Békés Megyei Hírlap, 2000. április (55. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-22-24 / 95. szám

2000. április 22-24., szombat-hétfő Hétvégi magazin 13 ________________Miért kért bocsánatot II. János Pál nagyböjt első vasárnapján?________________ A KATOLIKUS EGYHÁZ ÖNVIZSGÁLATA KÉTEZER ÉV BŰNEIÉRT A pápa különleges liturgia keretében nagyböjt első vasárnapján meggyónta az Egyház múltbeli és jelenlegi bűneit. Milyen bűnökről lehet szó és miért tekinthető történelmi lépésnek II. János Pál bűnbánata? II. János Pál pápa a 2000-ik jubileumi Szentévet az önvizsgálat évének is szenteli: ugyanis csak a katolikus világegyház múltjának önkritikus elemzése, tévedéseinek, netán bűneinek megváltása vezethet el a nagyobb cél eléréséhez, a kereszténység egységének, a világvallások párbeszédének, az emberiség megbékélésének a pápa által megfogalmazott reményéhez. II. János Pál: „Mint Péter utóda, azt kértem, hogy az Egyház, amely erős az Urától kapott szentségben, térdeljen Isten elé és könyörögjön bocsána­tért gyermekei múlt és jelen bűneiért” Az idei nagyböjt első vasárnapján ke­rült sor Rómában a katolikus egyház tagjai nevében a történelmi jelentősé­gű bocsánatkérésre. A pápa a Szent Péter Bazilikában különleges liturgia keretében gyónta meg az egyház múlt­béli és jelenlegi „bűneit”. Az erről szóló dokumentumot — amely az „Emlékezés és megbékélés: az egyház és a múlt bűnei” címet viseli — a Nemzetközi Teológiai Bizottság törté­nészek bevonásával dolgozta ki. A nyilatkozat, maga a bocsánatkérés, il­letve az egyház vélt vagy valós bűnei azonban igencsak magyarázatra szo­rulnak, hiszen a katolikus egyházban teljesen szokatlan jelenségről van szó. (Míg például más keresztény felekeze­tek, — így a reformátusok nálunk Ma­gyarországon — 1945 után, mint egy­ház kollektiven bűnbánatot tartottak és bocsánatot kértek a Horthy-korszak bűneiért, addig a katolikus egyházban sokáig élt az a felfogás, hogy bűnről és bűnösségről csak egyéni elbírálás alapján beszélhetünk. Tehát nincs szükség kollektív bocsánatkérésre. (Éppen a hívek tájékoztatása érdeké­ben a bocsánatkérést tartalmazó, és a bűnöket felsoroló dokumentumot egy terjedelmes kötet kiadása követi, ame­lyet Joseph Ratzinger bíboros, a Nem­zetközi Teológiai Bizottság elnöke ál­lított össze). Miről is van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a Krisztus által alapított Egyház, amelyet Jézus Krisztus miszti­kus testének, a II. vatikáni zsinat óta „Isten földi vándorló népének” is ne­veznek, mint olyan szent, történetét vé­gigkíséri az igazság. E tekintetben te­hát semmiféle tévedésről, netán bűnös­ségről nem beszélhetünk. Az egyház által hirdetett igazság, az ige, másként fogalmazva a hitbeli tanítás, a dogmák változatlanok és örök érvényűek. Ugyanakkor az egyház tagjai embe­rek, és ezért esendők, bűnre hajlók. Ha pedig az egyház evilági tajgai, sok milliós hívő serege és annak vezetői, a legkisebb káplántól a római pápáig ilyen emberek, akkor a bűnök sem vol­tak és maradtak elkerülhetők. Az egy­ház tehát egyúttal evilági, történelmi intézmény is, amely a mindenkori tár­sadalmi, politikai körülmények között él, és működését ez a környezet nagy mértékben befolyásolja, mintegy meg­határozza. Nem légüres térben teljesíti evangelizációs küldetését, hanem a konkrét társadalom, a konkrét személy vonatkozásában. II. János Pálnak közelről sem az a célja, hogy ítélkezzen az elődök fölött. Szerinte a mai egyházban is épp úgy jelen van a jó és a rossz, az igaz és a talmi. A bocsánatkérés tehát azokért a dolgokért, eseményekért — nevezhet­jük ezeket akár bűnnek is — történik, amelyek bár az akkori, adott egyházi célokkal, az egyház küldetésének tel­jesítésével voltak kapcsolatosak, de nem annak lényegéből fakadtak, vagy pedig e küldetés rossz eszközökkel va­ló szolgálatát jelentették. Ha ezek gaz­dasági, katonai, politikai vagy tudo­mányos-kulturális jellegűek voltak, ál­talában abból következtek, hogy mi­ként is lehet összeegyeztetni az egyház transzcendens, túlvilágra irányuló kül­detését: az egyes ember üdvözülését a földi világ valóságával, gazdasági, tár­sadalmi, politikai igazságtalanságai­val, avagy éppen a tudomány új ered­ményeivel, amelyek jelentkezésükkor kezdettől ellene mondtak az addigi vi­lágképnek, a teológia álláspontjának. A „bűnök” katalógusa persze igen hosszú is lehet, hiszen vannak ezek között olyanok, amelyek egyetemes jellegűek és bizonyára jóval nagyobb számban „egyedi” esetek, a lokális egyházak által elkövetettek, amelyek­ről a Vatikánban talán soha nem tud­tak. A bűnök nem a Krisztus alapította egyházból, nem az evangéliumokból következtek-következnek, hanem a „konstantinusi” egyházból, a triumfá- ló egyházból, amely összefonódva a világi hatalommal működött-működik. A trón és oltár szövetsége, a császár és a pápa Respublica Christianá-ja, majd a polgári világrendet legitimáló egy­ház bűnei ezek. A pápa bocsánatot kért az egyház- szakadások, a keresztes háborúk, az inkvizíció és a zsidóüldözés miatt, hogy csak a legfontosabbakat említ­sük. Ezek már szerepeltek korábbi pá­pai dokumentumokban is, ám így együttesen valóban először kerülnek átértékelésre. Ha a fentieket röviden sorba vesszük világos, hogy az egy­házszakadásoknak voltak tanbeli és hatalmi-politikai okai. Az előbbieket aligha lehet bűnnek mondani, az utób­bit annál inkább. Hiszen a keresztes háborúk a keresztény világ védelmét is jelentették az iszlámmal szemben, de részét képezték az európai hódításnak is. Miért kellene bocsánatot kérni Hu­nyadi János és Kapisztrán Szent János nándorfehérvári diadaláért a török fö­lött? Ám bocsánatot kell kérni az ártat­lanul a keresztesek által lemészárolt „pogányokért”, a rablásokért stb. Az inkvizíció esetében is arról van szó, hogy a tan tisztasága jegyében ítélték el, majd végezték ki az „eretnekeket”. Állam és egyház összefonódásából adódóan az inkvizíció egyházi és álla­mi intézmény volt együttesen. Segítsé­gével a tévtanokat hirdetők épp úgy likvidálhatok voltak, mint az adott ha­talom egyéb ellenfelei. Savonarola megégetése politikai okokból történt, Giordano Bruno máglyahalálát az egy­ház tanaival szembenálló felfogása miatt szenvedte el. Előbbi esetében a bocsánatkérés együtt jár „rehabilitálá­sával” is, utóbbi esetében a megtorlá­sért kell bocsánatot kérni, de nem lehet — az egyház szempontjából — elis­merni tanait és „rehabilitálni”. Végül katolikus hívők és más vallá- sú vagy nem-hívő polgárok is joggal kérdezhetik: mi lesz az eredménye a pápa ezen gesztusának, a bocsánatké­résnek? A mások által elkövetett múlt­beli bűnök megvallása, a megsértettek, az elpusztítottak emlékének szóló bo­csánatkérés erkölcsi üzenet lehet: felhí­vás arra, hogy a jelenben élők, az egy­mástól számtalan tekintetben különbö­ző emberek, népek, nemzetek és vallá­sok okulva a múlt tragédiáiból, a követ­kező ezer év nyitányán azt keressék a megbékélés jegyében, ami ember vol­tukban és a saját Istenükben összeköti őket, és ne azt, ami elválaszt, szembeál­lít, a gyűlöletet kelti. Ha ez az üzenet meghallgatásra talál, II. János Pál gesz­tusa történelmi tettként vonul be az em­beriség történetébe. Dr. Gergely Jenő Ajánló CD-sikerlista 1. N'Sync: No Strings Attached 2. Vengaboys: Includes The Singles 3. S Club 7: S Club 4. Ákos: Keresem az utam (maxi) 5. Ganxta Zolee és a Kartel: Rossz­fiúk 6. Him: Razorblade Romance 7. Enrique Iglesias: Enrique 8. Sting: Band New Day 9. In Da House 7. 10. Eiffel 65: Europop (Musicland Hanglemezbolt) Zenei ajánló Lou Reed: Ecstasy Legutóbb a Trainspotting filmzene- albumán hallhattuk — később több­szörösen feldolgozott — Perfect Day című slágerével, az alternatív rock nagyöregjét. A 2000 év nagy meglepetése, hogy végre összegyűj­tött egy nagylemezre valót „hódító” számai közül és az eredményt Ecstasynak keresztelte el. Könyv A nők szexuális életéről Hite RIPORT A nők szexuális életéről Artoftú Imcuitnxay a iimuMM 14 bt éve* * kor kő»« *mx> ix'. irt* le lej(Mik»Mbli tnb«it ShereHite A huszonegyedik század küszöbén is pironkodva beszélünk a szexről, sokan szemérmességükben inkább tudatlan­ságban maradnak, mintsem felfedez­zék az említett terület csodálatos titka­it. Shere Hite amerikai szociológusnő háromezer 14 és 78 év közötti nőt kér­dezett meg Amerikában érzéseiről, szexualitásáról. A riportkönyvben fia­talabb és idősebb nők gondolatait, él­ményeit olvashatjuk a maszturbáció- ról, az orgazmusról, a közösülésről. A szexuális anatómiai leírás mellett a leszbianizmusra, a kor szerepére, a szexuális rabszolgaságra és forrada­lomra is hosszan kitér az igényes ta­nulmány. A kérdésekre adott válaszok zöme szó szerint olvasható a könyv­ben, melyet a szerző kommentálása és a konklúziók levonása tesz tökélete­sebbé. A négy éven át folyó kutatás eredményei nemcsak a nőkhöz, hanem természetesen éppúgy az erősebb nem képviselőihez is szólnak. A könyvet a világ legtöbb nyelvére lefordították, s nagyon sok ország könyvlistájának élére került. A magyar olvasótábor először vehetik kezébe Shere Hite át­fogó tanulmánykönyvét. B. P. A. A BOCSÁNATKÉRŐ SZENTMISE SZENTBESZÉDE A prédikáció alapgondolata a második Korintusi levél részlete volt: „Krisztus nevében kérlek benneteket: engesztelődjetek ki Istennel. O azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy Általa Isten igazságossága legyünk”. Krisztus előtt mindannyiunknak mély lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk. „Mint Péter utóda, azt kértem, hogy az Egyház, amely erős az Urától kapott szent­ségben, térdeljen Isten elé és könyörögjön bocsánatért gyermekei múlt és jelen bű­neiért.” (Inc. myst. 11) E felhívásom gyümölcse lett a napokban közzétett doku­mentum, amelyet a Nemzetközi Teológiai Bizottság dolgozott ki: „Emlékezés és kiengesztelődés” címmel. (Az egyház és a múlt bűnei.) Nagyon hasznos e doku­mentum a bocsánatkérés helyes megértéséhez és megvalósításához. Alapja az az objektív felelősség, amely egyesíti a keresztényeket, és arra ösztönzi a mai híve­ket, hogy ismerjék el saját bűneikkel együtt a tegnapi keresztények bűneit is, meg­felelő, gondos történeti-teológiai megkülönböztetés után. „Elismerni a múlt téve­déseit arra szolgál, hogy felélesszük lelkiismeretünket a jelen kompromisszumai­val szemben.” Kéijünk bocsánatot a keresztények közötti megoszlásért, az erő­szakért, amelyet egyesek alkalmaztak az igazság szolgálatában, a más vallások követőivel szembeni bizalmatlanságért és ellenségeskedésért. Még inkább valljuk meg keresztény felelősségünket a mai bajokért. Miközben megvalljuk vétkeinket, megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. így tisztítjuk meg emlékezetünket, és a jubileum a mély megtérés kedvező ideje lesz. Az isteni megbocsátásból fakad a megbocsátás a testvéreknek és a kölcsönös kiengesztelődés. Pl'ffl Üt ft! II II »■■—■a ■ ,.V ' ÁT Ópusztaszer direktora Azt mondja, hogy legnagyobb álma az lenne, ha a birodalma nemzeti em­lékhellyé válhatna. Hiszen történel­münk egyik legszebb pillanata fűző­dik Ópusztaszerhez. Vallja, hogy a park miliője a belépőt megfogja, s akár beismeri, akár nem, az ember szívét különlegesen melengető érzés, a nemzethez tartozás gondolata hatja át. Nagy László négy esztendeje akadt a legszebb feladatok egyikére, miközben sokfelé dolgozott, kereste helyét a vi­lágban. Gazdának érzi magát ebben a csodálatosan nagy kertben, ahol gon­dozni kell minden bokrot, virágot, s ahol soha sincs megunni való teendő. —Az idén millennium ismét. — Persze, hogy különféle progra­mokkal készülünk, köztük látványos Hunniálissal, Szent István szobrának avatásával, sőt a református világtalál­kozó résztvevőit is az idén fogadjuk. De ez természetes, és higgyék el, hogy ne­künk a hely szellemisége miatt minden nap ünnepünk van. Ma, holnap és hol­napután is. A lélek ünnepe. — Hogyan került a park élére? — Pályázat útján, és persze nemcsak Ópusztaszer külön­leges integráló sze­repének megőrzését és erősítését vállal­va, hanem azt is, hogy a vállalkozás nyereséges lesz. Hi­szen az országban egyedülálló létesít­mény-együttest működtető közhasznú társaság ügyvezető igazgatója vagyok, s e négy esztendő alatt közel százmillió forint tiszta nyereséget is termeltünk. Többek között. — Úgy hírlik, hogy egyre csökken a látogatottság. — Trendjében igen, de még így is az ország leglátoga­tottabb „múzeuma” vagyunk. Az első évben több mint fél­millió belépőjegyet adtunk el, az idén pedig már a kétmil­liomodik látogatót üdvözölhetjük. Óri­ási dolog ez, hiszen az előzetes kalkulációk szerint úgy gon­dolták, hogy ha évi kétszázezren eljön­Névjegy Nagy László 1948-ban született Gá­doroson. Tanári diplomával előbb az orosházi tanácson dolgozott, volt a Szegedi Nemzeti Színház igazga­tója, majd újságíróskodott. A Feszty-körkép felállítása óta az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark igazgatója. Nős. felesé­ge tanárnő, két gyermekük Máté és László. nek ide Szeged közelébe, máris ösz- szeverhet- jük a te­nyerünket. — Mi a hobbija? — Ez még kér­dés lehet? Én a nap huszon­égy órá­iban vol- tm szín­*azgató s újság­író is. Kifogyhatatlan azoknak az örö­möknek a forrása és a teendők köre, amit Ópusztaszer kínál nap mint nap. Egyéb­ként sokat olvasok, vonz a történelem, és vallom, a jó pap holtig tanul. K. F. HIRDETÉSi TANÁCSADÓI: «s- Mengyánné Filyó Katalin, telefon: (66) 527-200/333, 06 (20)9291-775, tel./üzenetrögzítő: (66) 482-474. *s Óré Mihály, telefon: (66) 527-200/333, (30) 9352-484. Palotás Zoltánná, telefon: (66) 527-200/333, 06 (30) 9589-478. •> Tóthné Lengyel Ilona, telefon: (66) 527-200/444, mobil: (30) 9983-969. Kmetykóné Molnár Márta, telefon: (68) 411-656, 06 (30) 2492-033. «*■ Kiss Miklós, (66) 527-200/444, 06 (30) 268-5813. «* Fedor Gábor, telefon: (66) 527-200/444, tel./fax/rögzítő: (66) 442-257. Hobbija Ópusztaszer, amely kifogyhatatlan for- ■ rása az örömöknek és a teendőknek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents