Békés Megyei Hírlap, 2000. június (55. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-24-25 / 146. szám

2000. június 24-25., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Mednyánszky Ágiról Legnagyobb sajnálatára a 267. részben megfojtották Interjú Pécsi Ildikóval Szívesen emlékszik a Battonyán töltött gyerekkori évekre Ki mit tudott? Villamosvezető, kertész, műszerész, lakatos, asztalos a színpadon Aki hagyta magát megtalálni Melyik a kedves évszáma? — kérdeztük Kovács Lajos színészművészt, aki a megnevezésre azonnal tiltakozott, de erről majd később. Megkérdeztük azt is, melyik a kedves keresztneve és településneve. „Az évszám 1946., ak­kor született Zsuzsikám. A kedves keresztnév tehát Zsuzsa, a kedves telepü­lésnév pedig Gyula...” — válaszolta Kovács Lajos, akiről most jelent meg könyv, Bérezés László Talált embere. — Miért 1946., miért Zsuzsa és miért Gyula? — Az 1968-as évben Gyulán talál­koztam Zsuzsával, Murvai Zsuzsával — és hozzá fogható szépséget nem lát­tam, noha sok szépséget láttam addig is a főiskolán és egyebütt —, akkor ar­ra gondoltam, hogy a város, Gyula vá­rosa csakis hasonló szépségű, okossá­gé, nyugalmú, boldog földdarab lehet. Hiszen egy város lehet szép a benne lévő épületektől, szobroktól és a többi, mégis mindenek felett tónusát, tempiét az itt élő emberek tekintete határozza meg. Igazolásul csak annyit, hogy éle­tem, pályám során sok helyről három nap után elszerződtem, mert az ott látott arcok taszítottak. És nemcsak az arcok, hanem az ál­talam nem elfogadható pózok, gőgök és főleg az ostobaság. Mert ezekből van bőven... Zsu­zsánál kettő évvel vagyok idő­sebb. Ez azt jelenti, hogy én már totyogva a járókában vár­tam a születését, hogy csapot papot, aztán Bátaszéket is ott­hagyva, egy nagy kört téve el­jussak hozzá. A két év „járóka­kiképzés” nagyon jó edzésterv szerint zajlódhatott, mert a há­zassági évfordulónkat, mégpe­dig a 30.-at az elmúlt évben, október 20-án ünnepeltük. — Könyvet írtak Kovács La­josról, a színészről. Nem szere­ti a színművész titulust? — Nem, sőt egyenesen két lábbal rúgnám szét a ... annak, akinek a sze­me művészettől szivárványzik, tehet­ségéből, okosságából kigyógyíthatat- lan, egyszóval súlyos eset. Manapság művészből és hozzátenném, az úgyne­vezett művészetet nézőkből — a kö­zönségre gondolok — olyan ítészek vannak, akik abban a tudatban fognak felfordulni, hogy például Esmeral- dával, Senorával, a Dallas hőseivel és a többi orangutánnal élnek majd az Elíziumban. Szóval tetőtől talpig át vannak verve. Egyszerű, kétkezi szí­nésznek tartom magam, akár mezítlá­basnak is nevezhető, akit az élet folya­matai érdekelnek és nem a közönséget átverő hazug gondolat- és gesztusso­rok. Tehát nem a forma, nem a rutin, mert ezeket egy néven nevezném: fe­lületen csúszkálás, orrfúrás. Művésze­tet átkozottul nehéz műhelymunkával lehet elérni, csapattal, amely 8—10— 15 évig együtt van, gyakorol, hogy tö­kéletesen megismerje társát, önmagát és a belső sugárzását használja fel a közönség jelenlétében. Ez sziszifuszi munka, ma Magyarországon erre senki nem vállalkozik. Egyperces művészek nem színészi munkával minél több lét kaszálnak. Én komoly színészt televí­zióban körülbelül húsz éve nem lát­tam. Pedig a közönség nem ezt érde­melné. — Születése koordinátája 1944. feb­ruár 9. Csillagjegye szerint Vízöntő. A jegyben születettekről azt tartják, sza­badlelkű, forradalmár típusú, újító, művész beállítottságú emberek. Erzi-e, . hogy színész lett, annak van köze a csillagképéhez? — Szó ami szó, néha valóban sza­badlelkűnek érzem magam. Máskor lelketlen rabszolgának, mert a színé­szethez valóban szabadnak és befogadóképes tisztalelkűnek kell lenni. De a színészmunka 80 százalé­ka kegyetlen, szabadságot, lelket felörlő dzsungelharc. Ez nem mások • felé irányul, hanem önmagadkereső folyamatos, akut kínlódás. Azután persze ha a kínlódás eredményes, húsz százalék erejéig szabad is vagy meg tiszta lelkű is. És az embe­reknek ezt a húsz százalékot kell átadni. A forradalmi és újító attitűd a színészi mun­kámban mint már mondtam — vagy ha nem, akkor most mondom —, nálam annyi­ban igaz, hogy a rámbízott szerepeket tetőtől talpig igyekszem átélni. Ha ezt az alkotómódszert forradalmi­nak lehet nevezni, ennyiben a csillagkép igaz. A gimná­zium elvégzése után három helyre adtam be a jelentke­zési lapomat, a pécsi orvos- tudományi egyetemre, a bu­dapesti testnevelési főisko­lára és a színház- és filmművészeti főiskolára. Az előbbi két helyről szó nélkül kivágtak, a színművészetire felvettek, tehát oda tettem be a lábam. — Milyen érzés könyvet olvasni ön­magáról az embernek? —r Bérezés László lejött hozzám Gyulára, elém tette a diktafont és a kö­vetkezőket mondta: nem a sikereimre kíváncsi, nem a díjaimra, nem arra, hogy sokak szerint az ország egyik legjobb színésze vagyok, hanem arra, nekem személy szerint és a környeze­temnek milyen árat kellett fizetni szí­nészi ténykedésem soráa Lesápadtam, leizzadtam, hiszen az emberek inkább rózsaszínre festik az arcukat minthogy bevallják másoknak félelmeiket, szo­rongásaikat, tehetségtelenségüket, ócskaságaikat, a kárt, amit maguknak és másoknak okoznak. Miután Bérezés László húsz éve ismer, egy leheletnyit sem hazudhattam neki, azonnal tetten ért volna, így hát kérésének eleget téve alámerültem egy eddig eltitkolt, nem beszélt, víz alatti területre. A beszélge­tések során emlékszem, volt, amikor halálosan kimerültem, mégis meg­könnyebbültem, mert a kérdéseire igaz válaszokat adtam és ezek bármilyen kimerítőek is voltak, a könyvet most elolvasva látom, bármennyire is sú­lyos és drámai az írás, hál' Istennek igaz, sőt nem egy részén nemcsak sí­rok, hanem halálra röhögöm magam. Azért van ez, mert az igazságot az em­ber mégiscsak jobban kibírja, mint a simlis hazugságot. Akik a könyvet el­olvassák, lehet, azt fogják mondani hogy ekkora gazembert még nem hor­dott a Föld, de vígasztal az a tudat, hogy a könyvben senkit, de senkit nem vontam pellengérre, kizárólag egyet­len embert. Saját magamat. — Ha választhatna, melyik korban élne a legszívesebben? — A római birodalomban, gladiátor lennék! Szőke Margit Névjegy Született: Bátaszék, 1944. febr. 9. Családi állapota: nős (1969), felesége Murvai Zsu­zsanna, gyermekei Vanda (1971) és Dávid (1972). Pályája: Színház- .és Filmművészeti Főiskola (1963-67), békéscsabai Jókai Színház (1967-79), sze­gedi Nemzeti Színház (1979-80,1985-86,1993), szol­noki Szigligeti Színház (1980-84, 1994—97), veszpré­mi Petőfi Színház (1984—85), debreceni Csokonai Színház (1986-89), miskolci Nemzeti Színház (1989-93), Bárka Színház (1997-) tagja. Elismerései: Jászai Mari-díj (1992), Hecuba-díj • (1994), a szaloniki filmfesztivál férfi alakítás díja (1994). Filmszerepei: közel negyven filmben, tévéfilmben szerepelt, legemlékezetesebb alakítást a Woyzeck (1993) főszerepében nyújtotta. Koporsó, piros-fehér-zöldben Dühöng a "foci őrület. Gondolom a hölgyek legnagyobb örö­mére. El lehet menni pletykálni, nyugodtan kiolvasni a ked­venc hölgymagazint, beállni a konyhába művészkedni vagy épp kimenni a kertbe virágot szeretni. Akár csacsogni is lehet életük párja mel­lett, holtbiztosán nem vág közbe (legfel­jebb felerősíti a tévét), mert jó hónapra ra­bul ejtette a foci. Aki mégis dühöng a hím- neműeknek kitalált színház miatt, az gon­doljon arra, jön még kutyára dér, foci-fiesztára brazil sorozat, Barátok közt, műkorcsolya meg jégtánc-világbajnokság. Di­vatbemutatókról, Családi körről, egyebekről nem is beszélve. Különben is kedves hölgyeim, induljanak ki abból az egy­szerű tényből, hogy az Európa-bajnokságot Hollandiában és Belgiumban rendezik. Vagyis nem Budapesten, Győrben, Debrecenben, ne adj' isten Békéscsabán. Ott rúgják a konti­nens legjobbjai a focit. Ha Magyarhonban lenne a futballcir- kusz, majd megtudnák! Férjük beindulna, mint Stephenson Planet lokomotívja a Liverpool-manchesteri vaspályán. Ak­kor aztán akár nagymosásra, mosogatásra, a kert órákig tartó locsolására is jutna idejük, s zsolozsmázhatnák véget nem érő szózuhatagjaikat maguknak, meg a büdös kötöknek (ki má­son töltse ki az ember a dühét, mint utódján). Lássák be, jobb ez így! Gyermekeik apja beéri egy tévé­vel (lám, milyen igénytelen jószág!), esetleg néhány üveg sörrel. Mi több, a nagy engedékenységért, hogy végre non­stop bámulhat húsz őrültet, ahogy elrúg­ják a labdát, aztán meg utána rohannak, akár egy jó nyári ruhát, parfümöt, köröm­lakkot vagy csak egy kis gyengédséget is elvárhatnak tőle. Tehát ne panaszkodjanak! Ha mégis erre hajlanának, gondoljanak a házigazdák asszonyaira. Épp most olvasom a lapokban, hogy egy holland temetkezési vállalat, a Bijnen de Vught cég közölte: amennyiben a hazai szurkolók közül valaki a lelátón belehalna az izgalmakba, Tulipánország fiainak mezével azonos színű, narancssárga koporsóban temetnék el. Elképzelem, amint Farkasréten ácsolják egy honi Európa-bajnokság magyar áldozatainak a piros-fehér-zöld koporsót. (Mit mondjak, nehéz elképzelni a magyar fociról a halált hozó izgalmat.) Hiányzik önöknek, hogy kedvesük nemzeti színű koporsóban térjen haza? Lássák be, a focit érdemes szeretni! A magyar focit különösen.- Férjük addig van biztonságban, amíg aranylábúink így labdarúgnak. Az izgalomtól itt senki nem fog infarktust kapni. Arpási Zoltán Lássák be, a focit érdemes szeretni! Vésztő, 1914. A Kossuth Lajos-utca nyolcvanhat évvel ezelőtt. Alighanem rá se lehet ismemi. Legfeljebb a templomtorony adhat némi támpontot ,yA római birodalomban gladiátor lennék!”

Next

/
Thumbnails
Contents