Békés Megyei Hírlap, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-26-27 / 200. szám
2000. augusztus 20-27.. szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Julia Roberts tiltakozik Hollywood „rabszolgákat” tart Michael Douglas nősül Beverly Hills, filmsiker és magánéleti történetek Egy kamikaze emlékezik A japánok hazaszeretete erősebb az élni akarásnál Befogadták nyugaton: „Te egy vagy közülünk” Régi, jól ismert arc a magyar politikában Kovács László, az MSZP elnöke, országgyűlési képviselő'. A szocialista politikus a Horn-kormány külügyi tárcáját irányította. Miniszteri négy éve, illetve a korábbi időszak külkap- csolatokat építő, erősítő munkája alapján nyugodtan állíthatjuk: Kovács László régi, jól ismert arc a diplomácia, a nemzetközi élet világában is. A közelmúltban Békés megyében is megfordult a szocialisták elnöke, és készséggel állt lapunk rendelkezésére. Kiindulópontunk a nyugatra nyitás korszaka volt. — Első nyugati útjain hogyan fogadták, mint keletről jött embert? — Meglehetősen kellemes benyomásokat szereztem már a rendszerváltás előtt is külügyminiszter-helyettesként, majd államtitkárként, s ez nem változott ’90 után sem, amikor ellenzéki parlamenti képviselő lettem, Egy európai NATO-ország vezető külpoli- tikusa látogatott Magyarországra 1992-ben. A külügyi bizottságban találkoztunk vele. Rám nézett, s azt kérdezte: nem találkozhattunk mi Washingtonban 1988-ban? Azt válaszoltam, hogy valóban, jártam akkor Washingtonban külügyminiszter-helyettesként. Előadást is tartottam a Nemzetközi Tanács nevű intézmény fórumán. „Én akkor hazám washingtoni nagykövete voltam, és az előadása után sokat beszéltünk arról, nem gondoltuk volna, egy Varsói Szerződés tagállamának vezető külügyi tisztviselője ilyeneket tud, s mer mondani. Még viccelődtünk is: kíváncsiak lennénk, mi történik vele hazatérése után” — mondta. Megnyugtattam, hogy semmi nem történt velem. Örültem, hogy kiderült, ’88-ban olyanokat mondtam, amiket ’90 után is lehet vállalni. Külügyminiszterként, 1994 után hamar befogadtak a nyugat-európai, illetve tengeren túli kollégáim. Sok külügyminiszterrel kifejezetten baráti kapcsolatot építettem ki. Egyfajta elismerésnek tekintettem, amikor kijelentették: te egy vagy közülünk. Ezzel azt akarták érzékeltetni, hogy ugyanolyan vagyok, mint ők, nem úgy tekintenek rám, mint valami csodabogárra lesajnáló, lenéző mosollyal, hanem felkészültségben, s minden tekintetben teljes értékű partnerként fogadtak el. —Az uniós csatlakozási tárgyalásokon sem érzett valamiféle hideg elutasítást? Látjuk, az ő „köreikbe” nagyon nehéz beférkőzni. — Nem, mert elsősorban az unió tagállamainak külügyminisztereivel találkoztam, vagyis a kollégáimmal. Amikor elkezdtük a csatlakozási tárgyalásokat ’98 márciusának végén, az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsával ültem szemben, melynek elnöke akkor Robin Cook brit külügyminiszter volt. Munkáspárti politikus, akivel korábban, amikor a brit munkáspárt ellenzékben volt, többször találkoztunk Budapesten és Londonban is. Azután találkoztunk, amikor én külügyminiszter voltam, ő viszont még ellenzéki, az árnyékkormány külügyminisztere. Amikor úgy ült szemben velem, mint az Unió soros elnöke, nekem ugyanaz a Robin Cook volt, és neki én ugyanaz a Kovács László. Nagyon sok ilyen személyes kontaktus segített abban, hogy soha ne érezzék merev magatartást. Az Európai Unió elnöke például az a Romano Prodi, akivel olasz miniszterelnökként többször találkoztam, s aki szintén baloldali politikus. A bővítésért felelős Günter Verheugen a Német Szociáldemokrata Párt prominens személyisége. Az Európai Unió országainak többségét szocialista, szociáldemokrata miniszterelnök irányítja, s a külügyminiszterek többsége is baloldali politikus. Ezek fontos kapcsolatok. Természetesen most, pártelnökként nem a nemzetközi kapcsolatok teszik ki a munkaidőm nagy részét, hanem a belpolitika, a párt irányítása, a parlamenti munka. A nemzetközi munka kicsi, de azért fontos rész, és még jól jöhet valamikor Magyarország számára is! — Robin Cookra azért is jól emlékezhetünk, mert legutóbbi magyarországi látogatásán nagyon erőteljesen kiállt hazánk uniós csatlakozása mellett, és tudjuk, Nagy-Britannia szava sokát nyom a latba a közösségben. — Robin Cookkal természetesen most is találkoztam. A beszélgetésünknek volt olyan része, melyen jelen voltak a munkatársaink, s négyszemközti eszmecserére is alkalom nyílt. Rajta is sikerrel próbáltam ki azt az elképzelésemet, hogy az Európai Unió bővítését kis lépcsőkben kellene végigvinni. Nem tartom jónak azt, hogy mind a tizenkét, de legalább tíz országot egyszerre vegyenek fel. Ennek igen nagy lenne az időigénye, és rendkívül méltánytalan volna a legfelkészültebb országokkal szemben, mert be kellene várniuk azokat, akik évekkel vannak lemaradva. Arról nem is beszélve, hogy egyszerre tíz vagy tizenkét ország felvétele képtelenség. Nem tud az Európai Unió ennyi országot „lenyelni és megemészteni” egyszerre. Sokkal hatékonyabb lehetne a bővítés két-három országból álló csoportokban. Robin Cook egyetértett ezzel. Beszéltem erről Günter Ver- heugennel is, aki hasonlóképp vélekedett. Említhetem ebben a sorban Antonio Gutteres portugál miniszterelnököt vagy a német kancellárt, Gerhard Schrö- dert is, akik szintén szociáldemokrata politikusok. Mindannyian megfontolásra érdemesnek tartották az én elképzelésemet. Remélem, így is lesz, mert ebben az esetben Magyarország, a legfelkészültebb államok egyikeként jóval hamarabb lesz az Unió tagja, mintha be kellene várnia a hátrább kullogókat. — A közvélemény élénk érdeklődéssel kíséri a Horn—Kovács—Németh hármas szerepmegosztását. Kérem, jeb lemezze egy őszinte mondattal hármójuk kapcsolatát. Arra is kíváncsiak vagyunk, hogyan osztják fel egymás között a munkát a közeli és távoli jövőben. — A viszonyunk korrekt, a legfontosabb dolog, ami összeköt bennünket, hogy mind a hárman a szocialista párt legközelebbi választási sikerében vagyunk érdekeltek. A cél, hogy az MSZP kormányt tudjon alakítani, tisztességesen és eredményesen kormányozza az országot. Úgy érzem, nincs közöttünk rivalizálás, hiszen a közös érdek azt is jelenti, hogy a szereposztást is ennek kell alárendelni. Bizonyos értelemben jól kiegészítjük egymást. Mind a hárman meg tudunk szólítani olyan választói réteget, amelyiket a másik kettő talán kevésbé. Másképpen kifejezve, mindegyikünk tud hozni olyan szavazatokat, amelyeket a másik kettő kevésbé. Ezért hárman együtt többek vagyunk, mint külön- külön lennénk. — Ha Önök két év múlva sikeresen szerepelnek a választásokon, és egy szocialista többségű koalíció alakíthat kormányt, szívesen lenne újra külügyminiszter, vagy van tisztség, amit még szívesebben vállalna? — A dolog lényegében már a választás előtt eldől, akkor kell határoznunk arról, ki lesz a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje. Az én véleményem szerint az kell, hogy legyen, akivel a legnagyobb az esélyünk a győzelemre, a kormányalakításra és az eredményes kormányzásra. Ma nem tudom megmondani, ki ez a politikus. Ha 2002. elején úgy látszik, hogy erre velem van a legnagyobb esély, akkor el fogom fogadni a jelölést. Ha úgy látszik, hogy mással, akkor őt támogatom majd jószívvel. Ebben az esetben örömmel lennék újra külügyminiszter. László Erzsébet liKin: Mindenki korrupt! Korrupt a parlament, korrupt a kormány, korrupt az ügyészség, korrupt a vám- és pénzügyőrség, korrupt Magyarország, korruptak a nem korruptak, vagyis korrupt mindenki — nagyjából ez az üzenete az olajbizottság eddigi ténykedésének, ezt sugallja a testület feje és a bűvészkalapból elővarázsolt „tanúja”. Tegyük hozzá gyorsan: egyelőre bizonyítékok nélkül. Megszokhattuk már. Közel egy éve hangzott el a fej szájából, bizonyítékai vannak arra, hogy az öngyilkosnak hitt békési rendőröket meggyilkolták, hogy a megyei főrendőrök szexuális orgiákon vettek részt, hogy rendőrtábornok lányokkal fajtalankodott. A fejek (nem a bizottság elnökének fejéről van szó) hullását előidéző állítás tételes bizonyítása, a dokumentumok bemutatása egyelőre várat magára. Még egyszer lejegyzem: közel egy éve. Pedig — kell-e bizonygatni —, egy tanúsító erejű videokazetta bemutatásához semmi más nem kell, mint egy videomagnó, amit a rend és a béke, a megnyugvást hozó tisztázás kedvéért alighanem bárki kölcsönadna. De ez a vacak magnó valahogy senkinek nem kell, mint ahogy a nyilvánosság sem — lapok, rádiók, televíziók — a tanúsítványok bemutatásához, lejátszásához. A színjáték, amelynek tíz hónapja részesei — mi, Békés megyeiek pedig szenvedő alanyai — vagyunk, nem tanulság nélküli. Ha holnap belehazudnám az egyik televízió kamerájába vagy kiállnék a sarokra és ott kiabálnám az utca zajába, hogy a Kovács szomszéd egy korrupt disznó, a bíró- y - . , ság két hónapon belül elítélne, valószínű Tárgyalás nincs, súly°s pénzbüntetésre. Ha ugyanezt az hiznnuíték nem kell ország belügyminiszteréről, volt kor- uizonyueK nem neu... mányf(5jéről; gazdasági miniszteréről, *■**■* ®® *' ' ' " második legnagyobb pártjáról állítják, akkor mindenki röhög egy nagyot, mások elégedetten dörzsölik a tenyerüket, az érintettek pedig kétségbeesetten cáfolnak és feljelentenek. Tárgyalás nincs, bizonyíték nem kell, ügyészség, rendőrség vár nyugodtan, közben újabb nevek és újabb rágalmak hangzanak el. Büntetlenül. Mintha kétféle jog lenne ebben az országban. Az egyik a kisembert védi, a másik a nagyot hagyja gyalázni. Miközben csak alapos, a jogi csűrcsavamak is ellenálló bizonyíték mellett lehet idelenn bárkivel szemben fellépni, odafönn hagyják, hogy lekorrupciózzanak parlamentet, kormányt, ügyészséget, vám- és pénzügyőrséget, az egész országot. Tessék mondani, kinek jó ez? Kinek jó, ha az állampolgár úgy véli, már senkinek sem hihet. Arpási Zoltán Doboz, 1933. Róm. kath. templom és gróf Wenckheim sírbolt. így nézett ki a templom és környéke közel hetven évvel ezelőtt — össze lehet hasonlítani mai arculatával „Sokkal hatékonyabb lehetne a bővítés két-három országból álló csoportokban ” d-fotó: such tamás