Békés Megyei Hírlap, 2000. július (55. évfolyam, 157-177. szám)
2000-07-22-23 / 170. szám
2000. július 22-23., szombat-vasárnap Hétvégi magazin 9 A KIRÁLYNÉI MÉLTÓSÁGTÓL AZ ÖNGYILKOSJELÖLT SZÍNÉSZNŐIG A PORNÓSZTÁR IS LEHET REALISTA, HA SZŐKE ÉS NAGYOK A MELLEI Királyné, pornósztár, hercegkisasszony és színésznő — róluk szól az alábbi írás. Milyenek ők hétköznap. Hogyan élnek, mit tesznek, miről mesélnek, mire emlékeznek, ha megkérdezi ólcet valaki. Négy sztár, négy külön világ. Egy közös van bennük: érdekesek a világ számára. Talán nekünk is. Kairó, Világbank-konferencia. Elegáns szép fiatal nő — Rania, jordániai királyné — emelkedik szólásra, Gucci-kosztümben: „Minél több közel-keleti gyereknek lesz számítógépe, annál több gyereknek lesz jövője a térségben.” Nagy taps. Két nappal később a jordániai király hivatalos látogatása Rabatban, Marokkó fővárosában. Az utcákat szegélyező tömeg nem a vendég Abdullah király, hanem a felesége nevét skandálja: „Rania! Rania!” Négy nappal később ugyanez a fiatal hölgy törli le a majonézt az am- mani McDonald's- nál hatéves fia, Husszein ujjáról, összecsomagolja négyéves leánykáját, Imant és pontosan azt mondja, amit minden más anya mond ilyenkor: „Na rosszaságok, elég a dőzsölésből! Indulunk haza!” Jelenetek egy királyné életéből. Rania tudja, mi a dolga. Hídnak kell lennie palesztin származása, arab múltja és a modem jelen, a jövő között. Egy nagy világlap kommentátora a minap alighanem méltán írta azt a negyedik hónapban lévő, harmadik gyermekét váró Rámáról, hogy ő a megboldogult Diana hercegnő utódja. Éppoly népszerű, mint ő volt és nemcsak saját hazájában, hanem világviszonylatban. Beavatottak szerint az ő sugárzó lénye is hozzájárulhatott a haldokló após, Husszein király emlékezetes döntéséhez, hogy ne öccse, az 53 éves addigi trónörökös, Hasz- szán herceg legyen az utód, hanem 38 éves katonatiszt fia, Abdullah. Husszein nem alaptalanul érezte meg, hogy Jordániának nagyobb esélye van az új világba, új helyzetbe való beilleszkedésre, ha a trónról a fiatalság fénye sugárzik. És jól tudta azt is, hogy e fény jó része majd az új királynétól, a neves orvos lányától származik. Aki folyékonyan beszél nyelveket, tanulmányait a kairói amerikai egyetemen folytatta és közgazdász, dolgozott a Citibanknál és az Apple komputercégnél. A minap egy amerikai tv-interjúban Rania bevallotta, eleinte megrázkódtatás volt számára a hirtelen jött királynéi méltóság. De hamar rájött, hogy ha az ember akar valamit, ami nemcsak neki és családjának fontos, azt a trónról jobban meg lehet valósítani. De a család sem szorulhat háttérbe, esténél jordán királyné híd palesztin származása, arab múltja és a modern jelen, a jövő között ként kötényben odaáll a palota konyhájába és bejelenti most főzök nektek valami jót. Meztelen Igazság? Buja-gömbölyded méretek: 96-58-67, hidrogénszőke haj, csábos ruhaneműk, nyolcmillió eladott videokazetta, sok tízmillió hódoló. Akiről szó van, nem más, mint a nálunk is ismert Dolly Buster Bali, a pomószakma 30 éves királynője, sokszoros milliomos, 51 szexfilm főszereplője. A horizontális művészet nagy- mestemőjeként emlegetik, aki talán még Ciccolinát is megelőzi méreteiben, merészségben egyaránt. Most új oldaláról mutatkozott be: könyvet írt, s ebben „csak néhány derűs történetet” akart közreadni. Egy közismert tévéhumorista, amikor kiderült, hogy Dolly Buster Bali írta a könyvét, megkérdezte: „Ki az a Báli?” Mire a lepedőművésznő kapásból visszavágott: „Nem azt kellett volna kérdeznie, hogy ki a Báli, hanem azt, hogy írás közben ki fogta Dolly kezét?” Mert vállalja a „szakmáját”, rajta kívül „még nagyon sok ember keresi kenyerét testi munkával” — mondotta. Filmjeinek forgató- könyvei nem túl bonyolultak: „csapó, előjáték, csúcspont, vége”. De nem minden megy ilyen egyszerűen. Egyik filmje mézeshetekre induló párocskáról szól. A férfi hátradőlve, elégedett mosollyal a szája sarkában, büszkén kapaszkodik a száguldó kocsi kormányába. Újdonsült asszonya azonban nem a kormányba kapaszkodott, ennek következtében az ifjú férj lecsúszott nadrágja a bokája és a gázpedál közé szorult... Lesodródtak az útról, egy szántóföldön kötöttek ki. — Nem bírtam kihúzni a „slusszkulcsot”, száguldottunk , amikor végre felszabadult a gázpedál, és véget ért az erotikus terepjárás. Néhány ütődéssel megúsz- tuk — mesélte Dolly. Tizenkét év óta van a szakmában. Önmagát konzervatív és unalmas emBrigitte Bardot Időnként tudta elviselni, hogy él bemek tartja, miközben hírességek a lába elé borultak. Egy jó nevű főnemes még a kastélyát is a rendelkezésére akarta bocsátani és kérte, hadd legyen a szex-rabszolgája... „Nem vágyom dicsőségre. Nagyon is realista vagyok ahhoz, hogy belássam, csupán két előnyöm van: a szőkeségem és a nagy mellem.” Az új svéd kedvenc: Madeleine hercegnő A stockholmi Drott- ningholm-kastély- ban, vagyis a királyi palotában nem is olyan régen a most 56 éves Silvia királyné, az egykori német hostess volt a legszebb nő. Őt 22 éves lánya, Victoria hercegnő, a trónörökös követte. Most pedig a legkisebb hercegnő, a mindössze 17 éves Madeleine áll az élen. Teljes nevén, Madeleine Therese Amelie Josephine Bemadotte, Gastrikland és Halsingland hercegnője maga a ragyogó napsugár. Ahová a 171 centiméter magas, darázsderekú szépség belép, minden szem rászegeződik. Pedig nem mindenki tudja, kicsoda, ő pedig fütyül arra, fölismerik-e, vagy sem. Maddét hidegen hagyják a személyével, jövőjével kapcsolatos találgatások. Nem érdekli, hogy a lapok szerint melyik udvari méltóság, milyen férjet találna neki. Pedig ötlet van bőven, a spanyol Fülöp hercegtől a norvég Haakon hercegen át egészen Diana idősebb és igencsak jóképű fiáig, Vilmosig. Annyit mindenesetre tudni, hogy Madde szíve jelenleg foglalt. A mostani nagy Ő, a 22 éves Ikael Söderblom ereiben polgári vér csörgedezik, a papa egyszerű, hétköznapi milliomos. Az ifjú pár — igaz, testőrökkel súlyosbítva — járja a butikokat, diszkókat, mozikat. Madde hamarosan érettségizik a Carlsson- Enskilda gimnáziumban. Utána irány Amerika, ahol belsőépítészetet tanul. Mikael is a túlpartra tart, hogy tovább képezze magát a hirdetési szakmában. Arra a kérdésre, hogyan képzelik el a jövőjüket, így válaszoltak; külföldi tanulmányaik sikeres befejezése a legközelebbi életcéljuk. A svéd hercegkisasszony belső- építészetet tanul majd Amerikában már 120-szal Brigitte Bardot újabb könyve Megjelent Brigitte Bardot önéletrajzi regényének, a „Kezdőbetűk: BB” című könyv második része. Az első nagy siker volt, 3 év alatt Franciaországban 500 ezer példányban kelt el, lefordították 28 nyelvre, és a színésznő olvasóitól 12 ezer levelet kapott. A kiadó a második résznek is legalább ekkora népszerűséget jósol. A könyvben Bardot kendőzetlenül tárja fel életének azt a szakaszát, amely a színészi pálya elhagyása után következett. „Kétségbeesett évek voltak ezek — írja — sodródtam módszeresen tettem tönkre magamat.” Olyannyira, hogy a depresszió állapotában többször kísérelt meg öngyilkosságot. — Hogy érzi magát jelenleg? — kérdezte a Le Figaro munkatársa. — Tulajdonképpen most kezdem el második életemet. 1979 és 89 között éltem át legnehezebb éveimet. Csoda, hogy nem haltam meg. Időnként nem tudtam elviselni, hogy élek. Öngyilkos akartam lenni. — Nehezen szakadt el a pályától? — Nem. De sok rokont, barátot vesztettem el. Louis Malle-t, Serge Gains- bourg-ot. Hirtelen nagyon egyedül éreztem magam, nem volt férfi mellettem. — És hogy tudott ebből az állapotból kilábalni? — Az állatok... Nélkülük már nem lennék ezen a világon. — Könyvében elmesél egy találkozást Giscard dEstaing-nel, erről sokat beszélnek. — Igazán? Pedig amit felfedek, az semmi ahhoz képest, amiket a divatos könyvekben manapság írnak. (Bardot leírja, hogy röviddel elnökké választás után látogatást tett Giscard dEstaing-nél, mert kegyelmet akart kérni a drogügyben elítélt Christina von Opel számára. „Otthonában fogadott — írja BB — és biztosan másra gondolt, nem arra a megoldatlan problémára, amit elő akartam adni neki. Hogy van a szíve, kedves Brigitte? — kérdezte. Rosszul Valéry, azért vagyok itt. Giscard a combomra tette a kezét, gondolván, hogy pásztorórára jöttem ide.”) — A könyvet olvasva, úgy tűnik, mintha utálná a mostani korszakot. — Ez a századvég elviselhetetlen számomra. Jobban szerettem volna a XIX. század végén élni, az akkori életvitel a szép dolgok, a hintók, az elegancia miatt. — Ön egyáltalán nem foglalkozik a filmmel. Közömbösségből? — A mostani filmeknek nincs meg az a klasszisuk, mint a régieknek. 30 éve nem voltam moziban. Néha megnézek egy filmet a televízióban, amit látok, az katasztrofális. Közhasznú ápolás Húszévesen nem ébredtem olyan hirtelen az ordító őrmester kiáltására, mint a minap, egy kellemes rádióhangra. A hang tulajdonosa — ahogyan ez manapság divat — lazán lapszemlézett. Szinte csevegő modorban közölte, hogy miután kevés a kórházi ápolónő, meg aztán sok a napi hiányzás is, felmerült a gondolat, hogy közhasznú munkásokat kellene beállítani a kórházi ágyak mellé. Mondom, felébredtem, bár egy ideig nem voltam benne biztos, hogy ébren vagyok vagy álmodom csak- . A mi időnkben az ilyenféle híreket illett kommentálni, bár ehhez talán nem is kell kommentár. Mindazok, akik valaha is „élvezhették” a vérvétel, az infúzió, az injekció, a katéter, s hasonlók örömeit, körülbelül tudhatják mit jelent a beteg, s persze az orvos számára is az az egészségügyi szakalkalmazott, akit csak nővérkének szoktunk nevezni. S most nagy dilemmában vagyok, mert nem tudom, hogy arról a nővérkéről írjak, aki elesett, izzadt állapotomban reggelenként fölém hajolt, s szinte bocsánatkérően nézett rám, hogy ismét meg kell keresnie a vénámat. (Szerencsétlen adottságaim miatt egyedül ő volt erre képes.) Mindazonáltal most mégsem reá szentelem a következő sorokat (sokkal többet érdemelne); a fent említett plá- num hozta mozgásba memóriámat. Mert nincs új a nap alatt! A különböző államrendszerek racionalizmusára jellemző, hogy a fölösleges vagy azzá tett embereket, továbbá az ellenségnek minősített egyéneket, aztán a tolvajokat, markecolókat lumpeneket, közveszélyes munkakerülőket satöbbi — azokra a helyekre vezénylik, ahol szükség van a munkás kezekre. Emlékezzünk csak, hogy a szocialista városokat jórészt osztályellenségek, különböző dolgok miatt elítélt rabok, Budapestről, s nagyobb városokból kizsup- polt prostituáltak, valamint kitelepített urak és úrhölgyek építették. Mint Sztálinváros nyári építőtáborának diákmunkása, volt szerencsém személyesen is találkozni a fenti társasággal. Ahány osztály, réteg, ember — annyi történet. Nem sokat írtak meg közülük. Hirtelen egy viharvert malteroslány jutott eszembe, aki se nem tagadta, se nem szégyellte, hogy az ősi mesterséget folytatta korábban. Dühös csak azért volt, hogy míg szebb, fiatalabb, ügyesebb „szaktársnői” taxisofőrök, kalauzok, szállodai alkalmazottak lettek, lehettek, addig neki — aki pedig a maga szakmájában nem volt utolsó — itt kell cígölnie a habarcsot. Felbecsülhetetlen információk voltak ezek számomra — mint a későbbiekben kiderült. De a malteroslány sem tudott mindent! Erre a HÉV-nek egy korai szerelvényén ébredtem rá, a kistarcsai internáló táborba utazván — ritka látogatásra. Két, szolgálatból hazatérő vasutas ült velem szemben. Nem figyeltem a beszélgetésükre, mígnem az egyik felütötte a fejét, majd félhangosan ennyit mondott társának: — Te, ez Sári a Conti utcából. Önkéntelenül is hátranéztem, s ott állt pár méterre tőlünk egy ÁVH-s őrmestemő tányérsapkában, köpenyben, csizmában, oldalfegyverrel. A kocsi csaknem üres volt — meghallhatott valamit, mert rárivallt a vasutasokra: — Mit pofáznak maguk?! — Semmit, semmit, kezicsókolom, válaszolt igencsak megjuhászkodva az egyik pudli- gár, majd kicsit később elhagyták a Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Csúcsformában 2. Jeanne d'Arc 3. Fortress 2. 4. Pár-baj 5. 2*2 balláb 6. Düh 2. 7. Párosban a városban 8. A John Malkovich menet 9. Nyomás 10. Bosszúból jeles +1. Macskajaj (Fanfár Videotéka) Film Magnólia A kaliforniai San Fernando völgyében játszódó történetek — egy rendőijár- őrt csendháborításhoz riasztanak, a tüdőrákos öregember (Jason Robards) szeretné még utoljára látni fiát (Tom Cruise), a valaha híres csodagyerek (William H. Macy) éppen kirabolni készül munkahelyét... — látszólag egymástól függetlenül zajlanak, a szálak mégis lassan összeérnek és sodródnak a meglepő végkifejlet felé. Könyv Magyar Kódex M VG V V H KÓDEX SZILTAN ÉS CSÁSZÁR UIRODAI.MÁRVN Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor a könyv címe: Szultán és császár birodalmában, amely a Kossuth Könyvkiadó Magyar Kódex hat kötetre tervezett sorozatában jelent meg. Fontosabbnak tartottuk azonban a sorozatcím kiemelését, hiszen nem egyetlen kötetet, hanem egy sorozatot szeretnénk figyelmükbe ajánlani. A Szultán és császár birodalmában a magyar művelődéstörténet évszázadainak szentelt ritka igényes sorozat harmadik darabja, amely az 1526-1790 közötti időszakot, vagyis a török uralom és a felvilágosult abszolutizmus két és fél évszázadának kultúráját öleli át. Az egyes fejezetek — történelem, nyelvtörténet, irodalom, művészettörténet, egyháztörténet, táj és nép, életmód — átfogó képet adnak történelmünk egyik legkeserűbb időszakáról. A könyvet CD-lemez egészíti ki, amelynek keresőprogramja megkönnyíti a szövegben és a mintegy félezer kép közötti tájékozódást, s amelyről néhány, 16-18. századi zenemű is lehallgatható. helyszínt. Mondom, kora reggel volt még, a tábornál csak ketten szálltunk le — a fegyveres nő meg én... Változnak az idők. Nincsenek internáló táborok, s nem fegyverzik fel a kurvákat. De azért fehér köpenybe se öltöztessék őket. Na, meg másokat se; senkit, aki nem képzett és elkötelezett művelője hivatásának. Még akkor sem, ha tényleg kevés az ápolónő, akkor sem, ha tudós főorvosok bedobják a törölközőt, s ha nemrégiben menesztették az egészségügyi államtitkárt. Valami mást kellene csinálni. Talán igazából polgárosodni kellene — fenn és lenn. De hát: „Az ehető étel, a jó minőségű áru, a megbízhatóság, a tisztesség és a becsület, a mérlegelő erkölcsi érzék csak nem akar terjedezni. Ez az állítólagosán polgári világ csak nem siet polgárosodni” — olvasom az ÉS-ben. Ámbár ezek csak egy pondró feljegyzései, amilyen magam is vagyok. Gyarmati Béla