Békés Megyei Hírlap, 2000. szpetember (55. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-23-24 / 224. szám

2000. szeptember 23-24., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Gorbacsov felesége protokollt sértett a Vatikánban Magánkihallgatáson Krisztus földi helytartójánál Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök pénteken a Vatikánba utazott. Érkezésük után magánkihallgatáson fogadta őket Krisz­tus földi helytartója. Az esemény ilyenkor a protokoll szigorú és hosszú ide­je szabályozott rendje szerint, nagyjából azonos külsőségek között zajlik. Ezek VI. Pál reformjai óta változatlanok. Ha a magas rangú vendég már eleve Rómában van, vatikáni rendszámú (S.C.V.) gépkocsikkal szállítják. Más a helyzet, ha a külföldi vendég egye­nesen a repülőtérről hajtat a Szent Pé­ter térre. A gépkocsik a térnek azon az oldalán állnak meg, ahol a Harangok íve (Arco déllé Campane) található, ott kell a lépcsőkön keresztül a Szent Damazusz Terembe jutni. Az érkezés egyik legfőbb látványossága a Svájci Gárda tiszteletadása. Parancsnoka a hivatalos „fogadóbizottság” részét ké­pezi) akárcsak a Pápai Ház Prefektusa, a vatikáni Pápai Bizottság különleges megbízottja, valamint a Szentatya szolgálattevő kamarásai. A Svájci Gárda rövid díszszemléje után a pápai rezesbanda eljátssza a Vatikán és a vendég országának himnuszát. Né­hány egyéb formaság után a „második Loggián” megalakul a „menet”, ame­lyet a Svájci Gárda őrmestere „nyit meg”, nyomában a pápai székhordo­zók. Két oldalt a svájci gárdisták al­kotnak „keretet”. Középen a külföldi államfő halad, mellette a már említett prefektus és a különleges megbízott. Mögöttük megy a vendég házastár­sa a vatikáni állam tanácsadójával (Consultore), a Svájci Gárda parancs­noka, az államfői kíséret tagjai, vala­mint a kamarások. Amikor a Kelemen terembe érnek, ott a pápai Alamizsna hivatal vezetője és a protokollfőnök várja az érkezetteket. Es természete­sen Vatikán állam első számú hivatal­noka, Angelo Sodano bíboros-állam­titkár. Jelen van Tauran érsek, a Szent­szék külkapcsolataival foglalkozó ál­lamtitkársági osztályának vezetője. A következőkben a program három fő részre tagozódik. Először kerül sör a legfontosabbra, a külföldi államfő és a pápa négyszemközti tanácskozására, amelyet nem „megbeszélésnek” vagy „tárgyalásnak* neveznek, hanem „magánkihallgatásnak”. Ehhez több terem is rendelkezésre áll. A monarchiákat például a királyi terem­ben fogadja a pápa, de tarthat magán­kihallgatást a dolgozószobájában, a könyvtárban is. Ez általában húsz per­ces meghitt, inkább általános témákat érintő beszélgetés, amelyen nem szü­letik semmiféle döntés, inkább csak átfutnak néhány, a két állam viszonyát érintő kérdést vagy a vendég kilététől függően szólhat az ökumenikus párbe­szédről, a mindennapi értékekről, a vi­lágpolitika egyes kérdéseiről. Rejtett csengő a pápa kezénél ­II. János Pál több nyelven beszél, ezért alig fordul elő, hogy a magánkihallga­táson tolmácsnak is jelen kell lennie. A kérdés — mint minden „vendé­geskedés” esetében — ezúttal is az: mikor és kinek illik felállni először, udvarias formában lezárni a találko­zást? Ezt úgy oldották meg, hogy a Szentatya egy rejtett csengőt érint meg a kezével, ez az odakint vá­rakozó proto­kollfőnöknek szól. O az, aki az adott pilla­natban belép a szobába és ak­kor a pápa és vendége együtt távozik onnan. A pápa szemé­lyes joga, hogy a magánkihall­gatás idejét esetleg hosszabbra nyújtsa. Ä „második mozzanat”: be­mutatják az egyházfőnek a vendég házas­társát, majd a delegáció tag­jait. Kötelező erejű eleme a programnak az ajándékozás és a fotózás. Az ajándékok le­hetnek: köny­vek, érmék, naptárak, vagy valamilyen művészeti tárgy. II. János Pál ilyenkor mindig mond egy-egy mon­datot, amit má­sok is halla­nak, ez inkább csak amolyan tréfás meg­jegyzés. Ä látogatás következő, harmadik része a vatikáni bíboros-ál­lamtitkárral való találkozás. Ezen már érdemi kérdések kerülnek terítékre, tartalommal töltve meg a formalitá­soktól gazdag napirendet. . A hölgyek fejét kéretik befedni Alapjában véve a pápával való találko­zásnak magasztos, erkölcsi jelentősége van, bármely államfő is járuljon Szent Péter utódának küszöbéhez. Ä külvilág — főleg a világi sajtó — ilyenkor min­den apró mozzanatnak jelentőséget tu­lajdonít. Joaquin Navarro Valis vatiká­ni szóvivő korábban beszámolt arról is, hogy milyen színű nyakkendőt viselt a vendég. Az öltözet kérdése azonban inkább a régebbi korokban volt ügy, ma már ki-ki a jó ízlés szabályainak megfelelően ölti magára a találkozás­hoz illő ruhadarabot. Nők esetében például íratlan szabály, hogy a fejet fi­nom fátyollal tanácsos befedni. Van, aki betartja, van aki nem, a lényeg az, hogy a szebbik nemhez tartozó látoga­tók ugyanúgy alkalmi öltözetben jelen­jenek meg a Krisztus földi helytartója előtt, mint a férfiak. Ez utóbbiak a köz­életben általánossá vált sötét öltönyt és nyakkendőt viselik. A pápai szék egyik hordozója vetet­te papírra több évtizedre visszanyúló emlékeit. Massimo Sansolini minden egyes mozdulatot, tekintetet, hangula­tot megpróbált elraktározni emlékeze­tében, egyben ítéletet is mondva a vi­lág nagyságainak erényeiről és hibái­ról a pápánál lezajlott látogatások al­kalmával. Áradozva szól Erzsébet ki­rálynő és férje, Fülöp herceg nagysze­rű ízléséről, arról, hogy a brit uralkodó méltósággal és egyben alázattal „viselte” királyi mivoltát a Vatikán­ban. ír Jacques Chirac büszke és meg­nyerő stílusáról, de megemlíti azt az „otrombaságot” is, miszerint a francia elnök a pápa beszéde közben végig keresztbe tett lábbal ült. Gorbacsovék felrúgták a protokollt A szerző megütközéssel fogadta, hogy Mihail Gorbacsov felesége 1989-ben pi­ros kosztümben érkezett a Vatikánba. „Talán először fordult elő, hogy egy asszony egy államfői látogatás alkalmá­val nem feketében jelent meg, és nem fedte be fejét fátyollal” — úja Sansolini, hozzáfűzve, hogy a pápai „udvar” tiszt­ségviselői nem is fukarkodtak egymás között elmarasztalni az utolsó szovjet el­nök nejének e „kihágását”. „A későbbi­ekben azonban találtam erre magyaráza­tot, s ez inkább nemessé tette a szemem­ben ezt az aszszonyt: akkor éppen a Szovjetunió szabadságának történelmi pillanatait élte. Ebből az alkalomból öl­tötte magára hazája zászlajának a színét. Magasztos dolog volt ez!” — úja a szék­hordozó, aki ugyanakkor nem tudta megbocsátani Václav Havel cseh állam­fő tolmácsnőjének, hogy a prelátusok ru­házatának tipikus színeiben „tündökölt”. Állítólag rossz benyomást keltett egyszer Giuliano Amato miniszterel­nök, aki a kilencvenes évek elején ugyancsak kormányfői minőségében járt a pápánál. Zakója hátulján olyan hasíték volt, amely „udvariatlanul sportossá” tette megjelenését. A szék­hordozó nem kíméli Scalfaro volt olasz államfőt sem, aki a zakója alá a kelleténél rövidebb mellényt vett fel, emiatt a nadrágja fölött az inge kilát­szott, fehérlő csíkot rajzolva a politi- .kus nem csekély pocakja köré. „Azt kérdezem magamban: hogy fordulhat elő ilyesmi egy olyan országban, ahol a divatszakma a gazdaság és az eszté­tika lényegi elemét jelenti?” — olvas- • ható a szerző visszaemlékezéseiben. Kóbor kutya a díszszemlén A szigorú protokoll-események köze­pette vannak mulatságos pillanatok is. A székhordozó ezekből is idéz. Egy amerikai elnök (a szerző szándékosan nem árulja el a nevét) amikor felért a pápai termekig, a liftes fiú egyenes tar­tásban a plafon felé emelte fejét. Sajá­tos egyenruhája volt, ezt a Fehér Ház lakója katonai öltözetnek nézte, s a fiú tartását vigyázzállásnak vélte. Maga is katona módjára tisztelgett a liftes fiú­nak. Nagyot nyeltek a protokollosok. Korábban, még VI. Pál idején történt az eset, az akkori máltai miniszterelnö­köt éppen búcsúztatták a Szent Péter té­ren. A ceremónia kellős közepén a dí­szes társasághoz szegődött egy kóbor kutya. A szegény korcs ott kuncsorgott a vatikáni kamarások lábánál, majd a máltai kormányfőtől próbált valami en­nivalót kunyerálni. Látva, hogy nem esik le számára semmi, eloldalgott anélkül, hogy tudta volna, milyen bor­zasztó udvariatlanságot követett el. Tény, hogy mindenki, aki államfő­ként eljut a Vatikán falai közé, mara­dandó emléket visz magával egy ki­csiny birodalomról, amelynek határai az életen túli világra is kiterjedhek. Garzó Ferenc Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Macsakajaj 2. Életfogytig 3. Stigmata 4. Halálsoron 5. Amerikai pite 6. Asterix és Obeliszk 7. Jean D’arc 8. Csúcsformában 9. Börtönpalota 10. Harcosok klubja (Astra videotéka) Filmajánló A Hurrikán A hurrikán elsöprő erejének senki nem tud ellenállni. Rubin Cáriért (Denzel Washington), a bokszolót épp ezért nevezik Hurrikánnak. Úgy tűnik, hogy hamarosan ő lesz az ökölvívás középsúlyú profi vi­lágbajnoka. Ám, amikor egy New Jersey-i kocsmában gyilkosság tör­ténik, hamis bizonyítékok alapján életfogytiglani börtönre ítélik. Évek múlva Hurrikánban újra feltá­mad a harci szellem, és jaj annak, aki az útjába áll... Könyv Rubicon Mai ajánlatunk folyóirat, de terjedel­mét, fontosságát, kivitelét tekintve akár könyv is lehetne, hiszen a Rubicon 6. és 7-8. számának össz-terjedelme átla­gos könyvformátumra vetítve mintegy 300 oldal. A két lap témája Kádár János életútja. Történelmünk egyik legvita­tottabb, ugyanakkor — a népszerűségi felmérés szerint — a század legna­gyobb alakjának pályájához a lap szer­kesztői avatott kézzel, a lehető legob- jektívebben nyúltak hozzá. A történel­mi folyóirat tudományos igényű íráso­kat, dokumentumokat és visszaemléke­zéseket egyaránt tartalmaz, ha lehet mondani „mindkét oldalról”. A szerzők (visszaemlékezők) sorában többek kö­zött ott találjuk Haraszti Miklóst, Lit­ván Györgyöt, Szabó Miklóst, illetve Aczél Györgyöt, Berecz Jánost, Bihari Mihályt, Gyurkó Lászlót, Hajdú Tibort, Nyers Rezsőt és Szűrös Mátyást. Izgal­mas és nagyon fontos olvasmány a Rubicon két Kádár-száma, amely a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási Minisztérium és a Soros Alapítvány tá­mogatásával jelent meg. ■■uni MHMNK Hl ,. 'Z liStwilra iiluyUal Az utolsó szó jogán - az Esőben Ennek a lapnak itt kellett volna meg­jelennie, Békés megyében — ez az első gondolat, amely az ember eszébe villan, amikor kezébe veszi a Szolno­kon megjelenő irodalmi folyóirat (önmeghatározása szerint: irodalmi lap), az Eső legutóbbi számát. A III. évfolyamában járó periodika mosta­ni, 3. számát ugyanis a Gyulán élt Simonyi Imre emlékének szentelte. Százhúsz oldalának több, mint felét 70 oldalt áldozta a József Attila-díjas költő ébresztgetésére — igényesen. Nagy kár, hogy a megyében — ilyen­olyan okok miatt — nem volt készség egy Simonyi-emlékszám összeállítá­sára, hogy az egyéni sérelmek még mindig erősebbek, mint az érték tisz­telete, de örüljünk annak, hogy a szomszédvárban — amelyhez Simonyit talán csak egyetlen szál (Igényes emlékkötet Szolnokról) fűzte — méltó emléket állítottak költőnknek. A dicséret és az elis­merés a feltehetően egyetlen „szálé”, Jenei Gyuláé, a lap főszer­kesztőjéé, aki maga is Simonyi-tanítvány, a Mester tisztelője. Nyilván ez késztette arra, hogy megszer- vezze-összegründolja a Simonyi-emlék- számot. Mégpedig si­kerrel és színvonala­san. Még olyan szerző­ket is sikerült megnyernie, mint Alföldy Jenő kritikus, Faragó Vil­mos kritikus, Géczi János költő, Gyurkovics Tibor író, Hatvani Dáni­el költő, Mezei András költő, Ördögh Szilveszter író, Réz Pál irodalomtörté­nész, Tüskés Tibor író és Zoltai Dénes zene­esztéta. Valamennyien olyanok, akik közelről, a szerkesztői asztal mellől vagy egyugyan­azon szellemi közegből ismerték Simonyit. Mellettük ott vannak az itteniek, a Békés me­gyeiek, egy kivételével gyulaiak, Árpási Zol­tán, Bőd Péter, Kiss Ot­tó és Sarusi Mihály, akik rövidebb-hosszabb ideig együtt „laktak” a Mesterrel, járták a Simonyi-iskolát. Míg előbbiek többnyire a költő személyes emlékekkel átszőtt iroda­lomtörténeti meghatározását adják, jelentőségét méltatják, illetve versben emlékeznek rá, addig az utóbbiak in­kább közelbeli élményeik alapján, a gyulaiak (egy részének) szemével lát­tatják alakját. Talán csak Sarusi írása a kivétel, aki Simonyitól Simonyiig címmel a Mester gyökereiről ír, s egy beszélgetés, a költő és ötvenhatos ügyésze közötti, amely 36 évvel ké­sőbb, 1992 nyarán hangzotf el. A szö­veges részt három fénykép, egy Garai Gábor- és négy Márai-levél egészíti ki. Izgalmas, érdekes, letehetetlen ol­vasmány az Eső Simony i-emlék- száma. Gyulaiaknak, Simonyi-' rajongóknak és vele nem szimpatizá­lóknak egyaránt megkerülhetetlen. Jó, hogy elkészült, egy majdani Simonyi- életrajz meghatározó forrása lehet. Köszönet és elismerés érte Jenei Gyu­lának, akinek igyekezete — miként a Simonyi-emlékszám is mutatja — ran­gos (színvonalas) és olvasható irodal­mi folyóiratot teremtett vidéken (a mi vidékünkön). Az Eső csak kivételes alkalmak­kor jut el hozzánk, s ilyenkor meg­győződhetünk értékeiről, most pél­dául a Simonyi-részt követő írások alapján is. Bíró József, Fabó Kinga, Dienes Eszter, Erdei-Szabó István és Rékasy Ildikó versei, Benedek Sza­bolcs, Ember Mária, Molnár H. La­jos és Péterfi András prózája, vala­mint Körmendi Lajos csatakróni- kája-betyártörténete-krimináliája igazi szellemi élmény, állja a ver­senyt a más irodalmi lapokkal való összehasonlításban is. \ —tán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents