Békés Megyei Hírlap, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-10 / 108. szám

6. OLDAL — 2000. MÁJUS 10., SZERDA R I P ŐRT Kell a remény az optimizmushoz Miért pesszimista a magyar ember? Cronio Pérez pszichológus, az ELTE Böl­csészettudományi Karának Társadalmi és Neveléspszichológiai Tanszékének tanára különböző vizsgálatokat végzett a ma­gyar emberek pesszimizmusáról. Nemrég létrehozta az Optimista Magyarországért Klubot és alapítványt, mellyel fő célja, hogy segítsen bizakodóvá tenni az embe­reket. Cronio Pérez (képünkön) vidám, optimiz­must sugárzó egyéniség. Környezetében mindenki azt tartja róla, hogy soha nem csügged és állandóan mosolyog. A Kolum­biából hazánkba jött pszichológust mező­kovácsházi látogatásakor az optimizmussal kapcsolatos kutatásairól kérdeztük.- Mint megtudtuk felméréseket végzett Dél-Amerikában és Magyarországon az egyetemi hallgatók körében. Ugyancsak ösz- szehasonlítást tett a munkanélkülieknél és az aktív dolgozóknál. Milyen eredményekre jutott?- A különbségek (főként a nemzetek vi­szonylatában) nem csak kulturálisan érzé­kelhetők, hanem szinte az élet minden te­rületén. A munkanélküliek esetében meg­néztük, hogy milyen a közérzetük, családi, baráti kapcsolatuk, a viszonyulásuk a kör­nyezethez, illetve kapnak-e szociális tá­maszt. A felmérést két budapesti nagyválla­latnál kezdtem, ahol 100 kérdőívet osztot­tunk szét. Megdöbbentő, de mindössze ketten töltötték ki. Az emberek félnek kiad­ni magánéletüket, illetve tartanak attól, hogy a főnökeik visszaélnek az adatokkal. Egészen más lett a helyzet, amikor szemé­lyes beszélgetésre került sor és elmondtam, hogy mire használjuk a kérdőíveket. Ezen túl mintegy 300 főt kérdeztünk meg a munkaügyi központ támogatásával. — Mi­lyen tapasztalatokat szűrtek le a felmérés­ből?- A munkanélküli emberek pszichikai­ig ingerlékenyebbek. Ha valaki krízis helyzetben van és munkanélküli lesz, szinte azonnal romlik a közérzete. A trau­mát csak jóval később tudják feldolgozni. Megjelennek a depressziós tünetek, hisz sokszor olyanok kerülnek kilátástalan helyzetbe, akik 20- 30 évet egy munka­helyen dolgoztak. A rendszerváltás előtt mindenkinek volt munkája, ezért az emberek tudatilag nem álltak át az új elvárásokra. 1989- ben 23 ezer regiszt­rált munkanélküli volt az országban, majd a számuk 1993-ra 700 ezerre nőtt. Latin- Amerikában régóta van munkanélküliség, Nyugat-Európához mérve jóval magasabb a szám, mégis más­ként élik meg az em­berek. Az oka, régeb­ben élnek a „vad” ka­pitalizmusban, nem kapnak segélyt, ezért kifejlesztették a túlélé­si stratégiát. Magyaror­szágon mindenki kap támogatást, és a kapi­talizmussal kapcsolat­ban hamis elvárások alakultak ki. Az embe­rek tévesen csak arra koncentráltak: milyen kocsim, nyaralóm lesz? Megfigyeltem egyik alkalommal, hogy a budapesti Met­róban rengetegen vártak kaparós sorsjegy­re. Ez mutatja, hogy az emberek a sorsban hisznek és nem a saját képességeikben. Országszerte kell a remény az optimizmus kialakulásához - mondta Cronio Pérez. El­sősorban az emberek hozzáállásán kell(ene) változtatni. Rá kell jönnünk, ha munkát akarunk találni, nagyon fontos, hogy tudjunk telefonon beszélni, önéletraj­zot írni és vállalni a változtatás lehetősé­gét. A vidéki lakos­ság nagy része alul­képzett. Első lépés az optimizmus felé, ha megpróbálunk tu­dást, szakmai ta­pasztalatot szerezni. Egyik csoportos kí­sérletnél bebizonyo­sodott: a derűlátó ember könnyebben talál munkát, nem romlik a közérzete és több szociális tá­maszt kap. A negatív beállítottságú cso­port 31 százaléka az öngyilkosság gondo­latával foglalkozott. Ezért fontos a gondokkal küszködő embe­rekkel való törődés, foglalkozás.- Hova fordulhatnak, akik tanácsot, se­gítséget szeretnének?- Többféle személyiségfejlesztő tréning van, de kevesen jelentkeznek rá. Nem is­merik be: nélkülözhetetlen, hogy kifejlesz- szék ezen képességeiket. Célunk: elérni, hogy a kétkedők mindenképpen fordulja­nak tanácsadóhoz. Ezerféle preventív (megelőző) módszer létezik, melyből min­denki választhat megfelelőt. Az optimista klub egyetlen módszert népszerűsít: tanul­juk meg hogyan legyünk sikeresek. Az op­timizmus nem velünk született tulajdon­ság, hanem kulturális tendenciaként sajátít­juk el. Az egyénre, a családra, a környezet­re, a társadalomra kivetített hatás szűrőme­chanizmuson keresztül érvényesül. Ha sok a negatív társadalmi hatás, sok lesz a sérült ember.- Van-e mérce arra, hogy megvizsgáljuk mennyire optimista vagy pesszimista egy nép? — Egy adott kultú­rán belül közös tulaj­donságok léteznek az egyének között. 1985- ben érdekes felmérés készült Kelet- és Nyu- gat-Berlinben. Meg­nézték, hogy a téli olimpiáról milyen új­ságcikkek jelentek meg. Kelet-Berlinnek több győzelme volt, mégis negatívan nyi­latkoztak. Ugyanaz a nemzet, a nyelv, a klí­ma, de más a szociokulturális háttér. A földrajzi határt csupán egy fal jelezte, lelkileg mégis távol állt a népesség egymástól.- A fiatalok rugalmasabban alkalmaz­kodnak az elvárásokhoz és bennük munkál az akarat a világ megváltoztatásához. Az idős ember gyakorlatilag az emlékeiből él. Kolumbiát és Magyarországot összehason­lítva a felfelé csúcsosodó piramis alján ná­lunk a 60-70 évesek állnak. Egy országban pedig ez a társadalmi tetterő alapja. Euró­pában az idős rétegek tapasztalatainak hasznosítása, mozgósításuk komoly prob­lémát jelent.- Van-e a családnak szerepe az optimiz­mus kialakulásában?- A meleg szívű anyának a gyermeke is jobban érvényesül, jó a belső és külső kontroll. Fontos a szülői magatartás, a biza­kodó felnőtt eredményességre készteti gyermekét. Abban a családban, ahol sok a büntetés, ott a külső ellenőrzés uralkodik, ezért nem alakul ki megfelelő önkontroll, és a gyermek nem válik kezdeményező, si­keres felnőtté.- Mit kínál az egy éve működő optimista klub?- Találkozókat tartunk, interneten leve­lezési, lelki segély, tanácsadási rovat műkö­dik. Külön gyermekstúdiónk van, ahol ki­egészítő iskolaként foglalkozunk csopor­tokkal. Vidéken népszerűsítjük a klubot, igény szerint programot szervezünk. A „Kroko” filmek által optimista példaképek­kel ismertetjük meg a gyerekeket, hisz eb­ben a korban könnyebb megtanulni, meg­erősíteni a pozitív gondolkodást. Minden szolgáltatásunk ingyenes. Az interneten vagy levélben bármikor elérhetők vagyunk. HALASI MÁRIA ÖNGYILKOSOK ARÁNYA 100 OOO FŐRE, I KOR ES NEM SZERINT 75 évesek 1524 évesek Ország és ennél idősebbek Férfiak Nők Férfiak Nők 8,0 2,5 Argentína 55,4 : 8,3 23,4 3,7 Egyesült Államok 50,7 5,6 ■ 1 0,8 4,4 Görögország — Japán 17,4 .11,8 15 m 19,2 3,8 Magyarország %,9 * 60,0 i 7,6 * 2,0 Mexikó 188 1,0 tű 9,8 Oroszország 93,91 34,8 I : ; Tanuljunk optimizmust A magyar lakosságból minden har­madik ember önértékelési problé­mákkal küzd - állítja felmérései alapján Cronio Pérez pszicholó­gus. Az alacsony önértékelésű em­ber nem tud megfelelő áttörési stratégiát kialakítani. Az egyéneket saját érdekükben meg kell tanítani, rá kell vezetni a pozitív életszemlé­let kialakítására. Ehhez egyik segít­séget nyújtó új lehetőség az „Egy optimista Magyarországért” elneve­zésű mentálhigiénés program. Kastélyok vándorútja kastélyokban A gyulai Bagyinszki Zoltán fotográfus első könyve 1998-ban jelent meg, mely­ben a magyar kastélyokat mutatta be képeivel. A má­sodik fotóalbum ugyancsak a magyar kastélyokról szólt, melyet 1999 novembe­rében ismerhetett meg a kö­zönség. Szabadkígyós Bagyinszki Zoltán munkáival be­mutatkozott már a szlovákiai Ko­máromban, Romániában Temes­váron és Gyergyószentmiklóson, valamint Belgiumban, Brüsszel­ben. A millennium évében orszá­gos kiállítássorozaton találkoz­hatnak a látogatók a fotókon megörökített kastélyokkal. Ápri­lis 21-én Fóton, a Károlyi kastély­ban kezdődött a sorozat, a máso­dik állomás május 11-én Szabad- kígyóson, a Wenckheim- kastélyban lesz. Szlovákiában, a tőketerebesi Andrásy-kastélyban augusztus 10-én, a nádasladányi Nádasdy-kastélyban szeptember 11-én, november 6-án pedig a sü­megi püspöki palotában tekint­hetők meg Bagyinszki Zoltán al­kotásai. __________________________ff! Elismerés a kórházi osztálynak Kevesebb nálunk a sclerosis multiplexes beteg A Pándy Kálmán Kórház I. számú idegosztálya az egyik sclerosis multiplex­ben szenvedő kezeltjük sze­rint minden dicséretet meg­érdemel munkájáért. Dr. Szabó Mihályt (képünkön), az osztályvezető főorvost megkérdeztük a betegségről és sikerük titkáról. Gyula A békéscsabai Szolcsánszkyné Bondár Aranka azt írta levelé­ben, 1994 óta szenved a sclerosis multiplex elnevezésű betegségben. „Titkárnőként dol­goztam, amikor egyszer csak hirtelen megromlott a látásom. Különböző ideggyógyászati vizsgálatok során kiderült, mi a valódi bajom” - panaszolta Szolcsánszkyné. Januárban, ke­zelésének legutolsó állomásán, a Pándy Kálmán Kórház 1. szá­mú ideggyógyászati osztályán sok megpróbáltatása mellett fe­ledtetni tudták vele nehézségeit néhány napra. A beteg számára emlékezetes maradt a vele fog­lalkozók neve: dr. Torma Éva bé­késcsabai neurológus szakorvo­sé, a gyulai dr. Szabó Mihály fő­orvosé, dr. Borda Ágnes adjunk­tus asszonyé, továbbá a nővére­ké, az ellátó személyzeté. Dr. Szabó Mihálytól megtud­tuk: a világon minden 100 ezer emberre körülbelül 50-60 ilyen megbetegedés jut. Érdekes, hogy bolygónk északi félteké­jén, a 45. és a 65. szélességi fo­kok között (ez éppen Európa, il­letve Észak-Amerika sávja) a leg­elterjedtebb a sclerosis multip­lex. Japánban viszont szinte is­meretlen a jelenség. A megyei szint is alacsonyabb a világátlag­Dr. Szabó Mihály, a gyulai Pándy Kálmán Kórház I. számú ideggyógyászati osztályá­nak vezetője büszke „csapatának” jó hírére D-FOTÓ: SUCH TAMÁS hoz képest, körülbelül évente 20-an betegszenek meg 100 ez­res viszonylatban (jelenleg a Bé­kés megyei betegeket gyűjtő klub mintegy 80-100 tagot szám­lál). Mivel nem ismert a kiváltó ok, ma még gyógyíthatatlan a lá­tásromlással, zsibbadással és bénulásokkal járó idegrendszeri megbetegedés. A főorvos azon­ban forradalmi előrelépésről számolt be a kezelésben, ma már jelentős mértékben korlá­tozható a tünetek súlyosbodása. A beteg véleményére reagálva dr. Szabó Mihály kihangsúlyoz­ta gyógyításuk alapelvét, amely emberi bánásmódot követel meg az osztály minden munkatársá­tól.- Gyakran tapasztaljuk, hogy a betegek jól érzik itt magukat. Ez valószínűleg az itt dolgozók egységes, „mindent a betegért” hozzáállásának köszönhető — állapította meg az osztály veze­tője. ________v.j. Horn Gyulát foglalkoztatja az ország sorsa Horn Gyula nem az érzések embere. Azt vallja, aki politikai pályára lép, vállalja annak minden következményét. Nem titkolja: sem gyermekeinek, sem unokáinak nem javasolja ezt a foglalkozást.- Járja az országot, fórumokat tart. Mit tapasztal? Mi foglalkoztat­ja most az embereket?- A mindennapi életük körül­ményei. Az emberek - teljesen joggal - annak alapján ítélik meg a politikát, hogy mi történik az érde­kükben. A szocialista párt különö­sen fájlalja, hogy folyamatosan nő a szegények sáma, miközben eu­rópai követelmény a társadalmi igazságosság és az esélyegyenlő­ség megteremtése. A baloldal is tá­mogatja a középrétegek kialakulá­sát, hiszen nagy volt a leszakadás a rendszerváltás tíz évében, de nem feledkezhetünk meg az el­esettekről sem. A másik, amit ta­pasztalok, hogy az embereket fel­háborítja a demokratikus intézmé­nyek működésének sérülése. Ami ma történik, számomra elfogadha­tatlan. Nem gondoltam, hogy két­ezerben majd félteni kell a demok­ráciát. Torgyán József a saját hitbi- zományának tekinti az állam és az adófizetők pénzét. A támogatások osztásakor alkotmányellenes mó­don politikai megkülönböztetése­ket tesz az emberek között. Mi több, a kormány, élén a miniszter- elnökkel, még támogatja is ebben a kisgazda vezért.- A panaszokat Név jegyi hallva, nem érez némi elégtételt? — Nézze, engem nem az érzések fog­lalkoztatnak. Sem én, sem e szocialis­ta párt nem tarto­zunk azok közé, akik azt mondják, hogy minél rosszabb a kor­mány, annál jobb nekünk, mert több esély kínálkozik számunkra. Nehezményezzük az ország sorsának rosszabbodását, mert ez megakadályozhatja az eu­rópai uniós csatlakozást. Ezt dön­tőnek tartom az ország, a nemzet érdekében. Ha ezt az esélyt elsza- lasztjuk, akkor történelmi felelős­ség terheli azokat, akik ebben köz­reműködtek. Engem most ez fog­lalkoztat.- Könyvében (Azok a kilencve­nes évek) többször is elismerően szól beosztottjairól, míg politikus- társait nem kíméli. Született: Budapest, 1932. július 5-én Családi állapota: nős, feleségével 1956-ban kötöttek házassá­got. Gyermekei: Anna (1956), Gyula (1969) Tanulmányai: Közgazdaságtudományi Főiskola, Rosztov (SZU, 1950-54), Politikai Főiskola (1967-70) Életút: műszerész ipari tanuló, a Pénzügyminisztérium forgalmi adó főosztályának főelőadója (1954-59), a Külügyminisztérium szovjet önálló osztályának munkatársa (1959-61), 1961 —63-ig Szófiában, majd '63-tól három éven át Belgrádban diplomata, 1969—83-ig az MSZMP KB. külügyi osztályán dolgozik, 1983- 85-ig ugyanott osztályvezető. 1985-89 között külügyi államtit­kár, 1989—90-ig külügyminiszter, 1994-98-ig miniszterelnök. — Az igaz, hogy főként a mun­katársakat és az alacsonyabb be­osztású alkalmazottakat dicsérem, de például Göncz Árpádról is elis­merően szóltam. Egy politikusnak nagyon fontos az, hogy ne szálljon a fejébe a kudarc.- Amikor 1998-ban az MSZP el­veszítette a választásokat, Önt sok támadás érte a párton belülről. Könyvében ezt finoman árnyalva úgy fogalmazta meg, hogy néhá­nyon összehajoltak a háta mögött és a régi,,harcostársak” messze ke­nitek. Hogyan él­te ezt meg? — Néhány ba­rát azért megma­radt. Most megint akad olyan, mint 1994-95 között, aki, ha meglátott, átment az utca túloldalára. Em­lékszem a '94-es nagy győzelemre, akkor a Köztársa­ság téri MSZP- székházban ha­talmas tömeg gyűlt össze. Sokan jöttek olyanok, akik négy éven át be nem tették a lábukat oda. Nos, ezek '98-ban szépen eltűntek és feltehetően, ha megnyerjük a 2002-es választáso­kat, megint előkerülnek.- Baleset utáni felépülésében milyen szerepet játszott sportolói múltja?- Kétségtelenül innen a testi erőnlétem. Az evezés alapozta meg a sport iránti szeretetemet. Amikor a Szovjetunióba kerültem tanulni, rövid időre abbahagytam a versenyszerű sportot. Nagyon megéreztem ennek hatását, ezért visszatértem a rendszeres mozgás­hoz. Bárhol vagyok, bármi törté­nik, a reggeli sport nem maradhat el.- Milyen elfoglaltság pihenteti?- Az olvasás. Kétfélét olvasok: klasszikus irodalmat és szakmai, politika írásokat. Kiválónak tar­tom a nemrégen megjelent öt filo­zófus, író, publicista összefoglaló­ját arról, hogy mi vár az emberi­ségre kétezerben.- Ön szerint mi vár ránk?- Nagyon vegyes a jövőkép. Sok kétségbeesett megnyilatko­zást hallani, ugyanakkor biztató, hogy az emberi tudás és kitartás képes elhárítani a természeti ka­tasztrófákat. Foglalkoztat, hogyan fejlődik együtt az állam a gazda­sággal, mit hoz magával a globalizáció az elkövetkező évszá­zadok során. Szenvedünk attól, Horn Gyula: A kiszolgáltatottság rosszabb volt, mint a hét és fél kilós abroncs viselése FOTÓ: SUCH TAMÁS hogy századunkban hétszeresére nőtt az emberiség létszáma. 2050 körül elérjük a 9 és fél milliárdot. Nyugat-Európát járva azt tapaszta­lom, hogy a felkapott városokban az év bármelyik szakában olyan óriási a tömeg, hogy lassan moz­dulni sem lehet. A XX. század szá­momra legnagyobb vívmánya a demokrácia és a piacgazdaság tér­hódítása. Sok kihívással küzd az emberiség, de igazán csak azok­nak a nemzeteknek van jövőjük, amelyek nem a múltba vágynak és reális jövőképpel rendelkeznek. BARACSI MACDOLNA

Next

/
Thumbnails
Contents