Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-03-04 / 129. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Élete a szervezés Frankó Attila jelenleg saját magát menedzseli 8 Színház Orosházán Thália papjainak zajos nyári sikerei a 8 Trianon A tényeknek már semmilyen jelentőségük nem volt Nóniusz: Kiváló vér, nemesség, erő Újsághír: A tegnap Mezőhegyesen kezdődött nemzetközi díjugrató lovasversenyen vasárnap megtekinthető lesz az európai körúton lévő Quito de Baussy is, „aki" 1990-ben a stockholmi világbajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmet nyert, egy év múlva La Bauleben kontinens-első lett, a barcelonai olimpián (1992) pedig bronzérmes csapatban. A Seile Francis fajtájú francia mén sporteredmény indexe ISO 169. Apja, Jalisco, ma a fedezőmének közt a második a világranglistán. Quito de Baussy hazánkban is fedez, 250 ezer forintért áll a kancák mögé... Ha már itt tartunk, az esemény, meg a nagyfőnök jelenléte kapcsán érdemes visszapergetni a mezőhegyesi lótenyésztés időkerekét. Van mire emlékezni. Ezt tettük dr. Szollár István segítségével. Dr. Szollár István állatorvos, a jelenlegi lovas menedzser A múlt század vége felé a gazdasági iparágak kialakításában jeleskedő Gluzek Gyula jószágigazgató mellett, elöljáróban e helyütt sem feledkezhetünk még Kozma Ferenc munkálkodásáról, akit Ferencz József 1872-ben, második mezőhegyesi látogatásakor miniszteri tanácsossá léptetett elő. Az ő nevéhez fűződik a ménesbirtok lóállományának világhírűvé tétele, szobrát tegnap avatták fel újra Mezőhegyesen. És akkor helyben is vagyunk! A nóniusz másfél évszázadon át a legismertebb hazai fajta volt, méltán lett világhírű, mégpedig akkor, amikor rájöttek: nem csupán katonalónak alkalmas... Ezért is mondta 1878-ban a párizsi világkiállítás elnöke: „Magyarország nem kísérletezésről számol be, hanem készen hozza a tökéletest. Itt a középló, Erő és könnyedség, harmónia és báj... Felhatalmazást kérek, hogy külön méltatása iránt kormányomnál lépéseket tehessek.” A nóniusz fajtát a századfordulón a következőképpen jellemezték: „A test nagyságával arányos, kissé durva, félkosfej; középhosszú izmos nyak; középmagas, telt, izmos mar; hosszú hát; középhosszú, néha hosszú és széles ágyék; izmos, széles, enyhén lejtős far, amely rövidebb, mint a félvéré. Mellkasa inkább dongás, szügye széles, izmos; inai, ízületei a hasonló testnagyságú európai melegvérű fajták között a legszárazabbak. Járása lépésben témyerő, ügetése lendületes, vágtája rövid. Színe pej, sötétpej, fekete.” Tartotta magát a jellemzés a század első negyedében is, a hosszú távú versenyeken (350 kilométer távhajtás, 30 kilométer gyorsasági szakasz) élen jártak a mezőhegyesi lovak, mi több a hatvanas években Magyar Fogathajtó Derby győztes is lett a törzskanca fogat. Ám 1961-ben jött egy rendelet — ez már politika —, hogy új sportlovat kell kitenyészteni, a mezőhegyesi nóniusz tenyészkanca állomány egy részét Hortobágyra irányították át... Hiába kapta meg négy évvel később újra a fajta a „tiszta vérben történő tenyésztés” feladatát, a sportra (fogatsportra) való alkalmasság nem játszott szerepet a célok között. Kipróbálatlan fedezőmének kerültek a főistállóba, akadt olyan törzsmén, amely 9 évig fedezett, de teljesítményét tekintve semmit sem tett le az asztalra. Kiöregedése után a Nonius XXII-eshez kellett nyúlni, amely még apjánál is gyengébb volt... Ez — más tényezőkkel együtt — oda vezetett, hogy ma a nóniusz fajtáról az általános kép: „A legegyöntetűbb fajta ugyan, de jobb esetben is csak mező- gazdasági munkára használható.” Az 1962-ben, Mezőhegyesen maradt, jó munkakészségű tenyészkan- cák jelentős része az állami gazdaság kerületeiben vegyes fogatolási feladatokat látott el, így a legfeljebb idős korukban egy-két csikót ellő, lezsarolt (!) kancák után nem lehetett nagyobb létszámú utódot nyerni és terebélyes kancacsaládot kialakítani. A nehezen tanítható gyenge munkaképességű „Némelly embernek az egész esze abban áll, hogy soha semmit nem próbál, és minden próbatételrül már előre mindég azt jövendöli ’ E bizony, meglássák, nem fog menni. — és minekutánna uj dolgot alig, vagy csak ritkán lehet egyszerre végbe vinni; illy prófétának többször van igaza, mint nem, mellynek következtében a ’Sokaságnál nagy hitele is szokott lenni. Az embereknek ezen osztálya a leggyűlöletesebb..." ,,’A’ Lótenyésztés gazdaságbeli Tárgy, melly Hasznot nem ád — sikertelen; ’s azért — ha a lótenyésztés sikerét látni akarjuk; — a Haszon, a’ Nyereség Lehetségét mentül hihetőbbé tenni törekedjünk,. (Széchenyi István: Lovakrul, 1928, szemelvény a „Mit kellene tehát nekünk tenni?” című fejezetből, szó szerinti szerkezetben.) A mezőhegyesi nóniusz kancák viszont fiatalon ménesbe kerültek, így aztán rendszeres és szakszerű fedeztetésük nyomán ők adták a nagy számú utódokat és nem a dolgozó, jó képességűek. Az eredmény: súlyos kontraszelekció. Az elvárás mára természetesen megváltozott. Mezőhegyesen olyan nóniusz fajtát szeretnének tenyészteni, s ez a tendencia el is kezdődött, amely magán hordozza az eredeti jelleget, de megfelel a fogatsport követelményeinek is. Tenyésztésbe csak olyan egyedeket visznek, amelyek már bizonyítottak a versenyeken. A szelekció már öt éve elkezdődött, amikor a durva küllemű, súlyos lábszerkezeti hibás egyedeket kizárták. Éppen ilyen fontos a megfelelő mének felderítése, olyanoké, mint az öt éve idekerült Doliart, a holland fekete sportfél- vér, vagy a Westfaliából származó jegytelen fekete telivér, Ákitos. A szakértők úgy tartják, közeledik az idő, amikor az újra jó irányba terelt tenyésztés ismét piacképes fajtává válik! Az utolsó tíz év „legjegy- zettebb” lovai: Randi, ő” jelenleg Nagy-Britanniában, a világ egyik legismertebb lovasánál, John Whita- kernél van, és Hermina, vele a hamarosan sorra kerülő hortobágyi kor- osztályos Európa-bajnokságra készül a mezőhegyesi Piroska Zoltán. Egyébként jelenleg kétszáz lovat tartanak a Ménesbirtok Részvénytársaság ménesében,. további negyvennégy, ugró, illetve fogathajtó versenyekre készülő lovat pedig a sportoló istállóban ápolnak. Ezen a hétvégén „hazai pályán” Hermina és Nissan Olimpia mutathatja meg tudását. Két másik mezőhegyesi lovat, Ivettet és Igazánt nem helyi versenyző lovagolja. Fábián István Kozma Ferenc (1826- 1892) miniszteri tanácsos, őfejlesztette világhírűvé a lóállományt ■ : : : .. 1 .ISIillil...1 lllllllllllllli ■■■■■ A MÓL MA NEM EMEL ÁRAT A MÓL holnap sem emel árat. Holnapután sem. Lenyilat- kozták a főnökök, a vezér is, az elnök is. Lovagiasan megígérték, önmérsékletet tanúsítanak. Végül is igazuk van. Amennyit lehetett (képük elbírt), emeltek a múlt héten. Minek a héten is, meg a jövő héten is. Egy hónapra (nekünk egy évre) elég ennyi. Figyelem a pártokat, a politikusokat, a médiát. Mindenki a MOL-t püföli. Ráverik a balhét. Még kormánypárti oldalon is igyekeznek a MÓL elleni hadjáratból politikai hasznot húzni (mintha nem a mostani kormány hajtotta volna végre a cég élén a fejcserét, mintha nem az ő emberei ülnének ma ott). A pénzügyminiszter az olajtársaság elnökével tárgyal, az államtitkár nyilatkozik, hogy az államnak semmi haszna a benzináremelésből, végül felszólítják az olajtársaságot, csökkentse az árait. Vagyis sugallják — ki nem mondják! —, hogy tisztességtelenül járt el a MÓL. Csakhogy a Versenyhivatal sietve leszögezi, az olajosok nem sértettek versenytörvényt, nem éltek vissza monopolhelyzetükkel. Az embernek ezek után olyan érzése támad, mintha kettős játék folyna itt. Az egyik a nyilvánosságnak szól, a másik a háttérben zajlik. Miközben a politikusok a közvélemény előtt meg-megsuhintják korbácsaikat, a háttérben csendben megveregetik a MOL-vezérek vállát: „Szép volt, fiúk!” De sejteni itt mást is. A MOL a magyar ipar zászlóshajója. Sorra építi benzinkútjait Romániában, Szlovákiában, felfalja a horvát vagy szlovén, majd a szlovák vállalatot, s ha így folytatja, maholnap Közép-Euró- pa meghatározó olajtársaságává növi ki magát. A nyugatiak közül már most lekörözte az OMV-t, s nem lehetetlen, hogy további piacokat is szerez. Feltéve, hogy lész hozzá elegendő tőkéje! Nagy kérdés, nem arról van-e szó, hogy az olaj világpiaci árának emelkedését kihasználva, a MOL most j,felszívta” magát? Erősít, hogy tovább léphessen. Hogy ne csak innen vigyenek ki profitot, hanem végre egy magyar cég is hozzon máshonnan, esetleg nyugatról? Meglehet. Ráadásul miközben a magyar adófizetők nyögnek a benzinár terhei alatt, a nyugati turistáknak a kétszázötvenvalahány forint még mindig alacsony. Aligha hiszem, hogy a turistaszezon kezdetén a MÓL jelentősen visszalépne az áraival. Nincs ezzel baj, sok mindent kibírtunk már, csak nem kellene odafonn farizeusként viselkedni. Szóból ért a magyar, meg kell mondani neki, nekünk, minek mi az ára. Még ha százalékokat is jelent lefelé a népszerűségi listán. Árpási Zoltán „Szép volt fiúk!” tJ&M •xSsSSSSS «Sít : 1| is g#: 1 Gyula, 1905. Egy ritka szép képeslap a róm. kath. Főgimnázium (ma Karácsonyi János, egy időben Erkel Ferenc gimnázium) épületéről. Uralja a teret, meghatározza a környék arculatát.
