Békés Megyei Hírlap, 2000. augusztus (55. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-12-13 / 188. szám
2000. augusztus 12-13., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 7 Huszonnyolc év rejtőzködés egy szigeten A háború Robinsonja — egy elfelejtett japán katona Magyarországon ma is viták folynak a II. magyar hadsereg don-kanyarbeli tragédiájáról: hősök voltak-e vagy áldozatok az ott elpusztultak? Hasonló kérdés Japánban fel sem merül, a végsőkig kitartó katona csak hős lehet. Felfogásuk szerint a katonabecsületnek tett eleget az, aki japán mundérban esett el, vagy teljesítette a küldetését. Egy másodpercig sem volt tehát kétséges, hogy nemzeti hősként ünnepük Jokoi Sóicsit, azt a japán katonát, akire a háború befejezése után 28 évvel, eredeti állomáshelyén, Guam szigetén bukkantak rá. dött a vietnami háború, és láttam a modem B-52-es bombázókat, egy újabb japán-amerikai háború viharát véltem közeledni. — Huszonnyolc év a dzsungelban, s ebből nyolc teljesen egyedül. Nem lehet ebbe beleőrülni? Jokoi közlegény elfogása után a guami helyhatóságon '■— Huszonnyolc évig élt a világtól elzárva egy szigeten. Hogyan került oda? — Huszonhét éves koromban soroztak be a gyalogságba, s az első katonai bevetésem a mandzsúriai frontra szólított. Kemény harcok után huszad- magammal a mikronéziai'Guam szigetére vezényeltek. Akkor még nem sejtettem, hogy a pár hónapra tervezett küldetés így meghosszabbodik. — Tehát megérkezett huszadmagá- val az ellenség földjére, hogy előkészítsék a terepet a megszálló japán csapatoknak. Hogyan kezdték a „berendezkedést” ?' — Hét-nyolcfős csoportokra oszlottunk, hogy .mozgolódásunk ne keltsen feltűnést. Felderítést végeztünk, előkészítettük a japán csapatok partraszállását. Ahogy telt az idő, s hosszú hónapok múlva se jelentkeztek a mieink, kezdtük gyanítani, hogy a háború forgatagában megfeledkeztek rólunk. Elfogyott az élelmünk, így létfontosságú döntés előtt álltunk: „hogyan tovább?”. A kérdésben eltért a véleményünk, voltak akik naphosszat a felmentő seregek után áhítoztak, mások — mint magam is — a realitásokból indultak ki: itt állunk egy falat étel nélkül, a sorsunkat a saját kezünkbe kell venni. Dzsungelban egyikünk sem élt még, azt se tudtuk, mihez kezdjünk. Egyesek azt indítványozták, együnk meg mindent, amit az állatok is megesznek. Én is ezt vallottam. — Miből állt a ,Jokoi-konyha” menüje? — Csigát, békát, egeret ezrével ettem. Halat, rákot rejtett varsáimmal fogtam. A vadhús csemegének számított, és „ünnepnap” volt, ha sikerült elkapnom egy patkányt vagy varjút. Rájöttem, hogy a kígyók mérgét lefejtve, azok húsa is ehető. A dzsungelben nem lehet jóllakni, csak — jobb esetben — életben maradni. Létfontosságú volt, hogy naponta bármivel, — de megtömhessem a hasamat. Idővel így is csak árnyéka lettem egykori önmagámnak. — Mi történt a baj tár sóival? — Azóta hogy elváltunk, semmit nem tudunk egymásról. Az ellentétek miatt csak hárman maradtunk együtt. Két társam tíz évvel fiatalabb volt nálam. Ok gyakran eltűntek, aggódtam is miattuk, de mindig visszajöttek. így ment ez húsz éven keresztül, aztán egyszer nem jelentkeztek többé. — Hogyan viselte a magányt? — Minden időmet lefoglalta a betevő falat megszerzése és a rejtőzködés. Ügyeltem, hogy lehetőleg ne maradjon utánam lábnyom. Ha tehettem folyóban gázoltam vagy többször átkeltem ugyanazon a patakon. ’ — Tudta-e, hogy véget ért a háború? — Nem tudtam, de sejtettem. Egyszer csak elfogytak az égről a japán gépek és csak az amerikaiak jöttek. Kis ország a miénk, így számításba vettem, hogy elvesztettük a háborút. De nem hittem volna, hogy ennyire, azaz totálisan. Aztán, amikor elkezdő— Ennek veszélye gyakran kerülgetett, de megfogadtam, hogy visszatérek a szülőföldemre, mégpedig épen és egészségesen. — Hogyan ért véget a magánya? — Az egyik településről elkóborolt a dzsungelbe egy idegbeteg lány. Az őt keresők bukkantak a rejtekhelyemre. Rettenetesen meglepődtünk. Percekig csak bámultuk egymást. — Mit érzett abban a pillanatban? — Őszinte leszek: FÉLTEM! Féltem, mert nyolc éve nem találkoztam emberekkel, és hirtelen ott álltam le- gyengülten, kiszolgáltatva az idegeneknek. — Mi volt az első szava hozzájuk? — Amikor egy.hivatalos személy elé vittek, megkérdezte: „nihon- dzsin?” (japán?). Rábólintottam: „hai” (igen). Hát ennyit beszéltünk. Epilógus Az interjú 1992-ben készült á kórházban fekvő Jokoi Sóicsivel, aki Parkinson-kórban szenvedett. Erős jellemű, jó humorú ember benyomását keltette, betegsége csöppet se törte le. Nevetve mesélte, hogy hazatérése után a tudósok mintát kértek a guami hatóságoktól azokból a kígyó- és békafajtákból, amiket evett. Válaszukban arról értesítették a japánokat, hogy a Sóicsi bunkerja körüli pár kilométeres körzetben még mutatóban sem találtak kígyót és békát. • Jokoi Sóicsi 1997-ben rövid időre ismét kórházba került. Feleségét e közben baleset érte és egy másik kórházba szállították. Sokáig kellett várniuk a találkozásra, az örömteli viszontlátás.okozta sokk megviselte legyengült szervezetét, s szeptember 22-én, 82 éves korában, szívszélhűdésben elhunyt. — A háború elvesztésének híre hogyan érintette? — Nagyon fájdalmasan, hiszen én mégiscsak azért szenvedtem 28 évig, hogy ne veszítsünk vagy legalábbis ne így. Japánba visszatérve a Haneda repülőtéren azt mondtam: „Szégyenkezve bár, de visszatértem”. Ez aztán szállóigévé vált. — Rebesgetik, hogy az első találkozása honfitársaival nem is volt teljesen felhőtlen. — Nem bizony! Amikor szétkürtöl- ték a hírt, hogy Guamon rátaláltak egy ilyen csodabogárra, a nagyobb japán lapok elküldték a legközelebbi tudósítóikat. Azok ágyukból kiugorva jöttek Hawaii-ból, aloha mintás ingben, és nem akarták megérteni, hogy éjszaka aludni fogok, nem pedig nekik mesélni. Aztán meg nem győztek lihegni, pi- hegni és panaszkodni a melegre. Végül is rájuk mordultam „a fenébe is, hát japán férfiak vagytok ti, vagy amerikaiak?” Erre aztán csend lett. — JapánJba visszatérve meglepte a technikai fejlődés? — Besorozásomkor nálunk már elterjedt a telefon, és ismertük a televíziót. A „technika csodái” egyáltalán nem ejtettek ámulatba, az igazat megvallva sokkal többre számítottam. — Hogyan sikerült a visszatérése a japán hétköznapi életbe? — Jobban és gyorsabban, mint reméltem. A kormánytól szerény segélyt kaptam, 900.000 jent, azon vettem egy kis házat és rövidesen megházasodtam. Nagoja megye egyik kis falujában élünk kettesben. Mihoko, a feleségem az én egyetlen kincsem! Magunk termesztjük a zöldséget, húst pedig hetente egyszer eszünk (ketten tizenöt dekát), és fele annyi villanyt fogyasztunk, mint egy átlagember. Egy ideig kísérleteztem a fazekassággal — korongoztam —, de most már inkább csak az önellátás foglalkoztat. — Katonai parancs egy szigetre szólította, ahol 28 évig kitartott. Jó katonának tartja magát? — Lehet, hogy egy kicsit büszke vagyok, de az ellenség soha nem látta a hátamat. El se tudtam képzelni, hogy foglyul ejtsenek és megöljenek. Rejtőzködésemben a saját halálomat megint csak nem tudtam elképzelni. Mégis azt hiszem, hogy mi elsősorban nem katonák, hanem japán férfiak voltunk és vagyunk. Ezt a szívósságot mindig belénk nevelték. —Ha most ugyanabba a helyzetbe kerülne, újra azt tenné amit annak idején? — Hála Istennek, ma az országunk gazdasága és a világban betöltött szerepe nem ad ilyen helyzeteket. Ha mégis megesne, a mai eszemmel nem adnék oda 28 évet. Életünk csak egy van!!! Doma-Mikó István (Az írást a húsz éve alapított füzesgyarmati Japán Múzeum bocsátotta rendelkezésünkre. Augusztus végén a múzeumban láthatók lesznek az interjúhoz kapcsolódó fotók és néhány Jokoi Sóicsi által készített kerámia, valamint kézzel írott háziáldása.) Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Harcosok klubja 2. A Csontember 3. Mocskos zsaruk 4. Halálsoron 5. Stigmata 6. A Szörny 7. Alkonyaitól pirkadatig 2. 8. Tágra zárt szemek 9. Csúcsformában 10. X-akták — Lezárt ügy +1. Jeanne d'Arc (Fanfár Videotéka) Filmajánló A hazafi Benjamin Martin (Mel Gibson) nyugodt családi életre vágyik, de az amerikai függetlenségi háború nem kedvez a kívülállóknak. Mikor egzisztenciája, szerettei élete válik a tétté, vérbeli harcossá válik, hadba szólítja régi harcostársait és az első vonalban küzd mint egy megvadult oroszlán az egész estét betöltő történelmi opuszban. Könyv A magyarok krónikája A könyvgyűjtők között valóságos fogalommá vált az eddig hét kötetben megjelent Krónika-széria. Közülük is legnépszerűbbnek A magyarok krónikája bizonyult. Ez utóbbi három esztendeje már eltűnt a könyvpiacról, emiatt a Magyar Könyvklub államalapításunk millenniumára, Szent István ünnepére újra megjelenteti a kötetet. Az első megjelenés óta eltelt öt év történéseinek összefoglalóját, tárgyilagosan válogatott adatait is közli már az új kötet, amely több, mint kétezer, túlnyomó részt színes illusztrációval a hazai könyvkiadás egyik reprezentánsa. A magyarok krónikája hasznos kézikönyv, lenyűgöző olvasmány, gazdag képgyűjtemény, s egyedülálló adattár is. A tájékozódást segíti, hogy a minden egységnyi idő (évszázad, évtized, év) kalendáriummal kezdődik, majd ennek adatait önálló cikkek ismertetik, ezenkívül összefoglaló írások, tanulmányok értékelik, tárgyalják a különböző korszakokat, végül szemléletes táblázatok, térképek és grafikonok erősítik a kézikönyv jelleget. B. J. __________A RÉGI KOROK SZEMTANÚI KIHALTAK____________ Könyv Gerendás történetéről A millennium évében végre kézbe vehetik a gerendásiak azt a monográfiát, amit lelkes helytörténészek írtak hosz- szú éveken át. Az olvasók végigkísérhetik a régmúlt idők eseményeit, a tö- rökdúlások pusztító hadjáratait és a hosszú ideig tartó — 350 év — megsemmisülés utáni állapotot, míg ismét kialakult a faluszerkezet. Tanítottam rövid ideig a fatomyos iskolában és a koalíciós időben ifjúsági vezető, majd az 1947-es választások során a szavazatszedő bizottság tagja voltam. Sok embert ismertem, akik a község vezetésében és közéletében jeleskedtek. Sok ifjúkori barátom él még, akiket e kötet hasábjain megszólaltatok, hogy az írott dokumentumok száraz sorait feloldjam az emlékezés szavaival, gondolataival — fogalmaz a könyv bevezetőjében az egyik szerző, Miklya Jenő, aki szerencsésnek is vallja magát, hogy lehetőséget kapott a több mint félévszázad történetének megírására. Azt viszont sajnálja, hogy a községtörténeti adatok gyűjtéséhez későn kezdtek, mert ugyan az írott emlékek évről évre gyarapodtak, ám a régi korok szemtanúi kihaltak, megritkultak. — Kutatásaim során elszoruló szívvel olvastam, hogy a paraszti réteg, mely igen sokat tett a községgé válás, a fejlődés, a falukép kialakítása terén, mennyi hátrányt, bizalmatlanságot és terrort szenvedett el. Nehéz volt mindenkinek az élet az új Békés megyei községben, mert oly korban, kellett faluszerkezetet létrehozni, amikor az ösz- szezsugorodott Magyarország egy 4 évig tartó világháború, két forradalom és a román impérium rabló kivonulását vészelte át. Aki' figyelmesen végigkíséri a gerendási nép sorsát, bizony kevés olyan évtizedet talál, mely tökéletes békében telt volna el. Elemi csapások és gazdasági krízisek, háborús sebek gyógyítása és a háborúra való készülődés, majd a második világháború egyéni és közösségi tragédiáinak sok-sok próbáit kellett elviselniük az itt élőknek — emlékeztet a szerkesztő. A község történetét még a tanácsi időkben kezdte írni Réthy Zsigmond (Gerendás és határának természeti viszonyai című fejezet szerzője), Kiss László (Gerendás földjének története című fejezet szerzője) és Miklya Jenő (Gerendás újkori története című fejezet szerzője), azóta viszont eltelt 10 esztendő. Ennek az egy évtizednek a krónikáját is közreadják a szerzők a Gerendás története című könyvben, amit vélhetően minden helyi lakos kíváncsian lapozgat majd át. Elsőként vette kézbe a kéziratot Gajdács János polgármester, aki büszke a sok szorgalmas és kiváló gerendásira. — Munkácsy Mihály, Áchim L. And-. rás, Mokry Sámuel, a két Apponyi gróf, a Beliczeyek, a Korossyak, a Szentkereszty család és még sokan mások öregbítették községünk hírnevét. Jegyzők, önkormányzati képviselők, iparosok és földbirtokosok, őslakosok és új betelepülők, katolikusok és evangélikusok, gazdagok és szegények mindannyian itt hagyták a kézjegyüket a település alakításában, legyen az gázzal működő malom és fürdő, a betonút, vagy a belteijesen tenyésztett jószágállomány. Az utódok olvassák és lapozzák e kötet lapjait és emlékezzenek az apákra, a nagyapákra és legyenek büszkék az elődökre — e szavakkal ajánlja a gerendásiak figyelmébe a könyvet a község vezetője. Csete Ilona OROSHÁZA VÁROS JEGYZŐIÉ ÁLLÁSHIRDETÉSE a polgármesteri hivatal városfejlesztési és városgazdálkodási osztályára 1 fő főépítészi munkakör betöltésére. Feltételek: • építészmérnöki egyetemi végzettség • magyar állampolgárság • büntetlen előélet • előny a városrendezés területén szerzett szakmai gyakorlat. A jelentkezéshez csatolni kell: • az iskolai végzettséget igazoló okmányok másolatát • személyi és szakmai önéletrajzot • 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt. A jelentkezéseket dr. Hegedűs Mária jegyzőhöz kell benyújtani a megjelenést követő 10 napon belül. Cím: 5901 Orosháza, Szabadság tér 4—6., Pf. 121. További információ a megadott címen és a (68) 413-022-es telefonszámon kapható Vas Ferenc aljegyzőtől, ill. Takács Antal osztályvezetőtől. Az álláshely az elbírálás után *_ azonnal elfoglalható. Bérezés: a köztisztviselők jogállásáról SZÓLÓ TÖRVÉNY ALAP)ÁN, MEGEGYEZÉS SZERINT.