Békés Megyei Hírlap, 2000. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-08 / 57. szám

2000. MÁRCIUS 8., SZERDA - 5. OLDAL MEGYEI KÖRKÉP KÖNYVESBOLTBÓL, (c) Bé­késcsabán, a Radnóti Könyves­boltba hatoltak be ismeretlen tettesek március 3-ára virradó­an. Félmillió forint értékben CD- lemezeket, kazettákat és köny­veket tulajdonítottak el. VADKENDER, (c) Újkígyóson vettek alaposabban szemügyre a rendőrök március 2-án egy gép­kocsit, valamint annak négytagú „személyzetét” is átvizsgálták. Az ellenőrzés során előkerült fél kiló vadkender is. TŰZIFÁT, (c) Kondoroson az egyik erdősávot rövidítette meg 15 ezer forintnyi, tűzifaként hasznosítható faanyaggal B. M. gádorosi és T. Gy. kondorosi la­kos. A helyi körzeti megbízott éberségének köszönhetően ak­ciójuk kudarcba fulladt. SPAR-I ESET. (c) Ismételten jól dolgozott a biztonsági szol­gálat febrnár 29-én a békéscsa­bai Spar Áruházban. Két román állampolgárt kapcsoltak le, amint megpróbáltak 14 ezer fo­rint értékben élelmiszereket és mosószereket ellopni. LAKÁSBETÖRÉS, (c) Szabad- kígyóson az egyik Ady Endre ut­cai házba törtek be ismeretlen elkövetők a minap. A külföldről hazatérő tulajdonos mindezt március 3-ára virradóan észlel­te. Műszaki cikkek tűntek el, az anyagi kár 350 ezer forint. SZŐNYEGGEL, (c) Békéscsa­bán a Szarvasi úti Diego Sző­nyegbolt kirakatát törték be is­meretlen személyek március 4- ére virradóan. Tíz szőnyeget zsákmányoltak, a lopási kár meghaladja a 70 ezer forintot. ELFÜRÉSZELTEK. (c) Csór váson az egyik tanyában jártak illetéktelenek március 1-jére vir­radóan. Egy motoros láncfűrészt loptak el, az anyagi kár 5Ó ezer forint. Körös-vidéki Zsaru Megkérdeztük nöolvasóinkat Elismerések, jutalmak a rendőrségen Dr. Kurucz Ferenc ezredes, Bé adott át tegnap elismeréseket, főkapitányságon. Békéscsaba A Magyar Köztársaság belügymi­nisztere a rendőrség állományá­ban töltött szolgálati idő elisme­réseként szolgálati jelet adomá­nyozott tízéves szolgálat után Ta­kács Zoltán őrnagynak, a Sarkadi Rendőrkapitányság őrsparancs­nokának. A belügyminiszter a rendőrség állományában töltött szolgálati idő elismeréseként szolgálati jelet adományozott, egyben a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vé­kás megyei rendőrfőkapitány dicséreteket és jutalmakat a zetője a BM-szervnél alkalmazási jogviszonyban eltöltött évek után dicséretben és jutalomban része­sítette 20 éves szolgálat után Kár­páti Béla alezredest, a közleke­dés-rendészeti osztály csoportve­zetőjét és Mancz János törzszász­lóst, a Békéscsabai Rendőrkapi­tányság körzeti megbízottját. Tíz­éves szolgálat után Jenei József törzszászlóst, a Sarkadi Rendőr- kapitányság ügyeletesét és Dom­bi János főtörzsőrmestert, a Mezőkovácsházi Rendőrkapi­tányság járőrét. Kurucz Ferenc a BM-szervnél alkalmazási jogviszonyban eltöl­tött évek után dicséretben és juta­lomban részesítette 15 éves szol­gálat után Turbucz Imre főhadna­gyot, a Békéscsabai Rendőrkapi­tányság csoportvezetőjét, Rácz Imre törzszászlóst, a Szeghalmi Rendőrkapitányság körzeti meg­bízottját és Vincze János főtörzs­őrmestert, az Orosházi Rendőrka­pitányság fogdaőrét. Tízéves szolgálat után Krajcsi Jánosné közalkalmazottat, a Szarvasi Rendőrkapitányság előadóját és Szabóné Nagy Mária közalkalma­zottat, az elemző-értékelő osztály adatrögzítőjét. NY. L. Indokolt-e a kenyérár-emelés? Telek Márta, 18 éves lökös- házi gimnázi­umi tanuló:- Szerin­tem már a száz forint fe­letti kenyérár is túl magas! Egyszerűen érthetetlen, mire számítanak a pékek vagy a ke­reskedők. Sok család, értem alat­ta a munkanélkülieket, a sok gyermekeseket és a nyugdíjaso­kat, nagyon megnézi, hogy mi­kor mire költi a pénzét. Ha így megy tovább, lehet, hogy még azt is meg kell fontolniuk, mennyi kenyeret vegyenek. Robotka Zoltánné, 26 éves battonyai gyesen lévő édesanya: — Én meg­értem, hogy a gyártók is, meg a keres­kedők is nyereségre törekszenek. Az azonban korántsem mindegy, hogy mennyit emelnek, azaz mekkora árrést tartanak tisztes­ségesnek. Az energia valóban fo­lyamatosan többe kerül, de az alapanyagot évek óta szinte vál­tozatlan áron kapják. A százfo­rintos kenyér legfeljebb száztízbe kerülhet, nem százötvenbe! Befelé arany, kifelé alma Lapunk hasábjain rendsze­resen hírt adunk a (magyar) határátkelőhelyeken felderí­tett és lefoglalt csempész­árukról. Most — aradi laptár­sunk, a Nyugati Jelen jóvol­tából — arról számolunk be, hogy odaát is zajlik az élet. Magyar—román határ A romániai Nagylakon magyar ál­lampolgárságú aranycsempésze­ket füleltek le a szomszédos or­szág vámosai a múlt héten, a túl­buzgósági sztrájk idején. A két gyanúsított hölgy egy Honda Civic típusú gépkocsival jelentkezett ki­lépésre. A vámosoknak feltűnt a két nő ideges viselkedése, ezért (no, meg a sztrájk miatt is) alapo­san átvizsgálták a járművet. A vég­eredmény: L. G. L.-né és L. B. ösz- szesen 10,5 kg, feltehetően nemes­fémből készült ékszert akart át­hozni Magyarországra. A vámo­sok 25 barna, illetve fekete fóliába tekert csomagot varázsoltak elő a gépkocsi kárpitja mögül, s ezek 638 női gyűrűt, 868 pár fülbevalót, 178 medált, 29 karikagyűrűt, 491 karkötőt, 442 nyakláncot és egyéb ékszereket rejtettek. A gazdag kol­lekciót a román vámosok lefoglal­ták, és átadták a Román Nemzeti Bank aradi képviseletének, hogy megállapítsák, arany ékszereket vagy bóvlit próbáltak átcsempész­ni a határon a magyar hölgyek. A nagylaki eset után néhány órával egy gyümölcscsempész tár­saságot buktattak le az aradi vá­mosok a gyulavarsándi határátke­lőhely közelében. A két, Hunyad megyei rendszámot viselő kami­on egy Targu-Jui-i cégnek szállí­tott almát. Az volt a bökkenő, hogy a sofőrök nem tudták igazol­ni a külföldi áru eredetét, sőt vám­papírokkal sem rendelkeztek. El­mondásuk szerint az almát Ma­gyarországon vásárolta a Pagipes Kft. tulajdonosa, és a Hunyad me­gyei piacokon szeretett volna túl­adni rajta. A vámilletéket azonban „elfelejtette” leróni. A 4 ezer kilo­gramm almát lefoglalták, a sza­bálytalan importőrnek pénzbírsá- got kellett fizetnie._________m.gy. Jelzőtáblákkal buktak Idősebb és ifjabb L. J. megye- székhelyi lakosokat igazoltatta a rendőrjárőr tegnap hajnalban Békéscsabán, a Vécsey utcában. Az egyenruhásnak szemet szúrt, hogy a két férfi a hóna alatt köz­lekedési jelzőtáblákkal menetel. Apja és fia két „Kutyát sétáltatni tilos!”, valamint egy parkoló­helyre irányt mutató szerze­ménnyel vonult fel. A gyanúsítottak az igazoltatás során elmondták: őket nem a táblák tartalma, hanem anyaguk és súlyuk vonzotta. Sokat nyo­mott volna ugyanis számukra anyagilag, ha a MÉH-telepen eze­ket átveszik tőlük. A Békéscsabai Rendőrkapitányság az ügyben megindította az eljárást. ____ici Hófogó és rács A Békés Megyei Közútkezelő Kht. tett feljelentést ismeretlen tettes ellen, aki a 47. számú fő- közlekedési út mentén, annak bal oldalán eltulajdonított 75 méter hófogó nejlonhálót és 10 darab tartórácsot. Az okozott kár 41 ezer forint. icsi Vigh Lajos- né, 76 éves battonyai nyugdíjas:- Állítom, hogy a ke­nyér árának emelése nem jó senkinek. A nyugdíjasok, a nagycsaládos munkanélküliek nagyon meg fogják érezni. Előfordulhat, hogy még egy falat kenyeret sem tudnak a gyerekek szájá­ba adni. Ahelyett, hogy javul­na, állandóan romlik a hely­zet. Esküszöm, eddig nem lát­tam éhező gyermekeket, de megeshet, hogy idős fejjel még ezt is megérem. Isten őrizzen ettől! Dohor Já­nosné, 57 éves dombegyházi nyugdíjas:- Hány ki­ló kenyér kell egy négy-öt tagú család­nak napon­ta?! Ott van az én fiam is ötöd­magával. Minden decemberben elküldik munkanélkülire, most kezdett el ismét dolgozni a gép­műhelyben esztergályosként. Es nála vannak sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben lévők is: a mi vidékünkön nagyon nagy a munkanélküliség. Az áremelés­sel még a kenyeret is el akarják vonni a szájuktól? ménesi györgy D-FOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE A műszerre gyűjtünk A rákos betegek gyógyításának lehe- kerülő műszer megvásárlásáért, ak- tőségeit gazdagítja Szász András fizi- dónkhoz már sokan csatlakoztak, kusproíesszor találmánya, a hiper- Hamarosan csekkekkel is rendelke- termiás műszer. Alkalmazására ké- zünk, a számlavezető a Budapest pes a gyulai kórház onkológiai osztá- Bank Rt. Gyula. A Pándy alapítvány lya, beszerzésére azonban nem. La- elkülönített számlaszáma: 10102684- punk szerkesztősége gyűjtést kezde- 35526300-00000006. Az összeg alap- ményezett a negyvenmillió forintba ján adókedvezmény igénybevehető. Segítsenek egy asszonyon a sok közül! Tengelyt akasztó sárban, a kihalt dűlőúton keressük a cím­zettet. A terepjáró csúszkál, az ablaktörlő ádáz csatát vív az esőcseppekkel. Tengernyi víz, amerre a szem ellát. Elszór­va, mint megannyi kis élni akaró halmocska — sejlik ki a párából a tanyák körvonala. Kérdezősködni? Képtelenség! Embert se közel s távol meg nem lehet lelni! Ilyen időben erre még a madár se jár! Ott, talán ott van, amit keresünk! — mutat alkalmi pilótánk egy romos épületre. Az nem le­het! Kizárt dolog, hogy abban emberek éljenek! O ROSHÁZA-Sz ÍKHÁT Egy asszony ügyében írok. Annyit beszélünk a segítségről, de amikor igazán kellene, elfor­dulunk és azt mondjuk: nekünk is nehéz az életünk! Most azért írok, segítsenek egy asszonyon a sok közül! Nyomorúságosán él, egyedül neveli fiát, a tanyá­ja szüleitől maradt rá. Ruhá­zata kopott, csavargó kinézet­ét kelti. A boltban állandó hi­telből él, amit a nyugdíjából persze hiánytalanul kifizet. A tüzelőt úgy gyűjtötte össze. Hozzá kell tennem: ez az asz- szony mindig becsületesen élt, bármilyen nehezen is te­remtette elő a betevő falatot, soha nem lopott — a több ol­dalas levél a napokban érke­zett szerkesztőségünkbe. A név és a pontos cím olvasása­kor döntöttük el, megkeres­sük Tobak Sándornét. Az Oroshá­zi Családsegítő Központ munka­társait hívtuk segítségül.- De mennyi hasonló sorsú ember van, aki nem veri dobra nehéz, sokszor embertelen körül­ményeit - mondja Halustyik Éva, a központ megbízott vezetője, miközben a Niva hátsó üléséről kémleli a tanyavilágot, vajon jó irányba tartunk-e. A környék al­kalmi pilótánknak, Misák Ferenc családgondozónak sem ismeret­len, hiszen rászoruló embereket gyakran látogat erre is. bizalmatlankodik az idegenek lát­tán, azonnal a lényegre térünk: jöttünk, hogy segíthessünk! Mutatja, milyen jó lenne nyo­morúságos házát egy kicsit kija­vítgatni. Misák Ferenc hitetlen- kedve csóválja a fejét a düledező homlokzat mellett - tekintetéből olvasunk: nem lehet itt csodát tenni!- Julis néni! Azon még nem gondolkodott el, hogy a fiával egy otthonba költözzön? - A kérdés váratlanul éri a tanyás gazdát, azonnal heves tiltakozásba kezd, mondván ez a szülői ház, itt szü­letett, itt is fog meghalni. Nézzük csak meg a kérges tenyerét! Amíg ebben a két kéz­ben erő van, addig ő nem mozdul in­nen! Több mint harminc éven át a téeszben volt ta- karmányos, a férfi­akat megszégyení­tő módon tudott dolgozni, az az élet se volt köny- nyű! Most, hogy többszöri műtét után van már, bi­zony csorbult az erő. Mutatja, hol vágta testét az éles penge, most éppen mije fáj.- Julis néni! Mi a maga életé­ben a luxus? - kérdezem tőle bá­tortalanul, attól félve, hogy ilyen körülmények között csak hántás­nak vehetik a firtatást.- Luxus? Jó kérdés! Elhiszi, amit most mondok? A postás amikor meghozza a nyugdíjat, néha megengedek magamnak egy kávét a presszóban. Ennyi! Búcsúzáskor a segítségünkről biztosítjuk — nem ellenkezik, azt elfogadja. De elmenni innen? Soha! Ebben maradunk. csete ilona Főhajtás Csath András emléke előtt A „Békés megye madárvilága hajdan és ma” 1938-ban jelent meg Huszonöt esztendeje távozott el örökre a ta­nítás, az ornitológia, a preparátumkészítés s az ismeretterjesztés feledhetetlen alakja. Csath András halálának negyedszázados évfordulója apropóján Domokos Tamás mu­zeológus, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum munkatársa az utókör örök köte­lezettségét vállalta fel. A jeles természetvé­dő szellemiségének méltó emléket állító, életútját bemutató kiállítás a dobozi könyv­tárban lelhető fel. — Csath András volt az az ember, aki a nemzet felemelkedése érdekében végzett, magamutoga­tástól mentes aprómunkát tekintette hitvallásá­nak. Mindig hű ma­radt a nagyenyedi szellemiséghez, refor­mátus hitéhez, ma­gyarságához és Do­bozhoz — vágott a be­szélgetésbe Domokos Tamás. Csath András 1896- ban Kunágotán, az egykori Csanád vár­megyében született, majd az Ágoston Hit­vallású Evangélikus Főgimnázium 4. osz­tályának befejezését követően Nagyenyedre, a híres Bethlen Gábor Tanító­képzőbe került. Való­színű, hogy a kollégi­um tanárának, Győrffy Istvánnak az ösztönzésére, illetve a Buda-féle madárgyűj- . temény hatása alatt kötelezte el magát az ornitológia és a pre- parátori munka mel­lett. 1914-ben Kolozs­várott jelent meg első munkája „Állatkitömés - Gyakorlati útmutató emlősök, madarak kitömé­sére tanítók, tanítójelöltek számára” címmel. A tanítóképző elvégzését követően először Siteren (Sisterea) tanított, de hamarosan Kisperegre (Peregu Mic) költözött. A Királyi Magyar Omithológiai Központ 1924-es keltezésű okleve­le „rendes megfigyelői” státuszának elnyeréséről tájékoztatta Csath Andrást. Kultúrpolitikai okok miatt 1929-ben családostul Magyarországra szö­kött, így került élete utolsó pedagógusi állomá­sára, Dobozra, ahol 1929-1957 között megszakí­tások nélkül tanított, s mellette a református egyház kántoraként tevékenykedett. Dobozra kerülésekor megnyitott pepita fedelű füzete hí­ven tükrözi preparátori munkásságát. Élete fő művének tartott munkája, a „Békés megye ma­dárvilága hajdan és ma” 1938-ban jelent meg. A második vi­lágháború befejezése után, az államosítást követően a helyi álta­lános iskola igazgató­jává nevezték ki, s 1957-ig, nyugdíjazásá­ig látta el a direktori feladatokat. Ezt köve­tően fiához, Gyomára költözött, de a nyug­díjas évek is a munka jegyében teltek - is­mertette a munkában gazdag életutat Do­mokos Tamás. Halála évében, 1974-ben - azóta megboldogult - Réthy Zsigmond meg­látogatta, neki a szívé­re panaszkodott: „Azt mondják, hogy a tüdő nyomja a szívet”. Vég­akaratának megfelelő­en Dobozon helyez­ték örök nyugalomra a 77 éves korában szeptember 1-jén elhunyt ornitológiái szaktekin­télyt. - BOTH ­Öregen, de még mindig munka közben... - áll a '60-as években ké­szült felvétel hátoldalán. A munkásságot tanúsítja a 87 fajhoz tar- tozó kipreparált 350 példány reprodukció: váradi zoltán- Az udvaron kacsákat látok. Ha baromfi van, ákkor gazda is! — summázza mondandóját Évi­ke. A tanya mellett még elkeserí­tőbb látvány fogad: az ablakkere­tekben egy szilánknyi, annyi üveg sincs! A fal omlik, a tető cse­repei itt-ott megindultak. A kinti WC ajtajára talán a lakók sem em­lékeznek, két szárkévét támasz­tottak elé, takarjon valamicskét...- Hahó, van itt valaki!? - kur- jantásunkra egy alacsony, szikár, férfiasán karcos hangú, gumicsiz­más, ősz asszony jön elő. Nem Felbőg a motor, a terepfokozat nak köszönhetően ficánkol mé; egy utolsót az autó, majd elru gaszkodik a kátyú széléről és eg romos épület tanyabejárójára fői dúl rá. Kétségek gyötörnek mind annyiunkat - itt nem élhetne! emberek... \ Hírin n is nántt Hazafelé autózva rendezgettük gondolatainkat: ez az asszony felnőtt, beteg gyermekével él a vi­lágtól elzártan egy rozzant viskóban. Nincsenek nagy igényei — kellene neki néhány bútor, ruha­nemű, alapvető élelmiszerek, tisztálkodószerek, a mécsesébe olaj. Mi, a Békés Megyei Hírlap az Orosházi Családsegítő Központtal közösen megadtuk Julis néniéknek. A családgondozók a jövőben is tartják a kapcsolatot a családdal. Amúgy az estéjét ez a két ember — anya és fia - egy parányi, összetákolt rádió mellett tölti, hogy a nem is olyan messzi Orosházáról hozzájuk, a sártengeren túlra is eljussanak a világ hírei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents