Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-29-05-01 / 100. szám
2. OLDAL - 2000. ÁPRILIS 29-MÁJUS L, SZOMBAT-HÉTFŐ VILÁG TÜKÖR Együtt a harmadik évezredbe Közép-európai államfők találkozója Székesfehérváron Az európai államfők egyharmada jött el tegnap Magyarországra, hogy másfél napon át kötetlen beszélgetéseken keressen választ az ezredforduló globális kihívásaira. Székesfehérvár Göncz Árpád köztársasági elnök - a térség államfői hetedik találkozójának házigazdája - pénteken az első koronázás ezeréves jubileumának városában köszöntötte kollégáit: a bolgár, a cseh, a horvát, a lengyel, a magyar, a német, az osztrák, a román, a szlovák, a szlovén és az ukrán államfőt. Az olasz elnök a belpolitikai válság miatt az utolsó percben lemondta részvételét. Idén először kapott meghívást Horvátország. Magyarország most (1995 után) másodszor ad otthont a rendezvénynek. A vendégek a városi önkormányzat épületének dísztermében kezdték meg nem hivatalos megbeszélésüket, amelyet este balatonöszödi szálláshelyükön további eszmecserék követtek. A téma kapcsán - Együttélésünk alapjai a harmadik évezredben - áttekintették a közösen megélt több mint ezer év, és különösen a huszadik század legfőbb tanulságait. Kifejtették véleményüket a kisebbségek, a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felemelkedésének, integrálásának lehetőségéről. A kerékasztal-tanácskozásról kiadott nyilatkozat leszögezi: a közösen megélt ezer év legfőbb tanulsága, hogy a térség népeinek együtt, és nem egymás ellenében kell a boldogulás útját keresniük. Az eszmecsere megerősítette: az eltérő fejlettségű és gazdasági helyzetű, de azonos alapértékeket valló országok előtt páratlan történelmi lehetőség áll. A dokumentum megfogalmazói örömmel állapították meg: együttműködésükben az új résztvevők bevonása, a bővítés és a mélyítés egyidejűleg valósult meg, ami szerintük jó üzenet Európának. A nyilatkozat veszélyesnek tartja az idegengyűlöletet, a kisebbségek jogainak megsértését, a kirekesztést vagy a bűnbakkeresést, mert ez a gyakorlat nemzedékekre kiható tragédiát okozhat. A tanácskozás résztvevői úgy vélik: a határtérségek közös fejlesztése, a határokon átnyúló együttműködés sokat segíthet az elválasztó vonalak lebontásában, az egymásrautaltság közös tudatának elmélyítésében, ___________________________■ Constantinescu román államfő a tanácskozás előtt hazája legmagasabb kitüntetését adta át Göncz Árpádnak fotói feb/reuter» Öten voltak a négyek Jó hangulatban tanácskoztak a „visegrádi kormányfők” Nyilatkozatot fogadtak el tegnap a lengyelországi miniszterelnöki találkozó résztvevői: ebben kifejezték elkötelezettségüket a kultúrák, a nemzeti hagyományok és a vallási különbségek tiszteletén alapuló európai jövő építése mellett. GnIEZNO - TUDÓSÍTÓNKTÓL Lengyelország legelső fővárosa, Gniezno volt a színhelye Gerhard Schröder német kancellár, Milos Zeman cseh, Mikulás Dzurinda szlovák, Jerzy Buzek lengyel miniszterelnök és Orbán Viktor pénteki kötetlen megbeszélésének. A magyar kormányfő a „visegrádi négyek” (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia) teljesítményét méltatva kijelentette: az országcsoport a kontinens egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasági térsége. Kifejezte meggyőződését, hogy Európa korábban létezett egysége, amelybe a visegrádi négyek a maguk kultúrájával szervesen illeszkedtek, hamarosan ismét helyreáll, mert a korábbi erőszakos szétszakítottság fenntartásával Európa csonka maradna. Az Uniótól függetlenül felemelkedett régióról van szó, s ha az EU nem használja ki ezt a lehetőséget, másoknak engedi át a teret. A német kancellár kifejtette: a visegrádiak esetében nem az Európába való felvétel a tét, hiszen régtől fogva Európa szerves részét képezik. „A csatlakozás természetesen külön-külön az egyes országok teljesítményének függvénye. Németországnak elsőrangú érdeke, hogy a tárgyalások mielőbb befejeződjenek, s nemcsak történelmi okokból, hanem a jövőre tekintettel is támogatja a Fehér mező közepén égő vörös napkorong Vészkijárat az ablakom alatt Mielőtt Göncz Árpád köztársasági elnök és kísérete április 7-én elutazott volna Japánba, A Felkelő Nap Országából a szokásosnál több és sajnos nem éppen örvendetes hír érkezett. Egyrészt a súlyos agyvérzése után kómába esett és mesterségesen életben tartott miniszterelnökről, Obucsi Keidzóról szóltak a jelentések, másrészt a Hokkaido szigetén pusztító Uszu vulkánról. A volt kormányfő állapota sem a látogatás idején, sem azóta nem változott. A Tokiótól és Osakától messzire északon tomboló tűzhányóról közeli tapasztalatokat — hála Istennek — nem szereztünk, részünk volt viszont egy ott kisebbnek számító, ám 4,9-es erejével bennünket eléggé megrázó földrengésben. Köztudott, hogy a japánok lakásaikban bútort általában nem, vagy csak nagyon keveset használnak, a földön ülnek, alszanak; a berendezés nagyon egyszerű, szinte puritán. A magánházak, de nyilvános épületek és természetesen a szentélyek, templomok bejárata előtt is leteszik az utcai cipőt, papucsot, benn, a szőnyegen, a padlón zokniban közlekednek. A korszerű, pazar szállodákban persze más a helyzet: ott a nyugati világ minden komfortigényét kielégítik, elegáns, kényelmes a berendezés és főleg biztonságos. Úgy értem, földrengésbiztos. Japán ugyanis a földrengéseket és vulkáni kitöréseket tekintve Földünk legveszélyeztetettebb térsége, mivel a felszín ma sincs nyugalomban. A fiafal kéregmozgással magyarázható a rendkívül erős szeizmikusság és a vulkánok működése. Évente ötezer gyengébb földrengést észlelnek, az erősebbek 6-8 évente sújtják az Amit látunk az osakai várkastélyból, az mind földrengésbiztos, és ezért, nem feltétlenül külleme miatt, a modern japán építészet remeke A SZERZŐ FELVÉTELEI országot. Az 1923-as, szökőárral kísért földrengés Tokióban és Jokohamában. 100 000 emberéletet követelt, a kóbei 1995-ben 5 ezret. S a földrengés még nem minden! A különböző kőzetek miatt kialakult vetődések mentén földcsuszamlások, iszapfolyások, süllyedések veszélye fenyeget. Rengeteg a távol-keleti országban a csapadék, és évente 27 tájfun is végigsöpör a szigeteken. A nyolcvan működő vulkánból évente 5-6 kitör, a Hokkaido szigeten tomboló Uszu tűzhányó éppen elutazásunk ' előtt és idején is hallatott magáról, a környékéről több tízezer embert kellett kitelepíteni. Tiszta időben tokiói szállodánkból jól láthattuk a legendás hírű és méltóságteljes Fujit, a 3776 méteres hegyóriást, ami immár 300 éve nem tört ki, néha kis füstfelhő emlékeztet vulkán mivoltára. Hogy mégse feledkezzünk meg a tényről, miszerint a világ legaktívabb földrengészónájában tartózkodunk, mindjárt a második reggelen különös ébresztőt kaptunk. Hét után néhány perccel, amikor egyébként sem könnyű kikelni az ágyból, furcsán imbolyogtak a falak, a beépített bútorok, mozogtak a függönyök, föl-leszaladgált a fénysugár a tükrökön. A legkellemetlenebb az a hang volt, ami mindezt kísérte. Őszintén szólva legelőször arra gondoltam: nem azért jöttem ide, hogy... Meg egyébként is, itt rengésbiztosan építkeznek... A japánoknak az ilyesmi már fel sem tűnik, megtanultak együtt élni a rengésekkel. Csak a másnapi újságokból tudtuk meg, hogy 4,9-es földrengést volt „szerencsénk” megtapasztalni, óceán alatti epicentrummal. Mindezt egybevetve, néhány nappal később bizony nem lehetett kifogásom osakai szállodai szobámban az ablak alatt éktelenkedő vészkijárat ellen. Amint beléptem, rögtön felfedeztem a hatalmas kilincset meg a hosszú leírást, a Nemcsak a hölgyek viselete, hanem a lakásbelső is jellegzetesen japán: nincsenek se bútorok, se falak használaü utasítást, aminek áttanulmányozásához azonnal hozzáfogtam. „Kérjük kedves vendégeinket, figyelmesen és alaposan olvassák el útmutatónkat, hogy katasztrófa esetén megfelelően tudjanak cselekedni!...” Na, persze... Ezt követte részletes műszaki és gyakorlati taglalása a menekülésnek, vagyis a túlélési teendők arra az eshetőségre, amikor reng a Föld és inognak a falak... Műszaki leírásoktól meg bürokratikus utasításoktól mindig hamar ideges lettem; most Japánban még azt is megtanultam, hogy a kiképzőtá- boros vasszigor sem áll túl közel a szívemhez. No de, mi a fenét csináljak, ha inog, kileng, rogyadozik alattam, velem együtt ez a negyvenemeletes szállodamonstrum? Meg egyáltalán, minek ekkora felhőkarcolókat építeni, ha ez a világ legaktívabb földrengésövezete?! Mire nagy nehezen végigvergődtem az utasításokon, felfedeztem a „megnyugvást nyújtó” mondatot: „Erős földmozgás esetén a vészkijárat automatikusan működésbe lép". Akkor jó. Akkor nekem már csak menni kell, kifelé a függőfolyosóra. Hová is? Kinézek az ablakon, az egyelőre csukott vészkijárat fölött, folyosó van - már ameddig a nem nyitható üvegtáblán kilátok -, elég keskeny, a japánokra szabták, de én még elférek. Szegény testesebb honfitársaim! Végül még örömteli itt-tartózkodást kívánnak, kedvesek. S elképzelem, ahogyan hajlonganak hozzá... Tény, hogy máig nehezen értem a japánoktól kapott magyarázatot, miszerint az épület, a felhőkarcoló magassága nem függ össze a rengésbiztonsággal. Ők tudják... A Japánból küldött helyszíni tudósításokban elsősorban Göncz Árpád köztársasági elnök és kíséretének hivatalos programjairól számoltunk be. Ötrészes útinaplónkkal A Felkelő Nap Országába kalauzoltuk Olvasóinkat, igyekeztünk bepillantást nyújtani a tőlünk nagyon távoli világba, kultúrába, hétköznapokba. Reméljük, élvezetes és hasznos volt ez a közös utazás! (Vége.) NIEDZIELSKY KATALIN Jókedvvel indult útra péntek reggel Budapestről Orbán Viktor; mára repülőgéphez tartó autóbuszon megjegyezte: „Mindig is ilyen programról álmodtam. Átsétálunk, integetünk, aláírunk, fát ültetünk, kezet fogunk, leülünk. ” A jó hangulat később is folytatódott, amikor az ünnepélyes fogadtatás során a főtéren felsorakozott díszszázad előtt - mintegy megszemlélve a katonákat - egy apró foxi is elsétált. ' Nem volt mentes a váratlan epizódoktól a tanácskozás sem. Mikulás Dzurindának várnia kellett felszólalásával a tolmácsra. Jerzy Buzek oda is szólt a magyar kormányfőnek, aki ötük közül a legfiatalabb: „Viktor, nem akarsz beugrani, fordíthatnál szlovákról magyarra. ” Orbán Viktor egyébként szemmel láthatóan sokat beszélgetett és hosszasan tréfálkozott pozsonyi kollégájával. Az ünnepélyes eseményre egyébként a lengyel millennium alkalmából került sor: épp ezer esztendeje látogatott Gnieznóba ül. Ottó német-római császár, hogy találkozzék Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemmel, akinek az volt a célja, hogy megvédje országát a hódítóktól. Az 1026-ban megkoronázott első lengyel királyról a magyar küldöttség tagja, Tőkéczki László megjegyezte: „Amíg a németek rátelepedtek a lengyelekre, II. Szilveszter pápa nem Boleszlávnak, hanem Szent Istvánnak küldte a koronát. ” Vitéz Boleszláv apja, Mieszko fejedelem egyébként ugyanazt a szerepet töltötte be, mint nálunk Géza fejedelem. Gnieznóban, a „lengyel Esztergom" katedrálisában van eltemetve Szent Adalbert prágai püspök, az esztergomi bazilika védőszentje, aki a mi István királyunkat megkeresztelte. oyulayzoltán Milos Zeman mindezt azzal egészítette ki, hogy az öt kormányfő különböző nyelveken beszél ugyan, ám ugyanazokra az értékekre helyezi a hangsúlyt. bővítést.” Schröder megígérte: hazatérve minden tekintélyét latba veti, hogy erről még kételkedő honfitársait is meggyőzze. A visegrádi négyek kormányfői és Schröder kancellár (balra) fotói feb/reuters
