Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-06 / 81. szám
6. OLDAL - 2000. ÁPRILIS 6., CSÜTÖRTÖK H U M A W I T Á S Jószándékkal, szemben a betegséggel A család nem hitte volna, hogy ennyien fordulnak feléjük Mióta február 25-ei lapszámunkban írtunk a gyulai Balog családról, történt velük jó és rossz is. A rossz, hogy a szegedi megyei gyermekkórházban kiderült, a tüdőbeteg, májátültetésre váró Tomika vérzékeny. A jót pedig a kisfiú maga mondta, amikor még az előszoba is megtelt náluk ajándékokkal: — Anya, most már nem vagyunk szegények? Tomika gyógyszeres tálcáján tovább szaporodtak az orvosságok DWTÓ: LEHOCZKY PÉTER Gyula Tomikáékhoz Kiss Tiborral, a Gyulai Családsegítő Központ és Gyermekjóléti Szolgálat családgondozójával látogattunk el, aki az év eleje óta folyamatosan tartja a kapcsolatot Balogékkal és megpróbál segíteni helyzetükön. Megkereste a Gyulaiak a gyulaiakért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökét, dr. Erdmann Gyulát, aki vállalta, hogy alapítványuk számlaszámán fogadják Balog Tamás megjelöléssel a pénzbeli támogatásokat. Tomikánál, ahogyan otthon nevezik a lassan hatéves kisfiút, a nagyszobában, a tálcán még több a gyógyszer. Március 13- tól 11 napig Tomika édesanyjával, Arankával a szegedi gyermekkórházban volt, nemsokára újra visszamennek. A kisfiú arcüregébe lerakódott váladékot próbálták eltávolítani, mindjárt reggel meg is műtötték, ám kiderült vérzékenysége, az orr- melléküregbe helyezett két csövet éjjel egy órakor eltávolították. Infúziókat, injekciókat kapott és itthonra újabb gyógyszereket. Cikkünk megjelenésének másnapján, reggel bélmegyeri család kereste meg őket.- Halat, marha- és sertéshúst, pulykát, hurkát, kolbászt hoztak lefagyasztva hatalmas reklámszatyrokban és kosárban tojást, lekvárt. Szóhoz sem tudtam jutni, csak álltam a hálóingben és sírtam. Azt mondták, ha nem haragszunk, hoztak egy kis főznivalót... - idézte fel az első látogatókat Aranka. - Még aznap délután az Agrimill Rt. 50 kilogramm lisztet küldött. A következő héten Kamutról keresett meg bennünket egy fiatal házaspár, ők cukrot, lisztet, narancsot, uborkát, teafüvet, citromlevet ajándékoztak. Battonyáról is személyesen jöttek, tyúkot, tepertőt, mosóport hoztak és két szomszédjuk 500-500 forintját Tomikának. Ezen a héten jöttek a békéscsabai Printomat Kft.-től is, mondták, 2—3 nap múlva visszatérnek. Alig hittem a szememnek, egy nagy Ifával érkeztek, ruhaneműt, cipőt, játékot, élelmiszert hoztak többektől. Minden gyermekem kapott ruhát, Tomika csak újat: pizsamát, köntöst, házicipőt, kabátot, játékot. A két karton csirkecombot azzal adták át, hogy testvérei is ehessenek a kisfiam kedvenc ételéből. Velük küldött a Csabatáj Szövetkezet elnöke 180 tojást, a békéscsabai Nagy Árpád kakaót, vajat, kolbászt és egy borítékban tízezer forintot. Ezen a napon érkeztek az orosházi Bárka Együtt a Jövőért Közhasznú Alapítvány képviselői. A fiúk ruhaneműt, én kosztümöket kaptam. Tomikának új szabadidőruhát, pizsamát ajándékoztak. Lányomnak nem akadt semmi a csomagban, ötezer forintot hagytak itt, vegyek néki cipőt. Több, mint 25 ezer forint értékű élelmiszert, olajat, vajat, húst is hoztak nekünk... Tomika édesanyja egy füzetben vezeti, ki mit ajándékozott nekik. A magánszemélyek főként pénzt küldtek, 1-2 ezer forintokat hozzájuk vagy az alapítvány számlaszámára, egy csabai néni 10 ezer forintot. Meghagyta, Tomika kívánságára költsék. A régen kért kék biciklit némi pótlással végre meg- vehették. Az 1—2 ezer forintokból érkezett Gyuláról, Békéscsabáról, Elekről, Kötegyánból. Küldtek a gyulai bíróság dolgozói és a helybeli patika, ám ők nem írták rá az utalványra Tomika nevét, így csak sejthetik, esetleg övék az összeg. Kaptak pénzt a békéscsabai vámosoktól, s gyulai, csabai családoktól postán ruhaneműt. Aranka elmesélte, mennyit köszönhetnek a gyulai Dézsi Ambrusnak. Kölcsön adja a kocsiját, amikor kell és télen sokszor kisegítette őket, hogy tűzrevalót vehessenek. A Printomat képviselői, amikor hazaérkeztek Szegedről, süteménnyel, távirányítós játékautóval lepték meg Tomikát. Mondták, húsvétra is jönnek. A Bárka Alapítvány is tarja velük a kapcsolatot, felhívták őket a kórházban, hogy van Tomika?- Sajnos, nem tudták szervezetét megtisztítani a baktériumoktól, megakadályozta a vérzékenység. Már két évvel ezelőtt figyelmeztettek az orvosok, lehet, a sok gyógyszertől torok- vagy bélgombát kap a kisfiam. A torokgomba bekövetkezett, most már ecsetelek is. Kisfiam körmei megbetegedtek, hullanak. Fájlalja a lábát, kérte, adjak rá nagyobb cipőt. Szegeden mindig vele voltam, másnaponta vettek tőle vért. Mikor mentünk a kezelőbe, a kisfiam már remegett, kértem az orvosokat, altassák el, eleget szenved így is a betegségtől. Az utolsó napon is vettek vért. Egy hét múlva lesz eredmény. Április 25-én újabb kivizsgálásra kell mennünk. Kifakadtam, hogy már két éve ráírták papírjára, a májműtét szükséges, akkor miért nem végzik el? Megtudhattam, Tomika lenne az első tüdőbeteg májtranszplantált gyermek, a műtét kockázatos, ezért halogatják az utolsó pillanatig... Szörnyű volt látni a kórházban a 16 éves tüdőbeteg kislányt, akit, ha felébredt, morfi- umoztak. Már négy hónapja szenved. Tomika nagyon szeret kint lenni a levegőn. Mikor megérkeztünk, az udvaron találkoztunk vele. Míg beszélgettünk, másik kabátot vett elő, sapkát, amit édesanyjának pontosan addig kellett igazgatni, amíg kis gazdájának megfelelt. Sokáig tartott, puszival fejeződött be a művelet. Aranka, miközben kikísért bennünket, próbálta megfogalmazni, mit köszönhet az ajándékozóknak, hiszen eddig megélni is nehéz volt, kórházra még nehezebben jutott. - Köszönöm, hogy együtt lehettem a kisfiámmal Szegeden és köszönöm, hogy a férjem, a gyerekeim meglátogathattak a nagybeteg fiamnál. Nem a tejre, a kenyérre kellett gondolnunk. Klárika húgom mobiltelefont vett, beszélgethettünk. Boros Károly szomszédunktól sokszor telefonálhattunk, ha kellett, vitték kocsijukkal a kórházba Tomikát. Meleg étellel várták haza a kórházba látogató családomat... Álltunk az áprilist idéző szélben. Tomika ojyan eleven, mint a hasonló korú kisfiúk, csak arcának sápadtsága jelzi, nagyon küzd a betegséggel. SZŐKE MARGIT Ha még segítenének A Balog család Gyulán, a Temesvári út 226-os számú házban él. A pénzadományokat a Gyulaiak a gyulaiakért Közhasznú Alapítvány fogadja, az OTP gyulai fiókjánál vezetett számlaszámon: 11733027- 20020141. Az utalványra írják rá: Balog Tamás. A telefonszámuk: 06-209-274-822. Utazzon és segítsen! Az orosháziak is készülnek, adományokat gyűjtenek az új rákgyógyító műszer érdekében, aminek megvásárlására lapunk gyűjtést hirdetett. Orosháza Felhívásunkra jelentkezett a Nagy Utazási Iroda vezetője, Nagy Lászlóné. Április 8-án, szombaton orosházi irodájában utazási vásárt szervez, miközben a békéscsabai vállalkozó, Klokocs István emeletes buszával, idegenvezetővel városnéző és gyopárosi - ráadásként pedig mezőhegyesi — túrákra viszi az érdeklődőket. (Az utazás díja is a jótékony gyűjtést szolgálja.) A rákgyógyító műszer érdekében az utazási iroda partnercégei (a pécsi Neptun Tours, a budapesti Tihanyi Travel, a Jorgos, a mezőkövesdi Utas Trans) nyári, tengerparti utakat ajánlottak fel — ezeket a szombati napon 14 órakor a szervezők árverésen értékesítik és a bevételt a műszer megvásárlására ajánlják fel. A szombati orosházi akciót támogatja a Szuperinfó, a Rádió 47., az Infó Rádió is, valamint a helyi veterán autósok és motorosok klubja, akik nem sajnálva a hétvégét, elhozzák matuzsálemi korú gépeiket, és kiállítják a Kossuth utcán. Felajánlotta segítségét egy békésszentandrási hölgy is, Lázár Julianna, a népművészet ifjú mestere, aki a húsvétvá- rás jegyében beavatja az érdeklődőket a hímes tojás és a mézeskalács készítés titkaiba is. A szervezők remélik, hogy a nemes cél érdekében sokak kíváncsiságát felkeltik, még több ember segítőszándékát kivívják, és jelentős összeggel járulhatnak hozzá az életeket mentő, negyvenmillió forintos műszer vételárához! __________________________1«1 A szegénység szemérmes Négy esztendeje iskolabúcsúztatóra voltunk hivatalosak Kardosra. Itt találkoztunk először a rendezvény szervezőjével, ifjú Maginyecz Andrásnéval, aki nem titkolta, attól tart, ha a felső tagozatosok máshová mennek tanulni, idővel a település elsorvad. Kardos A közelmúltban ezt a négy évvel ezelőtti beszélgetést idéztük fel ifjú Maginyecz Andrásnéval. Mint mondta, szerencsére az akkori félelme nem igazolódott be. Kardos egységes maradt, az itt élők nem fordítottak hátat lakóhelyüknek. Talán azért, mert rájöttek, városban sem könnyebb boldogulni. S talán azért is, mert megmaradtak azok a közösségek - idősek klubja, mozgáskorlátozottak szervezete, sportkör -, amelyek az összetartozást, az emberek közti kapcsolatot erősítik. Ilyen a Vöröskereszt helyi szervezete is, amelynek beszélgetőtársunk az elnöke. A háromgyermekes családanya mezőgazdasági őstermelő.- Négy esztendeje vagyok vöröskeresztes vezető, ám a szervezettel igazán egy esztendeje kezdtünk el aktívan dolgozni. Először is meg kellett győznöm az embereket, az tévhit, hogy a Vöröskereszt csak véradás szervezéssel foglalkozik. Segítő szervezet, amelynek elsősorban nem is az anyagiakban, hanem a baráti, emberi kapcsolatokban van az ereje. Korábban az iskolai szülői munkaközösséget szerveztem, szinte mindenkit ismerek a faluban, így sokakat meg tudtam nyerni ennek a munkának. Jelenleg 140 tagja van a szervezetnek. Gyűjtöttünk már a belvíz-, illetve az árvízkárosultaknak, s természetesen a helybéliek javára, mert Kardoson is elkél a segítség. A településünkön nagy a munkanélküliség, sok család nehéz anyagi körülmények között él - avatott be munkájukba ifjú Maginyecz Andrásné. Tavaly három pályázatuk közül kettő kedvező elbírálást kapott. A nyert pénzből futotta ajándékra. Minden vöröskeresztes nyugdíjas és rokkantnyugdíjas ötszáz forint értékű ajándék- csomagot kapott, a kardosi gyerekek pedig háromszáz forintos édességcsomagot. Abban, hogy a meglepetéscsomagok elkészülhettek, nem kis része volt a települési önkormányzatnak és a helyi vállalkozóknak. Az ajándékokat karácsonykor a művelődési központban megtartott ünnepségen osztották ki. Ugyancsak tavaly év végén minden vöröskeresztes tag öt kilogramm lisztet kapott. Gyakran szerveznek ruhagyűjtést, de volt már Kardoson a szarvasi társszervezet jóvoltából háztartási cikkek kedvezményes vására is. Amennyiben idén is nyernek pályázati pénzt, abból a kardosi aprónép gyermeknapját teszik majd emlékezetessé. Ifjú Maginyecz Andrásné elárulta, bizony, segíteni sem mindig köny- nyű az embereknek. A szegénység szemérmes, vannak akik szociális helyzetüknél fogva rászorultak, ám mégis nehezen fogadják el a támogatást. Türelemmel, tapintattal, azonban műidig meg lehet találni a módot a segítségre. CSATH RÓZA A hivatalos figyelem nem kísérte ,,A gyerekeknek szóló munkám a hivatásom” Ahol megjelennek, garantált a siker. A közönség hálás. Pedig nincs semmi flanc, díszlet, csak a zene, a versek, néhány hangszer és a fantázia határtalan szárnyalása — erre épít Gryllus Vilmos és társa, Levente Péter, amikor színpadra lép. Mostanában az Á, dehogy című produkcióval járja az országot a két előadóművész. Orosháza Három előadást hirdetett a Petőfi Művelődési Központ, valameny- nyire elkelt az összes jegy, nem volt a teremben egy talpalatnyi hely sem. A szervezők szerint az előadók neve már garancia. Két fellépés között találkoztunk Gryllus Vilmossal, akinek orosházi kapcsolatai is vannak. Elöljáróban eijől faggattuk. — Ó, de nem biztos, hogy jók ezek a kötelékek! Itt katonáskodtam! Persze az idő már megszépítette a laktanyában eltöltött éveket!- A múltból ugorjunk vissza a jelenbe! Gratulálunk a Kossuth- díjhoz! — Köszönöm a figyelmességüket! Be kell vallanom, nagyon régen kaptunk bármilyen elismerést, díjat! Amikor még fiatal volt és lendületes a Kaláka együttes, amit 1969-ben alapítottunk testvéremmel és Mikó Istvánnal, akkor KISZ-díjasok lettünk, meg a Berlini Világifjúsági Találkozó után VIT-díjasok. Akkoriban ilyen elismeréseket osztogattak. Utána eltelt egy nagyon hosszú időszak, semmi hivatalos figyelem nem kísérte pályámat. Most csak magamról beszélek! A monopolhelyzetben lévő hanglemezgyártó nem volt vevő a dalaimra. A szintén monopolhelyzetben lévő televízió sem ölelt a keblére. Leegyszerűsítve a dolgot: a monopolhelyzetben lévőkkel nem volt szerencsém, frNévjegy Neve: Gryllus Vilmos Született: 1951, Budapest Tanulmányai: zeneiskola, gimnázium, műegyetem, építészmérnöki diploma Díjak: KISZ-díj. VIT-díj, Kossuth-díj Családi állapot: nős, egy fia van. tam, gyűjtöttem egy kis pénzt és magánkiadásban láttak napvilágot szerzeményeim. Forrai Katalin, a hivatalos óvodai nevelés gazdája volt az, aki óvodás énekes könyvébe beválogatta néhány dalomat. Nem hivatalos emberek persze buzdítottak, bátorítottak. Igazuk lett, hiszen a Kaláka együttes öt tagja — közöttük én is - Kossuth-díjat vehetett át 2000-ben. Úgy érzem, az adományozókat nem a pillanatnyi ötlet, hanem a Kaláka 30 éven át tartó kitartó munkája vezérelte.- Napjainkban törzsvendégeskedik az együttesben. Ez mit jelent?- Nem szerepelek minden műsorban. Levente Péter és Döbrentey Ildikó társaságában gyermekszínházzal foglalkozom.- Elsősorban zeneszerzőnek vagy előadóművésznek tartja magát?- Előadó vagyok, és ennek megfelelően írom a dalokat.- Mi alapján választja ki például a következő megzenésítendő verset?- A lényeg, hogy nekem tetsz- szen! De előfordult velem olyan eset is, hogy a diófa árnyékában üldögélve ugrott be egy dallamsor, abból lett később egy dalom. . De szeretek megrendelésre is dolgozni! A felkérés, a megbízás számomra kihívást jelent.- Láttunk az előadáson egy szép, régi hangszert...- A muzikalitást a szülői házból hoztam magammal. Nagyapám csellista volt, az ő század eleji hangszerén játszom. Édesanyámból majdnem zongorista lett, édesapám pedig még ma is énekel egy egyházi kórusban. Az élet fintora, hogy mindannyian műszaki pályán szereztünk diplomát, de a zene határozta meg életünket. CSETE ILONA
