Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-08-09 / 83. szám
2000. április 8-9., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN 9 A győztes Koppenhága, az örök város a sor végén kullog Nyugat-európai fővárosok versenye A keretben látható sorrend nem valamilyen sportverseny helyezéseit mutatja, hanem egy felmérés eredményét, amelyet 1993 és 1999 között végeztek. A kutatás azt volt hivatva megállapítani, milyen az élet az európai uniós országok fővárosában. A felmérések során több összetevőt értékeltek: a levegő szennyezettségét, az ivóvíz minőségét, a városi közlekedést és a zöldövezetek mennyiségét. Ezenkívül megvizsgálták a munkanélküliség arányát, a megélhetési költségeket, az óvodák, a bölcsődék és a kórházi ágyak számát, valamint a bűnözés mértékét és a napsütés arányát. 2886, Madridban 2814, Lisszabonban 2799, Rómában 2491 órát süt a nap. Az ivóvíz tisztasága tekintetében következő a sorrend: 1. Stockholm, 2. Helsinki, 3. Madrid, 4. Koppenhága, 5. Berlin, 6. Róma, 7. Bécs, 8. Brüsszel, 9. Athén, 10. Lisz- szabon, 11. Párizs, 12. Luxemburg, 13. Amszterdam, 14. Dublin, 15. London. Azok a fővárosok, A dán főváros szerencsés földrajzi fekvésű, és kedvező a klimatikus adottsága (képünkön a amelyek jó minősé- városháza és környéke látható) Nem véleüen, hogy a felmérésben az észak-európai fővárosok végeztek az élen, ami logikus következménye az északi népek fejlett ökológiai tudatának. Az északi fővárosok közé ékelődött a dél-európai Madrid, míg például az istenített Párizs az utolsó helyek egyikére szorult, Londonról nem is szólva. A levegő tisztaságát tekintve a következő sorrend alakult ki: 1. Koppenhága, 2. Amszterdam, 3. Helsinki, 4. Madrid, 5. Lisszabon, 6. Luxemburg, 7. London, 8. Dublin, 9. Berlin, 10. Stockholm, 11. Párizs, 12. Brüsszel, 13. Bécs, 14. Athén, 15. Róma. A dán fővárosban könnyen lélegeznek az emberek, mert a városi hivatalok előnyben részesítik a tömegközlekedést, a városközpontban alig van parkolóhely, és 1990 óta nem növekedett a gépkocsiforgalom aránya. Emellett Koppenhága szerencsés földrajzi fekvésű, és kedvező a klimatikus adottsága. Síkságon fekszik, ahol nem tűz a nap, és a tenger felől lengedező szelek miatt a káros anyagok aránya sosem lépi túl a megengedett értéket. A levegő minősége tekintetében Róma került az utolsó helyre, ahol a sok napsütés, a légmozgás hiánya növeli az ózonszintet, a sok gépkocsi, a tömegközlekedés gyér igénybe vétele alaposan termeli a szmogot, ráadásul egészen a kilencvenes évek elejéig nem törődtek az ipari légszennyezés visz- szaszorításával. Északon szabadabban lélegzik az ember, nemcsak a kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően, hanem annak is, hogy az északi államok megelőzik az uniós törvényhozást, és a megelőzésre összpontosítanak. Stockholmban például a rádió állandóan tájékoztat a levegő minőségéről. A városi hivatalok és az üzemek vezetősége igyekszik úgy beütemezni az alkalmazottak munkaidejét, hogy elkerüljék a forgalmi dugókat. Ezt a rendszert már Athénban is kénytelenek voltak bevezetni, igaz, egyelőre csak a nyári hónapokban. A dél-európai fővárosok sok hátránnyal küszködnek, mégis kiválik közülük Lisszabon, ahol a tenger felől szinte állandóan fúj a szél, és a gépkocsikat kitiltották a városközpontból. Még jobb helyzetben van Madrid, mivel több mint hatszáz méterrel fekszik a tengerszint felett, s a közeli hegyekből fúj a szél. A legkevesebb napsütés Dublint éri (1432 óra évente), ahol az óceán közelsége miatt havonta tizenöt nap esős. Amszterdamban (1477 óra napsütés évente) és Brüsszelben (1490 óra) szintén hiányzik a napfény, míg például Athénban gu ivóvízzel rendelkeznek, többnyire eredményesen védik a vízforrásaikat. A svédek például hipermodern víztisztítókat helyeztek üzembe, de a svéd normák is megelőzik az uniósokat. A stockholmi vízvezetékek vasból, polietilénből és PVC-ből készültek, ólmot elvétve sem találunk bennük. A kontinens déli részén fekvő fővárosoknak nincs jó ivóvizük, kivétel Madrid, amelynek környékén nincs intenzív mezőgazdaság. Párizs, London, a kis Luxemburg ellenkező helyzetben van, ezért az ő vizükben nyomokban nitrátokat találni. Meglehetősen jó ivóvize van Athénnek, amelyet egy, a fővárostól kétszáz kilométerre fekvő tóból biztosítanak. Bakteriológiai szempontból nyolc fővárosban megnyugtató a helyzet, hét metropolisban — például Amszterdamban, Dublinban, Londonban — időnként túllépik a megengedett normát. Közlekedés: 1. Koppenhága, 2. Amszterdam, 3. Luxemburg, 4. Athén, 5. Lisszabon, 6. Helsinki, 7. Bécs, 8. Stockholm, 9. Párizs, 10. Berlin, 11. Madrid, 12. Brüsszel, 13. Róma, 14. Dublin, 15. London. Harmincezer kerékpár — a koppenhágai városi közlekedésnek 30 százalékát teszi ki a kerekezők aránya, ezért a dán fővárosban nem ismerik a forgalmi dugót. S még egy apróság: a kórházak, az iskolák és az üzemek mind az autóbusz-pályaudvarok és vasútállomások közelében fekszenek. A sor végén kullogó London emeletes buszai és metrója elengedhetetlen tartozékai a város folklórjának, ám a műszaki elaggottságnak is mintaképei. A londoni metró a maga 266 állomásával és négyszáz kilométerével ugyan a leghosszabb a világon, ám a legdrágább és a legöregebb is, hiszen 1863-ban fejezték be az építését. A közlekedés terén elért eredmények záloga a sokrétűség. A legjobb helyezést elérő fővárosokban metró, autóbusz, trolibusz és kerékpár közt választhatnak a közlekedők. Fontos a lég- szennyezés mértéke is: Berlinben példáA kis sellő — Andersen bronzba öntött mesehőse a koppenhágai tengerparton ul riksák taxiznak, Bécsben már harminc éve cseppfolyósított gáz hajtja az autóbuszokat, Amszterdam központjában pedig tíz dolgozóra jut egy parkolóhely. A holland főváros ennél is tovább ment: a lakosságot arra ösztönzi, hogy otthon dolgozzék. Kétezer lakást úgy építettek meg, hogy húsz négyzetméterrel tágasabbak, és „munkahelyül” szolgálnak. Stockholmban rengeteg az autóbusz, de etanollal járnak, vagy benzinnel és villanyárammal. Berlinben raktárakat építettek a város peremén, s onnan hajókon szállítják a központba az árat. A brüsszeli húszezer Európa bizottsági hivatalnoknak azt tanácsolták, használják a városi tömegközlekedést. Az élet minőségét sok mindennel lehet mérni, de ezekben a kategóriákban a sok aspektus miatt nem készítettek táblázatokat. Ami mérhető: Bécs a parkjaival, szőlősdombjaival „zöldbe borait” város, míg Athén kopár, ahol a házak balkonjain kívül szinte csak a Mars-mezőn találni némi zöldet. Ami a veszélyes ipar közelségét illeti, Madrid, Amszterdam, Bécs és London érdemlik a legrosszabb osztályzatot. Koppenhága viszont alig 15 küo- métenre fekszik a svéd barsebacki atomerőműtől, míg Luxemburgot szinte körülölelik az atomerőművek (a francia Cattecom, a német Biblis, a belga Chooz). Ugyanakkor a luxemburgi nagy- hercegség fővárosában és Amszterdamban gazdag zöldövezet található. Ezzel szemben Párizs történelmi központjában mindössze tizenegy négyzetméternyi zöld jut egy lakosra. A társadalmi mutatók szempontjából Luxemburg az ellentétek városa: itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, ám legmagasabb a bűnözési arány. A bűnözés egyébként főleg délen jelent problémát (Lisszabon, Athén, Madrid és Róma), északon biztonságosabb az élet. A különbségek azonban abból is adódnak, hogy egy-egy országban más és más a bűncselekmény kategóriája, büntetési foka. Luxemburgban gyakorlatilag nincs munkanélküliség, s az országos arány is mindössze három és fél százalékos. Róma szomorú rekorddal, 18,5 százalékkal „dicsekedhet”, s ehhez járul még, hogy az örök városban szinte lehetetlen lakáshoz jutni. Egy négyzetméter lakóterület átlagos ára meghaladja a 6000 dollárt, ami azt jelenti, hogy egy háromszobás lakás félmillió dollárba kerül. (A madridi Muy Interresante alapján) Ajánló Videofilm-sikerlista 1. Star Wars — Baljós árnyak 2. Sztárom a párom 3. A bambanő 4. Agy ament Harry 5. Discopatkányok 6. Tökéletes Katona 2. 7. A szomszéd 8. Indiana Jones 1-3. 9. Wild Wild West — Vadiúj vadnyugat 10. A negyedik emelet +1. Kutyám Jerry Lee 2. (Fanfár Videotéka) Zenei ajánló AC/DC: Stiff Upper Lip Mindössze három évnyi rákészülés után adta ki a kemény rock nagyöreg csapata, az AC/DC tizenhetedik albumát. A 12 új számban is legalább annyi a lendület és düh, mint 1976- os első albumukon — a High Voltage-on —, sőt még Brian Johnson énekes hangja sem gyógyult ki a szűnni nem akaró rekedtségből. Könyv Erdély román megszállása A könyv teljes címe: Erdély román megszállása (1916—1920). A szerző, Eördögh István eredetileg teológusnak készült, csak a szegedi Hittudományi Főiskola elvégzése után dönthetett úgy, hogy mégis történész lesz. Rómában, pontosabban Vatikánban szerzett levéltárosi diplomát, s ugyanott, de már a Pápai Gergely Egyetem Egyháztörténeti Karán doktorált. Mindez azért fontos, mert most bemutatott munkája olasz és vatikáni levéltári forrásokon alapul. így az olvasó először nyerhet betekintést a korabeli olasz katonai jelentések és a vatikáni diplomácia aktáiba, amelyek a pártatlanság erejével meggyőzően igazolják a Párizs környéki békeszerződések diktátum jellegét, a győztes nagyhatalmak gazdasági és politikai érdekeinek érvényesülését az egyes népek önrendelkezési jogának teljes mellőzésével. A kötet Európa legnagyobb számú nemzeti kisebbsége kialakulásának tragikus története. A VÁROSOK SORRENDJE 1. Koppenhága 2. HalsinkL .« )l 3. Madrid 4. Amszterdam 5. Stockholm 6. Berlin 7. Luxemburg 8. Lisszabon 9. Bécs 10. Brüsszel 11. Dublin 12. Párizs 13. Athén 14. Róma 15. London KLOÁKÁKKAL A DEAlOklUTlkLS ElRÓPA FELÉ Miközben március idusán a magyar parlamentben kiosztották a Kossuth- és Széchenyi-díjakat, és este az Operaházban a kitüntetett művészek tiszteletére zenéltek, az újabb román hordalék elérte a Tiszát. A februári ciánszeny- nyezés után a változatosság kedvéért -— már második alkalommal — nehézfém-szennyezés, ólom-, cink- és rézküldemény érkezett a szomszédoktól, hadd kapja meg a szerencsétlen folyó és az árterében szárnyát bontogató magyar idegenforgalom a kegyelemdöfést. Amúgy kelet-európai módon, bejelentetlenül. Magyarországot óvatos becslések szerint már eddig is milliár- dokban mérhető kár érte a szomszéd felelőtlensége miatt. Jut eszébe az embernek: mi jöhet mér ezek után? A Mengyelejev-táblázat minden eleme? Hisz bővében vannak a rozzant állapotban lévő gyáraknak és lezserségnek román oldalon. Az embernek óhatatlanul eszébe jut: létezik ennyi véletlen? Nincs e mögött valami apró szándékosság? S miközben a szocialisták és a liberálisok március tizenötödikén ismét világgá kürtölték fájdalmukat, hogy a magyar kormány hóhérolja a szabad sajtót, holott a sajtótermékek zöme az ő kezükön van, s ők nem hajlandók a médiakuratóriumban helyet foglalni, az ember szájában összefutott a keserű nyál, holmi magyar balsorsra gondolva. Azon már nem is hökkent meg túlságosan, hogy a MIÉP vezére Erdély-foglalásra kampányolt a Hősök terén. Amúgy is mindenki hozta a formáját. A miniszterelnök a nők szívét bizsergette, Budapest főpolgármestere a kormányt szidta, Torgyán József pedig kokárdásan kivonult a Tisza-part- ra, és „lenyilatkozta”, hogy erélyes fellépést fog számon kérni a kormányán. Ki-ki a maga vérmérséklete szerint ünnepelt. Torgyán legalább karakánul. Pozsonyban is minden a szokásos módon zajlott. Mialatt az elnöki palotába 14-én az európai rabbikonferencia résztvevői a hátsó ajtón surrantak be, a Grassalkovich-palota előtt a zsidók ezreit deportáló Tisót éltette fennhangon a csőcselék, amely spontánul eldöntötte, hogy átkaiból kihagyva a zsidókat „csak” a magyarokat ócsárolja. Az utódállamok kórusából Jugoszlávia ezúttal kimaradt, van elég baja önmagával is. Hanem az ember csak elmélázik ezen a tavaszi zsongáson. Miféle leprás nációja vagyunk mi ennek a Köz- tes-Európának, hogy így bánnak velünk a szomszédok? Természetesen nem a csőcselékre gondolva, hiszen van abban célzatosság, hogy amíg a románok Ukrajnát értesítették az újabb szennyezésről, Magyarországot le se bagózták, holott értesítési kötelezettség vonatkozik rájuk. Szlovákiában sem a Pánis-féle kopaszok csapata a lényeg, hiszen azokra a rendőrök vigyáztak, hanem a szlovák demokraták, akik elnézik, hogy a szlovák alkotmányból ismét kiszorítsák az államalkotó kisebbséget, mintha legalábbis bevándorlók volnának a szülőföldjükön. így állunk az évezred fordulóján. S míg Szlovákia meg Románia veri a 1ÜÜ mellét az uniós csatlakozás vonatkozásában, számolgatja, hány fejezet választja el az áhított európai dotációktól, a kloákák tovább ontják a szeny- nyet. Képletesen és valóságosan. Pedig hát nem az Európai Unió akar belépni Romániába és Szlovákiába. A fejlett Nyugathoz tartozni akaró országoknak — hangzik el számlálatlanul — maguknak kell törekedniük az európai normák elérésére. Ezekben pedig a szomszéd ország arrogáns szeny- nyezése és a polgárok másodrendűvé degradálása nem csak egy-egy fejezeti problémát jelentenek, hanem a csatlakozási törekvések alapfilozófiáját, a szándék tisztaságát kérdőjelezik meg. Kövesdi Károly (Pozsony) ■1111111
