Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-26 / 147. szám

RIP ORT 2000. JÚNIUS 26., HÉTFŐ - 7. OLDAL ^RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Úgy élni, mint a többi ember Anyanyelve ukrán, apanyelve magyar * * Leninért már nem kell sorban állni ,,A látásom többszöri műtéttel sem tudták megmenteni” & A vakvezető kutya a nem, vagy gyengén látó ember biztos támasza lesz, ha megtanulnak együtt élni FOTÓ! kovács ERZSÉBET Meglehet, a látók tapintatnak szánják, a vak számára mégis sértő a „világtalan” titulus. Mert ugyanúgy birtokolni vá­gyik a nap simogató sugarát, a nevetést, a barátokat, a társat, a családot, a ze­nét, a költészetet és az alkotó munkát. Ez a riport három emberi sorsról szól és arról, hogy a természet szabta korlátok­kal ugyan küzdelmesebb az élet, de semmivel sem kevesebb. Gyomaendröd A gyomai Liget kemping parkolójába sorra kanyarodtak be a buszok azon a szombat reggelen. Szolnok és Debrecen térségéből, de még Győrből is érkeztek vendégek a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Békés megyei szervezete sportnapjára. Immár hatodszor sorakoztak fel a csapatok a gyomai kemping gyepén, hogy megmérkőzzenek a győztesnek járó vándorserlegért. Örök szabály, hogy a lá­tók szeme elé kendőt kötnek, így minden­ki egyenlő eséllyel tekézik és dob célba. A békéscsabai Bondámé Miklós Iloná­val és lányával, Edittel két versenyszám között telepedtünk le egy kis beszélgetés- re. Edit Budapesten a Gyengénlátók Általá­nos Iskolájába járt, most végezte el a Tevan Andor Gimnázium első osztályát. — Kislányként féltettem olyan messzire engedni magamtól, ám az orvosa azt mondta, a gyermekem érdeke, hogy spe­ciális iskolába járjon. Abban az iskolában nagyon erős a közösségi szellem, össze­tartó osztály volt a lányomé. Elmondha­tom, a budapesti évek alatt kinyílt előtte a világ. Operába, színházba jártak, sporttal és zenével foglalkoztak - sorolta az édes­anya, aki egyedül neveli lányát. Nem tit­kolta, nagyon büszke Editre, aki szorgal­mas, jól tanul és tehetséges versmondó. Budapesten nemzetközi versmondó ver­senyen is szépen helytállt, legutóbb pedig a csabai iskolájában nyert szavalóver­senyt. Editnek látásmaradvá­nya azért van, de a tábláig nem lát el. A Tevanban az is­kolaigazgató, a tantestület és az osztály egyaránt segítő­kész.- Az angol és a magyar a kedvencem. A tantárgyak kö­zül a matematikában kell se­gítség a táblai ábrák miatt. De azt is megoldottuk, úgy, hogy az egyik osztálytársam füze­tét az iskolában fénymásoljuk - mondta Edit, akinek leen­dő hivatásáról határozott el­képzelése van. Rádiós műsor­vezető szeretne lenni. Tudja, ehhez még sokat kell tanulnia. Kész a ta­nulásra és arra is, hogy bizonyítson akár az igaztalan előítélet ellenében is. A sportnapon találkoztunk Vad Zsig- monddal. Úgy mutatkozott be: főállású költő. Hozzátette, ez csak félig tréfa, hi­szen tavaly jelent meg a nyolcadik kötete. A dévaványai származású, harminchárom éves fiatalember Békésen él. Születése óta látásmaradványos vak. Látó általános isko­lába járt, közgazdasági szakközépiskolá­ban érettségizett. Tizenkilenc éves kora óta rokkantnyugdí­jas.- Szerettem volna dolgozni, de nem ta­láltam állást. Értel­mes elfoglaltságra vágytam. A nyolcva­nas évek végén helyi újság kiadásával pró­bálkoztam, sikertele­nül. Abban az idő­ben kezdtem el pró­zát és verseket írni. A kedvenc költőm József Attila, a maiak közül pedig Ladányi Mihály - mesélte Zsigmond, akinek verseit beválogatták a vakok szövetsége megyei szervezeté­nek ősszel megjele­nő antológiájába. A fiatal költő nemrégi­ben izgalmas mun­kába kezdett, portré­kat ír a sorstársairól. A tanulságos, hét­köznapok bölcsessé­géről szóló emberi sorsokat szeretné majd kötetben kiad­ni. A formálódó port­rékötetbe kívánkozik Török Imre élete. A gyomai Liget fürdő gyógymasszőre a va­kok megyei szerve­zetének alelnöke. Imre látóideghártyás problémáját annak idején a koraszülött- ségével és az ezt követő inkubátoros ellá­tásával magyarázták az orvosok. Tizenhá­rom éves koráig gyengénlátó volt. A látását többszöri műtéttel sem tudták megmente­ni. Az iskolát már Budapesten, a Vakok Ál­talános Iskolájában fejezte be. Ott tanulta meg a pontírást. Gyomán járt gimnázium­ba, jogásznak készült. Az élete azonban más fordulatot vett. Gyógymasszőr lett, a gyomai fürdőben kapott állást. Önálló éle­te kezdetén döntött úgy, hogy vakvezető kutyát kér.- A vakvezető kutya stabil támaszt ad a közlekedésben, az iránytartásban, az akadályok kikerülésében. A kutya nagy segítség, de a gazda helyismerete így is nélkülözhetetlen. Az első kutyám tízéves korában betegségben pusztult el. Német­juhász volt, akár a mostani. Vele is köny- nyen elfogadtuk egymást, mert a kutya megérzi, hogy szeretik - mesélte Török Imre, aki elvált, egy középiskolás nagylány és egy tízéves kisfiú édesap­ja.- Ami a pályaválasztást illeti, a vakok és gyengénlátók bizonyos korlátok közt mozoghat­nak. Van hat-nyolc, szá­munkra is könnyen elsajá­títható szakma. Az egyik lehetőség, hogy ezek közül választunk, a másik, hogy továbbtanulunk - mondta beszélgetőtársunk, akit valamennyi fürdő­vendég egyszerűen Iminek szólít. - Hogy az élet egyéb területein miképp boldogu­lunk, az nagymértékben rajtunk, a szemé­lyiségünkön múlik - folytatta. - Én min­denütt el tudtam fogadtatni magam. Kár tagadni, a vak embert mindenhol érik hát­rányok, ám arra törekszem, hogy a lehető­ségekhez mérten úgy éljek, mint a többi ember. CSATH RÓZA Számítógép — új távlat Az informatika fejlődése a vak és gyengénlátó emberek számára is új lehetőségeket teremt — nyilatkozta lapunknak Fazekas Géza, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Békés me­gyei szervezetének elnöke. A számítógépes ismeretek elsajátítá­sára szervezett képzéseknek köszönhetően az országban egyre több sorstársuk találja meg a boldogulást ezen a területen. Az in­formatika kivált a most felnövő generáció előtt nyit új távlatokat. Terjedőben az e-mailen való levelezés. Az internetes információ­gyűjtés mellett az ismeretszerzés hagyományos formája, a hangos könyvtár is változatlanul rendelkezésre áll. Szakkönyveket, szép- irodalmat, mesét és ifjúsági regényeket rögzítenek a szalagok, igényelhető a kéthetente megjelenő hangos újság, továbbá a pontirásban kiadott könyvek is hozzáférhetőek. A battonyai gimnazista lánynak, Budácsik Verának (képünkön) ukrán az anya­nyelve, de az oroszt is anya­nyelvi szinten beszéli. Az apanyelvem viszont magyar — mondja nevetve, mielőtt rátérne a közelmúltban szerzett moszkvai élménye­inek elmesélésére. Battonya Vera édesanyja ukrán, egy Lvivtől (Lvovtól, Lembergtől) 300 km-re lévő kis faluban, Zavolodciban született, az ukrán-lengyel határ mellett.- Édesapám turistaként járt az egykori Szovjetunióban, s ott találkozott anyukámmal - idézi fel a családi történetet Vera. — Mindketten a Mikes Kelemen Középiskolában dolgoznak, én is itt tanulok, a XI. A Osztályban. Tavaly jelentkeztem az Orosz Kulturális Központ és a Körösi Csorna Sándor Orosz-Magyar Kéttannyelvű Gimnázium ver­senyfelhívására, amely a „Magyarország-Oroszország: kultúrák dialógusa” címet visel­te. Csapat- és egyéni verseny is volt, én az egyéniben vettem részt egy-egy Ahmatova- és Tvardovszkij- költemény előadá­sával. Összesen százharmincán indultunk, tudomásom szerint Békés megyéből én voltam az egyedüli versenyző.- Hogyan jutalmazták a győz­teseket?- A tíz legjobb szavaló moszk­vai utazáson vehetett részt. Hoz­záteszem, hogy előzőleg esszét kellett írnunk, illetve fordíta­nunk, amit egy műfordító bírált el. Mi, akik végül is kijutottunk, úgy tudom, maximális pontot kaptunk az előzetesen beküldött írásbeli feladatra is, meg a vers­mondásra is.- Mesélj a moszkvai útról!- Repülővel mentünk, két kí­sérő tanárral. Meglepődve ta­pasztaltam, hogy társaim közül többen hosszabb-rövidebb ideig Moszkvában éltek. A Puskin In­tézet kollégiumában szállásoltak el bennünket. Csodálatos élmény volt a Kreml (tornyán még min­dig ott van a vörös csillag), a Vö­rös tér, a Tretyakov Képtár, a szé­kesegyházak, a Lomonoszov Egyetem, a Nemzeti Képtár... -És a Lenin-mauzóleum1- Nagyon örültem, amikor kö­zölték, hogy oda is ellátogatunk. Lenin egy körbejárható üvegko­porsóban fekszik teljes életnagy­ságban, s úgy néz ki, mintha aludna. Nem törpe, nem óriás, olyan mint egy... ember. Azt mondják, az nem is moszkvai, aki nem látta őt. Már nem kell órákig sorban állniuk azoknak, akik be akarnak jutni a mauzóle­umba. Mi néhány perces rendőri ellenőrzés (gyakorlatilag a kézi­táskák átnézése után) léphettünk be...- Váltsunk témát! Mik a terve­id?- Érettségi után a József Attila Tudományegyetemen szeretném folytatni tanulmányaimat. Való­színűleg angol-orosz szakra je­lentkezem, ez utóbbiból már megvan az „A” típusú felsőfokú nyelvvizsgám. Letettem volna az ukránt is, de azt egyelőre törölték a vizsganyelvek listájáról. Úgy gondolom, mire végzek, rende­ződik az orosz-magyar, illetve az ukrán-magyar viszony, s én tolmácsként dolgozhatom.- Orosz-magyart meg ukrán­magyart mondtál. Van jelentősé­ge a sörrendnek? Én a,, magyar­ral kezdtem volna a párosításo­kat. Magyarnak vagy ukránnak vallód magadat?- Mindkettőnek. Ha nyaranta kinn vagyok Ukrajnában, oda kö­tődöm jobban, ha meg itthon va­gyok, akkor ide. A szüleim és a rokonaim ezt el is fogadják, ne­kem pedig ez a természetes - vá­laszolta a battonyai diáklány. MÉNESI GYÖRGY MMK-s táncsikerek A közelmúltban több verse­nyen is indultak a Békés Megyei Művelődési Központ junior társastáncosai, Felczánné Nyíri Mária ta­nítványai. Kőszegi Zoltán és Kőszegi Niko­lett Szarvason a D junior II. ver­senyosztályban, majd Mező­kovácsházán a XXI. nyári tánc­versenyen egyaránt első lett a standard kategóriában, Szegeden pedig a dobogó harmadik fokára léphettek fel. Oszlács Norbert és Krnács Nóra egy másik szegedi találkozón az E junior osztályban második lett a latin kategóriában, és az említett szarvasi versenyen szintén 2. volt „ latinban. ” f. i. A Sárrét legaktívabb óvodai intézménye a vésztői Négyszínvirág Óvoda. Csányi Istvánné (képünkön) 1994 óta óvodavezetőként irányítja a számos térségi feladatot is felvállaló vésztői intézményt. Az állandó lel­kesedéstől, tenni akarástól vezérelt intézményvezetővel saját sorsáról, illetve óvodá­ja tevékenységéről, lehetősé­geiről beszélgettünk.- Már gyermekkorában tudta, hogy óvónő lesz, vagy akkor más­milyen foglalkozást képzelt el ma­ga számára?- Gyermekkoromban nem gondoltam, hogy felnőttként óvó­nő leszek majd. Diákként főleg a zene érdekelt, de a gyerekeket már akkor szerettem, így talán mégsem véletlenül választottam ezt a pályát.- Mikor döntötte el, hogy óvó­nő lesz?- A gimnázium utolsó évében, a továbbtanulási jelentkezési la­Belső igénye a szüntelen tenni akarás Névjegy pok beadásakor határoztam el: óvónőnek megyek. A választás­ban talán közrejátszott a kudarc­tól való félelem is. Mindig jó tanu­ló voltam, ezért talán más főisko­lára vagy egyetemre is jelentkez­hettem volna, de nem mertem. Ezt egy kicsit már bá­nom, ugyanakkor nagyon jól érzem magam a szakmá­ban, s ez mindenért kárpótol.- Ön még min­dig az első munka­helyén dolgozik, pe­dig nem most kezd­te a szakmát. Mikor is? — Azt a bizonyos klasszikus lét­rát végigjártam. Óvónőként kezd­tem a pályát 1975-ben, majd 1990- ben a Tarlódombi óvoda tagóvo­da-vezetője lettem, 1994 óta pedig óvodavezetőként tevékenykedek.- A Sárréten a legtöbb térségi feladatot a vésztői Négyszínvirág Óvoda látja el. Melyek ezek a fel­adatok, s Vésztőn kivid milyen te­lepüléseket érintenek?- Pedagógia szakszolgálati fel­Született: Vésztő, 1954. szeptember 12. Családi állapot: férjezett Gyermekei: Norbert (22 éves), Bernadett (16 éves) Végzettsége: Szarvasi Óvónőképző Főiskola Munkahelye: 1975 óta a vésztői óvodánál dolgozik, óvónőként kezdte pályáját, majd tagóvoda-vezetőként tevékenykedett, 1994 óta óvodavezető Hobbija: olvasás, síelés adatokat látunk el Okányban, Zsadányban, Biharugrán, Körösnagyharsányban, Körösújfaluban, de egyes esetek­ben Körösladányból és Dévaványáról is hoznak hozzánk gyerekeket. Biztosítjuk az iskola­érettségi vizsgálatokat, logopédiai szűrést végzünk, gyógypedagógi­ai tanácsadással szolgálunk. Mindezekre a feladatokra pszi­chológussal logopédussal, gyógy­tornásszal fejlesztő pedagógussal rendelkezünk.- Úgy tudom, a vésztői óvoda az óvó­nők szakmai tovább­képzésében is az élen jár. E téren milyen le­hetőségeket kínálnak a többi kollégának?- A pedagógiai hit­vallásom az, hogy a tapasztalat nem elég az ismerethez: elmé­let nélkül nincs tudás. Amióta vezető lettem, ezt a felfogást ér­vényesítem. Minden lehetőséget megragadok arra, hogy kollégá­im minél sokszínűbb ismerete­ket kapjanak. Ennek jegyében szerveztem meg 1995-ben a Vésztői óvodapedagógiai napo­kat, amely azóta már hagyomán­nyá vált, és minden évben meg­rendezzük. A rendezvényt elő­ször csak kollégáimnak gondol­tam, de ma már akkora az érdek­lődés, hogy ez a három nap me­gyei szakmai esemény. Egy ki­lenc személyből álló csoporttal 1997-ben összeállítottuk az óvo­dapedagógiai fejlesztő játékok gyűjteményét, amit 500 példány­ban adtunk ki. Mi már 1998-ban kidolgoztuk és bevezettük a he­lyi nevelési programot, s ezt is országos kiadásban jelentettük meg 800 példányban. Mindezek­hez a sikerekhez kellett a mun­katársak aktív közreműködése. A közös siker fokozta munka­kedvünket, erősítette óvodánk­nál a kollektív szellemet.- Ön nemcsak tevékeny óvoda­vezető, hanem már a második cik­lusban önkormányzati képviselő is. Hogyan sikerül ezt a kétfrontos hivatást zökkenőmentesen betöl­teni?- Mindkét munkát szolgálat­nak tekintem. A vezető óvónői foglalkozásom szolgálat egyrészt a gyerekek és a szülők érdekében, másrészt az óvodapedagógusok és az óvodai dolgozók irányában. A képviselő-testületi munka szin­tén szolgálat, mégpedig a lakos­ság érdekében. MAGYARI BARNA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents