köszönt be, sok vihart tartogat télire” - tartja a néphit, ha pedig viharokkal érkezik, az komoly károkat jelent. Mihály napja (szeptember 29.) jelentős az időjárási előrejelzések szempontjából, ehhez a naphoz kötődik a legtöbb népi megfigyelés. Ha ekkor északi és keleti szél fúj, akkor hideg télre, kemény fagyokra kell számítanunk. Ha viszont esik, abból több mindenre lehet következtetni. Egyrészről „nedves Misit nedves ősz követ”, másrészt „ha a bunda hamar kelletik”. Ha nap közepéig tartó „indián nyár”, vagy más néven „vénasszonyok nyara” - tudatta a meteorológus. pedig szeptember 29-én sok A paraszti megfigyelések ki:' málckót falálunk? Akkor már ka-' terjedtek az állatok viselkedésé- rácsony előtt bőségesen hull a nek tanulmányozására is, ami- hó. Ám ha addig még nem repül- ből következtetni lehet a várható tek el a vándormadarak, úgy a tél időjárásra: ha például a fecskék nem lesz kemény, és nem kö- még szeptember 8-a (Mária nap- szönt be karácsony előtt. A hor- ja) után is maradnak, sokára kö- gászok szerint: „Ha Mihály nap- szönt be a tél. A népi hiedelem ján csali után kap a hal, soká szerint szeptember 21-én, Máté zeng még szép időt a dal”. Az iganapján „az evangélista a gyű- zán derűlátók pedig azt tartják, mölccsel és a szőlővel törődik”, hogy „a Mihály-napi szép idő A hagyomány úgy véli: Máté még négy hasonló hetet varázsol édesíti meg a körtét és a szőlőt, elő”. szép időt hozva megteremti a jö- ___________________véradi Krisztina Krisztina kolbászkóstolót is tartott Mélyebben megismerhették a német nyelvet Pályázat útján ösztöndíjasként egy hónapot tölthetett tanulmányúton Németországban a közelmúltban — a nyolc kiválasztott magyar diák közül egyedüli Békés megyeiként — a békéscsabai Benkó Krisztina. Kultúra A megyeszékhelyi, Belvárosi Általános Iskola és Gimnázium végzős diákját hazaérkezése után, a minap kérdeztük tapasztalatairól, élményeiről.- A német kulturális minisztérium évek. óta meghirdeti ezt a pályázatot, és idén a világ 90 országából vehettünk részt a tanulmányúton - mondta. - Elsősorban olyanokat választottak ki, akik felsőfokon beszélik, ismerik a német nyelvet, emellett a kommunikációs, kapcsolatteremtő készség is feltétel volt. A vendéglátókat az vezérelte, hogy minél szélesebb körű bepillantást nyújtsanak a német mentalitásba, gondolkodásba, a nyelvet pedig tökéletesíthessük.- Milyen foglalkozások keretében került sor erre?- Tizenöt fős csoportokra bontva tanórarendszerben német kultúrával, történelemmel, irodalommal, művészettel ismerkedhettünk meg Bonnban, Kölnben, Münchenben és Berlinben.- Gondolom, ezeken a foglalkozásokon figyelmet szenteltek arra is, hogy ami a Hitler-kor- szakban, a fasizmus ideje alatt megtörtént, az még egyszer ne történhessen meg.- így van, és betekinthettünk abba, miként változott meg Németország. Miként abba is, hogy nagyon sajnálják, ami történt a fasizmus időszakában, de az már megváltoztathatatlan. A múlt megismerése mellett — amihez hozzásegített nagyon sok múzeumi látogatás is - már a jelen és jövő jobbá tétele is szóba került. Magyarországra vonatkozóan például az EU-hoz csatlakozás előnyeit, szükségességét emelték ki, amit támogatnak is.- Szűkebb régiónkat is sikerült bemutatni a vendéglátóknak és a világ különböző részeiből érkezett diákoknak?- Voltak ilyen bemutatkozó estek, ahol fényképekkel, beszámolóval én is illusztrálhattam, hogy honnan jöttem, hogyan élnek Békés megyében, Békéscsabán, mivel foglalkoznak itt az emberek, milyen hagyományokkal rendelkezünk. Persze, még a fényképeknél is „beszédesebb” volt a csabai kolbász, ugyanis a kóstoló, illetve a kolbász íze társaimat és vendéglátóimat is lenyűgözte. _______ NY. L
