Békés Megyei Hírlap, 2000. május (55. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-06-07 / 105. szám
2000. május 0-7., szombat-vasárnap A Békés Megyei Hírlap Melléklete Bereczky Lóránd az értékekről A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg a jótékonysági tárlatát A Forma—1 bölcsője Közelről láthatta a McLaren—Mercedes istálló nagyágyúit A meztelen igazság Rák Kati egy millióért sem válna meg ruháitól a nyilvánosság előtt 13 Az év pilótája Jaguárról álmodozik A megyénkből, Mezőkovácshá- záról elszármazó 38 éves Zsámboki Tibor őrnagy, a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső Harcászati Repülőezred pilótája a múlt esztendőben nyújtott kiváló teljesítményei alapján megkapta a sugárhajtású vadászpilóta címet, és így egy évig övé a Zolcsák Alapítvány vándordíja. A felhők lovagját ezúttal nem csak égi, hanem földi dolgokról is kérdeztük, s természetesen arra is kíváncsiak voltunk, mit jelent a díjnyertes pilóta számára a rangos trófea. Zsámboki Tibor őrnagy több, mint húsz éve szántja az égboltot, s eddig hat géptípuson repült: Zlin—726- oson, L—29-esen, Delfinen, MÍG— 21 MF-esen, MÍG—21 BISZ-en és L—39 Albatroszon. Több, mint ezerötszáz órát töltött a levegőben, ebből ezerháromszázat vadászgéppel repült. A repülőtiszti főiskolát a Szovjetunióban, a krasznodari légitámaszponton végezte el. — Hogyan lett pilóta? — A középiskolába jöttek toborozni az akkori MHSZ, a Magyar Honvédelmi Szövetség oktatópilótái. Én is jelentkeztem, többek között azért, mert a kecskeméti orvosi vizsgálat három napos lógást jelentett az iskolából. Kirándulásnak vettük a kecskeméti utat, jó bulinak, aminek aztán az lett a váratlan következménye, hogy megfeleltem az orvosin, egyedüliként Békés megyéből. Ezt követően hamar eljegyeztem magam a repüléssel, még azon a nyáron, vagyis 1980-ban motoros repülőkiképzést kaptam Békéscsabán, az ottani sportrepülőtéren. —A repült típusok közül melyik volt a kedvence? — A MÍG—21 BISZ. Talán azért, mert azon repültem a legtöbbet, tíz évig szeltem vele az égboltot, sőt a repült időm zömét is ezzel a típussal teljesítettem. A gép kiváló repülési tulajdonsággal rendelkezett. Hozzám nőtt a repülőgép, olyan ez, mint a házasság, együtt él vele, egyre nagyobb szeretet- ben. — A főiskola elvégzése után mindjárt Kecskemétre került, s azóta itt is repül? — Részben, mert a krasznodari évek után itt, Kecskeméten, a vadászezrednél kaptuk meg a típusgyakorlati ismereteket utóképzés keretében. Akkor Pintér őrnagy, a mostani ezredparancsnok volt az utóképzéssel foglalkozó század vezetője. Ezt követően a taszári vadászrepülő ezredben, a Boszorkány században repültem kilenc évig. Szakmai szempontból nagyon szép korszaka volt az életemnek az a taszári közel tíz esztendő. Onnan a Zrínyi Miklós Katonai Akadémiára vonultam be, ott tanultam három évet, ezalatt elvégeztem a repülőparancsnoki szakot. Az akadémiai diplomával a zsebemben kerültem vissza Kecskemétre, s azóta az Albatrosz kiképzőgéppel szántom az eget. — Állítólag aki egyszer elszakadt a földtől vagy valaha is a felhők fölé emelkedett, mindig a levegőbe vágyik. Aki még soha nem szállt a magasban, nehezen hiszi el, hogy szép repülni. Önnek van tapasztalata, mi abban a szép, hogy az ember egy fémketrecbe kötözve röpköd a levegőben? — A szabadság érzete miatt. A halandó elszakad a földtől, kiszakad a mindennapos gondok fogságából, s mint a madár, szárnyal szabadon. Nemcsak a szó fizikai értelmében, hanem képletesen is felülemelkedem azon, ami földi. Az ember a repüléssel kiélheti az ősi ösztöneit, kiélheti a harc iránti szenvedélyét, a küzdést magát. —A vadászgépről átnyergelt kiképzőgépre. A döntés nem okozott törést a — Nem! Az akadémián tisztában voltam azzal, hogy váltanom kell. Helyzetemet megkönnyítette, hogy visszakerültem Kecskemétre. Alföldi, mezőkovácsházi gyerek vagyok, szeretem a síkságot, szeretem ezt a vidéket. A kérdésére visszatérve, semmiféle lelki törést nem okozott, hogy a vadász- helyett kiképzőgéppel repülök, ezt a típust is nagyon szeretem. — Mit gondol, miért éppen önnek ítélték oda idén a Zolcsák Alapítvány vándordíját? — Tíz évvel ezelőtt Zolcsák István egykori pilóta vándordíját alapított különböző kategóriákban a legjobb repülőgép-vezetők számára. Az elismerés némi pénzjutalomból és egy Tran- szilvánia-emlékéremből áll. Sportrepülők és katonai pilóták nyerhetik el a repülés különböző ágazataiban. A Zolcsák Alapítvány felkérte a Légierő Vezérkarának illetékeseit, hogy szavaztassák meg a pilótákkal az év sugárhajtású vadászpilótája címre legalkalmasabb személyt, s a kollégák engem jelöltek, majd egyhangúlag rám adták a voksukat. Számomra az adja meg a díj igazi értékét, hogy nem csupán az 1999. évi szakmai eredményeim, hanem a pilótatársaim szavazatai alapján ítélték oda a díjat. Ez teljesen váratlanul ért, éppen szabadságon voltam, ott közölték velem, hogy a hét végén repülőbálba kell mennem Budapestre, ahol megkapom a vándordíját. A hír csodálatos érzéssel töltött el, igazán nagyon boldog voltam, s vagyok, amiért engem tartottak érdemesnek az elismerésre. — Ha éppen nem repül, mivel tölti a szabadidejét? — Legfontosabb a családom, a feleségem s a két gyermekem. Ami szabadidőm van, azt lehetőleg velük töltöm. E mellett szívesen foglalkozom számítógéppel, interneten keresztül a világ sok táján élő emberekkel tartok kapcsolatot. De nagyon szeretem a történelmet is, különösen a hadtörténelmet, s mivel jól érzem magam a betűk társaságában, esténként, amikor elcsendesedik a család, előveszem az ilyen témájú könyveimet, s azokat olvasgatom. A komoly művekben (memoár, visszaemlékezés, hadtudománynyal kapcsolatos irodalom) nagyon el tudok mélyedni. Teljesen le tudják kötni a figyelmem. Hál' istennek, az utóbbi időben nagyon sok ilyen könyv jelenik meg, aminek azért örülök, mert korábban ezek hiánycikknek számítottak. — Mi a kedvenc étele? — A káposztás tészta, amit magam is el tudok készíteni. Szívesen veszek a kezembe fakanalat, vannak ételspecialitásaim, amelyeket csak én főzök- sütök. Szeretek tehát a konyhában sü- rögni-forogni, szóval, elég házias vagyok, a feleségemnek nem igen lehet panasza rám. —Álmai autója? — Az, amibe bele tudok ülni, s elvisz az utamra. De ha megtehetném, csakis Jaguárt vennék. Nekem nagyon tetszik, gyönyörű szép kocsi és igazán elegáns. — Egy repülő hogyan közlekedik a földön? Szokott száguldozni, nem hiányzik a levegőben megszokott sebesség? — A földön lassan közlekedek, autóval nem szeretek száguldozni. Általában betartom a közlekedési szabályokat, a KRESZ előírásait. Kenyeres Dénes pályáján? A mezőkovácsházi Zsámboki Tibor a szabadság érzete miatt szereti a repülést w ^ Hl—■ Ilim» ............ ^ ■■ WS; HBBHMMmÉBMyhMBHiillMi Kisgazdamosolyok, jelölés után Az internetet elfoglalták a kommunisták! A hálóújságban feltették a kérdést, kit látnának az olvasók szívesen a köz- társasági elnöki székben. „Torgyánt nem! Ha ő lesz az elnök, disszidálok.”, „Ha Torgyán jön, Magyarország redőny le.”, „Ha köztársasági elnökként is annyit teljesít, mint miniszterként, akkor jó éjszakát Magyaron szág.”, „Ha őt választják meg, az elsők között leszek, aki lemond magyar állam- polgárságáról!" — olvashattuk. Minden kétséget kizáróan itt kommunista lózungokról van szó. Az elnökjelölő kisgazda nagygyűlésen ugyanis egészen más, emelkedett hangulat uralkodott. Igaz, egyesek szerint a Rákosi- féle személyi kultusz kutyagumi volt ahhoz képest, ami Torgyán doktor körül kialakult, de nyilván ezek is rosszindulatú megjegyzések. Mint ahogyan az a felvétel is csak összevágott kép lehet — egy napüap hozta címoldalán — amelyen egy tökös, bakancsos kisgazda alázatosan meghajolva arcon csókolja az asztal mögött ülő, küldetéstudattól duzzadó pártelnököt. Nehéz elhinni, hogy az ünneplő, Torgyánt királlyá emelő kisgazda sokaság annyira hülye lenne, hogy ne érzékelné: főnökük a közvélemény szerint alkalmatlan a köztársasági elnöki székre. Nem, ők pontosan tudták, hogy a magyarok többsége a miniszterük mellett áll, s a jelölésével kapcsolatos nem túl erős ellenhangok mögött a kommunisták és a velük újabban le- paktáló Dávid Ibolya mesterkedését kell keresni. Nem véletlen, hogy T. J. épp miattuk, „a magyar politikai élet bolsevista restaurációtól átnedvesedett gátrendszerén való sziklaszilárd ...amíg féreg van, addig féregirtóra is szükség van. helytállása” végett .nem vállalta a jelöltséget. Igaza van, amíg féreg van, addig féregirtóra is szükség van. A probléma ezzel, no meg Orbán Viktor kétségtelenül nagy taktikai húzásával — Mádl Ferenc feltalálásával — megoldódott. Még az sem gond, hogy öt éve ugyanez a Mádl rühes volt a kisgazdáknak. Csak azt nem tudni, miért hallgatnak a szombati nagygyűlés részvevői? Azok, akik Istent csináltak Torgyánból, akik elhitték neki, hogy ők jelölhetnek majd köztársasági elnököt, hogy övék lesz a döntés joga. Ma már nyilvánvaló, Mádl Ferenc a Fidesz jelöltje. Akkor megállapodtak vele, amikor a kisgazdák még Torgyánt tologatták a köztársaság elnöki szék felé. Tehát egy újabb mézesmadzaggal — amit Orbán húzott el Torgyán előtt — palira vették a kisgazdákat. Akik persze most kényszeredetten mosolyognak. Mi más tehetnének? Ilyen a politika. Ilyen a politika? Árpási Zoltán Orosháza, 1917. Megyasszay malom. Érdekes a kép nyolcvan esztendővel ezelőtti malomról és környezetéről, s a sáros úton bandukoló parasztról. De talán még érdekesebb a lap hátulján olvasható szöveg: Vágner Gyula Magyar bazár kiadása Orosháza
