Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24-25 / 146. szám

8 HÉTVÉGI MAGAZIN 2000. június 24-25., szombat-vasárnap Verselő Szent János-szobor Úgy áll az elhagyott kert közepén, Palástosan, aggon és egyedül, Mint aki látott minden Jelenést", És mindent tud, és mindennek örül. Az Istenbe s az őszbe elmerült. És átnéz, messze néz át a kert fáin, Kő-ajka zeng a déli verőfényben: ,,Csak szeressétek egymást, fiacs­káim”. Kolozsvár, 1927. szeptember 12. Ma van Szent János (ké­pünkön) ünnepe. Az I. szá­zadban élt prófé­ta, vérta­nú, Jézus Krisztus előhírnöke, az agg Zakariás papnak és Szent Erzsébetnek, Szűz Mária rokonának a fia volt. A szerzetesek védőszentje, ön­megtartóztató életvitele és reme­tesége miatt. Megjövendölte e Megváltó .eljövetelét és elkezdte megkeresztelni híveit. Jézus is megkereszteltette magát vele a Jordán vizében. Jánost már életé­ben „Keresztelő”-nek nevezték. Mivel beszédei miatt politikailag veszélyesnek látszott, fejét vet­ték. Reményik Sándor versével emlékezünk rá. Legnagyobb sajnálatára a 267. részben megfojtották MEDNYÁNSZKY ÁGI: JÁTSSZUNK TOVÁBB! Ha valakiről, hát az ötvenes évek szépségideáljáról, Mednyánszky Ágiról el­mondhatjuk, hogy egész eddigi életét a színpadon töltötte. Voltak ugyan ne­héz periódusok az életében, ám a keljfeljancsihoz hasonlóan ő is talpra tu­dott állni minden helyzetből. Általában egy hatéves gyermek napjai játékkal, evéssel és alvással telnek el. Mednyánszky Ági azonban ennyi idős korában már fellépett nővérével, Hen­riettával együtt az Operaház balettka­rában. A nővérek a mindennapi tanu­lás mellett a kor legnagyobb balett­mesteréhez, Nádasy Ferenchez jártak, hogy minél magasabb színvo­nalon elsajátítsák a balett alapjait. — Amíg testvé­rem megmaradt a balett mellett, hi­szen ma már ő is balettmesterként dolgozik, addig én a színészet felé for­dultam — meséli a színésznő. — A Kamara Varietében, ahol akkoriban felléptünk, a kabarék rendezői egyre többször kértek fel arra, hogy néhány mondatos jelenetet játsszak el a darab­jaikban. A néhány mondatból aztán egy életre szóló sze­relem lett. Tánc­tudására felfi­gyelt Rodriguez André filmrende­ző, aki a 14 éves lányt leszerződ­tette a Heten, mint a gonoszok című film női fő­szerepére. — Életem első filmjében Kiss Manyival, Sárdi Jánossal és Bilicsi Tivadarral játsz­hattam együtt — folytatta a mű­vésznő. A Léna Film kétéves szerződést kí­nált neki, s négy szerepet kellett elját­szania Mednyánszkynak. A Szováthy Évában Karádyval szerepelt együtt, akivel aztán a ma­gyar főváros ostro­ma után többször is fellépett. A Várkonyi Zoltán nevével fémjelzett Művész Színház alapító tagja volt az 1947-es zárásig. Az operett számára Fedák Sári fedezte fel, és ettől kezdve a színésznő neve szinte egybeforrt az Operettszínházzal. Aztán őt is szám­talan támadás érte — Ausztriában szüle­tett, valamint y-nal írja a nevét —, ám ő egy percig sem gon­dolt arra, hogy el­hagyja Magyarországot. Mint egy kelj- feljancsi, állandóan talpra tudott állni, bárhonnan érte támadás. O lett az 1950- es évek szépségideálja Magyarországon, és az Operettszínház mellett egyre töb­bet rádiózott. O kelti mind a mai napig életre a népszerű Szabó család kukáját. — Szinte minden szerepet eljátszot­tam, és nagyon büszke vagyok arra, hogy most is aktív színész lehetek — jelentette ki. — Sokszor hívnak szinkronizálni, ren­geteg most futó so­rozatban kölcsön­zőm valamelyik szereplőnek a han­gom. A legjobban a Bor és hatalom cí­mű szappanoperá­ban érezte magát, ám legnagyobb saj­nálatára a 267. rész­ben megfojtották a forgatókönyv sze­rint. Mind fizikailag — gyalogtúrák a Alpokban, úszás a Lukácsban —, mind szellemileg — keresztrejtvé­nyek, olvasás, pasziánsz — karban­tartja magát, hiszen amint mondja: legnagyobb szerepálma, hogy még so­káig játszhasson. B. M. L. Névjegy Született: Bécs, Ausztria, 1927. márc. 15. Pályája: operai balettnövendék, majd a Kamara Varietében, a Moulin Rouge-ban táncos, fellép az Erzsé­betvárosi Színházban, a Művész Színház (1945-49), a Fővárosi Víg­színház, majd a Rádió társulata (1950-58), a Fővárosi Operettszín­ház (195 8-) tagja, örökös tagja. Elismerései: Bársony Rózsi-gyűrű. Főbb filmszerepei: Heten, mint a gonoszok, Makk hetes, Szováthy Éva, Déryné, 2x2 néha öt. Legnagyobb szerepálma, hogy még sokáig játszhasson Szívesen emlékszik a Battonyán töltött gyerekkori évekre Pécsi Ildikó születésnapi kéznyomata az utókornak színésznőt, Kolbai Ildikót. Akkor ha­tározta el, ha egyszer lesz egy lánya, az Ildikó és színésznő lesz. így tör­tént.-—Hol vállal újabb szerepet? — Reményeim szerint még a nyá­ron Tác-Gorsiumban. Ott játszottam egykor a Lüsszisztrátét és az Elekt­rát. Később megadatott az előbbi rendezése is. Idén szeretném az Elektrát színre vinni. Egyelőre nincs meg rá az anyagi fedezet. Mesét írok az unokámnak, de már annyi össze­jött, hogy szívesen kiadnám kötet­ben, karácsonyra. Örülök, hogy gon­doltak rám és a kezem nyoma itt ma­rad a falon az utókornak, ujjamon a gyűrűvel, amelyet édesanyámnak hoztam egy filmfesztiválról és az ő távozása óta le sem vettem a kezem­ről. — Híresen jó háziasszony, s aki mostanában látta a kertjét, azt is di­cséri... — Csodálatos májusunk volt. Minden harsogó zöld volt a kertben, és én valóban ott éreztem igazán jól magam. Tavaly a szobákat rendez­tem át és festettem, édes Lajosom alig ismert a házra. Idén bokrokat ül­tettem át és virágokat neveltem, nyí­rom a füvet és várom a gyümölcsfák termését — befőzésre. Többnyire együtt dolgozom Csábival, az uno­kámmal, aki mellettem tolja a talics­kát, vagy a nagyapjához méltón rúg­ja a labdát. Várhegyi Andrea Ki hinné, hogy Pécsi Ildikó, a filmvászon üdvöskéje a közelmúltban volt hat­vanéves? Eszében sincs sztárokhoz hasonló módon titkolni esztendő« szá­mát. Minek? Az úgysem von le emberi értékéből... A politikai átalakulás és az idő sem tépázta meg kedélyét, mosolyog a világra, aktivitása, életigenlése irigylésre, pontosabban követésre méltó. Alakjának változását belső derűvel fogadja, harmóniát sugároz családja, pályatársai és a közönség felé. A sze­retet számára belülről jövő természetes érzés. nyán, Hajdúdorogon, Debrecenben teltek és sokáig éltünk Nyíregyházán, ott is érettségiztem. Utána két egye­temre is felvételiztem és mindkettő si­került. Most akár dr. is lehetne a ne­vem előtt, hiszen orvosként is végez­hettem volna. Bár édesanyám szerint Pécsi Ildikó a minap beletenyerelt a Csillagok falába Budapesten, a Király utca sarkán lévő Pizza Hutban. Görgey Gábor író, színházcsináló méltatta szí­nészi pályafutását és beszélt arról, mit köszönhet neki a szakma. Például azt, hogy a kilencvenes években megszün­tetett kiváló és érdemes művész kitün­tetést ismét odaítélik, valamint azt, hogy a színész számára létezik szak­mai nyugdíj negyedszázad szolgálat után. — Kerek évforduló kapcsán készít-e mérleget? Gondolkodott-e azon, mit, hogyan kellett volna másképp tennie? — kérdezte lapunk munkatársa a mű­vésznőt. — A születésnap számomra nem je­lent sorsfordulót. Éppen úgy élem a hétköznapjaimat, mint eddig. Örülök az unokámnak, aki szép és okos, hall­gatom a gyerekeimet, boldogsággal tölt el, hogy már az ő műsorukba me­gyek vendégnek. Nem vagyok meditativ alkat. Nem elemzem a múl­tat, ami nem jelenti azt, hogy nem em­lékezem, hogy elfelejtettem volna, honnan jöttem. — Ha már itt tartunk: honnan? — Tiszapolgárról. Ott születtem és hároméves koromig ott is laktunk a szüleimmel. Aztán édesapámat mesz- szebb szólította a munka. Más városba költöztünk. Gyermekéveim Batto­már háromévesen eléje penderültem és közöltem vele: színésznő leszek. Nem lepte meg, hajdanán ő Miskol­con diáklányként ámulva nézte a fiatal Pécsi Ildikó kéznyoma is a falra került FOTÓ: KALLUS GYÖRGY ■MNNMHi Emlékezés Háromszéki Pálra Június 27-én lesz tíz éve annak, hogy meghalt Háromszéki Pál, a Kner Nyomda egykori vezér- igazgatója. A hamvasztás utáni, július 24-ei búcsúztatón a hoz­zátartozók, barátok és gyászoló kollégák sokasága előtt munka­társai nevében Krajcsovics Bé­la TMK-vezető és Solymosi György szb-titkár, a nyomdász­társadalom nevében az azóta már szintén eltávozott Haiman György professzor mondott gyászbeszédet. Tíz év talán elengedő idő ah­hoz, hogy mérlegelni tudjuk az elhunyt életművét. Különösen az olyan ellentmondásos emberét, amilyen Háromszéki Pál volt. Nem ette sokáig a nyugdíja­sok kenyerét, hiszen pár havi nyügállomány után súlyosan megbetegedett, megműtötték, de alig fél év elteltével, 61 éves korában elhunyt. Sírba szállá­sával olyan munkásélet tört ket­té, amelyben nem volt pihenés. Egész életútja során a nyom­dász társadalmat szolgálta. Érettségi után került az egykori Tevan Nyomda kis közösségé­be, és bérelszámolóból lett ön­képzés útján műszaki ember. Az államosított Békési, majd Kner Nyomda műszaki vezető­jeként hamar ismertté vált a vá­ros határain túl is. Az egész szakma figyelemmel kísérte terveit, gondolatait. A beruhá­zásokkal — melyek megvalósí­tásában oroszlánrésze volt — naggyá tette a békéscsabai üze­met, a jól összekovácsolódott kollektívával nagyvállalat nőtt ki a „végeken”, vagy ahogy Ő emlegette mindig: a „pampá­kon”. Nyugha- tatlansága, hatalmas munkabírá­sa, állandó vibrálása, lenyűgöző egyénisége ismertté tett a magyar nyomda­iparban. Élete a két végén égő gyertyához hasonlítható. Mint vezetőre, soha, senki nem tekint­hetett közömbösen, közönyösen, szakmaszeretete mindenkit meg­perzselt maga körül. Sokan tisz­telték és szerették, de több ellen­fele, sőt ellensége is volt. Kudar­cai, emberi gyengeségei hasznos időket vettek el életéből. Nagy kár, hogy nem jött ki a nyomda egykori nagy alakjával, a hajdani igazgatóval, a most 88 éves Botyánszky Pállal. Emiatt a '70-es évek elején hullámvölgybe került, ahonnan azonban nagy akaraterővel újra kiemelkedett, és előbb a Dürer, majd 1980-ban az ország egyik legnagyobb nyomdája, a Kner vezérigazgatója lett. Egész éle­tében fogékony volt az új iránt, erre ösztönzött másokat is. Munkásságát számos erkölcsi megbecsülés kísérte: a „Szak­mai kultúra fejlesztéséért” ki­tüntetés, valamint a Tótfalusi Kis Miklós-díj és az Eötvös Lo- ránd-díj. Nyugdíjba vonulásakor Há­romszéki Pál e szavakkal bú­csúzott munkatársaitól: „Fel­használom az alkalmat, hogy köszönetét mondjak az elmúlt évtizedek során irántam tanúsí­tott barátságért, segítségért, tü­relemért, együttműködési kész­ségért. Ne felejtsetek el...” Talán nem hat tapintatlan­ságnak, ha a Kner Nyomdáról keringő hírek hallatán megem­lítjük: Háromszéki Pál kollé­gánk bizonyára most forog a sírjában. Az üzem, amelyért másokkal együtt annyit tett, ál­dozott, óvta és szerette, ma megmaradásáért küzd, jövője bizonytalan... Csak egyet kívánhatunk: ne így legyen! Kedves Háromszéki Pál! Nyugodj békében! Malatyinszki József A Köröstarcsai Takarmányfeldolgozó Részvénytársaság, Köröstarcsa, Külterület 76. telephelyén, napi piaci áron VÁSÁROLUNK takarmány­gabonát: árpát/ búzát/ triticalét/ AZONNALI FIZETÉSSEL. | Telefon: 06 (66) 480-190, 480-020.

Next

/
Thumbnails
Contents