Békés Megyei Hírlap, 2000. július (55. évfolyam, 157-177. szám)

2000-07-22-23 / 170. szám

2000. július 22-23., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 A KIRÁLYNÉI MÉLTÓSÁGTÓL AZ ÖNGYILKOSJELÖLT SZÍNÉSZNŐIG A PORNÓSZTÁR IS LEHET REALISTA, HA SZŐKE ÉS NAGYOK A MELLEI Királyné, pornósztár, hercegkisasszony és színésznő — róluk szól az alábbi írás. Milyenek ők hétköznap. Hogyan élnek, mit tesznek, miről mesélnek, mire emlékeznek, ha megkérdezi ólcet valaki. Négy sztár, négy külön világ. Egy közös van bennük: érdekesek a világ számára. Talán nekünk is. Kairó, Világbank-konferencia. Ele­gáns szép fiatal nő — Rania, jordániai királyné — emelkedik szólásra, Gucci-kosztümben: „Minél több kö­zel-keleti gyereknek lesz számítógépe, annál több gyereknek lesz jövője a tér­ségben.” Nagy taps. Két nappal ké­sőbb a jordániai király hivatalos láto­gatása Rabatban, Marokkó fővárosá­ban. Az utcákat szegélyező tömeg nem a vendég Abdullah király, hanem a felesége nevét skandálja: „Rania! Rania!” Négy nappal ké­sőbb ugyanez a fia­tal hölgy törli le a majonézt az am- mani McDonald's- nál hatéves fia, Husszein ujjáról, összecsomagolja négyéves leányká­ját, Imant és ponto­san azt mondja, amit minden más anya mond ilyen­kor: „Na rosszasá­gok, elég a dőzsölésből! Indulunk ha­za!” Jelenetek egy királyné életéből. Rania tudja, mi a dolga. Hídnak kell lennie palesztin származása, arab múltja és a modem jelen, a jövő kö­zött. Egy nagy világlap kommentátora a minap alighanem méltán írta azt a ne­gyedik hónapban lévő, harmadik gyermekét váró Rámáról, hogy ő a megboldogult Diana hercegnő utód­ja. Éppoly népszerű, mint ő volt és nemcsak saját hazájában, hanem vi­lágviszonylatban. Beavatottak szerint az ő sugárzó lénye is hozzájárulhatott a haldokló após, Husszein király em­lékezetes döntéséhez, hogy ne öccse, az 53 éves addigi trónörökös, Hasz- szán herceg legyen az utód, hanem 38 éves katonatiszt fia, Abdullah. Husszein nem alaptalanul érezte meg, hogy Jordániának nagyobb esé­lye van az új világba, új helyzetbe való beilleszkedésre, ha a trónról a fi­atalság fénye sugárzik. És jól tudta azt is, hogy e fény jó ré­sze majd az új királynétól, a neves or­vos lányától származik. Aki folyéko­nyan beszél nyelveket, tanulmányait a kairói amerikai egyetemen folytatta és közgazdász, dolgozott a Citibanknál és az Apple komputercégnél. A minap egy amerikai tv-interjúban Rania bevallotta, eleinte megrázkódta­tás volt számára a hirtelen jött király­néi méltóság. De hamar rájött, hogy ha az ember akar valamit, ami nemcsak neki és családjának fontos, azt a trón­ról jobban meg lehet valósítani. De a család sem szorulhat háttérbe, estén­él jordán királyné híd palesztin származása, arab múltja és a modern jelen, a jövő között ként kötényben odaáll a palota kony­hájába és bejelenti most főzök nektek valami jót. Meztelen Igazság? Buja-gömbölyded méretek: 96-58-67, hidrogénszőke haj, csábos ruhaneműk, nyolcmillió eladott videokazetta, sok tízmillió hódoló. Akiről szó van, nem más, mint a nálunk is ismert Dolly Buster Bali, a pomószakma 30 éves királynője, sokszoros milliomos, 51 szexfilm fősze­replője. A horizontá­lis művészet nagy- mestemőjeként em­legetik, aki talán még Ciccolinát is megelőzi méretei­ben, merészségben egyaránt. Most új oldaláról mutatkozott be: könyvet írt, s ebben „csak néhány derűs történetet” akart köz­readni. Egy közis­mert tévéhumorista, amikor kiderült, hogy Dolly Buster Bali írta a könyvét, megkérdezte: „Ki az a Báli?” Mire a lepedőművésznő kapásból visszavágott: „Nem azt kel­lett volna kérdeznie, hogy ki a Báli, hanem azt, hogy írás közben ki fogta Dolly kezét?” Mert vállalja a „szakmáját”, rajta kívül „még nagyon sok ember keresi kenyerét testi mun­kával” — mondotta. Filmjeinek forgató- könyvei nem túl bonyo­lultak: „csapó, előjáték, csúcspont, vége”. De nem minden megy ilyen egyszerűen. Egyik film­je mézeshetekre induló párocskáról szól. A fér­fi hátradőlve, elégedett mosollyal a szája sarká­ban, büszkén kapaszko­dik a száguldó kocsi kormányába. Újdonsült asszonya azonban nem a kormányba kapaszko­dott, ennek következté­ben az ifjú férj lecsú­szott nadrágja a bokája és a gázpedál közé szo­rult... Lesodródtak az útról, egy szántóföldön kötöttek ki. — Nem bírtam ki­húzni a „slusszkulcsot”, száguldottunk , amikor végre felszaba­dult a gázpedál, és véget ért az erotikus terepjárás. Néhány ütődéssel megúsz- tuk — mesélte Dolly. Tizenkét év óta van a szakmában. Önmagát konzervatív és unalmas em­Brigitte Bardot Időnként tudta elviselni, hogy él bemek tartja, miközben hírességek a lába elé borultak. Egy jó nevű főnemes még a kastélyát is a rendelkezésére akarta bocsátani és kérte, hadd legyen a szex-rabszolgája... „Nem vágyom dicsőségre. Nagyon is realista vagyok ahhoz, hogy belás­sam, csupán két elő­nyöm van: a szőke­ségem és a nagy mellem.” Az új svéd ked­venc: Madeleine hercegnő A stockholmi Drott- ningholm-kastély- ban, vagyis a királyi palotában nem is olyan régen a most 56 éves Silvia ki­rályné, az egykori német hostess volt a legszebb nő. Őt 22 éves lánya, Victoria hercegnő, a trón­örökös követte. Most pedig a legki­sebb hercegnő, a mindössze 17 éves Madeleine áll az élen. Teljes nevén, Madeleine Therese Amelie Josephine Bemadotte, Gastrikland és Halsingland hercegnője maga a ragyo­gó napsugár. Ahová a 171 centiméter magas, darázsderekú szépség belép, minden szem rászegeződik. Pedig nem mindenki tudja, kicsoda, ő pedig fü­tyül arra, fölismerik-e, vagy sem. Maddét hidegen hagyják a személyé­vel, jövőjével kapcsolatos találgatá­sok. Nem érdekli, hogy a lapok szerint melyik udvari méltóság, milyen férjet találna neki. Pedig ötlet van bőven, a spanyol Fülöp hercegtől a norvég Haakon hercegen át egészen Diana idősebb és igencsak jóképű fiáig, Vil­mosig. Annyit min­denesetre tudni, hogy Madde szí­ve jelenleg fog­lalt. A mostani nagy Ő, a 22 éves Ikael Söderblom erei­ben polgári vér csörgedezik, a papa egyszerű, hétköznapi milli­omos. Az ifjú pár — igaz, test­őrökkel súlyos­bítva — járja a butikokat, disz­kókat, mozikat. Madde hama­rosan érettségi­zik a Carlsson- Enskilda gimnáziumban. Utána irány Amerika, ahol belsőépítészetet tanul. Mikael is a túlpartra tart, hogy tovább képezze magát a hirdetési szakmában. Arra a kérdésre, hogyan képzelik el a jövőjüket, így válaszoltak; külföldi tanulmányaik sikeres befejezése a leg­közelebbi életcéljuk. A svéd hercegkisasszony belső- építészetet tanul majd Ameriká­ban már 120-szal Brigitte Bardot újabb könyve Megjelent Brigitte Bardot önéletrajzi re­gényének, a „Kezdőbetűk: BB” című könyv második része. Az első nagy siker volt, 3 év alatt Franciaországban 500 ezer példányban kelt el, lefordították 28 nyelvre, és a színésznő olvasóitól 12 ezer levelet kapott. A kiadó a második rész­nek is legalább ekko­ra népszerűséget jó­sol. A könyvben Bardot kendőzetlenül tárja fel életének azt a szakaszát, amely a színészi pálya elha­gyása után követke­zett. „Kétségbeesett évek voltak ezek — írja — sodródtam módszeresen tettem tönkre magamat.” Olyannyira, hogy a depresszió állapotá­ban többször kísérelt meg öngyilkosságot. — Hogy érzi ma­gát jelenleg? — kér­dezte a Le Figaro munkatársa. — Tulajdonképpen most kezdem el második életemet. 1979 és 89 között éltem át legnehezebb éveimet. Csoda, hogy nem haltam meg. Időnként nem tudtam elviselni, hogy élek. Öngyilkos akartam lenni. — Nehezen szakadt el a pályától? — Nem. De sok rokont, barátot vesz­tettem el. Louis Malle-t, Serge Gains- bourg-ot. Hirtelen nagyon egyedül érez­tem magam, nem volt férfi mellettem. — És hogy tudott ebből az állapot­ból kilábalni? — Az állatok... Nélkülük már nem lennék ezen a világon. — Könyvében elmesél egy találko­zást Giscard dEstaing-nel, erről sokat beszélnek. — Igazán? Pedig amit felfedek, az semmi ahhoz képest, amiket a divatos könyvekben manapság írnak. (Bardot leírja, hogy röviddel elnök­ké választás után látogatást tett Giscard dEstaing-nél, mert kegyelmet akart kérni a drogügyben elítélt Christina von Opel számára. „Otthonában fogadott — írja BB — és biztosan másra gondolt, nem arra a megoldatlan problémára, amit elő akartam adni neki. Hogy van a szíve, kedves Brigitte? — kérdezte. Rosszul Valéry, azért vagyok itt. Giscard a combomra tette a kezét, gondolván, hogy pásztorórára jöttem ide.”) — A könyvet olvasva, úgy tűnik, mintha utálná a mostani korszakot. — Ez a századvég elviselhetetlen szá­momra. Jobban szerettem volna a XIX. század végén élni, az akkori életvitel a szép dolgok, a hintók, az elegancia miatt. — Ön egyáltalán nem foglalkozik a filmmel. Közömbösségből? — A mostani filmeknek nincs meg az a klasszisuk, mint a régieknek. 30 éve nem voltam moziban. Néha meg­nézek egy filmet a televízióban, amit látok, az katasztrofális. Közhasznú ápolás Húszévesen nem ébredtem olyan hirte­len az ordító őrmester kiáltására, mint a minap, egy kellemes rádióhangra. A hang tulajdonosa — ahogyan ez ma­napság divat — lazán lapszemlézett. Szinte csevegő modorban közölte, hogy miután kevés a kórházi ápolónő, meg aztán sok a napi hiányzás is, fel­merült a gondolat, hogy közhasznú munkásokat kellene beállítani a kórhá­zi ágyak mellé. Mondom, felébredtem, bár egy ide­ig nem voltam benne biztos, hogy éb­ren vagyok vagy álmodom csak- . A mi időnkben az ilyenféle híreket il­lett kommentálni, bár ehhez talán nem is kell kommentár. Mindazok, akik va­laha is „élvezhették” a vérvétel, az in­fúzió, az injekció, a katéter, s hasonlók örömeit, körülbelül tudhatják mit je­lent a beteg, s persze az orvos számára is az az egészségügyi szakalkalmazott, akit csak nővérkének szoktunk nevez­ni. S most nagy dilem­mában vagyok, mert nem tudom, hogy arról a nővérkéről írjak, aki el­esett, izzadt állapotom­ban reggelenként fölém hajolt, s szinte bocsánatkérően nézett rám, hogy ismét meg kell keresnie a vénámat. (Szeren­csétlen adottságaim miatt egyedül ő volt erre képes.) Mindazonáltal most mégsem reá szentelem a következő sorokat (sokkal többet érdemelne); a fent említett plá- num hozta mozgásba memóriámat. Mert nincs új a nap alatt! A különböző államrendszerek racionalizmusára jel­lemző, hogy a fölösleges vagy azzá tett embereket, továbbá az ellenségnek minősített egyéneket, aztán a tolvajo­kat, markecolókat lumpeneket, közve­szélyes munkakerülőket satöbbi — azokra a helyekre vezénylik, ahol szükség van a munkás kezekre. Emlé­kezzünk csak, hogy a szocialista váro­sokat jórészt osztályellenségek, külön­böző dolgok miatt elítélt rabok, Buda­pestről, s nagyobb városokból kizsup- polt prostituáltak, valamint kitelepített urak és úrhölgyek építették. Mint Sztálinváros nyári építőtáborá­nak diákmunkása, volt szerencsém személyesen is találkozni a fenti társa­sággal. Ahány osztály, réteg, ember — annyi történet. Nem sokat írtak meg közülük. Hirtelen egy viharvert malteroslány jutott eszembe, aki se nem tagadta, se nem szégyellte, hogy az ősi mesterséget folytatta korábban. Dühös csak azért volt, hogy míg szebb, fiatalabb, ügyesebb „szaktárs­női” taxisofőrök, kalauzok, szállodai alkalmazottak lettek, lehettek, addig neki — aki pedig a maga szakmájában nem volt utolsó — itt kell cígölnie a habarcsot. Felbecsülhetetlen in­formációk voltak ezek számomra — mint a ké­sőbbiekben kiderült. De a malteroslány sem tudott mindent! Erre a HÉV-nek egy korai szerelvényén ébredtem rá, a kistarcsai internáló táborba utazván — ritka látogatásra. Két, szolgálatból haza­térő vasutas ült velem szemben. Nem fi­gyeltem a beszélgetésükre, mígnem az egyik felütötte a fejét, majd félhangosan ennyit mondott társának: — Te, ez Sári a Conti utcából. Önkéntelenül is hátra­néztem, s ott állt pár méterre tőlünk egy ÁVH-s őrmestemő tányérsapkában, kö­penyben, csizmában, oldalfegyverrel. A kocsi csaknem üres volt — meghallha­tott valamit, mert rárivallt a vasutasokra: — Mit pofáznak maguk?! — Semmit, semmit, kezicsókolom, válaszolt igen­csak megjuhászkodva az egyik pudli- gár, majd kicsit később elhagyták a Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Csúcsformában 2. Jeanne d'Arc 3. Fortress 2. 4. Pár-baj 5. 2*2 balláb 6. Düh 2. 7. Párosban a városban 8. A John Malkovich menet 9. Nyomás 10. Bosszúból jeles +1. Macskajaj (Fanfár Videotéka) Film Magnólia A kaliforniai San Fernando völgyében játszódó történetek — egy rendőijár- őrt csendháborításhoz riasztanak, a tü­dőrákos öregember (Jason Robards) szeretné még utoljára látni fiát (Tom Cruise), a valaha híres csodagyerek (William H. Macy) éppen kirabolni készül munkahelyét... — látszólag egymástól függetlenül zajlanak, a szá­lak mégis lassan összeérnek és sod­ródnak a meglepő végkifejlet felé. Könyv Magyar Kódex M VG V V H KÓDEX SZILTAN ÉS CSÁSZÁR UIRODAI.MÁRVN Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a könyv címe: Szultán és csá­szár birodalmában, amely a Kossuth Könyvkiadó Magyar Kódex hat kötet­re tervezett sorozatában jelent meg. Fontosabbnak tartottuk azonban a so­rozatcím kiemelését, hiszen nem egyetlen kötetet, hanem egy sorozatot szeretnénk figyelmükbe ajánlani. A Szultán és császár birodalmában a ma­gyar művelődéstörténet évszázadai­nak szentelt ritka igényes sorozat har­madik darabja, amely az 1526-1790 közötti időszakot, vagyis a török ura­lom és a felvilágosult abszolutizmus két és fél évszázadának kultúráját öle­li át. Az egyes fejezetek — történe­lem, nyelvtörténet, irodalom, művé­szettörténet, egyháztörténet, táj és nép, életmód — átfogó képet adnak történelmünk egyik legkeserűbb idő­szakáról. A könyvet CD-lemez egészí­ti ki, amelynek keresőprogramja meg­könnyíti a szövegben és a mintegy fél­ezer kép közötti tájékozódást, s amelyről néhány, 16-18. századi zene­mű is lehallgatható. helyszínt. Mondom, kora reggel volt még, a tábornál csak ketten szálltunk le — a fegyveres nő meg én... Változnak az idők. Nincsenek inter­náló táborok, s nem fegyverzik fel a kurvákat. De azért fehér köpenybe se öltöztessék őket. Na, meg másokat se; senkit, aki nem képzett és elkötelezett művelője hivatásának. Még akkor sem, ha tényleg kevés az ápolónő, akkor sem, ha tudós főorvosok bedobják a tö­rölközőt, s ha nemrégiben menesztet­ték az egészségügyi államtitkárt. Vala­mi mást kellene csinálni. Talán igazá­ból polgárosodni kellene — fenn és lenn. De hát: „Az ehető étel, a jó minő­ségű áru, a megbízhatóság, a tisztesség és a becsület, a mérlegelő erkölcsi ér­zék csak nem akar terjedezni. Ez az ál­lítólagosán polgári világ csak nem siet polgárosodni” — olvasom az ÉS-ben. Ámbár ezek csak egy pondró fel­jegyzései, amilyen magam is vagyok. Gyarmati Béla

Next

/
Thumbnails
Contents